Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-09 / 36. szám
VAGI HÍRLAP tulerőltetése módfelett sok elméleti ismeret és tudásra kényszerítése által, valamint az az érthetetlen szokás, mely szerint már a serdületlen gyermek kora ifjúságának idejében elhatározták, hogy milyen pályára fogják nevelni s tekintet nélkül arra, hogy bir-e a gyermek a kijelölt élethivatáshoz megkivántató szellemi és fizikai képességgel, forszírozzák ezt a oktalan elhatározást. A mi az előbbi káros szokást, a tulerőltetést illeti, arra vonatkozólag megjegyezzük, hogy az alatt nem az értendő, mintha mi minden olyan oktatásnak ellenségei volnánk, a mi az iskola tárgyait túlhaladja és az iskolai feladatok elvégzésén kívül a gyermeket otthon más házi feladatok elvégzésére is kényszeríti, mert például a zene alapismeretének és az idegen nyelvek titkainak elsajátítására legfogékonyabb a zsenge gyermekagy, — mi csupán az ellen a rendszer ellen szólunk, a mely a gyermeket megfosztja a felesleges feladatok által a gyermekévek gondtalan játékaitól és azoknak kedves emlékétől. A harmadik feladat, mely az iskolás gyermekek szülőire, sőt magára az egész társadalomra nehezedik az, hogy minden szülő tartsa halaszthatatlan kötelességének meggyőződést szerezni személyes tapasztalat utján arról, hogy megfelel-e minden tekintetben a közegészségügy követelményeinek az a helyiség a hová a gyermek egy, esetleg több éven át napnap után járni fog és nem mételyezi-e meg az iskolát fentartó felekezet, vagy egyesület vétkes mulasztása és könyelműsége miatt gyermekének féltett egészségét az iskola egészségtelen levegője? megcsókolja üdvözlésképen a fiatal ember beesett orczáit. — Hagyd el Márta, szólt ez, hiszen már százszor megmagyaráztam neked, hogy ezt nem szabad tenned; te inklinálsz betegségemhez s megfogod kapni, akár milyen viruló vagy is, azután hasztalan minden, elpusztulsz nyomorultul,pedig téged sajnálnálak, érted kár volna. — Nem törődöm vele édes Jenőm! Ha téged igy látlak szenvedni, mindig vágyam jő, bárcsak én is beteg volnék, bár én tudnám magamra átvenni a téged ölő kórt, mert értem nem volna kár, de érted . . . — Mesebeszéd szakitá félbe a beteg, haszontalan érzelgés. Végeredményében sem értem, sem érted nem kár, nélkülem is, másnélkül is elforog a föld tengelye körül. Már a magad szempontjából nem szabad igy beszélned, egoismusod fölé semmiféle érzelemnek, külső hatalomnak nem szabad emelkedni . . . — De mikor annyira szeretlek, sóhajtott a leány. Szeretsz ? Minek, hiszen teljesen céltalan és indokolatlan ez az érzelem. Tudod rólam bizonyosan, hogy nagyon rövid időn belül elpusztulok és semmi hasznát nem veszed viszonyunknak, el nem vehetlek, vagyonom nincs, mit neked hagyhatnék, ezek szerint a jövőre nézve mitsein remélhetsz tőlem, de a jelenben is mit nyújthatok ? — semmit, meg sem csókollak, mert a kórt nem szabad rád vinnem, meg nem ölelhetlek, mert arra karjaim Mert bizony minálunk e tekintetben igen sok kifogásolni való akad és nem csekély azoknak a korán elhunyt gyermekeknes a száma, a kik az iskola áldozatai lettek. Főbb vonásokban ezek azok a dolgok, a melyekre most az iskolai év beálltával figyelmeztetni akartuk a szülőket és az iíjuság barátait és nem volt szándékunk magával az iskola módszerével és annak tananyagával foglalkozni, mert mint a görög hires bölcse oly találóan megjegyezte, midőn azt kérdezték tőle, hogy miért sétál tanítványaival a kertben tanítás közben, mikor igy sokkal kevesebbet mondhat el nekik, mintha a katedrán ülve prelegálná a leckét, mi is azt valljuk — »több hasznát veszi az emberi társadalom annak, a ki egészségét megőrizve évekig tartó séta közben szerezte meg tudományát, mint annak a szerencsétlen embernek, a ki hozzátartozói nagy fájdalmára egy szűk kis szobába egy még szükebb helyiség — a sir számára tanult, sokkal rövidebb idő alatt«. A siketnémák helybeli intézetének értesítője az 1898—1900. iskolai évről. Közli Borbély Sándor igazgató. E nagy körültekintéssel szerkesztett műből olvasóközönségünknek a következő szemelvényeket adjuk: Ez intézet 1802. óta áll fenn és úgy tanulmányi, mint adminisztrátori tekintetben közvetlenül a vallás- és közoktatási m. kir. minisztériumnak van alárendelve. É hatóság gondoskodik az összes személyi és anyagi költségekről s az intézet is innen veszi a rendeletet. Ez intézet kettős hivatást teljesít: neveli is tanítja a siketnémákat s képezi a siketnémák tanítására alkalmas tanerőket. Azok számára nevelő-, ezek számára képző-intézet. gyengék ! Mért ragaszkodói hát hozzám, mért hagyod el varrógépedet, erre az egy órára, nem tudnád ezt célszerűbben felhasználni, mint irgalmassági cselekedet gyakorlására? — Kegyetlen vagy . . .! — Nem vagyok kegyetlen, csak tisztán gondolkozom, a múltban eltöltött egypár kellemes óra nem nyújtott akkora élvezetet, hogy érte ilyen vezeklésre volnál kénytelen. Nekem semmivel sem vagy adósom, a mennyit én adtam neked, annyit te is nyújtottál nekem. A tartozik-követel rovat fedi egymást, ez ügyben be van fejezve a számadás és az ügyfél hitele megingott, újabb ügyletet nem kötünk vele. Már is mennyit vesztettél az alatt az öt hét alatt, hogy idejárogatsz hozzám, találhattál volna mást, ki jobban megbecsült volna téged mint én s nem hagy cserben ilyen rövid idő alatt. — Ne folytasd kérlek, nagyon fáj beszéded és úgysem érsz célt vele. Ha igy tudsz beszélni, sohasem éreztél semmit irányomban, ... De nem, az nem lehet, azt nem hiszem, csak áltatni akarod önmagad ... — Már nem vitatkozom veled, nehezemre esik a beszéd. Menj kérlek és ne jöjj többet, ne, — kérlek ne jöjj — mert fáj, nagyon fáj téged látnom . . . Nem folytatta tovább, kezet nyújtott a lánynak, azután lefeküdt ágyára és arcán feküdve rágta kinjában párnáját. Kogé Imre. Az értesítő első fejezete a növendékek ügyeit tárgyalja. Az intézet eredetileg s az idők későbbi folyamán is sokáig kizárólag internatusra berendezett intézmény volt. Pár év óta azonban vegyes intézmény lett s pedig: internátus és externátus. A lefolyt tanévben 166 növendék közül 92 intenátusi, 74 pedig externátusi alapon nyert ellátást. A benlakó, vagyis alapítványt élvező növendékek : 56 fiú és 36 leány nem szerint elkülönítve külön háló- és étteremben megfelelő felügyelet mellett az intézettől nyertek teljes ellátást. E célra szolgált 43 országos-, 38 magánalapítvány és a Budapest székesfőváros által fentartott 12 ingyenes hely. A künlakó növendékek: 44 fiú és 30 leány közül 46 a segélyző-bizottság, 28 pedig a szülők költségén volt a városban jó nevű családoknál elhelyezve. A künlakó növendékek az intézetbe csak a tanulási órákra jártak be. Ezen kívül szabadidejüket is mindannyiszor az intézetben töltötték, valahányszor a kedvező időjárás megengedte, hogy a játszótéren tartózkodhassanak. A leányok játszótere az intézet felsőudvara, a fiúké pedig a tágas tornakert volt. A növendékek testi nevelésére kiváló gond fordittatott, e végből a fiúk játszótere télen korcsolyapályává alakíttatott át; a növendékek az őszi és tavaszi időszakban kirándulásokon vettek részt, a melegebb idők beálltakor pedig a dunai fürdőt használták. Ezen kívül az összes növendékek havonként kétszer fürödtek az intézet saját házi fürdőjében. Komolyabb természetű, vagy ragályos fertőző betegség a lefolyt tanévben megkímélte a növendékeket, azonban nagyszámú tüdúhurut és mandulalob eset fordult elő, a mely körülmény az időváltozás és a sok görvélykóros növendék érzékenységében keresendő. A szórakozásokból és ünnepélyekből is bőven kijutott a növendékeknek, a mi a kedélynevelést mozdította elő. Volt élőképelőadás, karácsonyfaünnepély, vándor-bűvészelőadás stb. Tovább a növendékeknek osztályonkénti csoportosítását és érdemsorozatát közli az értesítő, valamint feltünteti a különféle alapit- i ványokat, megjegyezvén, hogy mely növendékek élvezték azokat a lefolyt tanévben. Ezután az intézet javára az 1899. évben befolyt adományok és hagyományok pontos kimutatását találjuk. E szerint 1899-ben a központi állampénztárba befolyt összesen 4148 korona. Folytatólag négy táblázat a növendékekre vonatkozó statisztikai adatokat tünteti fel. A második fejezet a tanári testülettel foglalkozik és leírja a személyi változásokat, a helyettesítéseket, megbízatásokat, valamint a tanári testület múlt tanévi tagjainak névsorát. A tanári testületnek összesen 24 tagja volt. A harmadik fejezet a szertár és könyvtár gyarapodásáról szól. A negyedik fejezet a látogatásokat és a tanév történetére vonatkozó más feljegyzéseket tartalmazza. A tanév szeptember 1-én kezdődött és junius 20-án ünnepélyes évzáró vizsgálattal, illetve junius 28-án a szakképesítő vizsgálattal fejeztetett be. Az intézet a növendékek munkáival és más tárgyakkal részt vesz a párisi kiállításon. 1902-ben 100 éves fennállását ünnepli az intézet, melynek műsorát és munkabeosztását adja az értesítő. Március 13-án a Lévay-féle alapítvány 1000 koronás kamatának kiadási ünnepélye folyt le. Valóságos áldás a szegény siketnémákra a Lévay-féle alapítvány tekintélyes összegű kamatának elnyerése. A tanári testület ez úttal ama nézet mellett foglalt állást, hogy nem szükséges a siketnémák által ' kultivált mesterségekhez 1000 korona alaptőke.
