Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-23 / 51. szám
VAGI HÍRLAP 3 tudja felfogni helyesen a népszámlálás indokát, mert többnyire adó emeléssel hozzák kapcsolatba a tudatlanok a népszámlálást, azt hívén, hogy azért Írják össze minden családnak minden egyes tagját, hogy azok száma szerént vethesse ki az állam az adót — s ebből az indokból azután mindent elkövetnek, hogy családjuk tagjaiból minél kevesebbet vétessenek fel a számláló biztosok által. Nem adóztatás céljából van szüksége az állam hatalomnak a népesség számára, hanem fontos állami feladatok megoldása céljából, mert csak is a népszámlá'ás legpontosabb keresztül vitele, s az ekként nyert számadatok adhatják teljes képét az állam népességének, csak ez ismertet meg az állam élet keretébe tartozó nép jelenségeivel, mint a születés-, esketés- és halálozás számadataival, a miből a kutató szellem a társadalom kóros tüneteit kiböngészve —• annak orvoslására siet és segítségére lesz a politikusnak, s igy a rideg statisztika a gyakorlati politika alapját képezi. Ugyanis a népszámlálás adatai ismertetik meg velünk, hogy hányán vagyunk édes gyermekei e hazának, részletesen kimutatva, hogy mennyi közöttünk az idegen nemzetiségű, mely területek azok hol a magyarosodás csak lassú lépésekkel halad előre s igy hol kell az állam hatalomnak a magyarositás érdekében alkalmas eszközökkel a legtöbb erélyt kifejteni ? Nem ismerek egy nemzet életében fontosabb feladatot, mint hogy önmagát ismerje meg, mert csak is az önismeret megszerzése után vethet a nemzet számot önmagával, hogy mire képes, csak az ön ismeret adja meg a nemzetnek a létjogosultságot, melynek alapján követelheti jogainak más államok részéről leendő teljes elismerését. A helyes önismeretet pedig csak akkor szerezheti meg a nemzet, ha számba veszi öszszes erejét, inproductiv és productiv elemeit egy aránt. Az önismeret megszerzésének egyedüli csalhatatlan módja tehát az, ha önmagunkat a legpontosabban összeszámláljuk. nem tudott gondolkozni, csak bámult maga elé, aztán elfeledett megint mindent s szaladt a jeges borogatásért, ha az asszony jajgatni kezdett. A szabadságidejének utolsó veggelén sürgönyt,kapott az anyósától, hogy jön a délutáni gyorsvonattal, küldje ki elé a cselédet. Aztán a hivatalszolga jött, megkérdezni, bejön-e a hivatalba reggel. Annak azt mondia : igen s elküldte, a cselédnek megmondta, mikor kell a vonathoz kimennie és leült megint az ágy mellé s nézte az asszonyt, a ki csendesep szendergett. Már napok óta folyton aludt, mert az orvos altató és csillapító szereket rendelt most mindig. Hát a kezeibe temette az arcát s maga is félálomba merült lassankint az ágy mellett ülve. * * * * Az asszony irtózatosat sikoltott s Gál felijedt. Föléje hajolt s belenézett a szemeibe. Azok meredten bámultak a semmibe. A melle hörgött, a szája tajtékzott s kezeivel tépte testéről a ruhát kínjában. Gál nem fogta le, mint máskor, csak nézte s nem nyúlt hozzá. Hogy érez, csak az árulta el, hogy a szeme könnyes volt. Mikor a roham véget ért s az asszony ruhája cafatokban lógott le a testéről, felállott, megtörölte az arcát a betegnek s mintha állomban lett volna egy darabig, mereven bámult maga elé. Lássuk miként történik ez ? Az egyéni számláló lapok és a házi gyűjtőivek még ez év utolsó napjaiban a családfők részére kiosztatnak, a kik kötelesek a számláló lapokat a csatolt utasítás szerint kitöltetni, családjuk minden egyes tagjáról külön számláló lapot felvenni, s a jelentkező számláló biztosoknak átadni. Ha a számláló lapot nem tudják kitölteni, úgy őrizzék meg s kitöltés végett a számláló biztosoknak adják át, a szükséges adatokat pedig lelkiismeretesen mondják be. A ki tudva hamis vagy valótlan adatokat vall be, vagy az adat szolgáltatást megtagadja, kihágást követ el és 100 kor-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. Oly háztulajdonosok, kiknek épületében többen laknak, a számláló biztosok felhívására kötelesek átvizsgálni a kitöltött számláló lapokat oly célból, hogy a helyes adatok lettek-e lakói által bemondva, s fel lett-e véve lakóinak minden egyes családtagjáról a számláló lap ? Minthogy a számláló lapok a tényleges népességről veendők fel, vagyis ki a hol jan. 1-10. közt tartózkodik, ennél fogva a vendég fogadók és szállodák tulajdonosának kötelessége az 1901 évi január hó 1-én 10-ike közti idő alatt szállodájukban és vendég fogadójukban megszálló mindenegyes szállóvendéghez kérdést intézni az iránt, hogy a számláló lap róla már felvétetett-e, s a mennyiben a számláló lap még ki nem töltetettt volna, a vendéget annak kitöltésére felhívni. Ha a vendég a számláló lap ki töltését megtagadná, kötelessége erről az illető számláló biztost értesíteni. A gazdasági cselédek a mennyiben január 1-ső napjaiban eddigi tartózkodási helyükről eltávoznak, számbavétel céljából a városi hatóságnál jelentkezni kötelesek. Szabadságon levő, tényleges szolgálatban álló katonák a f. évi december hó 31-iki tényleges tartózkodási helyükön veendők fel. A közép és felsőbb iskolai tanulók, a kik a karácsonytól újévig terjedő szünidőt más város— a szülői háznál töltik, abban a városban Megsimogatta aztán az asszony homlokát s csöndesen beszélt magában: — Nem fogsz szenvedni már . . . Nem hagylak szenvedni. . . Meggyógyítalak én . . . Lassan átment a másik szobába, kivette a szekrényből a pisztolyát, megtöltötte s aztán visszament az ágy mellé. Lehajolt az asszonyhoz, rafektette az arcát annak a mellére, megkereste, hol dobog a szive s megjegyezte magának a helyet, a hol azt legjobban érezte verni. Hangosan elimádkozott valami imádságot s mikor azt is elvégezte, megcsókolta az asszony arcát és felkelt. A pisztoly csövét odaigazitotta arra a helyre, a hol az asszony szivét megtalálta s elsütötte a fegyvert. Az asszony meg se moccant. * * * A szomszédok összefutottak a nagy dörrenésre, bementek szobába s mikor a füst egy kissé széjjeloszlott, látták Gált az ágy végén ülni, a mint összekulcsolt kezekkel mormogott valami imádságot és látták az asszonyt holtan ott feküdni az ágyban. De még a rémülettől zavarodottan is észrevették, hogy az asszony arca nyugodt, a fájdalomtól odarótt barázdák elsimultak. Még mintha valami jóságos mosolygást is lehetett volna rajta észrevenni. Férfiarc, hivatalos emberek is jöttek később, azok elvezették Gált s lezárták a lakás ajtaját. Nem ellenkezett, ment velők. . . iratnak össze, azonban az itt felveendő házi gyűjtőivekben is kimutatandók, mint ideiglenes távollevők. A katonai épületekben az illető épület parancsnoka, az országos letartóztatási (fegy) intézetben az intézet igazgatója, a járásbirósági fogházban pedig ennek a vezetője teljesiti a népszámlálást. A hely szűke miatt bővebben nem foglalkozhatom a népszámlálás mikénti megejtésével, ha azonban a szétküldött utasítások kellő felvilágosítást nem nyújtanának a nagyközönségnek, azt a legnagyobb készséggel megadom mindenkinek, a ki ez iránt alulirt személyemhez fordul. Dr. Göndör Sándor. Az ajándék nyúl. (A vadászssezonból.) A múlt reggel egy csomagot hozott a postás, melyet mikor felbontottunk, egy erősen kifejlett derék nyulat találtunk benne. Csodálkoztunk ugyan, hogy a bőre le volt nyúzva, de elvégre is nem vagyunk nyulbőr-kereskedők, hogy szükségünk lenne rá, aztán meg Bögözy Muki, a kedves ajándékozó, fáradságtól akarta a feleségemet megkímélni, mikor meg otthon lehúzta a tapsi fülesről a gúnyát. Mind a ketten az asszonynyal együtt nagyon meg voltunk hatva és elhatároztuk, hogy a mint Bögözy Muki be jön a városba, ebédre invitáljuk meg. Gondosan kitanulmányoztuk a szakácskönyvből a nyúlpecsenye készítésének titkait és én kisütöttem, hogy délre legyen egy liter jó bor is az asztalon és a nyúl mellett sok makaróni. Ezen intézkedések után megelégedetten, sőt mondhatnám, boldogan mentem a hivatalba. Hivataltársaimnak úgy odavetve megemlítettem, hogy mára nagyon megkívántam a nyúlpecsenyét és hogy azt fogok ebédelni. Félszemmel láttam, hogy mily kajánul irigykednek, sőt Gombos kollégám a fogai közt morogta : Nyomorult dicsekvő ! Én azonban nem reagáltam, hanem jó kedvel hozzáláttam a munkához. Tíz óra tájban jött értem a cseléd, hogy azonnal menjek haza, hivat a tekintetes aszszony. Rossz sejtelmek fogtak el és sajnos, meg is valósultak. Otthon szép dolog történt. A kis fiamnak rendkívül megtetszett a nyúl és gyengéden simogatva gügyögte : tette matta, tette matta. Ez pedig imádott anyanyelvűnkön anynyit jelent, hogy csecse macska, csecse macska. Az asszonynak — kis fiam ezen gagyogasa folytán — kételyei támadtak és kijelentette előttem, hogy ő ugyan hozzá sem nyúl ahhoz nyulhoz, mert nincs bebizonyítva, hogy csakugyan nyúl és nem macska. Kapacitáltam, érveltem, szónokoltam mint Polónyi Géza a Házban, azonban teljesen hiába. Az asszony hűen önmagához, makacs maradt, mint egy asszony. Jó : mondottam, majd megsütöm én. Az asszony kijelenté, hogy semmi kifogása nincs, ha elkészítem abba az edénybe és azon a tűzhelyen, a mit én vettem, de azon bizony nem, a mit ő vásárolt, különben összepakol és haza megy. (Ha tudtam volna, hogy ezt megteszi és nem üres fenyegetés csak, úgy bizonyára megsütöttem volna.) Rövid, de viharos csata után bepakoltam a vitás állatot, leküldöttern Budapestre az állatorvesi intézetbe — azon kérelemmel, hogy konstatálják és tudassák velem, miszerint az elhunyt életében tulajdonképpen mi volt. A bonctani professzort ismertem régebbről. Nagyszakállú, teljesen kopasz és arany cvikkeres úri ember. Mind a három tulajdonság bizonyítja az alapos és mély tudományosságot. Két hét múlva értesítést kaptam, hogy az általam leküldött állat a megejtett vizsgálat szerint egy erősen kifejlett mezei nyúl, azonban a jobb hátgerincén oly rend-
