Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-26 / 34. szám

— Huszárjaink ezredgyakorlata.

Derék katonáink szeptember 2-án két heti időtartamra itt hagynak bennünket s Párkány környékére vonulnak, a hol ezredgyakorlatokat fognak végezni. Szeptember 16-án érkeznek vissza. Erőt és kitartást a nem épen kellemes munkához!

— Házvétel. Mint halljuk a Váci kerület betegsegéiyző pénztára e hó 18-án megvette a nemrégiben elhunyt gróf Crouyné Petőfi-utcai

1. számú házát 8000 koronáért. Igen szép dolog, hogy gróf Crouy Endre a ház eladója, jóval olcsóbb áron adta át a házat a pénztárnak, e humánus testületnek, mint amenyiért magánosok kérték. A hivatal különben már szeptember elsején átteszi oda székhelyét.

— Kapás Lajos Aurél halálához. A múlt számunkban elparentált Sátoralja-Ujhely rendezett tanácsú város főjegyzője városunkban született 1862. november 25-én. Iskolai tanulmányait Vácon kitűnő sikerrel végezvén, a kegves-tanitórendbe lépett s mint tanár Vácon és Sátoralja-Ujhelyen működött. Később szive vonzalmát követve otthagyta a papi pályát, megnősült és sok küzdelem után, kitűnő tehetségével Sátoralja-Ujhely város főjegyzőjévé küzdötte fel magát és megnyerte az egész lakosság rokonszenvét.

Irodalmilag is működött, irt több helyi lapba, köztük a Váci Hírlapba is, forditott németből, költeményeit és beszélyeit külön ki is adta két önálló kötetben.

Temetésén Sátoralja-Ujhely városa és Zemplén megye gazdasági egylete küidötiségileg képviseltette magát és koszorúkat is helyeztek az elhunyt ravatalára. Nyugodjék békében !

— Csillaghullás. Nem arról a csillag- j hullásról van szó, mely minden évben május ! és november havában szokta megörvendeztetni

a vitéz hadfiakat, hanem arról, a mely vasárnap este gyönyörködtette azokat, a kik a Duna parton sétáltak, szíván az üdítő dunai levegőt, a mely, — kivéve azon eseteket, mikor nem fekszik a viz partján valamely irtóztató bűzt terjesztő állati hulla — nagyon egészséges. Az említett napon este 9 óra 50 perckor a ki az égboltozatra feltekintett egy ritka nagyságú meteort láthatott, mely keletről kiindulva nyugat felé haladott, hosszú farkat hagyva maga után, mig magva, mely körülbelül egy gyertnekfej nagyságú lehetett, gyönyörű szép zöldes fénynyel égett s pár pillanat múlva eltűnt.

A szép tünemény körülbelül 10 másodpercig tartott.

— Halálozások. Bónis János köztiszteletben álló iparos, városi képviselő, az ev. ref. egyház volt érdemes gondnoka hosszú, kínos szenvedés után aug. hó 19-én elhunyt. Temetésén mely f. hó 21-én ment végbe, a város képviselő testületé, számos egyesület és nagyszámú közönség vett részt. A család a következő gyászjelentést adta ki: Alulirottak a maguk és az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatják a szeretett s áldott emlékű férj, szerető testvér s jószivű rokon Bónis János hentes-mesternek, Vác rendezett tanácsú város képviselőjének, az ev. ref. egyház volt érdemes gondnokának folyó évi augusztus hó 19-én éjjel 11 órakor tevékeny életének 67-ik s boldog házasságának 32-ik évében hosszas szenvedés után történt elhunytét.

A megboldogult drága hahott folyó évi augusztus hó 21-én délután 4 órakor fog az ev. ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyeztetni. Vác, 1900. augusztus hó 20 Áldás és béke lengjen porai felett! Bónis Flek mint testvér és neje Huszár Julianna s gyermekei : Vilma, Julia, férjezett Szmolega Lajosné s gyermekei; Erzsébet és Mariska. Bónis Já-V A C 1 HÍRLAP

nosné született Körmöczky Lujza mint hitves, Bónis János mint nevelt gyermek. Zseló Pál mint sógor s neje Dely Katalin s gyermekei: Margit, Irén, Ida, Elemér és László. — Hióbhirfc kaptunk Kocsérról is, hol Szabó Imre esperes-pébános városunk szülötte költözött el váratlanul az élők sorából. A kocséri római kath. egyháztanács felejthetetlen papjának halálát az alábbi gyászjelentéssel adja tudtul: A kocséri római katholikus egyháztanács, az ös! szes hívek nevében is, mély fájdalommal jelenti, hogy Főtisztelendő Szabó Imre kerületi esperes s kocséri plébános úr életének 58-ik, áldozárságának 36 ik s plebánosságának 19 ik évében, 1900. évi augusztus hó 23-án, délelőtti V., 12 órakor rövid szenvedés után, váratlanul az Urban elhunyt. A boldogult földi maradványai folyó augusztus hó 24-én délután 6 órakor fognak a helybeli sirkertben eltemettetni: az engesztelő szent mise áldozat bemutattatása iránt később intézkedünk. A kötelességét mindig buzgón teljesítő, rendszerető lelkipásztort s a békés polgárt siratjuk benne; emléke szivünkben mindig élni fog. Az örök világosság fényeskedjék néki! Koesér, 1900 augusztus 23. A kocséri római kath. egyháztanács.

— A kaszinó könyvtárát a tagok a meghatározott időben ismét igénybe vehetik, mert a, kör könyvtárosa hosszabb üdüléséről hazaérkezett.

— Újabb adakozás a tótfalusi leégetteknek. A tótfalusi tűzkárosultak részére e héten a következő adományok érkeztek be. F. évi augusztus hó 16-án kimutatott öszszeg 11206 korona 76 fillér. Dr. Árkövy József gyűjtése: Dr. Árkövy József 20 korona, dr. Árkövy Józsefné 20 kor.. Árkövy Richard 10 korona, gyűjtés összege 50 korona. Andreánszky Antalné gyűjtése; La Roche Jepitz 10 korona,

i Kupecz Ödön miniszteri tanácsos 20 kor., Kupecz Ödönné 10 kor., Kovách Bella 2 kor., Kovách István 2 kor., Kovách Istvánná 2 kor., Andreánszky Antal miniszteri tanácsos 20 kor., dr. Schrodt Antal 10 kor., Gergely Todor 5 korona, Vancso Gyula országgyűlési képviselő 1 20 kor., Gallik Sándorné 5 kor., Gallik Istvánná 5 kor., Piazza Viktor 8 kor., Kernstock Károly és neje 20 kor, gyűjtés összege 139 ! korona. Dr. Kunitzer Sándor gyűjtése: Grüns- j féld Károly Bécs 20 kor, Grünsfeld Ottó Bécs 10 kor., dr. Kunitzer Sándor községi orvos 20 korona, dr. Schiff Eroő Nagy-Várad 10 kor., Lövy Henrikné Budapest 8 kor., Baksfer, Ferdinánd Budapest 10 kor., gyűjtés összege 78 korona. — Összeg 11473 korona 76 fillér. Tahi- Tótfalu, 1900. augusztus 23-án. Andreánszky Antal segély-bizottsági elnök. Dr. Kunitzer Sándor segély-bizottsági titkár.

— Anarkisták Vácon. 30—35 évesnek | látszó, dúlt arcú, mérges tekintetű erőteljes | testalkatú, kopottas külsejű két idegen férfi borozgatott a napokban egyik vendéglőnk ivó- [ jában. Egész elszántan pityizáltak, miközben í hangosan vitatkoztak valami országos fontosságú dolog felett egy teljesen ismeretlen nyelven. Majd írásokat vettek elő s halk suttogással mutogatták egymásnak és magyarázgatták azoknak tartalmát. A szomszéd asztalnál egy helybeli úri ember ült és szörnyen szűkölt. Mindjárt nem tetszett neki a dolog, mikor azok bejöttek a korcsmába s olyan nagyon gyanúsan körülnéztek. Alig hogy leültek, rossz magyarsággal bort hozattak és hallgattak. Eleinte olyan nyugodtan viselték magukat, hogy figyelőjük úgy látszott, hogy lemondott minden reményről s az illetők talán nem is azok, a kikre ő gondolt, de bezzeg mikor bevettek vagy hatszor kétdecit s elkezdtek szerinte olaszul beszélni, mindjárt tudta hányadán van. Egy

. darabig csak nézte őket X úr szörnyű izga: tottan, de mikor bő lebernyegjük alól egy-egy hosszú, élesre fent tőr félét vettek elő, mindjárt elhagyta titkos rendőri nyugodtsága s elérkezettnek látta az időt a letartóztatásra. Igen ám, csak azok a kések ne volnának olyan fene élesek. Mig ekkép tépelődött. egy mentő gondolat villant meg agyaban. Hamar egy rendőrt. De honnan, hisz’ már este van. Köztudomású dolog, hogy ha sehol, de a vasútnál mindig akad egy-két rendőr, de sajnos most j az egyszer egy se volt kint, hanem X úr sze! rencsére ott találta három társát, kiket magához véve rohantak a korcsmába. Mikor betoppantak, anarkistáink éppen szafaládét hámoztak gyilkos tőreikkel. X úr, ki utolsónak j töretett be az ajtón, mindjárt bereteszelte azt, i mig egyik barátja azalatt a másik ajtót torlaszolta el s mikor ez egy pillanat alatt meg volt, rávetették magukat az anarkistákra s a polgárság nevében letartóztatták őket. Mikor tőreiket elkapkodták előlük s igy biztonságban voltak, hozzáfogtak a megmotozáshoz. Legelőször is egy-egy nagy bomba-félit húztak ki zsebeikből, majd az iratokat szedték el tőlük,

: végre egy csomó különféle hegyes eszközt ko: hoztak el. Mikor ez is megtörtént, anarkistáink ! egyike, — ki úgy látszik tudta, hogy őket j anarkistáknak nézték — kissé csehes magyar- I sággal kijelentette, hogy az urak valószínűleg egy szerencsétlen tévedésnek még szerencsétlenebb áldozatai, mert hát ők bizony egy cseppet sem anarkisták, hanem közönséges miskárolók, kik a holnapi hetivásárra jöttek s elkobzott irataik se anarkista levelek, hanem szerény disznó-passzusok, miket egy hajcsár barátjuk adott át nekik megőrzés végett, bombának hitt dohányzacskójukat meg jó lesz ha j visszaadják, mert biz’ abban nem magyar i dohány van, mesterségükhöz szükséges mű; szereik és szalonna-vágó bicskájuk pedig egyedül j csak őket illeti meg, hanem mindezek után ha | egy spriccert fizetnek az urak nekik, igen j hálásak lesznek érte. A fölsült anarkista-fogók meg is fizették a spriccereket, csakhogy titokban maradjon az eset, de mégis úgy esett, hogy egy szintén a korcsmában borozó egyén szóról-szóra elmondta szerkesztőségünknek már csak azért is, hogy megnyugtassuk vele a publikumot, hogy Vácon egyelőre még nem kell félni az anarkistáktól.

— Feliilfizetések. A Kath. Legényegylet folyó hó 19-iki szinelőadása alkalmából jegyeiket megváltották, illetve felülfizetni kegyeskedtek : Gróf Gsáky Károly Emmánuel püspök fővédnök Öméltósága 30 koronát, dr. Virter Lajos nagyprépost 11 koronát, dr. Miltényi Gyula 5 korona 40 fillért, Reitter Ödön 4 koronát, Újhelyi István, Agócs János, N. N.

3 — 3 koronát, dr. Baksay Károly 2 koronát, Gindrich József, Tragor Károly, Pápai József,

1 — 1 koronát, Hecht József 80 fillért, Altschach György 60 fillért, Szilveszter Józsefné és Varsányi Szilveszter 40—40 fillért. Fogadják a kath. legényegylet ezen nemes támogatói ez úton is az elnökség hálás köszönetét.

— Adj a tótnak szállást, kiver a házadból. Csak annyiban változtatta meg e régi közmondást Mároki György váci lakos, hogy neki nem Marton András adott szállást, hanem még régi házi gazdája, a kitől csak nemrégiben vett ez egy házat s hogy nem azt, hanem az újat akarta kiverni saját portájáról. Úgy esett a dolog, hogy az uj háziúr egy kerítést akart huzatni udvarában, a mi Márokinak sehogy sem tetszett s nyíltan kijelentette, hogy ezt ne merje tenni, mert meggyűlik vele a baja. Marton eleinte csak tréfának vette az egészet, hanem miután mégis fölépítette a