Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-21 / 42. szám

4 — Nellike, vagy a Fürge. Láttatlanba vi harcot a Nellike és a Fürge. Melyik a jobb, melyiket szereti az a bizottság, a melyet a j propeller vásárlásra küldött ki a képviselő- j testület. A Nellilcét megnézte ez a bizottság a i formás teste meg is tetszett neki, de a belsejét, ! a gépezetét is ismerni akarja. A tulajdonosok i ezért felszerik s meghivták a Dambius hajó- i gyártól akár fölfelé, akár lefelé egy szép próba­utazásra a mi csavargőzöst vásárló bizottsá­gunkat. Az ajánlatot el is fogadták s a jövő héten a próbautnál derül majd ki, mennyit ér a Nellike. ügy vagyunk informálva, hogy a bizottságban egyformán oszlanak meg a né­zetek a Nellike megvételéről, persze ha elég ! olcsón jutunk hozzá. Meglehet, hogy meg is j veszik, de a Fürgéről sem feledkeznek meg s j azt is megvásárolják. Lesz tehát a városnak j két csavargőzőse, a melyhez hogy elég utasa ! is legyen, kívánja a város minden polgára. — £1 Parisba. Múltkori hírünket rekti­­fikálni kell. Csak Reitter Ödön kocsigyáros ment ki Párisba, dr. Zádor János és dr. Morlin Zsiga itthon maradtak. A polgármester és a tiszti-ügyész azért nem ment a világiállitás megtekintésére, mert a fontos jövő évi költség­vetés tárgyalásánál jelen akarnak lenni s ez már legközelebb lesz. A polgármester pénteken Bécsbe utazott, de keddre a rendkívüli köz­gyűlésre haza fog érkezni. — Gróf Csáky Károly látogatása a siketnémák intézetében. Megyés i püspökünk a siketnémák intézete tanári tes- ! lületének tett Ígéretét, mely szerint az inté- j zetet meglátogatja, f. hó 15-én váltotta be. i Balás Lajos oldalkanonok kíséretében pont öt j órakor jelent meg az intézet előtt, hol annak ' érdemes igazgatója és tanári kara fogadta. | Rövid üdvözlés után a főpap kíséretével, mely- | hez az intézet tanári testületé csatlakozott, az í udvarra vonult, a hol e növendékek szép rend- ! ben már várták. Itt Vörös Imre Vili. osztályú növendék megható beszédben üdvözölte a püs­­pőköt, kinek azután minden növendékhez volt i egy pár jó szava. Ezután az intézet összes ! helyiségeit megtekintette, hol a nagy i-end és j tisztaság fölötti elismerésének többször adott . kifejezést. Már félhétre járt az idő, midőn nevét j az intézet vendég-könyvében megörökítve, a j tanári testület nemes munkájára Isten áldását | kérve — az intézetet elhagyta, megígérvén, i hogy azt többször is meglátogatja s a szeren- j csétlen siketnémák ügyét szivén fogja viselni. S — Bajtársak találkozója. Kedves ; vendégei voltak a napokban Miklósovits Sán­dornak, a buzgó vámfelügyelőnek. Azok a baj­társai látogatták meg, a kikkel együtt harcolt í 1878-ban Boszniában. Deresedő hajjal, de | még mindig vig kedélylyel töltöttek el együtt j egy jó estét. — A drégely-palánki — verőce — váci vasút. A kereskedelemügyi miniszter Pázmándy Dénes és Königsberger József buda­pesti lakosnak, a Nógrád-Verőce község duna- j melléki területének valamely alkalmas pontjá- 1 tói kiindulólag a m. kir. államvasutak Verőce i állomásának érintésével Berkenye, Nógrád, j Likos-puszta, Nőtincs, Felső-Petény, Bánk, j Romhány és Vadkert irányában, a m. kir. állam­vasutak Dejtár állomásáig, esetleg Nógrádtól Diósjenő, Tolmács, Rétság, Borsos-Berénte és 1 Nagy-Oroszi irányában, a m. kir. államvasutak | Drégely-Palánk állomásáig s az utóbb említett , vonalból, szárnyvonalként Rétságnál kizárólag Bánk irányában Romhányig, úgyszintén ezen vasút folytatásaként Nógrád-Verőcétől a m. kir. államvasutak Vác állomásába vezetendő, szab­ványos nyomtávú, gőzmozdonyú, helyi érdekű vasútvonalra, hivatali elődjének 1898. évi no­V A CI HÍRLAP vember hó 8-án kelt rendeletével, illetve a folyó évi január hó 30-án kelt rendeletével kiadott s az előbb jelzett vonalakra, a múlt évi október hó 2-án meghosszabbított előmun­kálati engedély érvényét, a lejárattól számítandó további egy év tartamára meghosszabbította. — Eljegyzés. Ifj. Jankovits Ernő váro­sunk fiatalságának egyik közszeretetben álló tagja, ki jelenleg a Kaposvári tanfelügyelőség­nél működik, eljegyezte Sziládky Ernő nagy­váradi nagykereskedő kedves és művelt leá­nyát Hermint. Fogadja szívélyes üdvözletünket. — Halálozás. Szaák Elek ny. honvéd­őrnagyot, Szaák János bir. végrehajtót és testvéreit nagy csapás érte: Szaák Elekné e hó 18-án házassága félszázadik évében 68 éves korában elhunyt. Az elhunyt úrnő teme­tése szombaton délután ment végbe általános részvét mellett. Haláláról kiadott gyászjelentés ez: Alulírottak úgy a maguk, mint a nagy­számú rokonság nevében mély fájdalommal s az isteni Gondviselésbe helyezett megnyugvás­sal jelentik a szeretett feleség, édes anya, nagyanya, illetőleg anyósuknak Szaák Elekné szül. Kolossváry Kolossváry Alojziának a halotti szentségek ájtatos felvétele után életének 68-ik és boldog házasságának 50-ik évében hosszas szenvedés után folyó 1900. évi október hó 18-án reggel 6 órakor történt gyászos el­­hunytát. A boldogult hült tetemei e hó 20-án délután s/4 4 órakor fognak a gyászházban (Hattyú-utca 35. szám) a római kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és az alsó­városi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat a megboldo­gultnak lelki üdvéért f. évi október hó 22-én reggel 10 órakor fog a szt. Ferenciek templo­­,mában a Mindenhatónak bemutattatni. Vác 1900. évi október hó 18-án. Béke lengjen a drága hamvak felett! Szaák Elek nyug. hon­véd őrnagy, mint férj. Szaák János kir. járás­­bir. végrehajtó, Szaák Pál honvéd számtaná­csos, Szaák Luiza férjezett dr. Horváth Józsefné, Szaák Lajos m. kir. állami számvevőszéki szám­­vizsgáló, mint gyermekei. Szaák Jánosné szül. Dörífy Ilona, Szaák Pálné szül. Nunkovics Boriska, Szaák Lajosné szül. Urbanovszky Mariska, mint menyei. Dr. Horváth József fő­gimnáziumi tanár, mint veje. Melha Tibor, Melha Waldeinár, Melha Armand, Szaák Emil, Szaák Elemér, Szaák Ilonka, Szaák Edith, Szaák Ödön, Szaák Ivor, mint unokák. — Asszonyok szemléje. Hétfőn és kedden volt a Kúria szálló kistermében a váro­sunkban tartózkodó helybeli és idegen illető­ségű népfelkelők ellenőrzési szemléje, melyen a 2. számú népfölkelési járástól Csipkés Gyula százados volt jelen. A szemle a legnagyobb rendben folyt le s igen érdekes volt, hogy ezen alkalommal, höl az úgynevezett öreg har­cosok is teljes katonai fegyelem alatt állanak, belépett a sorba vagy 10 — 15 asszony is, kik úgy látszik férjeiket akarták még a glédában is helyettesíteni és igen szépen engedelmesked­tek a százados úr vezényszavainak. A szigorú kapitány azonban úgy látszik fegyelmezettebb katonákhoz van szokva, mert többször leintette a vigyázz alatt is folyton trécselő amazonokat és büntetésből utoljára hagyta őket a jelent­kezéssel, mikor is kiadta parancsba, hogy ha még egyszer ide mernek jönni az uraik helyett, hát sorba vasra vereti őket, mint egy közön­séges fegyelmezetlen bandát, a férjeiket pedig a törvény utasítása szerint fejenkint 10—20 koronára fogja jelentkezés-mulasztás miatt büntetni. Az asszonyok parancsvétel után le­szereltek s büszkén beszélik a szomszédasszony­nak, hogy egy fél napig ők is voltak katonák. — Eljegyzés. Szombaton, október 13-án tartotta eljegyzését Horváth János Reitter-féle kocsigyár munkafelügyelőjének kedves és szép leánya Juliska, Polgár Pál budapesti posta- és táviró-tiszttel. Üdvözöljük a jegyeseket ! — A falazó levélhordók és a köz­ségek. Ama községek számára, melyeknek postahivataluk nincs, de mégis nagyobb postai forgalmuk van, a kereskedelmi miniszter tudva­levőleg kézbesítő és gyüjtőjáratok intézmé­nyét, vagyis a faluzó levélhordókat rendsze­resítette. A belügyminiszter most körrendeletét intézett valamenyi vármegyei törvényhatóság­hoz, s figyelmeztette őket az uj intézménynek a községi hivatalokra vonatkozó szabályaira. A kereskedelmi miniszter ugyanis a kérdést aként rendezte, hogy a községeknek, a községi vagy körjegyzőknek, valamint a portómentes­séget élvező egyéb hivataloknak és hatóságok­nak szóló, illetve részükről felaeni kívánt hiva­talos (portómentes) közönséges és ajánlott postaküldeményeket a kézbesítő és gyüjtőjárat utján díjmentesen kézbesítik, illetve szállítják be a postahivatalhoz és a községek vagy más hivatalok, a mennyiben a faluzó levélhordók intézményét igénybe venni óhajtják, csakis hivatalos (portómentes) csomag és pénzkülde­mények közvetítése fejében fizetnek a járat fentartási költségeihez való hozzájárulás gyanánt bizonyos mérsékelt összegben megállapítandó évi átalányt. Ennek nagyságát a községek, vagy más hivatalok kérésére az illetékes postaigaz­gatóság állapítja meg. A belügyminiszter ren­deletében kiemelni, hogy elvárja az uj postai intézménynek a községek részéről való támo­gatását. — Hámor a temetőben. (Temetőcsősz az idegenhez): Látja, ez a sir három embert takar. Ezek életükben együtt alsóztak. Idegen (a két alsó sírra mutatva): És ezek itt mellettük talán a kibiceik voltak ? — A zsebtolvaj és társai. A váci rendőrök legalább azt is megtapasztalták, hogy nem jó mindenkinek a szavára hallgatni. Főleg pedig nem szabad a tolvajnak hinni, mert annak a rendőr iszsza meg az árát. Ha ezt megtanulják, bizonyára nem adja magát elő olyan eset, a minő a múlt vásáros napon tör­tént. Dumitrevitz Péter nemzetközi zsebtolvaj s vásárról vásárra jár a préda után. A mi rend­őrségünk el volt készülve arra, hogy az ily jeles firmák megtisztelik városunkat, éppen ezért egész nap a csendőrséggel együtt cirkál­tak. Volt is eredmény, az egyik rendőr éppen zsebtolvajláson érte Dumitrevitzet. A tolvaj megvakarta a fejét s igy szólt: — Haj, tisztőt rendőr úr, nagy bajba keve­redtem. De ha már benne vagyok, meg is érdemeltem, miért nem vigyáztam jobban. Ha­nem miért fusson a többi tolvaj, a kik velem jöttek s nem kisebb bűnösök mint én ? Jöjjön velem, majd megmutogatom őket! — Ej, de becsületes tolvaj — gondolta ma­gában a rendőr s átadta a társának, hogy majd ez az ember megmutatja, kik a tolvajok a vásárban. Vitte hát a másik rendőr Dumitrevitzet. Vagy a zsiványnak nem volt jó a szeme, vagy a sötétség volt az oka, de bizony Dumitrevitz Péter nem akadt egyetlen egy tolvajra sem, pedig már kétszer átjárták a vásárt. Mikor aztán a kocsik közé kerültek, ott az egyetlen fogott tolvaj is elinalt. A rendőr nem is ke­reste, ment haza. Később találkozott a társával s megmondta neki aperté, hogy bizony egy tolvajt se találtak, az az idegen pedig nem akart tovább keresni, hát — elment. Így me­nekült meg Dumitrevitz Péter a rendőrök kezei közül s most valószínűleg más városban, más vásáron próbál szerencsét.

Next

/
Thumbnails
Contents