Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-22 / 16. szám

VAGI HÍRLAP

2

nagy hivatásuk méltó betöltésére az anyagi alapot biztosította.

Mert nálunk a római egyház püspöke nem pusztán egyházi méltóság, de egyúttal az ország főura, kit jövedelme, előkelő állása sok olyan társadalmi hivatás teljesítésére is kötelez, melyet más előrehaladott országok gazdagabb társadalma és vagyonosabb polgársága könnyen nélkülözhet.

A nemesség kötelez, tartja a középkor példabeszéde. De a gazdagság is kötelez, kétszeresen kötelez minden olyan áldozatra, melyet szegény viszonyokban sinlő társadalmunk meg nem bir. Az egyházi és emberbaráli célok mellett a művészet érdekében is kéri, követeli áldozatát első sorban a nemzet és a városának haladása. Tudjuk mit tett Ipolyi Várad, Simor Esztergom és Bubics Kassa művészete érdekében s kell-e mondanunk, hogy e részben nagyon elmaradt városunkban mennyi minden a kezdeni és pótolni való. A megfelelő anyagi forrásokkal rendelkező, művelt Ízlésű, fenkölt szellemű főpásztornak csak e téren is egy emberéletre való tennivalója maradt a múltból.

De maga a város jövendő fejlődése és fölvirágzása is nagyrészt az uj főpásztor jóakaratán fog megfordulni. A nagyemlékű boldogult püspök, kinek erejét a püspökség vagyoni viszonyainak rendezése egészben igénybe vette és csak élete alkonyán lön közénk vezérelve korszakos átalakításokra, nem akarta a város függő kérdéseivel nehezíteni amúgy is terhes föladatát. Sokszor mondogatta, hogy mindezeket a nagy kérdéseket fiatalabb utódjára hagyja, kinek majd lesz ideje és

szepesi püspök legyen. Nem sikerült, Csúszkát, a mostani kalocsai érseket nevezték ki. Esztergomban még most is nevetnek azon, hogy Dankó jó előre megcsináltatta püspöki ornátusának összes darabjait, olyan biztosra vette a szepesi püspökségét. Kudarca után haragjában olyan embergyűlölő lett, hogy hónapokon át nem állt szóba senkivel.

Az uj váci püspök 1875-ben végezte a hittudományokat, ugyanakkorfölszenteltéks Érsekújvár közelébe Tartoskeddre küldötték káplánnak. Csak néhány hónapig maradt itt s Simor prímás már is környezetébe vette, a mi akkor nagy kitüntetés volt.

A fiatal grófot szeretetreméltósága, jó lelke, polgári hajlamai, mondjuk : megnyerő, lebilincselő, finom arca is rövid idő alatt népszerűvé tették Esztergomban. 1881-ben megüresedvén a plébánia, a város az alig 29 esztendős Csákyt választotta meg, a mi példátlan eset volt, mert a meddig század volt a XIX. század, rendszerint többé-kevésbbé élemedett urak ültek az eszteigomi plébánián, a kik nyugodt pipázással, vagy néha egy kis politikai stréberkedéssel s leginkább egy, naponkinti csöndes ! mise elmondásával merítették ki lelkipásztori kötelességeiket.

Nagyot nézett Esztergom, mikor Csáky ült be a plébániába, a ki a legkomolyabban s a legtiszteletreméltóbban fogta föl hivatását. Az esztergomi parasztság talán a legcifrábban káromkodik az országban, jórészt duhaj, bicstettereje a századok bonyolította nehéz csomót megoldani.

így maradt a regálék megváltása s vele a közterek kérdése, így az iskolák szerfölött bonyodalmas, de immár aggasztóan sürgős ügye az uj püspökre. Művészeti tekintetben gondoskodását várja első sorban városunk büszkesége, a székesegyház, melynek nemes alakjáról lerí a szegénység. íme mennyi a tenni való s a ki ezeket csak részben is teljesíteni fogja, örök emlékezetű jótevője és ujjáalapitója lesz a városnak.

Mi bízunk benne, hogy az uj főpásztor folytatni fogja nagy elődei fényes példáját és a püspökség új fényével új virágzás kora derül majd hanyatló városunkra.

Legyen áldás jöttén és munkáján. Bizalommal, szeretettel, lelkesedéssel várjuk és fogadjuk mint városunk jóakaróját és új státorát.

Igaz magyar szívből, annak legmélyéről fakadó őszinteséggel zengjünk feléje, hogy: Isten hozott az egyház, a város és népünk javára.

Most még csak a boldogabb jövendő reménye üdvözli és fogadja, de mi tudjuk, hogy kevés idő múltával már a boldog jelen fogja feléje zengeni, hogy csakugyan a jó Isten hozta közénk a gondviselés egy szerencsés pillanatában mindnyájunk örömére és boldogulására.

Adja Isten, hogy úgy legyen! F.

Tanterv és módszeres utasítások a siketnémák magyarországi iskolái és intézetei számára.

Ezt a czimet viseli ama gyógypaedagogiai oktatásügyünk terén korszakot alkotó s közel

100 éves hiányt pótló, 158 félives lapra terjedő munka, melyet Wlassics Gyula, közoktatásügyi miniszterünk f. évi április 7-én kelt, 16822. számú rendeletével jóváhagyni és kötelező használatra kibocsátani méltóztatott.

Mielőtt e sz'akavatottsággal és nagy körültekintéssel megszerkesztett munka tartalmát ismertetnék, bizonyára nem lesz érdektelen rámutatnunk arra, hogy miként jött létre e tanterv, melylyel sok tekintetben a műveltebb külföldet is megelőztük.

Közoktatásügyi miniszterünknek összes paedagogiai intézményeinkre kiterjedő gondos figyelmét nem kerülte el az a sajnos körülmény, hogy a siketnémák iskoláiban és intézeteiben alkalmazott tanárok szakszerű, lelkes és önfeláldozó működése dacára sincs meg a felmutatott eredményekben a kellő összhang és megkivántató egyöntetűség. Igen, mert az eddigi rendszer szerint s egységes tanterv hiányában minden tanár maga dolgozta ki saját használatára tanítási tervezetét, mely természetesen nem lehetett alkalmas a tanítási eljárásban az egységességet és az egyöntetűséget megteremteni.

Ezt az állapotot közoktatásügyi miniszterünk igen helyes érzékkel egy, a siketnémák hazai iskoláira és intézeteire nézve kötelező erővel biró egységes tanterv hiányának tnlajdonitván a gyógypaedagogiai tanintézetek országos szaktanácsának javaslatára 1898. évi december 8-án 85095. sz. alatt rendeletet bocsátott ki, melyben felhívta a siketnémák váci. budapesti, kolozsvári, temesvári és aradi intézetének és iskoláinak igazgatóságait, hogy tanári testületeiknek közre munkálásával 1899. évi junius végéig dolgozzanak ki egy-egy részletes tanítási tervezetet. E rendeletet a nevezett tanári testületek őszinte lelkesedéssel és örömmel fogadván, a legnagyobb odaadással és buzgalommal láttak hozzá a régóta óhajtott munka megvalósításához úgy, hogy a kitűzött határidőre egyegy kötetet kitevő s a gyakorlati tapasztalatokból kialakult, a megfelelő szempontok szerint kidolgozott tantervet bocsátottak a minisztérium útján a szaktanács rendelkezésére. A bemegyéje nyugodt lehet, megnyugtatni is fölösleges. Ha a váci püspöki megyének egy-egy részén összeér a tót elem a magyarsággal, Csáky alatt a nemzeti irány sokkal plasztikusabban fog kidomborodni, mint akármelyik elődje idejében.

Csáky gróf pozsonyi teendőit nem merítették ki a kanonoki bréviárium és kórus. Rövid idő alatt ott is olyan népszerűségre és közkedveltségre tett szert, mint Esztergomban és éppen olyan sajnálattal látták távozni, mikor 1888-ban esztergomi kanonok lett.

Ennek a kanonoki kinevezésnek története van. Csáky Albin gróf akkor lett kultuszminiszter s elődjétől, Treforttól áldatlan veszekedést örökölt, a melyet már sikerült kiegyenlíteni. Ez a dolog Trefort utolsó napjait keserítette meg s tulajdonképpen abból állott, hogy Simor prímás s az idegeinek bomlásához közel álló miniszter a királyi tanfelügyelők hatáskörén tűzött össze. Ez a história ma sincs teljesen földerítve; izgatta, piszkálta-e valaki a nagyurat ? Nem tudni, de ezúttal elég legyen annyit mondani, hogy köztük Hornig báró, a már akkor kinevezett veszprémi püspök volt a becsületes közvetítő. Trefort közben meghalván, Csáky Albin gróf állította helyre a békét, a minek eredménye lett Simor két kegyelt emberének esztergomi kanonokká való kinevezése: Csáky Károlyé, a mostani váci püspöké, a kinél tisztán véletlenség volt, hogy a kultuszminiszter unokaöcscse és Csernoch Jánosé, a kinek eszére

kázó, betörő, tolvaj, ravasz és hamis nép, a melyet csak a filloxera tudott dölyfében megalázni s a bagóhit is meggyökerezett benne. Ezt a népet reformálta meg Csáky gróf, a ki mágnás létére fölkereste a parasztok hajlékát, vadházasságokat helyrehozott s a magyar nép életerején rágódó sok rossz szokást küszöbölt ki Esztergomból. Az a nép pedig, a melynek erkölcsi állapota gondozóinak mondhatatlan hanyagságából eredt, szerette és imádta. Szóval Csáky Károly gróf ismeri s szive egész melegével szereti a magyar népet, egyházmegyéjének ez a népe áldja Istenét, hogy őt kapta püspöknek; ebben a szeretetben fölülmúlja összes elődjeit a váci püspöki széken.

Sajnos, hogy csak néhány évig maradt Esztergomban. Kanonoknak nevezték ki Pozsonyba, A pozsonyi kanonokság bár a szerényebb javadalmak közül való, fiatal emberre nézve mindenesetre tisztesség. Csáky azonban válogathatott volna. Testvére ugyanis Taaffe Ede gróf, az elhalt mindenható osztrák miniszterelnök felesége s özvegye s sógora mindenáron azt akarta, hogy a fiatal gróf Olmützbe menjen kanonoknak. Ez a fényes, talán az egész világon leggazdagabb kanonokság azonban nem csábította Csákyt, a ki hazáját nem akarta elhagyni, még kevésbbé akart osztrák-morva mágnás-kanonokok közé ülni, ő, a kinek faj és hazaszeretete nem engedte, hogy Bécsben, vagy Ausztriában keressen pártfogást. Ez a körülmény szépen jellemzi az uj váci püspök hazafiságát. Egyház-