Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-05 / 31. szám

Tizennegyedik évfolyam.

Vác, 1900. évi augusztus 5.

31. szám.

VÁCI HÍRLAP

It.é« ““leté91 .^Lon,. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Sierkesztöség és kiadóhivatal:

Félévre................................6 korona. » VÁC, Géza király-tér 3. szám.

Negyedévre.............................3 korona. N4 esieleriití minden vasárnapon recrcrel. We küldendők a lap szellemi részétuietöko/ie-* _ _ . Äif A mények, előfizetési pénzek, hirdetések és liirde-EGYES SZÁM ARA 24- FILLÉR, tési pénzek.

Nyilt-tér sora 60 fillér.

Bélyegilleték nincs.

Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső.

HIRDETÉSEKET

jutányosán felvesz a kiaaohivatal.

<5

O

+

<3'

<8

<*4

>rv

20

1181

# %

öt^il „JEcce sacerdos iimíinus!

•>$^-E :^v-KTAV

<§?«!

fi

...

<§$í=^Í

<5$ ^

<sNi

%

Sión szép, virágövezte halmán A napsugár, a glória ragyog:

A Mester oktat; s hallva bölcs igéit, Körötte mind a szent apostolok. „Bizony-bizony mondom, az én nevemben Tanítni és térítni menjetek.

Egész világ ismerje meg hatalmam,

Es én mindvégig véletek leszek!“

S elmentek. Oh, de hányszor ejte könyet $ Szemük, szívük, míg ajkuk bölcs szava Tetszett a népnek! S mindezért jutalmuk Itt — szenvedés, ott — drága menny vala. Egy bölcs közénk is jött; az Isten küldte. „Ecce sacerdos magnus!“, kit nekünk, Hogy mint a jó nyáj, egy akólban éljünk, í Igaz vezérül külde Istenünk.

o >

í , . . V . j | _ • í <

Oh, mennyi gond, kétség emészte minket A múltban. Sorsunk árvaság. Szivünk Sokat remélt s reményeink világa Mint hulló csillag, végre is kihűlt.

De megvirradt, s Istennek fényes napja Reánk mosolygott. Oh, e szép napot Soh’sem feledjük! Ekkor adta Isten Károly Emmánuelt, a főpapot!-tfe.

M|P|>

Althánn, Migazzi, Nádasdy utóda!

Oh légy köszöntve, áldva általunk,

Imát rebegve jő elédbe néped,

S hálát, hosannát zengedez dalunk.

Isten hozott! Lelkűnknek büszkesége, Szívünk szerelme, védő angyalunk,

Dicső főúr, ősöknek büszke sarja Miénk vagy immár s — boldogok vagyunk.

Ajándékot mit adjunk, mondd, Tenéked, Tehozzád illőt, jó Főpásztorunk?

Egy kincsünkvancsakiszi vünk nagy szerelme, Fogadd szívesen, ezzel áldozunk.

S miként a napsugár a kis virágba Életerőt lehel: szerelmedet Terjeszd ki ránk, Atyánk s e napsugártól Lelkünk feléled s kezd új életet.

Az üdv honába vágyakozva néped,

A Mester bölcs igéiért eped.

Atyánk! Taníts e szent igékre minket, Érted rajongó, hívő népedet.

Vezess az útra, mely a fényes égbe,

A boldog égiek közé vezet,

S az üdv honát ha majd eléri néped,

Oh százszor áldott lesz dicső neved.

Nagy István.

'.w. -§>NS>

N#8

>

H$€>

pt

31

«Sík

te