Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-16 / 37. szám
Tizennegyedik évfolyam. 37. szám. Vác, 1900. évi szeptember 16. Előfizetési árak: Egész évre...............................12 korona. Félévre......................................6 korona. Negyedévre.................................3 korona. EGYES SZÁM ÁRA 24 FILLÉR. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Megjelenik: minden vasárnapon reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyiit-tér sora 60 fillér. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: hirdetéseket Bélyegilleték nincs. Kováck Ernő. Dercsényi Dezső. jutányosán felvesz a kiadóhivatal. Kell-e vízvezeték? Vác, szept. 14. (B. K.) Először is azzal kell tisztába jönnünk, hogy a Vác városában levő mostani kutak vize ártalmas-e az egészségre, vagy nem. Hát a vízzel éppen úgy vagyunk Vácon, mint a liget levegőjével. Mint a ligetben megszoktuk a vágóhíd, meg a sertéshizialólelep bűzét: úgy a vizet, a rossz vizet is annyira megszoktuk, hogy szinte haragudni tudnánk arra az emberre, a ki a váci vizet a világ legjobb vizének el nem ösmerné. A ki napról-napra iszsza, tényleg nem találja kellemetlennek. Sőt egyik tekintélyes orvosunk ál lit ása szerint még senki sem halt meg a váci víztől. Alkalmunk volt azonban betekinteni egy jelentésbe, melyei alapos vizsgálat után hivatott szakértők írlak Vác közkulairól. 35 közkutról beszél a jelentés, de a 35 közül teljesen kielégítőnek csak négyet-ötöt mond. A Kúria, fehér ló, kissörház, zöldfa, Csillag, gimnázium, szövőgyár. honvéd-korcsma, leány iskola, középvárosi iskola kútjának, a Margilkutnak, a Erdőn. Jer! karöltve járjuk be az erdőt, En kedvesem, szép holdas éjjelen; Felkeressük a patakot, a csergőt, Álmodozva, hisz oly szép a jelen. Andalogva, hallgatva a csendet, Kéz a kézben ; ah mily boldog vagyok. Elszoritja érzés a szivemet, Ajkam néma, szót szólni nem tudok. Szivem dobog, szeretni úgy vágyik, Némán járunk, csak két szemünk beszél. Álmot látunk, lelkünk álmodozik S szerte hordja a langyos esti szél. Balga szerelmünk, ábrándos álom, ó, ne hagyj el, örökké légy velünk ! Sóhajom száll, míg az erdőt járom : Maradjon mindig felhőtlen egünk ! Oh suttogd el újra, százszor újra, Azt a szót, hűségesen szeretsz! Hol végződik a szerelmünk útja ? Mivé leszek, hogy ha te elfeledsz? Fejünk felett szellő susogdsa Sietett élni; szeress, szeretlek! . . . Oh, rövid az élet boldogsága, Utunkon már sárgák a levelek. . . Chazár András-, Splényi-, Zichy-utcában és Büki-soron levő kutaknak vize e jelentés szerint többé-kevésbbé rossz. Az alsó kaszárnya, városháza, református iskola, kórház a Pannónia, Zilzer kávéház kútjának vize pedig határozottan rossz. Már most kérdjük szeretettel, lűrhető-e az az állapot, hogy összes iskoláink, amúgy is szegényes kórházunk ártalmas vízzel van ellátva? Hát tökéletesen igaz, hogy az ivóvíztől Vácon még nem halt meg senki, hanem szabad-e mentségül felhoznunk ezt azzal a ténynyel szemben, hogy kórházunk vize határozottan rossz? Megengedjük, hogy az a kórházi beteg — ha meghal — nem a víztől, hanem valamely betegségtől hal meg; azt is elfogadjuk, hogy ugyanaz a beteg a legjobb ivóvíz mellett is elpusztult volna : ámde Isten és az emberek előtt ki meri elvállalni a felelősséget azért, hogy a i szóban levő beteg, ha a rossz vízzel nem j rontotta volna el szervezetét, vájjon nem í lett volna-e megmenthető az életnek? És ez a kérdés azért kiválóan fontos, mert nem egy esetre vonatkozik, hanem a Kialszik szivünkből a szerelem; Nyarat az ősz, a hervadás követ, Kábító álom a boldog jelen, Timik miként a múló lehelet. Einczinger Ferenc. A Csupajról. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Vasárnap délelőtt. Elhúzták az elsőt, húzzák a másikat, nemsokára mindjárt összeharangoznak. Te is fiam Pali! beretválkozzál meg, Kati, Klári, Juli! ünneplőt vegyetek s templomba menjetek. Mondjátok el aztán, hogy mi volt a texus, — várlak az ebéddel. Harangoznak össze, gyülekeznek is már, asszonyok, férfiak — egy-egy rozmaringszál mindenik kezében — ünneplő ruhában, csendes méltósággal lépegetnek lassan az Isten házába. Szeretem e népet, magam is ott vagyok, örömben, bujában osztozom e néppel. Vége a templomnak, kiki haza ballag ebédjét végezi s délután újra imádja Istenét. Itt e Csupaj-tetőn, hol épült e templom, vasárnap délután egybegyülünk ismét s templomozás után kiülünk a padra elbeszélni a mát s nézni a jövőbe. Előttünk s alattunk, lent a völgyben mélyen | kifli módon terül el a kis községünk: Aranyos| Rákosnak hívja a nép régen. Aranya nincs | kórház valamennyi halottjának koporsó| jára fel lehetne írni; kiválóan fontos, mert a legszegényebb, a leggyámoltalanabb nép betegeit érinti legjobban, a kiknek nincs módjuk drága gyógykezeltetésre, a kiket legtöbbször az élet nyomora tel! betegekké. Az iskolákról nem szükséges szólnunk. A kinek a gyermek-halandóság nem beszél elég hangosan, azt meggyőzni mi úgy se tudnók. Mert hogy is volna az lehetséges, hogy a halálozási esetekei még az ivóvíz is befolyásolná! ? No meg éppen váci viz! Csak akkor jut tudomásunkra, hogy mégsem oly kitűnő ez a váci viz, mint a minőnek hiszszük, hogy mégis igaza van a szakértői jelentésnek, a mikor ! valahonnan vendégünk érkezik. Az első bírálatot a városról vendégünk mindjárt megérkezése után a viz alapján mondja: kijelentvén, hogy ő biz’ a mi vizünket (a mi kitűnő vizünket!) nem tudja inni. A vízről lévén szó, meg kell ez alkalommal emlékeznünk legnagyobb ellenfeléről a tűzről is. Szegény szomszédunk. ugyan, rákja sem volt soha, de a historikus feleljen ezekért. Ülőhelyünk egy rég kiérdemült vadvarckorfatörzs, melyen 1652-ben kürtös kalácsot sütött j volt a mestramné asszony, a mikor is tűzhely tája volt a mesturamnak. Az idő rútul megviselte e padot: mély és széles barázdák vágódtak arculatján és oldalán, melyet az idő olykép : gyógyít, hogy szél-vihar fia után megtölti az utca porával és egy némely magvakkal. Alattam a Gsupaj oldalán egy százados vadvacl korfa hullatja fanyar gyümölcsét, melyből a torony alatti malom molnárnéja hizlalja malacát. Ugyancsak a Csupaj tövében jobbra Berzen cigány huzza harmadmagával a falu fiataljainak az egyhangú csürdöngölőt, honnan kihallszik egy-egy vigabb legény kötekedő táncszólama : Kicsi csupor . . . hamar forr: A vén asszony puskapor! Ennek hallatára Kunyi Mózsiban is megmozdul mellettem a vér, pedig a hetvenet tapossa már s hozzá szól a tánchoz ő is, igen : Más az arany, más a réz: A gombod s a lépes méz ! és e sóhajtással le van festve egész életének története. A torony alatti malomból jön s tart a I Csupajra Agnisnén’. Ő is egy esztendőben ' született a királylyal, innen tudja, hogy hány éves.
