Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-24 / 25. szám

V A C 1 HÍRLAP 5 őrült vágtatással rohantak végig a főúton. Pár pillanatba került, hogy eljutottak a Szenthárom­­térre. Itt egy kis gyermek játszott az utón és alig volt ideje a cselédnek elkapni és a szobor falához meglapulni. A megvadult lovak Zsidók Ignác sörraktárának a falához rohantak, mind­kettő rögtön összeesett s a kocsi rájuk borult. Az egyik ló agyrázkódást kapott, ott is maradt fekve, a másikat nagy nehezen elvezették. A súlyosan beteg lovat sokan nézték s reggel két lövéssel agyonlőtték. A rendőrség megin­dította a vizsgálatot. — A dalegyesület közgyűlése. Ni­kitits Sándor elnök, Mlinkó István titkár alá­írásával vettük a következő meghívót: A Váci Dalegyesület f. évi junius hó 27-én este 6 óra­kor a saját helyiségében rendes évi közgyűlést tart, melyre t. c. mint az egyesület tagja teljes tisztelettel meghivatik. Tárgysorozat: 1. Választ­mány jelentése az egyesület múlt évi műkö­déséről és a pénztári állásról. 2. Számvizsgálók jelentése és ennek alapján pénztárosnak a fel­mentvény megadása. 3. A választmány és bíráló bizottság tagjainak megválasztása. 4. A pénztár jövő évi számvizsgálóinak és a jegyzőkönyv hitelesítőinek kiküldése. 5. Indítványok. — Pusztuló vörösház. A szombatra hajló éjszakán, a mikor félországon iszonyú vihar és felhőszakadás vonult végig, a vörös­ház egy nagy része leégett. Rég nem volt oly iszonyú villámlás és menydörgés a város fölött, mint pénteken este. Sietett is mindenki biztos födél alá jutni s mikor fél tiz óratájon a nagy eső megindult, alig egy-két elkésett alak sietett végig az utcákon. Két órán át dőlt az eső az egek csatornájából s az egyes utcák vízben állottak. Akkor aztán feltámadt a szélvész is : szárította a tócsákat. Nem volt még éjfél, a midőn hirtelen vörös lett az ég a vasút felé, nem sokára pedig meg­­kondultak a harangok a templomokban. A vörösház istállói, a melyek tele voltak állatok­kal, égtek. Csábi Sándor tehenész, a ki nem tudott aludni a nagy viharban, vette észre, hogy a disznóólak felé nagy a világosság. Ki­ment az udvarra, a másik percben pedig már fellármázta már a cselédséget, hogy segítsen menteni, mert az istállók tűzben állottak. Egymásután törték fel az ajtókat, vezették j ki a teheneket. A hol a borjuk állottak, ott I már a jászol is égett, némelyiknek a kötőfékje i is elégett. Négy borjút nem is tudtak meg­menteni, úgy szintén az ólakban három sertés pusztult el. Ez alatt a tűz belekapott a kocsi- | színbe s már az ajtók is leégtek, mikor Csep­­reghi rendőr berohant s kihuzogatta a nagy forróságtól megpattogott hintókat. A tűzoltóság Borbély Sándor és Mlinkó István vezetése alatt látott az oltáshoz önfel­­aldozóan. A viz ismét kevés volt, fuvar sem sok. A derék tűzoltóink főleg arra iparkodtak, hogy a zsindelyes főépületet megmentsék, a mi sikerült is az erőtfeszitő munkában. A püspöki uradalmon kívül nagy a kára Olajkár istállófelügyelőnek, a ki a mentésben elfeled­kezett a sajátjáról s a padláson égett az ösz­­szes téliruhája, szalonnái stb., a személyzetnek, a kiknek a padláson volt sok mindenük elhe­lyezve. Hogy hogyan keletkezett a tűz, nem tudják. Legvalószínűbb az a verzió, hogy a villám gyújtotta fel a sertésólakat, innen terjedt tova a nagy szélben a tűz. Az épületek biztosítva voltak. Az állatok egy része még szabad ég alatt tanyáz, egyelőre a kocsiszíneket alakít­ják át istállóknak. — Eljegyzés. Góts J. Viktor fiatal, tö­rekvő kereskedő eljegyezte Vácon Weszely Margit kisasszonyt. — Záróvizsgák. A váci status quo izr. hitközség iskolánál következő sorrendben tart­ják meg a záróvizsgákat: I. osztály folyó hó 24-én délelőtt 9—12-ig, II —III. osztály folyó hó 24-én délután 3—6-ig, IV —V. osztály folyó j hó 25-én délelőtt 9 —12-ig. Női kézimunka i kiállítás f. hó 23. d. e. 9—12-ig és f. hó 24-én délelőtt 9—12-ig, délután 3—6-ig. -- Az őrt. izr. hitközségi népiskolánál e hó 19-én tartot­ták meg a záróvizsgákat. Kitűnt Berger Mór igazgató-tanitó osztálya, a ki növendékeivel a magyar nyelvben igen szép haladást mutatott fel. Ügyes volt a kézimunka-kiállítás, a mi Berger Mórné tanítónő érdeme. — Az ipariskola jótevői. Vörös Ferenc ipariskolai igazgatótól a következő levelet vettük: Tekintetes Szerkesztő úr! Kiváló tiszteletem nyilvánítása mellett kérem, kegyeskedjék e ne­hány sorokat lapjába felvenni. Mindig örömmel hódoltam meg az érdem előtt, sőt hivatalos állásomból kifolyólag arra is kiterjedt figyel­mem, hogy a gondjaimra bízott kereskedő és iparos ifjakat a tanári testülettel együtt szellemi és erkölcsi művelődésük előmozdítására is ser­kentsem. Ily eszközzel 16 éven át gyümölcsöt is élveztem, mert szeretett városom nemesen gondolkozó hatósága, úgy egyesek szives hozzá­járulása lehetővé tették a cél megvalósulását. Hogy ifjainkban a nemes versenyt, az őszinte vallásos érzületet és ezzel kapcsolatban az er­kölcsi viselet célzó törekvést felébreszszem, az ipariskolai bizottság hozzájárulásával gyűjtő ivet bocsájtottam ki, a jó viseletű és szorgal­mas tanulók megjutalmazására. A nemeslelkű adakozók neveit s az ifjúság jutalmazására be­folyt pénzbeli adományokat itt van szerencsém közölni : Vác város 40 kor , Váci Takarékpénztár 1 db. 10 koronás arany, Balás Lajos kanonok, dr. Zádor János, Gajáry Géza, Ipar- és Kereske­delmi hitelintézet 5—5 kor., dr. Virter Lajos őmélt., dr. Freysingef Lajos, Intzédy Soma, 4 — 4 kor., Jung János őmélt., Gsávolszky Jó­zsef kanonok, Újhelyi István kanonok, S. J., M. L., Miltényi Aurél. Tragor Ignác, Pertzián Gusztáv, Alberty Ferenc, Tragor Károly, Blá­­zsovits János, Meizner Rudolf, Beck Iván, Bu­­csek István, Haidfeld Alajos, Marosi Ferenc, ifj. Olaj Ferenc, Vadkerti Mihály, Nikitits Sándor, Friedrich Alajos, Beck Ignác, Hufnagel Imre, ifj. Való Ignác, 2 — 2 kor., Motesiczky János kanonok, Agócs János kanonok, Papp István, Rusótzky Mihály, Almásy József, Blau Miksa, ; Udvardy Kálmán, Schmidt Ferenc, Fleischmann Ede, Sebők József, Mayer Sándor, Perlfein Jó­­zsefné, Haffner Ferenc, Szekeres István, Scheffer András, ifj. Korpás Pál, Hidasi Ferenc 1—1 kor., Preier József 80 fillér, Hochmajer Antalné és Lenhardt György 40—40 fillér, összesen 136 kor. 60 fillér és 1 db. 10 koronás arany. | Ezen fenti összeg és a t. Benevits János úr által alapítványként letett 200 koronának évi [ 9 korona 22 fillérből álló kamata a f h. 17-én tartott kézimunka kiállításon kiosztatott. Tisz­telettel Vácon, 1900. junius hó 22-én. Vörös Ferenc igazgató. — Áthelyezett sertésvásár. A leg­utolsó hetivásár, e hó 22 ik óta a sertésvásárt a Zöldfa kocsma elkerített udvarán tartják meg. A kisváciak zokon veszik, hogy messzire kell lehajtani az állatokat, az alsóvárosiak pedig azért haragszanak, hogy kellemetlen szag támad ily vásáros alkalommal a Zöldfa környékén. Pedig ez igy lesz. inig a vásártér ügye végle­gesen rendezve nem lesz. — Bezárt iskolák. Ivánka Pál főszolga- j biró a dunakeszi iskolákat a körorvos előter- j jesztésére bezáratta, mert a községben a kanyaró járványszerűleg lépett fel s különösen az isko- j lába járó gyermekek közül szedi az áldozatait. I — Malik, az életmentő. Jeszenszky Andrásnak öt éves kis Mari leánya a propeller­állomás körül játszott. Felment a kikötőre, megcsúszott és a Dnnába esett. Szerencsére közel volt a fürdő, a fürdőben az ismert élet­mentő, az úszómester. Malik utána ugrott s a vízből, a mely százméterre vitte a kis gyer­meket, kimentette. Az apró jószágnak ma már semmi baja. Tehát Malik megint életet mentett. Nem akarjuk ugyan most az úszómester érde­meit felsorolni, de annyit mégis megemlítünk, hogy Maliknak ez az esete már a 16-ik. Kilencet csónak segítségével, hetet pedig úszva ragadott ő már ki a halál kezéből, melyek közül a jelen eset az idén már a harmadik. Minden igen szép és dicséretes Maliktól, de az, hogy mindezekért még csak hivatalos dicséretet sem kapott, elég nem jó, mert ha az újszülött hercegek azért, hogy méltóztatott nekik megszületni, címeket, érdemkereszteket, különféle kitüntetéseket kap­nak, miért ne érdemelne meg Malik is egy kis bronz érmet azért, hogy eltekintve attól, hogy 1 ő is született, immáron a 16-ik embernek adja vissza életét az övének kockáztatásával. — Megvadult bicikli. A fiatalságnak egyik ismert tagja is megszerette a biciklit, de a gép egy kicsit még rakoncátlankodott. A napokban is ráült a gépre, elkarikázott a fő­úton s fáradtan tért haza egy-két óra múlva. De hajh’, hogy a Nepli kocsija éppen akkor jött. Gyanútlanul ült puha ülésen egy hölgy s nem is gondolhatott arra a mit az átkos gép tervez ellene. A kocsi és a bicikli találkozott s a kerékpár nekiszaladt a kocsi felhágójának és utasát szépen átadta a hölgy — ölébe. Persze ez nem ment. végbe minden rázkódtatás nélkül: a kocsi sárfogója és a gép száz és egy darabba tört. A fiatal kerékpárosnak azonban, mint örömmel halljuk, a felfelé való esés nem ár­tott meg. — A hajó titka. A hét végén ellenőriz­hetetlen híreket suttogtak városunkban. Azt beszélték, hogy a Simon testvérek hajójáról egy ember eltűnt. Katzer Lipót Edének hívják a hajóst s eddig még ismeretlen módon a Dunába esett Göd tájékán a kormányrúd mel­lől, a hol állítólag aludt. Katzer összeveszett Simon Sándorral s ez gyanússá teszi a dolgot, a mely után először a váci rendőrség nyomo­zott, de mert az eset nem Vác határában tör­tént, áttették az ügyet a szolgabirósághoz. — Tolvajok Dunakeszen. Mióta egyre szaporodik Dunakesz nyaraló publikuma, mi­óta Alag ismertebbé lesz, azóta ez a kis falu sokat beszéltet magáról. Találtak már ott ha­mis pénzt, baleset, szerencsétlenség gyakori, a tolvajok pedig nem kerülik el. Nem régiben Tóth István gazda házát törték fel s 570 ko­rona értékben elvittek tőle ágynemüeket és húsokat. A tetteseket keresik. — A tót nem ember. Igen szépen be­igazolta a héten ezt a régi magyar közmondást Tóciának egyik bocskoros lakosa Hétfőn tör­tént a dolog. A7 a bizonyos Miso birkákat hajtott Háber helybeli mészároshoz. A szegény ártatlan bárányok talán megérezték, hogy gazdájuk alaposan bealkoholizált, mert ször­nyen vígan voltak s majd kiugrottak bőrükből. Különösen az egyiknek volt széles jó kedve és pedig annyira széles, hogy ,>z tényleg nem birt már a bőrében maradni. Nem ő maga ugyan az oka. hogy megtette ezt a nagy bolon­dot, hanem inkább Miso barátunk, mert nem bírta ütlegek nélkül elnézni azt a rakoncátlan birkát hogy mennyire megbontja a kettős ren­dekben való haladást. Eleinte csak kíméletesen bánt a szegény párával, gyengéden simogatva annak fejét hatalmas botjával, de később ki­fogyott a béketűrésből, megragadván a birka

Next

/
Thumbnails
Contents