Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-15 / 15. szám

VÁCI HÍRLAP 3 borul lelkében a természetnek és emberi tevé­kenységnek eme csodája előtt. Vannak, kik összehasonlítják ezt Potsdam-mal, a porosz királyok és német császárok nyári residenciá­­jával, hanem nagyon sok francia irigység vegyül ebbe. Nem a bécsi Schőnbrunn ez, nem ger­mán szellem költekezett erre, hanem a nagy XIV. Lajos ideája és költekezése ez. De menjünk vissza Párisba, ne keressünk tovább szépet a környéken, mert még úgy já­runk, mint az én impressionistám. Nem tévedek a múzeumokba sem, hiszen ehhez hetek kellenek, hogy érdemlegesen át­nézhessük, hanem már úgyis elfáradtunk, gye­rünk a place de l’Opéra-ra, ott a café de la Paix-ben rendeljünk valami consornmation-t, talán úgyis épen délután 5 óra van, a hires párisi heure de Labsinthe és figyeljük meg ezt a világon páratlan boulevard életet. Itt vonul el a Bd des Capucins, Bd-des Italiens és Bd Montmartre délutáni publikuma. És azok a kávéház előtti kis asztalok, melyek télen-nyáron ez órában nagyobbára el vannak foglalva, sok mindenről tudnának mesélni. De talán inkább az ördögi, mint tündéri Bábelről ... Én még csak meg sem kísérlem, hogy Írjak most erről a világvásárról, mert azok a kisasztalok annyit beszéltek, hogy nincs itt helyem rá elmondani. De este van, ki ki keresse meg a maga szó­rakozását. dalán színházba, talán a mulatókba? Gusztus dolga. Színház majd 30 áll rendelke­zésre és a mulatók, ezeknek nincs számuk .. . Azt nem lehet mind elmondani, hogy Párisban ki-ki hogyan mulathat. De Paris mulat, él, még pedig elegánsan él, igazán ekkor pári­­siassan él reggel 2—3 óráig nyilvánosan . . . Jönnek aztán az utcasöprők és eltisztilják a sziriről a sok canaille-t, mit egy napnak vására hátrahagyott . . . De talán el is hagyhatnók már Párist, hiszen úgy hiv haza az az istenadta fekete kenyér ! d'ekintsünk be még a templomaiba, csak e kettőbe: a Madelaine-be és a Notre Dame­­templomába. Itt megkönnyebbülhet a lélek, még az Istenhez is szállhat . . . Nézzük meg a temetőit is, a legszebbeket: a Pére Lachaise-t és Montmartre-t. Nagyon so­kan nyugosznak itt a világnak igazán legna­gyobbjai közül. Művészi emlékek, márvány­­szobroknak utcái ezek, csakhogy alattuk egy­­egy nagy lélek porhüvelye porlik. Számtalan szép felírást olvashatni, egy-egy költői szív hattyúdalát. Csak egyet ezekből : A kis madár elszáll, lehullnak a lombok, Kihal a szerelem, hisz itten van a tél; Madárka csak egy az, mit hozzád még szólok. Jöjj ide dalolni, majd ha tavasz kikéi .. . És most legutoljára arról az impressióró), mely most is úgy él még a lelkemben, mintha tegnapról maradt volna meg. Első Napoleon sírja ez, egy templom, melyben a nagy ember szelleme fogadja a belépőt. Egy tágas, kupolás, világos templom, melynek hátterében a főoltár képe egy óriási nagy aranyozott kereszt, — más semmi. De hiszen mi is lehetne egyéb fönségesebb, ide illőbb! A középen, a kupola alatt egy óriási márványmedence, benne Na­poleon kőkoporsója, — más semmi. És az ablakokon belopódzó világosság halvány ibolya színű ... Ebben a templomban az embernek nincsen szava, itt Napoleon szelleme beszél. Hogy a kebel elszorul-e vagy kitágul-e, nem tudom; itt semmit sem tudok, semmit sem érzek, csak azt, hogy Napoleon szelleme van itt. A medence egy oldalán Napoleon testamen­tumából ez áll: Kívánom, hogy hamvaim a Szajna partjára helyeztessenek, annak a francia népnek a kö­zepébe, melyet annyira szerettem. Ezúttal elég ez Párisból. Fogjuk arra a fekete kenyérre, hogy hiv és haza kell menni. Hanem mikor most az 1900 i párisi világkiállítás meg­nyílik, — ugyan csoda-e, ha elfogja az embert egy bizonyos enthusiasme, viszontlátni ismét azokat az utcákat, élni ismét abban az életben, elzarándokolni azokhoz az ismert csodákhoz, újra megbámulni a tündérmesebeli Bábelt ?! Ebben a keretben a világkiállítás; nem zár­­j hatom mással soraimat, mint hogy méltóbb keretet nem tudok ! Ifj. H. J. Helyi és vidéki hirek. A nagy hét. Vác, április 13. A keresztényvilág legmeghatóbb s legemlé­kezetesebb hete, midőn a Megváltó a világ bűneiért feláldozza magát s halálával megváltja az embert bűntől s az örök kárhozattól. A gyász I a szomorúság hete, mely a fönséges gyász egész ■ sorozatát foglalja magában. Kezdődik a virág­­| vasárnapi barkaszenteléssel s utána a Passió! Szerdán délután veszi kezdetét a nagyhéti j ajtatosság, midőn Jeremiás fenséges siralmai énekeltetnek. Nagy csütörtökön a mise Glóriáig zene kísérettel megy végbe, de akkor a haran­gok elhaló hangja tulajdonképeni gyászkezdetét jelzi. A détutáni lamentációk már a komor gyász hangjain zendültek meg, mely legfönsége­­sebben a nagypénteki mise s Krisztus temeté­sében nyilvánul. A komor hangú gyászénekek, a csöngetést helyettesitő kalapácsok s a harangzúgást pótló kerepelések, mind megannyi jelei a gyásznak s figyelmeztetik az ajtatos híveket, hogy a meg­váltás nagy s magasztos telte ünnepeltetik. A hívők ezrei tódulnak a templomokba, hogy ájtatos imáikat egyesítsék az egyházi ünnepé­lyekkel. Minden dolog szünetel ezen a napon, mert ez a nap az, midőn a Golgothán elhang­zott az utolsó sóhaj: Beteljesedett! A gyászos emlékek behatása alatt álló hívek felkeresik az Ur koporsóját s ájtatos ima és el­mélkedések közt térdelve járulnak a templo­mokban kitett túlfeszített Megváltó jelvényé­hez bűneikért bocsánatot esd ve. A egyház körmenelben s ájtatos zsolozsmákat zengve járul templomtól templomig hirdetve minde­nütt a gyászt és megtérést. Délután a lamentációk folytattatak s a ko­mor énekek fönséges kara egybehangzik a tem­plomi gyásszal. Az oltárok szétdulattak, jelezve a bűn által megsebzett lélek dúltságát. Szent beszédek tartatnak a Kálváriánál s a ferencrendiek templomában, melyeket a hívők ezrei rang és nem külömbség nélkül áhítattal hallgattak. Szombaton bár a mise gyásszal kezdődik, de felharsan a Glória, megzendült az orgona, megszólalnak a harangok, jelezve, hogy Jézus Krisztus jövendölése beteljesedett. Legyőzte a halált dicsőségesen feltámadt ön­erejéből. A délutáni ünnepélyes feltámadás már a keresztény hit győzedelmét jelenti, mely ezt a legnagyobb fénynyel üli meg. Fényes körme­netben hordják körül a feltámadás jelvényét s a díszes szentségtartóban elhelyezett Úr tes­tét, hirdetve a világnak a legnagyobb örömet s buzdítva a hívőket. Alleluja! — Boldog ünnepeket kívánunk lapunk minden olvasójának és ked­ves munkatársainak. — Az uj püspök. Az Esztergomi Lapok legutolsó, ma érkezett számában olvassuk : gr. Gsáky Károly kanonokot váci püspökké, Kohl Medárdot esztergomi kanonokká nevezték ki. Az ismert lapzártakor érkezett ez a hir esz­tergomi kollégánkhoz s azt hiszszük, hogy nem volt ideje a tényekről meggyzőződést szerezni. Régen legalább ismert dolog a beavatottak előtt, hogy a váczi püspöki székre gr. Gsáky Károlyt nevezik ki, de előbb bevárják Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter haza erkeztét. Wlassics pedig e hónap végén jő haza, igy a mi értesüléseink szerint az uj váci püspök kinevezése e hó végére várható. — Előléptetések a vasútnál. A ke­reskedelem-ügyi miniszter által a f. év április havában kinevezett vasúti hivatalnokok között találjuk a következőket: Hirschmann Nándor mérnök a IV. fokozat 2-ik osztályából az el­sőbe, Lányi Ignác az V. rangsorozat 2-ik osz­tályából ugyanazon rangsorozat 1-ső osztá­lyába, Schwartz Tivadar az V. rangsorozat 2-ik osztályából az első osztályba, Büros Bé'a tart. honv. hadnagy a VI. rangsorozat 2 ik osztá­lyából ugyanazon rangsorozat 1-ső osztályába léptettetett elő. Gratulálunk! — Közgyűlés a megyénél. Pestvár­megye törvényhatósági bizottsága hétfőn dél­előtt kezdte meg évnegyedes közgyűlését Beniczky Ferenc főispán elnöklésével. Beniczky Lajos alispán jelentésében aggasztónak találja azt a munka terhet, a melyet a közigazgatásra az uj bűnvádi pörrend rótt. Ezért esetleg kérni fogja a munkaerő szaporítását. A közbiztosság ki­elégítő, a vetéseket és a szőlőművelést nagyon megviselte a zord időjárás. A törvényhatósági utakra kétezer darab gyümölcs- es erdei fát ültettek mostanában. A jelentés tudomásul vétele után Kolozsmegyének a képviselőválasz­tások ügyében Marosvásárhely városnak a kvóta­emelés ellen tiltakozó átiratát tudomásul vet­ték. A főváros a tűzkár-biztositó társulatok hozzájárulását óhajtja a tűzoltói kiadásokhoz. Peslmegye Gullner Gyula és Gsávolszky József indítványára szintén hozzájárult a fölirathoz, a melyet Budapest főváros a képviselőházhoz intézett. A honvédelmi főreáliskola első év­folyamán az alapítványi helyre Lestük Ödönt jelölték. Az árvaszék javaslatára elhatározták, hogy az árvák pénzét a Pesti Hazai Első Ta­­karékpénztár-ban helyezik el. A főispán tisztelet­beli ügyészszé nevezte ki Kétly István dr. budapesti működő ügyvédet. Pestmegye máso­dik napi közgyűlésén közfelkiáltással Ney Géza közigazgatási gyakornokot választották meg Dunavecsére szolgabirónak. Melczer Gyula, a másik jelölt, visszalépett. A közgyűlés a köz­egészségi bizottság javaslata alapján hozzájárult ahhoz, hogy Rákospalotán második patikát nyissanak. A múlt közgyűlésből héttagú bizott­ságot küldtek ki, a mely megállapította, hogy a megye milyen formában támogassa Balta Jenő és Rónay Károly dr. vállalkozását, a kik Pestvármegye címen tisztán megyei érdekű lapot készülnék megindítani. E szerint a lap hivatalos közlönye lesz a megyének, a mihez a közgyűlés is hozzájárult. — Kinevezés. Orel Géza pénzügyi titkárt a pénzügyminiszter Nagykárolyba pénzügyigaz­gató - helyettessé nevezte ki. Orel egykor a váci fegyintézet tisztviselője volt s mikor a pénzügyi szolgálatba lépett át, akkor is fenn­tartotta összeköttetéseit a váci társasággá1. Most kinevezése itt Vácon ismerősei közt is örömet keltett. — Dr. Schuszter Konstantin ha­gyatéka. Az elhunyt megyés püspökünk hagyatéka véglegesen rendezve van. Tudvalevő dolog, hogy Madách Etnánuel miniszteri taná­csos vesetése alatt levő háromtagú bizottság vezette a rendezést. Most Nikitits Sándor ügy­véd a váci adóhivatalba ötszázhuszonegyezer koronát tett le értékpapírokban és takarék­­pénztári könyekben, mint az elhunyt váci püspök hagyatékát. Ebből az összegből fogják

Next

/
Thumbnails
Contents