Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-19 / 12. szám
Tizenharmadik évfolyam. 12. szám. Vác, 1899. évi március 19. VÁCI HÍRLAP Társadalmi és közgazdasági hetilap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Előfizetési árak : Egész évre...................6 irt -r- kr. Félévre 3 frt - kr. Megjelenik: minden vasárnapon reggel, vac. Ge/a király-tér 3. szám. Negyedévre...................1 frt 50 kr. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle-EGYES SZÁM ÁRA 1% KR. Kapható a kiadóhivatalban. n,ények. elCUza.é^nzek, hirdetések és hirde-Nyilt-tér tora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Kiadótulajdonos: Kovách Ernő. Felelős szerkesztő: Dercsényi Dezső. HIRDETES-j-u.tán.37-osa.n. ía-1-vétetaa.elc. Kéziratok vissza nem adatnak. Március 15. Irta Hook Jánoa. A nemzeteket a szabadságra rendesen a szolgaság és elnyomatás szokták megérlelni. Mert a nemzetek életereje csak akkor nyilatkozik meg a maga teljességében, midőn érzi a rabbilincsek terhét és szolgaságának tudatára ébred. Az emberiség fejlődésében és az esz.mék folytonos haladásában vannak oly hatalmas időszakok, midőn a szabadság láza általános izgalomba hozza a szellemeket. Ilyenkor gyengébb nemzetek szemei hatalmasabb nemzetek példáira tekintenek, melyek történelmi hivatást nyertek úgyszólván a Gondviseléstől arra nézve, hogy a civilizációnak zászlóvivői legyenek. Ily korszakalkotó időszak az 1848. év, a mely a szabadság tárogatója volt, a melybe egy francia iró szerint maga az Isten fújt bele. A francia császárság visszaállítása után egyesültek a népek abszolút hatalmú uralkodói, hogy a szent szövetségben biztosítsák a dinasztikus jogokat a népszabadság rovasara. L)e a nagy francia forradalom nem azért dobta az emberi haladás eszméjét a müveit Európa szivébe, bogy a népek milliói szótlanul tűrjék a nemzetek jogfosztásának kísérletét. A császári hatalom nem nyugodhatott többé azon az alapon, a melyre a hűbériség korában fektetve | lett, meri a haladás szelleme átgázolt a j trónok abszolutizmusán. Az öntudatra éb; redt nép nem sülyedhetett ismét szolga- i ságba, mert a század haladásával oly színvonalára jutott a műveltségnek, mely az önkény-uralomban a gyalázal bélyegét látja sülve a nemzetek önállóságára. Az 1848-iki vihar, mely végigsöpört azután Európán, semmi más. mint visszahatása a megelőző évtizedek nyomásainak s mig ez az év a többi nemzeteknek politikai szabadságát fokozta csak, | addig nálunk sokkal mélyebbre ható eredményhez vezeted, mert Magyarországnak társadalmi újjászületését is vonta maga I után. Mindazt, a mi a szabadság biztositéka, ez időben tudta megszerezni magúnak a nemzet azzal, hogy egyesülve a nemzeti törekvésekkel, végre-valahára férfiúnak mutatta magát. A szabadságharcz úttörő hőseinek a legnagyobb dicsősége tehát ez, hogy Magyarországot nemcsak politikailag alakították újra, hanem a nemzet. társadalmi szerkezete alá is uj alapokat. raktak. Midőn 1812 ben a Metternich korszaka mindinkább kezdte elnyomni önállóságunkat s fokozta a sérelmeket, a melyek alkotmányunk bástyáit fenyegették, a magyar nemzet nem érett meg az ellenállásra. Ez az oka, hogy 1821-ig rendelkeztek a nemzet alkotmányos jogaival a nélkül, hogy csak véleményét is kikérni jónak látták volna. A centralisztikus áramlat oly erős volt már ez időben, hogy Metternich 1821 és 1822-ben meg merte kockáztatni a magyar törvényhozás megkérdezése nélkül, hogy kivetette a nemzetre a vér és pénz adóját. Az aulikus párt elérkezettnek látta az időt. hogy Magyarországot beolvaszsza az örökös tartományok sorába, — s ezen politikai a' A isi® a A bécsi forradalom. (Naplójegyzeteimböl.) — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Kováoh Ernő. (3. folyt.) Ez volt tehát levelem a bécsi forradalom kitörése előtti napon. Ezen nap, vagy is március 12-én vasárnap volt és a gárdapalota mellett levő dohánytrafikban volt egy öreg annyóka trafikánsné, ez jelentette minekünk, hogy holnap Bécsben ki fog törni a forradalom ! Mi ezen az ebédünk alatt beszélgetve jóízűen nevettünk, hogy Bécs és forradalom, hogy férnének ezek egymással össze. Ilyent képzelni sem tudtunk. És még is, a mit képzelni sem tudtunk: megtörtént! Felvirradtunk tehát a nevezetes napra, a melyet most eleinte csak úgy irom le, a mit. én láttam és tapasztaltam; azután pedig az eseményeket a sorrend szerint. Reggel hallottuk, hogy az egyetemi ifjúság (Aula) egy küldöttséget meresztett a mai napra itt Bécsben összeült alsó ausztriai tartományi ülésbe, vagyis Landstandokhoz. Mi azonban erre nem sokat adtunk, mint általában az eddigi bécsi mozgalmakra, hogy alkotmányt nyerjenek a császártól. Egyszer csak 11 óra felé hallunk katona dobolást a belső város felé és látunk katonaságot az úgynevezett Város Glászin (a belső j város és a külvárosok közti gyepes és fás tereken), melyek a belső várost a lipótvárosi ! kis Dunától, egész addig viszsza körülvették, több száz lépésnyi szélességben, mely tele volt i kocsik és gyalogosok számára való faallékkal: Azonban a Stuben és Schotten városkapuk közt, a glászi fáktól szabadon volt hagyva, a katonai gyakorlatok tartására és ha a városi katonai őrséget allarmiroztak, ezen a téren szoktak összegyűlni és most is ide láttunk katonaságot, innen és onnan, hol az egyik, hol a másik kaszárnyából gyülekezni. Ezt látván, gondoltuk, hogy ime, milyen fontosságot tulajdonit a kormány ezen mozgalomnak. érdemesnek tartja, katonaságot is kirukkoltatni. Ekkor mi polgári ruhában öltözve kimentünk megnézni, hogy ugyan mi is történik? Én néhány pajtásommal tehát a belváros felé indultam és pedig a Schotten-kapu felé, a merre a katonaság volt gyülekezve. A kapuhoz érve tömérdek sok ember jött a külvárosokból a kapu felé, úgy, hogy alig tudtunk azon áthatolni. Ezek is a katonaság dobálása által felriasztva, mint mi csupa kiván csiságból ott hagyván lakásaikat, üzletüket, va műhelyüket mind a belső város felé indultaj. A városkapun bemenve, a mint a Sk barátok templománál a Ereiung térre megyü ott ezer meg ezer kiváncsi ember lézeng, az úri utcza felé tartanak, a hol az országháza volt és a deákok küldöttsége. Mi is tehát oda akartunk menni, de egyszerre onnan az országháza felül nagy puska ropogást hallottunk, mire az embertömeg onnan nagyrész a Freigung térre szalad, minket is velük ragadva vissza a térre. Erre a lövésre, melyei a Pionier (utász) katonák adtak Albrecht főherceg, mint a bécsi katona parancsnok (General Commandant) által vez.ényelve a népre nyolc polgár ember esett el. kik közt egy Spitzer nevű tanuló az. Aulából, azonnal meghalt, a többiek pedig megsebesültek. Ez volt tehát az első áldozata az. 1848-ki moz.galomnak a birodalomban. Ez volt az első, a sok ezer és ezer, hanem százezer áldozat közt, kik életüket vesztették 1848/9-ki vészteljes években Ausztria, Magyarország és a birodalom alatt levő Olasz tartományokban Lombárd és Velencében. Ez a Spitzer nevű fiatal tanuló volt tehát A ki egészségére vigyáz, igyék •p 1 ' _ _ „r* a melyet 20 év óta nagy becsben tartanak az egész világon. Az utolsó kiállításon egyedül tiszteltetett X erencz JOZScI meg a „agy milleniumi éremmel és egyedül egy legmagasabb kitüntetéssel. A Ferencz József keserávizel, keserüvizet mindenütt árusítják. vak Bottyán Múzeum
