Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-28 / 4. szám
2 VAGI HÍRLAP kor jellemnélküli emberek vergődtek az uralomra. Az ilyenek nem tisztelik mások meggyőződését, nem engedik érvényre juttatni mások véleményét. Mi mindennek okozója még az alkohol? Napról napra láthatjuk, hallhatjuk, olvashatjuk, hogy a törvénybe ütköző cselekmények, büntettek, nagyrésze a méregölő, gyilkoló ital hatásának tulajdonítható. S van ezen mit csodálkoznunk? Ha mindeddig ennek meggátlására nem történt semmi üdvös intézkedés s maguk a szülők is oly hanyagul fogják fel szent kötelességüket, a nevelést, most meg van erre az első lépés. Darányi Ignác földművelésügy miniszterünk egyik legutóbbi parlamenti beszédében kifejtett tervezetével megadta ennek az impulzust, mely szerint a kormány a nép lelkének nemesbítésére népkönyvtárakat óhajt felállítani. Igazán szükségünk van erre, hogy a hazafias szellemet, a testvéri szeretetet, köteiességérzetet, a józan és tisztes életet — a korcsmái dorbézoló élet helyett — előmozdítsuk, hogy a műveltséget, tanulást, felvilágosodottságot gyarapitsuk. A népkönyvtárak át fogják formálni az apát, át gyermekét, ki — látván atyját a komoly munkában, — követni fogja őt. S ekkor a munkás, ha befogja látni a könyvtárak nemesbitő hatását, örömmel fogja gyermekét is oda elvinni s buzdítani fogja, hogy szabad idejében hasznos, testet-lelket tápláló, edző dolgokkal, ismereteinek gyarapításával foglalkozzék. lopva száll a szép asszonyra. Édes szerelmi vallomást suttog fülébe ; elárasztja egész lényét; felcsigázza minden idegét az érzék kábító szekfű-vanilia illata. S a nő teljesen hatalmába esik e láthatlan, gonosz lovagnak. A szobában remek rnivű cimbalom áll. A nő leül, valami bús magyar dalt játszik. Még a szöveget is énekli halkan hozzá: Csak titokban álmodozom felőled. Hirtelen abba hagyja. Mi volt ez? Valami zizegés zavarta meg. Talán húr pattant meg ? Hiába minden gondos vizsgálat, a húrok szilárdan állnak . . . Mégis oly különös érzés lepi el, mi lehetett? Semmi, csak egy éji lepke zümmög a szobában, bizonyára nem talált nyugtot, őt is a vágy üldözi. Kelletlenül dobja le a verőket a szép asszony. Nem megy ma a játék sem, az a csúf lepke úgy megzavarta. Furcsa érzés, sejtelem szállja meg lelkét; talán nem is a cimbalmon, de az ő lelkében pattant meg egy húr? Nem sok ideje van a probléma fejtegetésére, egy árny húzódik végig a falon s emberi alakot ölt. Fényes egyenruha világítja meg a szoba misztikus sötétjét. •— Gábor ! Kiált a nő: — Én vagyok. Meglepett jövetelem? — Hogy mily vakmerőség ez tőled, belátod, ha azt mondom, az uram csak a városban van, minden percben itt lehet. Ha itt talál ? Minden izében megremeg a nő. — Fuss, menekülj ! A kis hadnagy legcsekélyebb hajlamot sem érez erre. Sőt leül a pamlagra, maga mellé vonja a nőt is, ki tehetetlenné válik és nagy Ez jelenkorunk feladata, a midőn nem egyeseknek kell cselekedniük, hanem az egész nemzetnek, hogy a népnevelésre irányuló intézkedések, tervek testet öltsenek, mert csak igy bizonyíthatja be a nemzet önmaga iránt való szeretetét, csak igy lesz egyenes az út, melyen a népkönyvtárakat — édes hazánk jövőjének szigorú biztosítása, hazánk fennállása, a nép műveltsége, józan élete, nyomorának enyhítése, boldogitása céljából — felállíthatjuk. Mintha a boldogság hajnala ránk tekintett volna, mikor egyszerre kerültek felszínre Darányi miniszter és Szeged város polgármesterének nemes óhajai! De mig szivünkön nem viseljük a nép ügyét s annak helyesebb irányban való terelését, addig lehetetlen lépést tartanunk a külfölddel! Szülőhöz, apához, anyához szólunk : neveljenek gyermekeket, újakat! Hadd szokjék a gyermek zsenge korában a lisztes élethez, a parancsot híven és pontosan teljesíteni s ne akarjon idő előtt mások felett uralkodni. Hajoljon meg az ifjú szülője, elöljárója előtt, becsülje meg embertársait! Erre kell törekednünk, mert miként a delejes erő a vastűre, éppen úgy hat az okos s felnőtt vezető a gyermekekre, az ifjúra és pedig annál fokozottabb mértékben, minél következetesebb és szigorúbbak vagyunk az elkövetett hibák és szabálytalanságok iránt; de ha az alap korhatag, akkor az ifjú oly szellemben fog működni, mint a mily szellemben mint gyermek nevelkedett s ekkor hiaba minden jóakarat és erőiaggodalma, vagy tán még mindig az érzékbóditó illat hatása alatt áll. Egy felhő rá könyököl a kastélylyal szemben levő fa sudarára, mintegy védfalul a holdnak. Ez észreveszi a cselszövényt s egy kiváncsi sugarat küld a fák levelei között, egyenesen a nyitva hagyott erkély ajtaján. Csele sikerültén oly jóizűn mosolyog, fejét szinte beledugja a felhő egyik rózsaszín foszlányába. Ez észre vette a csínyt s könyöklő helyzetéből felemelkedik s haragjában úgy szétterjeszti szárnyait, hogy pár pillanatra eltakarja vele az egész holdat. Mig az égen ily természeti játékot űznek, azalatt benn keserű jelenet játszódik le. — Ne rettegj Ilma, férjed mindent tud. Ő egyezett bele, hogy most ide jöjjek s magam mondjam meg neked, a mit előre is sejthetsz, hogy holnap vívunk. Egyikünk, biztos, élve nem jön onnan el. Rád nézve kívánatos lenne az én halálom. Pillanatra elhallgatott. Hogy a szegény szánandó nő mit érzett, azt talán az tudja felfogni csak igazán, ki már hasonlót tapasztalt. Már maga előtt látta a vérrel borított holttestett rémülten sikoltott fel. Keblére vetette magát, csókolta, mintha úgy megtudná védni minden veszélytől. Tudta férje mily neves vivő, szerette, sajnálta a mellette ülő, még csaknem gyerekszámba menő fiatal tisztet, őt éppen fiatalsága vitte e meggondolatlan lépésre. Kaland után vágyott; a sors kedvezett: az alkalom sem hiányzott, fellebbvalója felesége alakjában. Asszony szerelme! Hah! Mennyi csáb; bűbáj; varázs van e két szóban kifejtve. Mohón élvezé az ifjú a tiltott ködés, föltartózhatatlanul halad a lejtőn lefelé. Csakis munkás, józan férfiakra van szükségünk mindnyájunknak, ilyeneket kell nevelnünk a hazának ! E maroknyi nemzet csak úgy lehet igazán nagygyá, hatalmassá, csak úgy varázsolhatja vissza régi, fényes dicsőségét, ha gyermekei közelismerést vívnak ki maguknak, ha együttes áldozattal, vállvetve iparkodnak a haza ügyét, a haza jólétét előbbre vinni. iSpektátor. Hölgy választás. (Reform a bálteremben.) Felhívás Vác hölgyeihez. Vác, jan. 27. Kővetkező levelet vettük és felhívjuk rá városunk hölgyeinek figyelmét : Most nem érdektelen egy sajátságos választási visszaélésről tudomást venni, mely ugyan a parlamenti, vagy városi választásokat nem érinti, de azért mégis nagyon sok elkeseredésnek és visszaélésnek az okozója. A panaszt egy prágai hölgy említi, ki nemes haraggal szemére lobbantja az erősebb nemnek, hogy mig sok küzdelem után a művészet, tudomány, irodalom, kereskedelem és ipar terén a hölgyeknek végre utat engedtek a haladásra, addig a báli teremben még most is a férfiak uralkodnak korlátlan hatalommal. Pedig tulajdonképen a sima parkett a legméltóbb terület a hölgyek érvényesülésére és mégis minő szorongó érzéssel lépi át a legtöbb hölgy a báli terem küszöbét ? Ha egy báli teremben széjjelnézünk, — panaszkodik az említett hölgy — csak kevés hölgyet találunk, a ki szépsége, gazdagsága vagy magas társadalmi állása révén nagy sereg táncos fölött rendelkezhetnék, kik vetekedve igyekeznek őt egy rövid körtáncra meggyümölcs kamatját és ép oly hamar megcsömörlött tőle. Nyilatkozatával a holnapi párbajt illetőleg, egyszersmind azt is bevallá, hogy nem szereti már a nőt. íme a mámor elmúlt, nem elégité már ki a nő szenvedélyes szerelme. Unottá vált a folytonos titkolódzás, elővigyázat: megszokottá az egyformaság. Valami más, pikánsabb után vágyott az Ínyenc. Nem volt elég édes, ingerlő az ölébe hulló érett gyümölcs. Terhére volt, émelygéssel tölté el a kábitó illat is, mit a nő közelében érzett. Kibontakozott az ölelő karokból s vigaszul ismétlé, kérje Istent, hogy a vesztett fél ő legyen. A mily jó és nemes ember férje, megbocsájt neki. Azonban ha ő marad életben, vele célt nem érne, mert soha el nem vehetné, ezt is jól tudja. A világ nem beszél viszonyukról még s minden jól lehet. Vigasztalódjék, nyugodjék meg a változhatlanban. Ezzel vette sapkáját s azon utón melyen jött, távozék. Magára hagyva a szerencsétlen nőt, kétségbeesésével. Jól sejté, hogy tehát nem a hangszeren, de a szivében pattant meg egy húr? Másnap megtörtént a párbaj s a kis hadnagy egy homlokvágással örökitteté meg magán az első kaland maradandó emlékét. Soká feküdt seblázában, végre győzött ifjúsága s midőn felüdült a zord északot az Alföld délibábos rónájával váltotta fel. * A ki járt az Alföldön kánikulában, annak már lehet halvány seltelme a Sahara pusztájáról is. Izzó, forró a levegő. Mintha csak a föld bensejében forró lavina egyesülne a nappal s árasztanák tüzes leheletük a szegény ha
