Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-26 / 9. szám
V A C1 HÍRLAP 4 félnünk — a világbéke esetleges behozatalának létrejöttétől sem. — Vác városát azonban egy rendkívül esemény hozta ki a sodrából, a mit azonban csak azok a számra nézve igen csekély halandók tudhattak volna meg, a kik tévedésből a színház felé irányították volna lépteiket, de szerencsére ez meg nem történvén, csekélységem jött ama kellemes helyzetbe, hogy az utókor számára, e nagy eseményt följegyezhette. Hogy hogyan történt , az, hogy én a színháznál voltam ? . . . Tudom csodálkozni fog a nyájas olvasó és rengeteg kíváncsiság által fog gyötörtettn,i hogy ki lehet az. a ki a rendes váci szokástól annyira eltér és a színház felé is ellátogat ... Ne ijedjenek meg nem benszülött, sőt nem is idegen színházlátogató vulgó közönség), hanem színész. Szóval, hogy a dologra térjek, mozgalmas napja volt Vác város színtársulatának. Képviselőt választott. De úgy ám! Saját külön képviselőt, — a ki az országos színész kongresszuson el fogja panaszolni, — hogy de sokan is vannak Vácon a kik nem járnak színházba — meg aztán sok más egyebet . . . Napok óta folyt a korteskedés. A voksok napról-napra drágultak . . . Annyira voltunk már, hogy a választás nagy napjának reggelén 3 liter, sőt 5 brittanika is lett vesztegetési szándékkal felajánlva — de nem maradtunk hívek honi szokásainkhoz, — lett tehát visszautasítva. A legnagyobb bajok a szavazati jog megállapításánál merültek fel... Végre hosszan két óra lefolyása után megkezdődött a szavazás ... Az önönmaguk által jelölt képviselők egymás között vitatkozva és lesújtó pillanatokkal méregetve egymást hosszú léptekkel izgatottan mérték végig lépteikkel az ősi Curia nagy termét . . . Voltak a kik a biztos győzelem reményében bodor füstfellegeket eregetve már a kongresszuson elmondandó nagy beszédük vázlatát alkották és hatalmas obstrukciót reméltek létrehozni, hogy esetleg egy nappal tovább élvezhessék képviselői mandátumok legZsolnának azt hiszem a legnagyobb, vagy talán a legszembetűnőbb nevezetessége a piaca. Egy szép négyszögű tér, a melyet folyosó vesz körül, lévén a házak úgy építve, hogy mindenik előtt födött folyosó van. A folyosó fölötti részt a ház emelete foglalja el. Ezen folyosóban történik az adás-vevés, a kofák itt tereferélnek. Templom tornyait erkély futja körül. Itt hallottuk azt a mondát, hogy midőn egyszer az éji bakter az erkélyről szokás szerint azt kiáltotta látlak, egy szilvafán csakugyan lett légyen egy csavargó s midőn az őr újabb kiáltása hangzott, lejebb csúszott. A harmadik kiáltásra már lent is volt, de egyúttal a közeli árokba zuhant s ekkor visszaszólt volna. Ugyan fenét látsz, hiszen már az árokban vagyok. Ezen mondásra a zsolnaiak állítólag haragusznak. Zsolnáról mindig délnek tartva, vígan folytattuk utunkat Trencsénnek mindenütt a Vág partján, igen jó utón egymásután maradtak el a falvak, majd Illavát is elhagytuk s csak boldogult Baross miniszter síremlékének megtekintése végett szállottunk le gépeinkről Klobusicon. Délután Trencsén-Teplicet néztük meg. Nagyon meglátszik rajta, hogy régi: város fürdő össze van építve. Publikuma igen kevert. A külföld erősen van itt képviselve, e miatt igen drága. Bejártuk a telepet, ittunk vizéből — nem mondhatom, hogy Ízlett — elláttuk j magunkat emléktárgyakkal s estefelé Trencsén- . en állapodtunk meg. kellemesebb oldalát, — t. i.: ahózni, Buda- i pesten. — Én nem voltam köztük (? szedő). Néma csend. Kihirdetik a szavazás eredmé- I nyét... Az ezidei országos színész kongresszu! son a színtársulat a most távol levő Sz. titkárt j választotta képviselőjének . . . A szavazás napjának esti előadása után találkozom a szerkesztővel . . . Mondja csak barátom, — kérdi, miért ragasztottak a mai szerepeikhez a férfiak orrot ? Gyárfás Ödön. Helyi és vidéki hírek. — A beteg püspök. Megyés püspökünk e héten a körülményekhez képest jól érezte magát. A hét elején többször elájult, de az orvosi segély életre keltette. Napközben élénken érdeklődik az események iránt, sőt egy jó ismerősének távirati utón gratulált a múlt héten kineveztetéséhez. Az orvosok ma még nincsenek tisztában azzal, az agg főpásztort megmenthetik-e az életnek. Egész reményük abban öszpontosul, hogy, hogy a püspök erős szervezete eddig minden bajt legyőzött s most j is képes lesz a kórral megküzdeni. — Uj kanonokok. A váci káptalanban két stallum állt eddig üresen. A püspök felterjesztette két jelöltjét s a király mindkettőt ki is nevezte. Az egyik dr. Baksay Károly, a másik Agócs János. A két uj kanonok közül Baksay régi jó ismerősünk. Ügy szólván Baksay fiatal kora óta Vácon lakik s szeretetreméltó méltó modoráért őszinte tiszteletben és szeretetben részesül úgy a papság, mint a polgárság részéről. Ez a kitüntetés rendkívül fiatal korában éri, a mi azt bizonyítja, hogy Baksay az egyházmegye dísze, a ki megérdemli az uj állását. Életrajzi adataikat itt közöljük: Baksay Károly 1863 július 0 én született Félegyhazán. 1886 Julius 13-án szentelték pappá s Lőrinci, majd 111 Ivari és Csongrádon lett lelkész. 1888-ban a váci püspöki aulába hívták meg s azóta a- váci társas élet egyik kedves tagja. Agócs János 1839 április 4-én született a hevesmegyei Vámos-Györkön. 1865-ben szenteltek pappáésNándorban,Tápió-Györgyén, Félegyházán és Cegléden lelkészkedett. Később Vácra hívták s az algimnáziumban, majd pedig a szemináriumban tanár volt. 1878-ban lett félegyházi plébános, 1889-ben kapta meg az apátságot. Most nevezték ki őt a váci kanonok stallumra. — A főispán körúton. Beniczky Ferenc Pestmegye főispánja e hó 20-án kezdte meg hivatalos körútját a megyében s minden városi és főszolgabírói hivatalt megvizsgál. A jövő héten valószínűleg Vácra fog érkezni a főispán. — Köszönet Ströszner Ödönnek. Mikor a budapesti Vígszínházát megnyitották az a kitüntetés érte Ströszner Ödön drt, hogy színházi orvosnak hívták meg. Hogy mily kitünően felel meg ez a fiatal orvos a feladatának, azt illusztrálja a következő levél: Mélyen tisztelt Doktor Űr! Mi, kik tanúi voltunk azon nyugalmat nem ismerő fáradozásnak, melyet ón beteg pályatársaink felgyógyitása érdekében kifejtett, nem mulaszthatjuk el, hogy sikeres orvosi tevékenységét ez utón is meg ne köszönjük. Adjon az Isten önnek hosszú életet, hogy nagy tudásával, ismeretével és önzéstelen jó leikével még sok szenvedőnek, kétségbeesettnek lehessen segítségére! Budapest, 1899. febr. 7. dr. Törökné Delli Emma, Lánczy Ilka, Haraszty Her min, Molnár Bózsi Nikó Lina stb. stb. Kazaliczky Antal, Fenyvesi Emil, Hegedűs Gyula, Gál Gyula, Góth Sándor, Tapolczai Dezső stb. stb. Ezt a levelet a fiatal doki or abból az alkalomból kapla, hogy a Vígszínház egyik fiatal művésznőjét, a ki életveszélyesen megbetegedett, Vára érdekelt legjobban, odamásztunk tehát, de eltévesztve az utat, keveset láthattunk, közben esteledni kezdett, jó vacsora után kellett látnunk, annál is inkább, mert az napi hosszú utunk, sem a kellő pihenés, sem pedig jó konyha nem jutott nekünk. A vacsorát az Arany bárányban elfogyasztva, nyugalomra tértünk. A következő nap könnyen válhatott volna végzetessé, legalább rám nézve. Miután Trencsént elhagytuk, jó utón jobbra-balra maradozlak a Vág völgy hosszában fönmaradt várromok Beckót is elhagyván, sőt a jelentéktelen Vágbesztercén is túl lévén, Szt.-Kereszt falunál a Kis-Magyar-Alföldre léptünk. Miután e faluban egy igen kedves családnál - - tévedésből korcsmának néztük — megreggeliztünk, friss erővel Pöstyénnek tartottunk. Egyszerre egy falka cigány kerül elém, hiába kiabálok, hiába csengetek, tovább veszekednek. Aközben közéjük rontok, természetesen hatalmas esés, lábikra stb. sajgás s ráadásul egy barna donna az árokban sehogy sem akart életre ébredni, az okát csak később tudtam meg, t. i. kerekem derékon kapta őt s hogy nem az árkon túl repült, talán az ő szerencséje volt. Ha esetleg hűséges kísérőm nincs kezem ügyében, melyet táskájából kirántva, egy hórihorgos Fáraó-ivadék mellének szegeztem, bizony könnyen skalpvadászoknak csaplak volna föl. Ezen kellemetlen kaland után csak Pöstyénben állapodtunk meg, a hol a sok, magát palankinban vitető vagy kis kocsin tologató, csuzos beteg nem jó hatással volt ránk. Ez is régi fürdő, csupán betegek számára, egészséges, üdülő nem igen keresi föl. mert nem igen élvezet jajgató, csoszogó népek között szórakozást keresni. Egy kórház az egész. Innen Galgócnak mentünk, a hol nagynehezen rossz ebédhez jutva, iszonyú viharban Nyitrára karikáztunk. Nyilrát eléggé ismerem deákéveimből. Kellemes, csinos, szépen rendezett város. Különösen újabb időben rohamosan emelkedik. A közelében emelkedő Zoborhegy igen szép kilátással jutalmazza az ormára fáradókat. Oldalában lévő szőlőskertek s ezek között a pálosok zárdájának romjaiból épült mulatóhelyhez igen sok s kellemesen eltöltött óra emlék fűz. K. barátom Nyitrán maradt, magam pedig a még jó darabra levő Verebély felé igyekeztem s az éjjelt egyik jó barátomnál Kálazon töltve, másnap reggel ismét utolért kollegám, kivel Zelizig együtt futottunk. Ott ő visszamaradt, én pedig nagy sebesen Esztergomba igyekeztem, a hol társam jó mamája nem csekély meglepetéssel fogadott, lévén Kálmán igen jó fiú. Megnyugtattam, megpihentem s este nyolc óra után váratlanul itthon termettem Vácon. Sokat láttam, sokat fáradtam, ennek dacára nagyon kevés költséggel járt utunk; ha jó kedvünk kerekedik, még egyszor megteszszük. Megérdemli!
