Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-04 / 44. szám
3 VAGI HÍRLAP hogy dr. Virter Lajos királyi kitüntetésben részesült. Nagy dolog ez városunkban, ott a hol az éles kritika még annyira dúl, hogy egyhangú volt az öröm. Már kora délelőtt számosán siettek a nagypréposti lakba köszönteni az ősz főpapot, a ki meleg szeretettel viszonozta a jókívánságokat. Déltájt pedig maga a káptalan ment üdvözölni a káptalan fejét. A kitüntetésnek egy kis érdekes históriája is van : Szombaton délben a püspök magához hívta ebédre a nagyprépostot. Senki sem sejtett semmit. A püspök asztalán még ez ideig pezsgő nem volt, ezen a napon az állott rajta. Ebéd közben aztán pezsgős pohárral kezében fel köszöntötte a püspök dr. Virter Lajost, megemlékezve nagy érdemeiről, a melyeket egyházmegyeszerte ismernek s tudatta nagypréposttal, hogy a legmagasabb helyről kitüntetés érte. A szívélyes üdvözlők sorából — mint értesülünk — maga a város sern marad el. A legközelebbi közgyűlésen a polgármester fogja üdvözölni a városatyák nevében az ősz nagyprépostot, a ki mióta városi képviselő a legnagyobb lelkiismeretességgel felelt meg ennek a kötelezettségnek is. Dr. Freysinger Lajos. Kevesen tudnak róla s talán csak lapunk utján lesz teljesen ismert, hogy dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző nem régiben töltötte be Vácon való működésének negyedszázados évfordulóját. 0 maga titokban tartotta ezt s csak azok emlékeztek meg róla, a kik visszatekintve az elmúlt huszonötévre konstatálták, hogy dr. Freysingernek hivatalában való működése egybeforrott a város fejlődésével. Vagyis jobban mondva, a város sokat, igen sokat köszönhet az ő nagy munkásságának, a miért meg is fizetett neki a legszebb ajándékkal, a mivel egy város kedveskedhetik, midőn díszpolgárává választotta, ő pedig midőn fiatal kedélylyel, tettekre készen indult munkájára, ma kissé deresedő hajjal visszatekinthet rá büszkén, mert mig magának tekintélyt biztosított, addig a várost megmentette nagy bajoktól s a haladás útjára vezérelte. Igaz hálával tartozik is a város s most midőn csendben ünnepel, nem tekint másra senki, az elismeréssel adóz neki a város polgársága, ügy tudjuk, hogy a legfelsőbb helyen is előterjesztést tettek már, hogy onnan is jutalmát nyerje. Csak érdemeit keresik és ezek vannak szép számmal, ezek jutáim i lesz az, a mi méltán illik majd a díszpolgári oklevélhez. A város története sem fogja keresni az egyéni gyarlóságokat s csak azokat az érdemeket fogja látni, a melyekért büszkén foglalhat helyet nagy embereink között. És nekünk a kartársaknak, nekünk a helybeli lapoknak, a kik a városi történelmünknek előkrónikásai vagyunk, legnagyobb örömünkre szolgálna, ha dr. Freysinger Lajos azzal válaszolna az újabb elismerésre, hogy késlelkedés nélkül összefogna a városvezetőivel s a város képviselőivel és iparkodna megoldani azokat a nagyfontosságú kérdéseket, a melyektől függ a városunk jövendő sorsa, jövőbeli hatalmas fejlődése. — A püspök utazása. Megyés püspökünk pénteken délután a gyorsvonattal Nagy- Tapolcsányba utazott rokonai látogatására. A püspök nem lesz itthon a névnapján, de a palotában ma egy iv van kitéve s ezt az ivet írják alá mindazok, a kik jókívánságaik kifejezésére tisztelegni óhajtottak. — Egy váci polgár egy polgárhoz. Kaptuk a következő levelet: Tisztelt szerkesztő úr 1 Mindenkor érdeklődtem a város ügyei iránt s ez alapon engedje meg, hogy szóvá tegyek egy ügyet, a melyet nyilván homályba akarnak burkolni s furcsán egy bizonyos oldalra terelni a közvéleményt. A Váci Közlöny legutóbbi számában láttam, hogy Egy polgár aláírással a vác—tótfalui révről hosszabb cikk van. Nos, én a fenti okból elolvastam s konstatáltam rögtön, hogy az illető lehet polgár, de nem váci polgár. És miért? Azért, mert nem hiszem, hogy akadna városunkban olyan ember, a ki a város károsodását óhajtja. Ez a levél pedig nyilván veri a dobot egy hajó-ügynök ajánlata mellett, a ki az átkelést kiakarja bérelni. Hogy a közvéleményt magafelé terelje képes 60—70 soron át argumentálni s főleg meg akarja akadályozni, hogy a Nellike a város tulajdona legyen. Előre mondom, hogy én nem bánom, hogy ha ez a kis propeller akár ott is marad, a hol eddig volt. Én magam meg vagyok elégedve a Fürgével is. De igen, a polgártársnak nem tetszik a Nellike, a melyet ő nem ismer s főleg nem tetszik, hogy a város nem hajlandó neki (?) bérbe adni az átkelést. Itt a bökkenő, itt kell kereskedni. Csodálom nagyon, hogy a Váci Közlöny nem ismerte fel rögtön a lólábat. No hát ismerje meg most és olvassa át még egyszer azt a cikkecskét s ő neki is, mint másoknak be kell vallania, hogy az csakis egy ember s nem a város érdekében íródott. Ezt akartam mondani s azt teszem hozzá, hogy ez az ügy a polgármester vezetése alatt álló bizottság kezei közt van s ennek a bizottságnak derék tagjaiban s fejében feltétlenül megbízom én. nem fogják ők, ha rossz a Nellike. megvenni, de főleg nem engedik meg, hogy az a haszon, a melyet a révátkelésből a város remélhet, idegennek a zsebébe vándoroljon. Egy váci polgár. — Az uj világítás. A püspök tudvalevőleg elhatározta, hogy a nagytemplomot, az előtte levő teret és a palotáját villamos világítással fogja világítani. A helybeli hengermalommal folynak a tárgyalások az iránt, hogy mily árakon volna hajlandó itt a világítást ellátni. A polgármester pedig Ígéretet tett a püspöknek, hogy legrövidebb idő alatt a közgyűlés által kiküldött világítási bizottságot, a mely két év óta hallgat, egybe hívja s döntést provokál, hogy milyen világítási anyagot fogad el a város világítására s ezt a határozatot a közgyűlés elé terjeszti, ügy értesülünk, hogy ez a bizottság hétfőn délután a választói közgyűlés után fog összeülni s talán a nagy fontosságú ügyet végre valahára egy lépéssel tovább viszi. Itt említjük meg, hogy előnyös ajánlat érkezett újabban a polgármesterhez a városnak kőszéngázzal való világítására. A nagyfontosságú tanácskozáson nemcsak a bizottság tagjai vehetnek részt, hanem szívesen látják az érdeklődőket is, a kik igy közvetlenül értesülhetnek az egyes világítási anyagok előnyeiről és hátrányairól. — A novemberi csillaghullás. A katonáéknál meghozta a november elseje a nagyobb rangot. Városunkban állomásozó huszárezrednél Tomka Elek és Furtinger Károly századosok őrnagyok lettek, Sivó Gyula százados első osztályú százados, Kaskovics Dezső és Ledniczky Mihály főhadnagyokká léptek elő. A jó ismerősök közül Intzédy Gyula a nyitrai honvédezred századosa első osztályú százados, Köllner Kornél hadnagy főhadnagy, Szaák Emil pozsonyi tiszthelyettes hadnagy lett. Gratulálunk ! — Az uj esküdtek. Szerdán délelőtt soi'solták ki a pestvidéki törvényszéknél a jövő ülésszak esküdteit Szeyfried József elnöklete alatt. Az uj esküdtek közé ismét sok váci került. íme: Kendes esküdtek lettek: Katona Gyula (Szt.-Márton-Káta), Wiesner Mihály (Vác), Krenkó József (Aszód), Vágner Mátyás (D.Bogdány), Krajcsovics Ignác (Csömör), Praznovszky Ágost (Túra), Hugh Gyula (Nagy- Tétény), Sonnenfeld Miksa (Újpest), Kálmán László (Ráckeve), Maróczy Géza (Nagy-Tétény), Leiner Samu (Újpest), Czettel János (Újpest), Marti ; István (Rákos-Csaba), Lengyel Soma dr. (Vác), Jagits Ignác (Vác), Szlávik István (Soroksár), Szántay István (Szt.-Márton-Káta), Kohn Jakab dr. (Rakos-Palota), Szemők Pál (Rákos-Keresztur), Seligmann Jenő dr. (Újpest), Zaleczky Jenő (Tót-Györk), Szentkirályi Kálmán (Tápió-Szent-Márton), Vattay Gusztáv (Pomáz), Hadzsan Zsifkó (Sziget-Csép), Remenyik Imre (Bia), Péterffy Károly (Vác), Polner Lajos (Gödöllő), Környei Ignác (B.-Megyer), Grünwald János (Ócsa). — Helyettes esküdtek: Sies György (P.-Vacs), Fischer József (Vác), Németh Gyula (Újpest), Boros Jakab (Aszód), id. Herpka Károly (Újpest), Schneller Miksa (Vác), Kudar Zsigmond (Dömsöd), Hufnagel Imre (Vác), Verebes József (Tótfalu). — Esküvő. Mogyorósi Mogyoróssy István máv. tisztviselő ma vasárnap esküszik örök hűséget jegyesének Gruber Margit kisasszonynak az Erzsébetvárosi plébánia templomban. — Halálozás. Miklósovits Sándort, a város derék tisztviselőjét nagy csapás érte. Édes anyja özv. Miklósovits Ignácné szül. Kovácsi Kovács Alojzia élete 72-ik évében a halotti szentségek többszöri ájtatos felvétele után október utolsó napján elhunyt. Temetése e hó 2-án volt a budapesti-főúti gyászházból, a melyen nagy számú közönség jelent meg. A végső tiszteletadásra elment a helybeli tüzoltó-testület is, hogy kollegájuk gyászában osztozzék. Ny. b. 1 — Pivár igazgató és a vakok. Pivár Ignácról, az igaz tiszteletben álló vakok igazgatójáról, újra írnak a lapok. Botrányról van szó, arról, hogy őt, a szerencsétlenek atyai gyámolitóját, megverték. Egy Piscliinger nevű tanár biztatta fel erre a növendékeket s hogy a botrány nyilvánosságra jutott, a lelkiismeretlen tanár mindenütt a megvetés tárgya. A rút eset ez: Pivár igazgató, ki atyai szeretettel csüng szerencsétlen növendékein, maga is bent alszik a nagy közös hálóteremben, hogy közvetetten felügyeletet gyakorolhasson növendékein. Tegnapelőtt aztán az történt, hogy a vakok megtámadták alvó igazgatójukat és kegyetlen módon megverték. Huszonöt vak alszik abban a teremben. A mondott éjjel Pivár mélyen aludt már, mikor a növendékek előzetes megbeszélés szerint fölkeltek ágyukból és ki bottal, ki csizmahuzóval rátámadt. Abban a teremben aludt az igazgató unokaöcscse is, ezt hívta a veszedelembe került pap segitségül. Ámde a növendékek egy része őt is lefogta. Az igazgató kiáltásaira végre összefutott az intézet személyzete. Csak ezek mentették meg a nagyobb veszedelemtől. De testén kék foltok tanúsítják, hogy milyen csúnyán bántak el vele hálátlan növendékei. Hajnalban az igazgató megkezdte a növendékek kihallgatását. Eleinte egyik sem akarta az igazat megmondani. Tagadtak, csak annyit ismertek be, hogy részt vettek a verekedésben. Később azonban bevallották, hogy az egész botrány értelmi szerzője Pischinger Nándor zenetanár. Valami vizsgálat folyt ellene az intézetben, szerette volna a büntetést elkerülni, fölbujtotta tehát a vakokat, verjék meg az igazgatót, hogy igy lehetetlenné tegyék. Az igazgató még a délelőtt folyamán jelentést tett az esetről Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternek, ki vizsgálóbiztost küldött ki az ügy tisztázására. A vizsgálóbiztos kihallgatta az összes zendülőket és a kihallgatás eredménye immár az lett, hogy Pischinger zenetanárt egyelőre fölfüggesztette állásától. — Egyházi ének. Múlt vasárnapon a székesegyházban Dobó Katinka Rudnyánszky- Kontor egy Mária-dalát énekelte offertoriumra. A kisasszony érzésteli hangját áhítattal hallgatta a templomot megtöltő közönség.
