Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-25 / 47. szám

VÁCI HÍRLAP

3

kőszénnek szobakályhában való kihasználása nem több 20 százaléknál, addig a világitó gáz melegének legalább 80 százalékát ki lehet használni.

S mellette mennyi kényelem, mennyi tisztaság és megtakarítás még a cselédtartásban is.

Eijő majd az idő, midőn szobáink kályháit, konyháink takaréktüzhelyét és a ruhavasalót is világitó gázzal fütjük, illetőleg melegítjük; s az lesz majd csak az a rég vágyott korszak, melyet a hygiena oly epedő vágygyal fest maga elé.

Kereskedő ifjak egylete.

Vác, nov. 24.

Mintha hallanám a megjegyzést már ismét egy új egylet, hát nem elég a meglevők száma, mást se tegyen az ember, mint a tagsági dijakat hajhászó szolgákat kielégítse ?

Mielőtt a választ megadnék, állapodjunk meg egy kissé és vegyük fontolóra az alakuló egylet nemes célját.

Túl vagyunk már azon barbár koron, a midőn a kereskedőt nem tartották egyébnek közönséges ámitónál, ki az üzletet csak saját önző céljainak elérésére folytatta, a midőn lealázás volt és bizonyos sülyedés számba ment, ha valaki a kereskedő pályára adta magát. A nagyobbára a múltból fennmaradt tévhit ma már megszűnt; manapság a kereskedő osztály egy mozgékony, vállalkozó tényező, mely nem községek, hanem országok — példa Angolország — fellendülésének hatalmas eszköze, gavallér intelligencia, melyet tiszta kéz és becsület jellemez s a mely szorgalma, mérsékletessége és leleményessége által vívta ki magának azt a helyet, a melyen a közügyért is lelkesen működhetik. Ily gondolatok, ambíció, hazafias szellem, tudnivágyás és önérzet foghatta el kereskedő ifjúságunk nemes lelkületét, midőn már egy álló esztendeje zaklatták folyton leveleikkel kereskedő világunk két közszeretetmég eltorlaszolva is lesznek, mert fel nem tehető, hogy az ellenség egy tőle nem védelmezett erődítményből nyílt bejárást engedne a várba és azt el ne rontaná.

Erre ő reám nézett és azt felelte nekem: Ej, mit értesz te ehhez! ott hagyott és bement a kártyázókhoz. Látván, hogy a tervrajzhoz sem ért, minden bizalmam oda lett a vállalatunk sikeréhez, a mint sajnos, hogy úgy is történt.

A sok ácsorgás után már reggeli öt óra felé volt az idő, midőn jel adatott a megindulásra.

Elől mentek az 58-ik zászlóaljbeliek a Maros mellett a vár felé indulva, kiknek feladatuk volt Ó-Arad felül lármát csinálni és a várbeliek figyelmét arra vonni, még a többiek a másik oldalról fognak a várba benyomulni.

Uj-Aradról Zsigmondházánál az országútról letérve, a réten keresztül egyenesen a várnak tartottunk, elől menve Máriássy vezénylete alatt a székelyek, lengyelek és a békési önkéntesek, utána a 30-ik zászlóalj.

Azonban itt már zavar támadt, mert mire a 30-ik zászlóalj a réten levő levágott farakásokon áthatolt, az előtte való csapatok gyorsan tovább haladva, a nyomukat vesztettük és a nagy sötétségben most nem tudtunk merre menni.

Ezután a zászlóaljam balra húzódott Ó-Arad felé a várkapu irányában. így gondoltuk helyesnek.

ben álló tagját, Jelinek Ágoston könyvelőt és ifj. Ottó József vászonkereskedőt, kérve őket, hogy indítsanak mozgalmat egy a városunkban létesítendő kereskedő ifjúsági egylet érdekében. A lelkesedés, a mely az ifjak szivét áthatotta, oly nagy lett, hogy a két nesztor engedve a közóhajnak folyó hó 10 én összehívta az ifjúságot valláskülönbség nélkül a Korona szálló külön helyiségében tartandó alakuló gyűlésre.

Hogy az ifjúságnak lelkesedése tetőpontra hágott, bizonyítja az a 350 korona, a mit ott nyomban aláírás útján összegyűjtöttek ; voltak vagy 40-en. kik egyhangú lelkesedéssel kiáltották ki az előkészítő bizottság korelnökéül Jelinek Ágostont, alelnökül ifj. Ottó Józsefet, titkárul pedig Bakonyi Kálmánt.

Jelinek korelnök megnyitván a gyűlést üdvözölte a szép számmal megjelent társakat, buzdítva őket a további összetartásra. Szólották az ülésen ifj. Ottó József és Rostetter Jenő, kik szép szavakban adták elő, hogy a kereskedő ifjúnak ezideig se Istene, se hazája nem volt, a vasárnap délutánjain mint vezető nélküli nyáj bolyongott; senkitől sem gyámolitva egy nyájas otthon után vágyakoztak, hol, mig kölcsönös eszmecsere, felolvasások, könyvtár létesítése, kereskedelmi lapok olvasása által önmagukat hathatósan képezik, azáltal, hogy a kor színvonalán álló érdemes kereskedő osztályt teremtenek, egyúttal a hazának is üdvös szolgálatot tesznek. Hivatkoztak más városokra, hol a kereskedő ifjúság rendezi a legelőkelőbb hangversenyeket és táncvigalmakat.

Az egylet üdvös céljait fejtegették még Bakonyi Kálmán, Kürty László és Mocsáry Kálmán; valamennyinek szavait élénk lelkesedés kisérte.

Elhatároztatott, miszerint Jelinek Ágoston és ifj. Ottó József felkeresik a főnököket egy gyűjtő-ívvel, hogy azokat, felvilágosítván az egylet nemes céljáról, szívélyes adakozásra szólítsák föl. Hogy a jóakaró főnökök mily melegen felkarolták az ügyet, bizonyítja, hogy rövid 2 nap alatt 1400 korona gyűlt össze, pedig a gyűjtés még nincs is befejezve.

A legközelebbi értekezlet folyó hó 24-re határoztatott; a midőn e helyen is tolmácsoljuk az ifjúság őszinte háláját, egyszersmind

Itt tovább nem mehetünk, mit csináljunk most tehát, a zavar megtörtént. Erre a zászlóaljból minden századosa századával más irányba ment keresni az összeköttetést a többiekkel. Én meg a századommal megmaradtam e helyen a várkapu irányában.

De nemsokára reá tőlünk jobbra, a midőn a csapataink szerencsésen felmentek észrevétlenül a Ravelin bástya fokára s azt gondolván, hogy már a várban vannak, el kezdték kiabálni: éljen a magyar, éljen a magyar és a fegyvereiket kilőtték!

Balra tőlem pedig az 58-ik zászlóalj a terv szerint pokoli orditozást vitt véghez.

Ezt hallván, megörült a szivünk, hogy a mieink csakugyan már a várban vannak szerencsésen s vártuk, hogy mikor jönnek a mieink arra a bástya fokra is fel — tervvázlatban 1-ső sz. alatt — a mely alatt én a századommal álltam.

Ezután a puskaropogás folyvást tartott.

No gondoltuk, most már a vár belsejében harcolnak a mieink az ellenséggel.

Jó idő múlva látom, hogy az előttünk álló bástyafok, élénkülni kezd. — Ugyan ezek már a mieink lennének ! midőn egyszerre egy nagy világosság lett azon, utána a másik és harmadik és hull reánk a kartács golyó zápora.

(Folytatása következik.)

közöljük a nagylelkű adakozó főnökök és társulatok névsorát: Tragor Ignác, Intzédy Soma, Meiszner Rudolf, Beck Ignác, Hufnagel Imre, Ottó József, Miltényi Aurél, Beck Iván, Veisz Vilmos, Tragor Károly, Alberty Ferenc, Zilzer Sándor, Perczián Gusztáv. Veiner Ignác és fia, Millmann Géza, Reiszman Ignác, Tragor Ernő, Monszpart János, Velzer Kálmán, Hornung Albert, Perlfein József, ifj. Korpás Pál, Mayer Sándor, Picót gyár, Roller Ármin, Haidfeld Alajos, Korpás József, Neumann és Schlesinger. Schmidl Samu, Holczer Dezső, Lővinger József, Molnár Máté, Schneller Miksa. Halász István, Zilzer Adolf, Takarékpénztár.

Helyi és vidéki hírek.

— A főispán díszpolgári oklevele.

Elkészült már a főispán díszpolgári oklevele s mire e sorok megjelennek, már a kezei közt is van. Bátran állíthatjuk, hogy a város nem vallott vele szégyent. A belső lapján, mint már említettük, Kapás Sándor szép tollrajza van, utána következik az oklevél szövege, a melyet Vogl Ferenc mérnök igazi művészettel irt le s festett ki s a mely igy szól:

Vác rendezett tanácsú város képviselőtestülete ezen okmány által tudtára adja mindenkinek, a kit illet, hogy az alulirt helyen és napon e végből tartott rendkívüli közgyűlésében számos városi képviselő előterjesztett indítványára nagyméltóságú beniczei és micsinyei Beniczky Ferenc val. belső titkos tanácsos urat és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánját — a vármegye mindkori tapintatos és alkotmányos szellemű vezetésével a közjó érdekében kifejtett eredményes működéséért, igazságos és az emberbaráti szeretet melegével nemesitett munkásságáért; különösen pedig Vác város ügyei és közönsége iránt tanúsított élénk érdeklődéséért és sokszor megnyilatkozott jóindulatáért — hálájának méltó nyilvánításául főispánságának tiz éves jubileuma alkalmából Vác város díszpolgárává közlelkesedéssel megválasztotta s mindazon jogokkal, melyek a város polgárait megilletik, felruházta.

Miről a város függő pecsétjével ellátott ezen díszpolgári oklevelet a város képviselőtestülete kiadta.

Kelt Vác város képviselőtestületének 1900. évi október hó 23-ik napján tartott rendkívüli közgyűlésében. Dr. Zádor János s. k. polgármester. Dr. Göndör Sándor s. k. főjegyző.

A gyönyörű bekötési tábla Morzsányinál készült. Fehér szattyán bőrkötés, rajta ékkövek. Azt mondják, hogy egyike a legszebbeknek azok közt, a melyeket a vidéki városok nyújtanak át. A jubileumon az összes megyebizottsági tagok részt vettek városunkból.

— Erzsébet napja. Istenben boldogult szegény királynénk emlékét folyó hó 19-én ünnepelte meg városunk. A templomokban gyászistenitisztelet volt Erzsébet királyné névnapján. — A főgimnázium ifjúsága ezenkívül gyászgyüléssel rótta le kegyeletét. A feketeposztóval bevont rajzteremben gyűlt össze az ifjúság, hol a Hymnus eléneklése után Rády József tanár olvasott fel Erzsébet királynéról, majd egy remek gyászdalt adott elő az énekkar, miután Lamperth Cypruslombok Erzsébet királyné ravatalára cimű költeményét szavalta el Makay LajosVIII. o. t. A szép ünnepély aszózat eléneklésével ért véget.—A siketnémák is ünnepeltek e napon. A tanári testületnek Gácsér József tanár tartott megható gyászbeszédet, a növendékeknek pedig Pertik Gyula tanár fejtegette a nap je-