Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-05 / 6. szám

4

VÁCI HÍRLAP

már jobban van. A betegségéről a következőkét Írhatjuk: A püspök tudvalevőleg évek óta nagy ritkán, az utóbbi Időben pedig egyátalán nem mozdul ki szobájából lábbaja miatt. Nagy székében ült s végezte munkáját. Jobb kezére hajolva számolgatott, olvasott, vagy irt s igy a vér jobb tüdejében nem mozoghatott eléggé. A múlt héten sietve hívták hozzá dr. Csáky Tivadar irgalmasrendi főorvost, a ki konstatálta. hogy a püspök tüdőgyuladást kapott. A baj egyre terjedt s ezért jónak látta környezete, hogy a halotti szentségekkel ellássák. Kedves papja, Balás Lajos kanonok meggyóntatta a püspököt, a ki csodálatoskép reggelre már oly jól érezte magát, hogy fel akart kelni, a mit természetesen nem engedtek meg neki. Azóta a betegségben visszaesés nem történt s az agg főpásztor mindjobban erősödött. Tegnap már s ezt örömmel jelentjük, ismét ő intézte el az ügyeket és rendelkezett is. Remélhetőleg a püspökünk teljesen legyőzi a bajt és a betegségnek nyoma sem marad az ő szerető híveinek nagy örömére.

— Gyertyaszentelő ünnep. A római katholikus egyház csütörtökön ülte meg gyertyaszentelő boldogasszony ünnepét, a mikor ájtatos keresztény hívek elviszik a templomba a megszenteletendő gyertyákat, melyek aztán megvédik a házat egész esztendőn át baj és veszedelem ellen s a melyeket a boldogságos szűz tiszteletére gyújtanak meg a Mária-napokon. A katholikus templomok zsúfolva voltak ájtatos közönséggel. Másnap volt a balázsolás, melyben főleg az iskolás növendékei vettek részt.

— A püspök köszöneté. A megyés püspökünket minden évben feliratban üdvözli a város közönsége. Most is igy történt s a püspök a következő levélben köszönte meg a jókívánságokat: 50/1899. D. a J. K. Vác város közönségének ! A letünedező évszázad alkonyán, melylyel életemben magam is úgyszólván párhuzamosan haladtam, midőn a század éveinek szaporulatában együtt kell szemlélnem az emberi nagy tévedések, társadalmi bajok és dúló szenvedélyek növekedését: fokozott mértékben jól esik atyai szivemnek szeretett püspöki székhelyem, Vác város összes közönségének személyemhez való szivessége és ragaszkodása, mely beköszöntő újévek hajnalán évenkint a legszebb üdvözlő feliratokban szokott megnyilatkozni

— mint a hálás szeretettnek mindmegannyi ifjú nefelejtsei — az alkonyuló század öreg bűnei között.

A század e nagy bűnei között nem utolsó épen az anyagi élvhajhászatban való elmerülés,

— ennek kielégítése céljából pedig a szertelen érdek — vadászat — mely eszközli, hogy némelyek a szerencse kerekén alig képzelhető nagy gazdagságra szert tesznek, — addig a nagy többség, az ezrek és százezrek az elszegényedés, a pauperizmus lélekölő igájában görnyednek.

Életem egyik legszebb pontjának tekintem, hogy szoros takarékossággal gyűjtött filléreimet egy jó részben a pauperizmus Vác városában elég kiterjedten uralgó bajának orvoslására egy felállítandó szegények háza és kórház alapítására fordíthassam s nagy megelégedésemre szolgál, hogy székvárosom lelkes vezetősége engem megértett, intencióim magaslatára emelkedett s a jelzett kettős emberbaráti intézet életbeléptetésére a kezdeményezést a minap megtette. Adja Isten, hogy az minél előbb létesüljön s ne legyen többé szegény, a ki ott menhelyt — ne legyen beteg, ki ott csüggedésében reményt, szenvedésében enyhülést ne keresne és találna.

Ennek kijelentése után, melylyel atyai szivem leghőbb kivánatának tettem szolgálatot, a hozzám juttatott újévi meleg üdvözletét szívből

megköszönöm s püspöki székvárosom érdemes képviseletére, tisztviselői Karára és Tanácsosaira, valamint a város összes lakosaira atyai szeretettel adom főpásztori áldásomat. Kelt Vácon, 1899. január hó 3-án. Constantin püspök.

— Az egészségügyi felügyelő Vácon,. Dr. Frank Ödön egészségügyi felügyelő vasárnap Vácra jő és vizsgálatot tart a főorvossal és a rendőrséggel a sokat emlegetett egészségügyi dologban.

— A Lencso-ügy. Máshelyen emlékezünk meg arról, hogy a városházán ma közgyűlés lesz. Ennek valószínűleg a legérdekesebb tárgya az, hogy a Lencso-ügy újra napirendre kerül. Tudvalevőleg a múlt közgyűlés bizottságot választott, a melynek kötelességévé tétetett, hogy a Lencso-ügyet vizsgálja meg s a visszaéléseket, ha lehet, derítse ki. A bizottság heteken át dolgozott, úgy halljuk, eredménynyel. Erről fog beszámolni a vasárnapi közgyűlésen.

Mint éppen lapunk zártakor értesülünk az összeg körülbelül 2200 frtra rúg, úgy hogy a bent levő 451 írt 38 krt levonva, melyet tudvalevőleg Lencso beszolgáltatott, a város kára még mintegy 1723 frtra megy, nem számítva még azokat az apró összegeket, melyeket nem lehetett a bizottságnak kideríteni, ügy halljuk, hogy Lencso Sándor ezt az összeget nem hajlandó megtéríteni, miért is ellene a közgyűlés a bünfenyitö feljelentést fogja valószínűleg elhatározni.

— A pünkösdi szenzáció. Félmegyére szóló mulatság van készülőben városunkban. Ezt a mulatságot a váci vadásztársaság kezdeményezi a váci dalegyesület segélyével. Arról van ugyanis szó, hogy pünkösd második napján a budai zeneakadémia kijő Vácra s itt hangversenyt rendez. Délelőtt mise lesz, melyen a zeneakadémia énekel s a zenét is szolgáltatja, délután hangversenyt rendez, estére pedig a lőházban lesz a táncmulatság. A táncmulatság méreteiről szóljon a következő statisztika: A zeneakadémiának 120 tagja van. a kik körülbelül mind családos emberek s igy lesznek vagy háromszázan. Külön hajón jönnek reggel s valószínűleg csak másnap reggelj'távozhatnak. A mise a fehéreknél lesz, mert a nagytemplom kórusa kicsiny nekik. Az esti mulatság hat órakor kezdődik s tekintettel arra, hogy a vadásztársaság is ott lesz a mi jó dalárdistáinkkal, reggel nyolc órakor még nem fog hajnalodni nekik. A grand mulatság ügyében a héten tanácskozás volt a Kúrián, a hol Petz István a zeneakadémia^elnöke is jelen volt. A bevezető tanácskozás hajnalig tartott.

— Szalézi szt. Ferenc, a siketnémák védőszentje. Január 29-én ünnepet ült a helybeli siketnéma-intézet. A siketnémák és a siketnémák oktatásával foglalkozók védőszentjének névünnepén a növendékek a szt. áldozáshoz járultak. A szent-mise végeztével Joó Antal intézeti hitoktató beszélt a növendékekhez, továbbá a jelenvolt vendégekhez és tanári karhoz. Majd Roboz József igazgató az intézet rajztermében felolvasást tartott, melyben Szalézi szt. Ferencet példaképül állította a siketnémák oktatásával foglalkozók elé. Szalézi szt. Ferenc volt a legelső siketnéma-oktató, ugyanis mint genfi hercegérsek 1605-ben főpásztori körútja alatt la Roche nevű városkába érve, ott egy Márton nevű elhanyagolt siketnémát talált. A szegény siketnéma tehetetlen állapota rendkívül meghatotta a nemeslelkű püspököt és midőn azt vévé észre, hogy az taglejtésekkel akarja magát megértetni és viszont ő is megértette a kegyes főpásztor jeleit, elhatározó, hogy magához veszi a szegény siketnémát és tanítani fogja. Meghagyó kísérőinek, hogy a siketnéma Mártont mint házicselédet helyezzék el palotájában. Rendkívüli sok teendői

dacára ezután Szalézi szt. Ferenc jelek és képek segélyével éveken át tanitolta a siketnéma Mártont, a ki mestere nagy örömére és lelkiépülésére a keresztény hit ösmeretében szép haladást tett. Különbséget tudott tenni a jó és rossz cselekedetek között, felfogta oktatójának magyarázatait a túl világi életről, a halálos bűnökről, tisztába jött még oly elvont fogalmakkal is, mint élet, halál, örök élet, kárhozat, erény, bűn stb. Szalézi szt. Ferenc élete végéig maga mellett tartotta siketnéma tanítványát, a ki iránt oly szeretetet, türelmet és gondoskodást tanúsított, hogy méltán tekinthetik őt példaképül nemcsak a katholikus. hanem a más vallásu siketnéma-tanárok is. Szalézi szt. Ferenc egy külön apáca szerzetrendet alapított, melynek a" lett volna feladata, hogy a siketnémák oktatásával és ápolásával foglalkozzék. A szerzet alapítását V. Pál pápa jóváhagyta. A siketnéma- oktatásügy kiszámithatlan hátrányára azonban e szerzetrend alapítójának intencióitól eltért. IX. Pius pápa 1856. május 6-i bullájában Szalézi szt. Ferencet a siketnémák és a siket némák oktatásával foglalkozók védőszentjévé rendelte. Roboz József igazgatónak érdeme, hogy kutatásai alapján mindezeket megállapítván, mint sokak által ösmeretlen tényt köztudomásra hozta.

A kaszinó szerdái. A kaszinó a héten tartotta negyedik tea-estelyét. Ez az estély szintén jól sikerült s mert másnapra ünnep következett a mulatság bizony a hajnali órákig tartott. Ott voltak :

Asszonyok: özv. Bentze Györgyné, özv. dr. Bolgár Lajosné, Hencsey Józsefné, Hufnagel Imréné, Kacskovics Jenőné, dr. Lencsó Ferencné, özv. Nagy Józefné, Nikitits Sándorné, Velzer Lajosné, Walla Laszlóné stb.

Leányok: Angyal Giziké, Bentze Margit. Bolgár Emma, Hufnägel Irén, Intzédy Nelli és Ilonka, Kacskovics Ilonka, Lencsó Beáta és Margit, Nagy Paula, Nikitits Annuska stb.

— Színészek jönnek. Ipolyságon most Polgár Béla színtársulata játszik. Polgár úgy tervezi, hogy rövid időre átjön Vácra is. Az engedélyt már meg is kapta e hó 15-ikétöl jövő hó elsejéig. Annyi bizonyos, hogy Polgár elég jó időben jő Vácra. de kérdés, hogy most lesz e közönsége. A farsang s a budapesti mulatságok eléggé kimerittették a közönséget.

— Elhunyt földbirtokos. Közép-péri Píry János földbirtokos, Nógrád vármegye volt szolgabirája és árvaszék elnöke február 2-án életének 87., házasságának 48. évében, hosszas szenvedés után, végelgyengülésben elhunyt. Temetése 4-én d. u. 3 órakor volt a gyászházból. Halálát özv. Píry Jánosné szül. nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Amália neje, özv. nádasi Tersztyánszky Mihályné szül. Píry Etelke leánya, közép-péri Píry Sándor fia, nádasi Tersztyánszky Kornél és Hedvig, Píry Márton és Sándor unokái és Píry Sándorné szül. Schönaigner Krieger Gizella menye gyászolják.

— Vége a vadászidénynek. A keddi nappal befejeződött a vadászidény. Szegen lógnak a puskák, az álmos vizslák a kuckókban heverésznek. Ami a vadállományból megmaradt, most már ne nyúlj hozzám dolog. — Egy-egy lövés ugyan most is elhangzik az erdők mélyében az orvvadász fegyveréből, egyegy öz, vagy szarvas vonaglani fog ugyan a vadorzó tőrében, de a hivatásos vadász január 31-ével nyugalomba vonul. A vadászidény utolsó napjait környékünkön mindenütt igyekeztek a Nimród urak kihasználni. — Január 30-án Vác határában volt nagy hajtó vadászat. A vadászaton városunkból sokan vettek részt. — Hajtás után a vadásztársaság barátságos vacsorára ült egybe.