Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-12 / 11. szám
VAGI HÍRLAP megakasztják mozgósít hatóságát. Ezen vád csak is részben alapos Mert a pupiláris biztosítékkal biró jelzálogos kötvényeket könnyen lehet értékesíteni s ha azokat közjegyzői hatálylyal ruházzuk fel, perlés nélkül végrehajthatók sigy mobilisabbakká válnak; különben pénzintézeti váltóink — kevés kivétellel -— sem mobilisabbak a kötvényeknél. Ez összefüggésben áll gazdasági életünkkel. De azért tanácsos az arányt megtartani a jelzálogos váltók és kötvények között. Annak a kifogásnak, hogy nem tartanak arányt a betétek és az alap- és tartaléktőke közölt, meg van a maga alapossága, Hanem azért az arányszám megrögzítése, fix megállapítása lehetetlen. Tisztán a megbízhatóság dolga az, hogy ki milyen hányszorosát az alaptőkéjének kezelheti betétképen, ügy vagyunk vele, mint a magángazdálkodásban. A kisebb vagyonú ember akárhányszor megbízhatóbb és üzleti nyelven szólva, »jobb* nem egy nagy vagyonú üzletembernél. A nála levő pénz biztosabb, mint a gazdagabbnál elhelyezett. A betétek megszoritása, arányszámhoz való kötése különben is nehéz dolog, a mikor ez a megszorítás a folyószámlára való betétekkel igen könnyen kijátszható. A legalaposabb baj mégis az, hogy azok a faktorok hiányzanak, a melyek tulajdonképen arra valók, hogy lehetetlenné tegyék azt, hogy az említettük bajok fölmerüljenek; az intézetek vezetésében a szakképzettség, az ellenőrzésben a komoly kötelességtudás, a felügyeletben a szigorú lelkiismeretesség. Bármit határoz is az az ankét, a mely a vidéki ■ 2 .. olasz országokban és az ausztriai birodalomban. Ezen esemény azért is volt képes olyan nagy szenzációt előidézni az európai Közvéleményben, mert Lajos Fülöp, az úgynevezett a franciák szeretett polgár királyát, mindenki szabadon gondolkozó bölcs királynak tartotta, kinek békés uralkodását egész élte fogytáig tartónak hitte mindenki. Én magam is úgy gondoltam, hogy életemben sem fog Európában háború lenni és életemet, mint katona, csak csöndes gárnizonokban fogom eltölteni : a mi véghetetlen unalmasnak tűnt fel előttem. Pedig, pedig, de felesleges volt nekem egy olyan hosszú életemre még, a melyre számíthattam, előre egy bizonyosat feltételezni. De az európai viszonyok akkoriban annyira konszolidáltnak látszottak, hogy mindenki azt elhihette! i\lég azután a francia februári forradalom ezen illúziónkat meg nem semmisítette! Noha annak a horderejét még sem gondoltuk oly nagynak mintsem az későbben magát igazolta. Még Metternich herceg is Lajos Fülöp francia király lemondására azt mondá: Leköszönhet mindenki. Az uj francia kormány törvénytelen, de azt végezze Franciaország magában. Sőt midőn a kedélyek már Bécsben is kezdtek nyugtalanok lenni, mert már február 29-én a bécs városi karinthiai kapun egy plakátot ragasztottak fel ezen felírással : Egy hó alatt pénzintézetek reformján fog tanácskozni, ! első sorban ezt a legfőbb baji kell meggyógyitania. Minden határozata helyes és az elmélet szempontjából nagyszerű lehet, mégsem ér sokat, ha az ellen a főbaj ellen nem szolgáltat remediumot. Gondoskodásnak kell történnie, hogy az igazgatóság és a felügyelő-bizottság törvényes kötelességeit megismerje és tényleg teljesítse. A hol mások pénzéről van szó, ott nincs helye sem az úri bizalomnak, sem a nemtörődömségnek. Szükséges, hogy az igazgatás és felügyelet a kötelességteljesitésre szoríttassék. Az igazgatóság ne csak hitelt szavazzon meg, de vizsgálja meg a könyveket, készíttessen havonkint mérleget, hogy igy ; az ellenőrzést megkönnyítse. Ez az ellen- | őrzés pedig legyen szigorú, a dolgok mélyébe nyúló, ne pedig csak látszólagos, j az alaposságot szimuláló formalitás. Szükségesnek tartom, hogy valamennyi intézetre egyöntetű könyvelési elvek állapíttassanak meg. A helyi vagy egyéb specziális viszonyok szükségessé tehetnek egyes eltéréseket, de ezek csak a részle- j tekre vonatkozhatnak. De mindenekfölött i nagy gond fordittassék a leltár készítésére. A leltár a tulajdonképen való boszorkánykonyha. Belőle kerül ki a legtöbb visszaélés. Valóságos tengere annak a homoknak, a melyeket a részvényesek szemei közé lehet szórni. A leltár készítésénél ! I szigorú elveknek kell uralkodniok s ez | elveket szigorúan be is kell tartani. A j kétes követelésekkel való mesterkedést lehetetlenné kell tenni, a leltár az igazság kifejezése, az intézet vagyonának, állapotának hűséges tükre legyen. megbukik Metternich. Éljen az alkotmányos Ausztria — és a burgban szóban jött, hogy még is kelllene némi reformot adni a népnek Ferenc/, Károly főherceg, a császár öcscse és utánna a trónörökös azt mondá i Nincs szükség reformra. Az izgatókkal elbánunk és a nép majd lecsendesedik. A már múlt ősztől fogva tartó csapatok ! küldése olaszországi Lombard és velenczei ! tartományokba és a francia forradalom még is annyira megingatta Bécsben az állampénzügye iránti bizalmat, hogy a nép már alig akarta a papírpénzt elfogadni s ennek folytán az arany és ezüst pénz egészen eltűnt a forgalomból, mert azt mindenki eldugLa és nem adta ki. Március első napjaiban a Német birodalom több országai, már megkezdődtek a forradalmi mozgalmak. Legelőször is március 2-án Münchenben kezdődött és diadalmaskodott az. 3-án Nassauban, 7-én Szász Meiningenben, 10-én Oldenburgban, Szász kóburg Gothában, Weimarban, úgy Hohenzolern Sigmaringenben vívta ki a nép úgy szólván vérontás nélkül az alkotmányos intézményeket. Ezek mind nagy izgatottságot idéztek elő Bécsben s melyet még növeltek Bécsben a közellevő pozsonyi magyar országgyűlés reform mozgalmai és heves vitái. És mondhatni, hogy a bécsi nép, ezen mozgalmas időben részben a magyar nemzet felbuzdulásából meritett lelkesülést a fennálló abszolút rendszer ellen erélyesen fellépni. Nagyon fontos momentum az úgynevezett aránybetartásnál az, hogy a visszleszámitolás csakis kis mértékben használtassák ki. Ne ösztönözze az intézetet a hitelüzlet forszirozása, a visszleszámitolás hadd maradjon meg lehetőleg hátul a második sorban, a póttartalék glédájában. Csakis akkor szólítsák sorompóba, a mikor egyszerre nagyobb betét-fölmondás fenyegeti az intézetet. És ugyancsak az aránybetartás politikájához tartoznék az is, ha az intézetek arra szólaltatnának, hogy betétjeik egy részét állampapírokban helyezzék el. Mindezt és még sok egyebet, a mi a takarékpénztárak baján segíthetne, sokféleképen el lehet érni. Leginkább — a viszonyok számbavételével, a forgalmi szabadság tekintetbe vonásával — a takarékpénztárak egyesülése által. Ez az egyesülés egybegyűjti az erőket és olyan kötelességeket ró a tagokra, a melyek betartása egyértelmű a bajok orvoslásával. De ne legyen ez az egyesülés egyéb szabad üzleti szövetkezésnél, ne korlátozza a forgalom szabadságát, ne akaszsza meg az üzleti függetlenséget. Az állami beavatkozást ki kell tehát zárni ebből a szövetkezésből, de biztosítani kell az egyesület és az egyesültek autonóm jogait. A pénzüzlet nem tűr meg egyéb korlátot, csak a szoliditásét, különben elsorvad. Ez a sorvadás egész gazdasági életünk megbetegedését jelentené. Mindegy, bármi is ennek az egyesületnek a neve. Hívják kamarának, szövetségnek, egyesületnek vagy egyébnek. De legyenek tagjaivá a hazai pénzintézetek, a fővárosiak és vidékiek is. Állapítsa Becsben különösen az olvasó kör (Leseverein) volt a politikai megbeszélések gyülhelye és a szabad eszmék terjesztő helye, a melyben ezen időben a szabadeszmék előharcosa dr. Bach Sándor ügyvéd volt, — a későbbi hírhedt osztrák belügyi miniszter! Tempora mutantur. A kit mi még mint mély dinasztikus érzelemmel eltelve levő fiatalok gyűlöltünk mint egy véres szájú szabadoncot! ki azonban erre alig két évre reá, bennünket, mint forradalmasokat tartott fogva és elitélve rabbilincsekben. Tessék azután valakinek előre a sorsát megjövendölni. Csakugyan annyi sok bolond történt meg az én életemben is, — hogy ezután a legbolondabbat sem tartom e világban lehetetlennek ! — Változnak az idők, az emberek, a fel- 1 fogások és az eszményei az embernek — és pedig a szerint, hogy minő érdekek merülnek fel. Eszményiek, vagy anyagiak? A melyek I azután a rugóit képezik a világ eseményeinek és idézik elő az előre nem is képzelhető komplikációkat. Az igaz, hogy a bécsiek forradalmában senki sem hitt. Az az akkori bécsi nép a milyen ke| délyes, mondhatni gyermekded és mulatni vágyó volt legkevésbbé volt forradalmi, vagy dinasztia ellenes. Azért is ha úgy szóba jött, hogy majd Bécsben is lehet forradalom, azon csak jót nevettünk : mert ilyet képzelni sem tudtunk. Igaz is, hogy a bécsi polgár osztály úgy jött
