Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-19 / 33. szám

4 nokja tudta helyét a monda szerint s azok ott haltak el Szepesváralján, sirba vivén jól őrzött titkukat. Keresték, kerestük a kincseket. Mind­hiába, azok titkát örökre elnyelte a Szepesség földe. De a gondviselés úgy akarta, hogy századok múltán jöjjön egy új főpásztorunk, kinek ősi, történeti családjának legszebb hajtása ott virág­zott és él a Szepességben és ki díszes czimei sorában viseli Szepesmegye örökös főispánjának ősi méltóságát. Az elázott kincsek zárát föl nem törheti, azokat vissza nem adhatja ő sem, de helyette visszahoz egy drágább kincset: az ősi püspöki szék régi dicsőségét és régi fényes­ségét ! Szivünk mélyén ezt súgja nekünk egy sejtel- 1 mes érzés s Méltóságod jöttén ezért vert össze valamennyink szive lázas örömben, mint csak­nem száz év előtt, a rég sirba szállt elődöké, Károly Ambrus királyi herczeg püspöki szék­foglalóján. Az ifjú herczeget a primási székbe szólította csakhamar körünkből hivatása, hon- ] nan meg egész ifjan az Ur szólította magához. De Méltóságod első találkozásunkkor meg­ígérte, hogy itt fog maradni közöttünk, mi pedig teljes szivünkből imádkozni fogunk az egek urához, hogy hosszú és boldog legyen köztünk maradása. Mert a mint mondani mél­­tóztatott, hogy e város boldogsága lesz a saját boldogsága, mi meg azt valljuk, hogy főpász­torunk boldogsága lesz a mi boldogságunk, az ő dicsősége, a mi dicsőségünk. Adja Isten, hogy valóra váljanak e fényes álmok és boldog kívánságok, melyek kebleinket feszitik. Az Isten segítse, óvja, tartsa Méltósá­godat ! Bennünket pedig erősítsen meg, hogy híven követhessük atyai intelmeit és egykor majd a ránk mért nagy munkát híven teljesítve* mi is felkiálthassunk a költővel: Szent hazánk, megfizettük mind, mivel csak tartozánk. Adja Isten, hogy úgy legyen ! A szónoki lendülettel, teljes átérzéssel és mély meghatottsággal elmondott e remek beszédre nem kevésbbé rémek választ adott Öméltósága, a ki szavai szerint a képviselőtestülettel a város virágzására, haladására hathatósan közre fog munkálni és célozva a püspökkel közösen megoldandó függő kérdésekre, a képviselőtes­tület lelkes éljenzése között jelentette ki Ömél­tósága, hogy ezen függő kérdésekben 0 benne a püspök-polgárban, a polgár lép előtérbe és a püspök az engedékenység legvégső határáig elmegy ezen kérdések megoldásánál. De kü­lönben is a püspök mindig az első sorban akar haladni székvárosának felvirágoztatásában. Lelkes éljenzéssel fogadták a püspök ezen ki­jelentését a képviselők, a kiket bemutattak a püspöknek. Központi nagygyűlés. A vácegyházmegyei római kath. tanítóegyesü­let központi gyűlését f. hó 16-án tartotta meg a leányiskola feldíszített nagytermében. A gyűlés reggeli hét órakor kezdődött meg­szakítással, mert tagjai résztvettek a rókuszi bucsujáratban, mely után a diszgyülés tartatott. A gyűlésen az egyházmegyei tanítóegyesület küldöttei mintegy 30-an jelentek meg. Csávolszlcy József kanonok, egyházmegyei fő­tanfelügyelő, mint a a tanítóegyesület elnöke nyitotta meg a gyűlést, megtette jelentését, melyből különösen a tápintézetre vonatkozó részt emeljük ki. Elnök fejtegette az intézet üdvös voltát és azon kijelentést telte, hogy a tápintézet anyagi gondokkal nem küzd. Az intézet haladását eléggé jellemzi, hogy mig nehány év előtt költségvetése 2000 frt volt, mai kiadása a 14 ezer koronát is meghaladja. A tápintézet elejénte 10 növendékre rendezte-V ÁGI HÍRLAP tett be, mig most 35 növendéke volt. Különö­sen mint örvendetes jelenséget emelte ki, hogy a lefolyt tanévben ez intézet növendékei közül egy sem bukott meg; mi az intézeti duktor Kuharik Ferenc tanító kiváló érdemének tulaj­donítható. Ezen örvendetes jelentés után Bóna József szentesi tanító a Poroszlcay-féle pörösködés tárgyát képező 24 ezer frtos alapítvány érde­kében szólalt fel és a központi gyűlés elfogadta azon ajánlatát, miszerint feliratban kerestessék meg megyés püspökünk Öméltósága, hogy a a minisztériumnál hasson oda, miszerint ezen alapítvány a tápintézet javára adassák vissza. Szó volt még a Csillag vendéglő megvételé­ről is, hogy oda helyeztetnék a tápintézet, de ez a dolog még nem egészen érett meg és a főtisztelendő káptalan beleegyezésétől is függ. A tápintézet fejlesztésére elhatározta a köz­ponti gyűlés, hogy a tanítók gyermekeit jövőre 26 kor. egész díjjal, 14 kor. féldijjal, vagy egészen ingyenesen veszi fel, mig a nem tanítók gyermekei havi 30 kor. tartoznak fizetni, a mi­ért részükre teljes ellátás és mosás is adatik. A pénztáros terjedelmes jelentése után az előadó referált a beadott köteles dolgozatokról. Sajnosán értesült a közpoti gyűlés azon körül­ményről, hogy a beérkezett dolgozatok száma évről-évre fogy. Az egy arany jutalmat az idén Jankovits Ernő váci tanító nyerte el. Ezek után a választás ejtetett meg. Társelnöknek egyhangúlag Simító Mihály H.­­M.-vásárhelyi tanító, jegyzőnek pedig.: Bazsanth János máesai tanító választatott. Az állandó bizottság tagjai lettek: Bobory János monori, Róder Imre vecsési, Bazsanth János dunakeszi, Fodor Imre és Kökény Fe­renc váci tanítók. Tiszteletbeli tagokul választattak azon váci kanonokok, kik eddig az egyesület tiszteletbeli tagjai nem voltak, nemkülönben Kamerer Ferenc és Kraemer János esperes-plebánosok, Bobory János monori és Cselényi József fóthi tanítók. A rókuszi bucsujárat után 11 órakor tarta­tott meg a diszgyülés, melyet Csávolszky Jó­zsef egyházi elnök szép üdvözlő beszéddel nyi­tott meg. Méltatta elnök azon magasztos elve­ket, melyek a 900 éves magyar kereszténységet és királyságot ann«/i balszerencse között nem­csak megtartotta, hanem ezen országot európai nívóra emelte. Buzdította a tanítókat, hogy növendékeiket vallásos szellemben neveljék és különösen a haza szeretetére buzdítsák. A nagy lelkesedés között előadott beszédet a központi gyűlés éljenzéssel jutalmazta. Bobory János előadó tartotta meg ezután jubileumi diszbeszédét, melynek anyagát a történelemből merítette és szépen ecsetelte, hogy a kath. papok a hazaszeretet ápolásában mindenkor kitűntek. Ezután egy kedves jelenség következett. Zalánffy Gizella tanítónő hévvel szavalta a Visegrád cimü hazafias költeményt. Többször volt már szerencsénk Zalánffy Gizella tanítónő fellépésében gyönyörködni, de ezen alkalommal nagyon megérdemelte azokat a tapsokat, me­lyeket érzéssel előadott szavalatával aratott. Végül Bobory János lendületes beszédben köszönte meg az egyházi elnöknek azon odaadó szeretetét, melyet úgy a tanítók, mint a tanítók gyermekei iránt mindenkor oly jó szívvel tanú­sított ; a miért méltán kiérdemelte, hogy őt a tanítóság valóságos atyaként tisztelje. A gyűlés az egyházmegyei elnök éltetésével délután 1 órakor ért véget, mely után a táp­intézeti helyiségben társasebéd következett. Helyi és vidéki hírek. — A király születésnapjának het­venedik évfordnlója. Minden magyar imára kulcsolja össze két kezét ezen a napon, melyen a mi dicsőségesen uralkodó királyunk hetvenedik, életévét betölti. Ritka kegyeltje a. sorsnak, ki ily szép kort ér friss erőben, egész­ségben, ki király létére meg tudja őrizni lelké­nek frisseségét, kiről a sorsnak ádáz csapásai visszapattannak, mert népének osztatlan szere­­tete övedzi, ez a támasza, vigasztalója, búzditója. Áldjuk is érte a magyarok Istenét. Templomainkban valláskülönbség nélkül fel­harsan a mai napon hálaénekünk, könyörgő szózatra fakad imádságos ajkunk, kérvén a mindenek Urát, hogy áldja, óvja és tartsa meg őt továbbra is nekünk. A székesegyházban gróf Gsálty Károly püs­pök tegnap d. e. 9 órakor, tartotta az isteni­tiszteletet szokatlanul fényes segédlettel. A kórus Kempter D. dur ünnepi miséjét adta elő a következő betétekkel: Gradualéra Brosiy vegyeskarát, offertoriumra Tommassi Giordani régi, 1744-ből va'ó áriáját énekelte Zofúlil Julia kisasszony a megszokott kellemetességgel, az előbbiben Lencsó Margit és Mariska, Roller Teréz és Tóth Ilonka segéd­keztek. A nagy precizitással előadott mise nemcsak dicséri Ulrich Károly karnagy szakava­­tottságát és buzgalmát, hanem arra is ' enged következtetni, hogy továbbra is megmarad a kórus ezen a művészi magaslaton. — Személyi hírek. Dr. Bőssel Jenő kir. aljárásbiró bajorországi körútjáról a napokban érkezett vissza és elfoglalta hivatalát. — Éder Kálmán aljárásbiró két heti szabadság után folyó hó 13-án szintén újra hivatalba lépett. — Nagy Sándor a püspöki uradalom1 újonnan kinevezett gazdasági tanácsosa egy heti sza­badságra Szliácsra utazott, hol családja már régebben időzik. Kellemes üdülést! — Mayer Károly hazaérkezett a párisi világ kiállításról f. hó 5-én, tapasztalatokban meggazdagodva. Visszajövet ismereteinek gyarapítása végett egy kis körutat tett, mely alkalommal Strassburg,, Baden-Baden, München, Zürich, Lucern, Ins­­brack, Bécs városokban pár napi időzéssel tartózkodott. — Dr. Zádor János polgármester az Aldunára utazott. — Tragor Ignác tekin­télyes kereskedőnk Bártfán tölti a nyár hátra­levő részét. — Meiszner Rudolf jó egészségben tért haza fürdőzéséből. — Velzer Alajos az általánosan ismert fiatal kereskedő, a Velzer Kálmán és fia ezég belső tagja, egészségének helyreállítása végett nejével együtt Abbáziába utazott. Jobbulást! — Borbély Sándor siket­néma intézeti igazgató és neje párisi és német­­országi utjokból tegnap este érkeztek meg. A tanári kar itthon levő tagjai a vasúti állomáson testületileg üdvözölték a hosszú útról haza­érkezőket. — Kinevezések. Dr. Göndör Sándort vá­rosunk főjegyzőjét, kinek januárban Nyull Zsig­­mond állami anyakönyvvezető helyettes kine­vezése alkalmával meg kellett válni eme állá­sától, július hó 11-én 68559/900. sz. alatt ki­nevezte a belügyminiszter Il-od anyakönyv­vezető helyettesnek évi 100 korona tiszteletdijjal. — Németh László, a budapesti állami siketnéma­­iskola tanárát a miniszter a Kecskeméten most megnyílt siketnéma-iskola vezetésével bizta meg. Szívből gratulálunk! — Rókusnapi búcsú. Folyó hó 16-án tartotta meg városunk több mint másfélszáz éves fogadalmi ünnepét a szt. Rókust. Ez vá­rosunk egyik legszebb ünnepei közé tartozik. A délelőtti istenitiszteletet a nagy eső meg­zavarta s az ájtatos közönség a templomokba vonult. A magyar ünnepi beszédet a Rókus

Next

/
Thumbnails
Contents