Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-07 / 40. szám

4

VÁCI HÍRLAP

hogy ha a belügyminiszter a helyettes anyakönyvvezetői állást létesíti, úgy egy fogalmazót nevez ki a tanács, a mely első sorban az anyakönyvi ügyeket vezeti. A miniszter meg is csinálta az anyakönyvvezetői állást, de ide külön anyakönyvest nevezett ki. Most Bárdos Ernő hazatért a katonáéktól s módosítani kell a szabályrendeletet. Szorgalmát s tudását akarták már rég megjutalmazni azzal, hogy fogalmazóvá nevezik ki, de akadály volt az említett paragrafus megkötő intézkedése. Most a közgyűlésnek azt az indítványt teszik, hogy a szabályrendeletből hagyják el ezt a feltételt. A közgyűlés bizonyára meg is változtatja a szabályrendeletet s Bárdos Ernőt a tanács kinevezi fogalmazóvá.

— Gajáry ebédje. Kaptuk a következő sorokat: Tekintetes Szerkesztő Úr! Engedje meg, hogy lapjában a Váczi Közlöny folyó évi október hó 4-én Egy kis őszinte hang címen megjelent vezércikkre az alábbiakban válaszoljak. A cikk politikai színezetű. Gyónás-féle ez a szerzőtől, politikai metamorfózisának tükre ez. Emondja benne, mint vált függetlenségi elveinek fentartása mellett buzgó néppártivá; egy katholikus férfiú egész politikai hitvallása sugárzik az egészből, a ki azonkívül katholikus tanügy szolgálatában is áll, Széchényiként kétségbe esve a haza jövője felett, kesereg a katholikusok közönyösségén s bátorság hiányán s nemes buzgalmában elvetve a sulykot — támad. Megtámad oly férfiakat, a kiknek politikai meggyőződését nem ismeri, s nem is ismerheti, a kikkel összejönni alkalma nagyon ritkán volt, s a kik, — valljuk meg az igazat, — nem is nagyon érzik ezen érintkezés hiányát. Nem elég — úgymond — valakinek egy jó ebédet végig enni, hanem ahhoz is kell bátorság, hogy minden jó katholikus fenyegetett vallásának segítségére legyen, csak fel kell ismerni a világító fáklyát, az iránytűt, melynek segélyével a fenyegető veszélyt elkerülhetné. A veszedelem pedig nem volt más, mint Gajáry ebédje, ez a megpanaszlott ebéd, no hiszen ez a természetes, megszoktuk már; annyi féle alakban s annyi maliciaval volt ez a téma felhasználva, hogy még azon esetben is, ha ez ebédnek politikai színezete lett volna, vagy ennek csak látszata is merült volna fel, elég volna a témából ; úgy látszik azonban felejthetlen ez ebéd, még azok előtt is, a kik — nem voltak jelen. Pedig az ebédnek nem volt politikai háttere, a hol annyi a tanügygyel foglalkozó férfi s nő van együtt, lehetetlen nem beszélni a tanügyi dolgokról s különben is éppen a katholikus tanügy az, a mely a rohamosan terjedő s .valljuk meg őszintén, a kor színvonalra mindig jobban és jobban emelkedő felekezetnélküli, allami iskolákkal szemben megbeszélésre szorul, még akkor is, ha Gajáry ebédjén történik az. Nem járt tehát ily veszedelemmel Gajárynál megjelenni, nem távozott senki onnan eddigi politikai elveitől megfosztva, vallásosságában megingatva, hanem igen is azon tudattal, hogy egy kedves, családias körben egy napot tölthetni szerencsés volt. Kár a cikkírónak keseregni a jelenvoltak hitközönyössége felett, jó katholikusok azok mind, habár nem is vallanak egyet politikában a cikkíróval, közülök többen töltöttek negyedszázadot meghaladó időt a katholikus tanügy szolgálatában, még senkisem jött azon gondolatra, hogy kétségbe vonja hitbuzgóságukat. A mi a bátorságukat és erkölcsi akaraterejüket illeti, az is van, politikai meggyőződésüket nyiltan bevallani mindig készek, természetesen ott, a hol s akkor, a midőn erre szükség lesz. Egy jelenvolt.

— A magántisztviselők városunkban. A Magántisztviselők Országos Nyugdíjegyesülete egy, városunkban megalakítandó helyi választmány, illetve bizottság érdekében összejövetel megtartását tervezi, a melyre az itteni összes magántisztviselőket és kereskedelmi alkalmazottakat meg fogja hivni. Az összejövetel helye és időpontja lapunk utján fog közzététetni — esetleg külön szétküldendő meghívók által, ha ugyanis a központi igazgatósághoz (Budapest VII. kér. Kerepesi-út 78. szám alatt) intézendő bejelentések a résztvételre kellő számban idejekorán érkeznek be. Mi örömmel üdvözöljük a Magántisztviselők Országos Nyugdíjegyesülete vezetőinek (Elnök: Lukács Béla v. b. t. t., orsz. képviselő, alelnökök: kisjókai Ágoston József kir. tanácsos, orsz. képviselő és Weisz Berthold orsz. képviselő) ama komoly törekvését, hogy az ország minden nagyobb városában helyi választmányokat szándékszik létesíteni és kívánatos, hogy az érdekeltek a résztvételre mielőbb és minél nagyobb számban I jelentkezzenek. Az egyesület egyáltalában folyton fejlődő tevékenységet fejt ki és ennek j köszönheti azt az általános érdeklődést, a mely ] minden oldalról feléje irányul. Nemcsak a főj város, hanem az országnak minden jelentékenyebb városa szép számmal szolgáltatja a tagokat és ennek tudható be, hogy az egyesületnek nemcsak tőkéje, hanem tartalékalapjai is jelentékenyen gyarapodnak, úgy, hogy ma már az egyesület vagyona, a mely egy nagy bérí palotába és értékpapírokba van befektetve jóval felülhaladja az egy milliót. Szükségesnek tartjuk még megjegyezni, hogy az egyesületnek nemcsak minden magántisztviselő, hanem egyáltalában minden kereskedelmi alkalmazott tagja lehet.

— Hegyi Antal büntetése. Hegyi Antal csongrádi plébános egyik ügyét tárgyalta az elmúlt héten a szegedi törvényszék. Izgatás miatt került a vádlottak padjára s a törvényszék két heti államfogházra Ítélte Csongrád plébánosát.

— A sertósvásár ügye. Meg van már

a megegyezés a sertés vásártér ügyében. A gazdasági bizottság csütörtökön szemlélte meg a püspök tulajdonát képező és a vasút mellett levő területet s úgy nyilatkozott, hogy a vásár céljaira elég ebből két hold, a melyet Nagy Sándor gazdasági tanácsos kijelentése szerint a városnak kétszáz korona évi bérért a püspök át fog engedni. A területet el fogják keríteni, a vörösház felé eső részen pedig bejáróval látják el. Mihelyt a szerződés meg lesz kötve s a városi képviselőtestületnek bemutatva, azonnal áthelyezik a sertésvásárt.

— Egy csomó számadás. Fóti Gyula számvevő nagy és derék munkát végzett. Összeállította az 1899-ik évi kórházi, közpénztári, árva, árvaletét, közigazgatásiletét, szegényalap, községi közmunka pénztári számadásokat, a melyek hivatalos helyiségében tizenöt napi közszemlére vannak kitéve. Ép úgy megtekinthetők a jövő évi községi és városi közmunka költségvetések.

— A levelező-lapok posta-tarifája.

A postát igénybe vevő közönség nem is képzeli, hogy mily tetemes kárt okoz magamagának, a magyar postának, azonfelül pedig mennyi kellemetlenséget szerez a címzetteknek az által, hogy a külföldre szóló leveleire, különösen pedig Ausztriába küldendő levelező-lapjaira nem tesz annyi postabélyeget, mint a mennyi a tarifa szerint jár. Igen sokan a külföldre szóló leveleket 25 fillér helyett csak 20 fillér, az Ausztriába, Németországba, Szerbiába, Montenegróban és Boszniába menő levelező-lapjaikat pedig 5 fillér helyett csak 4 fillér értékű postabélyeggel látják el. A budapesti főposta kimutatta, hogy 1 hónap lefolyása alatt Magyarországból csupán Bécs városba 30,000 darab oly levelező-lap ment, melyek mindenike csak 4 fillérrel volt bérmentesítve. A hiányos bérmentesítéseknek azután az a következményük, hogy a magyar állam minden ilyen levélnél 5 fillért s minden ilyen levelező-lapnál 1 fillért vészit, a mi — tekintettel az ily hiányosan bérmentesített levelezés nagy tömegére — hazánkra évenkint közel 100,000 korona veszteséget jelent. A külföld pedig ennek az összegnek a kétszeresét nyeri, mert a hiányzó postabélyeg árát nem is egyszeresen, hanem büntetésből kétszeresen szedi be a címzettektől. Mindenféle érdek azt követelné, hogy a közönség ismerje s tanulja meg a levelekért és levelező-lapokért járó, 1900. januártól fogva érvényes posta dijakat, hogy a külföldre szóló egyszerű (15 grammos) levelekért 25 fillér postadij jár, kivételt képeznek az Ausztriába, Németországba, Szerbiába, Montenegróba és Boszniába szóló levelek, a melyekért csak 10 fillér a postadij s hogy a most felsorolt helyekre menő levelező-lapokért 5 fill, postadij jár : ezt tudni már azért is kívánatos, mert az, a ki nem tesz levelére és levelező-lapjára megfelelő értékű postabélyeget, ezáltal a postaszállítási dijat a címzett rovására, a magyar állam kárára és a külföldi posta javára fölemeli, még pedig mindig annyival, mint a mennyi a szabályszerű díjból hiányzik.

— Az iskola kerülők ellen. A beiratások már régen befejeződtek és az előadások zavartalanul fo'ynak. A római katholikus iskolaszék azonban összeállítván az iskolakötelesek névsorát, konstatálta, hogy 65 leány és 62 fiú még nincs beíratva. Jelentést téve a tanácshoz, ez meghozta végzését a szülők ellen, minden be nem Íratott iskolaköteles szülőjét 1 korona pénzbírság erejéig marasztalván el.

— A F. M. K. E. új örökös tagjai.

A Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület örökös tagjai, a kik egyszer és mindenkorra 60—60 koronával járulnak az egyesület kulturális alaptőkéjéhez, örvendetesen szaporodnak. Újabban 28-an iratkoztak be az örökös tagok közé, köztük: dr. Emmer Kornél országgyűlési képviselő, Beniczky Ádám, zsámboki földbirtokos, id. gróf Chotek Rezső, báró Lévay Henrik főrendi házi tag, Lukács Antal földhitelintézeti igazgató, gróf Vigyázó Ferenc, gróf Széchenyi Aladár országgyűlési képviselő. Thon Károly egyetemi tanár, a Magyar Kereskedelmi R -T., Okolicsányi Sándor, hágai követünk, Szabó-Ferraris Arthur festőművész és még számosán.

— A legnagyobb sértés. Nagyon tévéd a tisztelt olvasó, ha azt hiszi, hogy az a legnagyobb sértés a világon, ha azt mondja valaki a másiknak, hogy ön (már mint az a másik) jellemtelen gazember, vagy alávaló zsivany. Igaz ugyan, hogy ezek is eléggé kemény szavak, de legalább ezeket lemoshatja az illető magáról két levegőbe lőtt lyukkal, avagy egy gyengéd karcolással a sértett, vagy sértő rovására (már hogy melyiknek, Fortuna istenasszony a megmondhatója) a lovagiasság szabályai szerint, de azt a sértést, azt a szégyent, a mi vasárnap reggel Mári nénin megesett, nincs az a radír, a mivel ki lehetne törülni. Hiába itt minden, jöhet akár hat párbaj-segéd, vehetnek fel akár húsz oldalas jegyzőkönyvet, melyben visszavonják a sértő fél által mondottakat, Mári néni mégis csak vigasztalhatatlan marad, mert az ő lelkén örökké szégyenfolt marad az, a mit neki üzleti társnője mondott. Úgy történt a dolog, hogy két kofa (nevüket nem tudván, mondjuk, hogy Trézsi néni és Mári néni) összeveszett azon, hogy Mári néni ráígért Trézsi nénire s valami jóféle olcsó paradicsomot igy hamarosan elhalászott előle. Ezen aztán úgy összekaptak, hogy még ilyet nem látott az öreg, ricskes Európa. Elmondták egymást mindenfélének, csak jónak nem. Te trehany, te povalyacs, te rongyos kofa még a szebb jelzők közé tartoztak. Végre aztán, midőn látta Trézsi néni, hogy társnője föl se veszi e remek megtiszteltetéseket, hatalmas lélegzetet vesz s odakiáltja rikító hangon Mári néninek, hogy: te, hisz