Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-24 / 52. szám

Tizenharmadik évfolyam. 52. szám. Vác, 1899. évi december 24. VÁCI HIRLA Előfizetési árak: Társadalmi és közgazdasági hetilap. Szerkesztőség és kiadóklvató Egész évre..........................6 fi t — kr. ■ m ® ~ ...... . j , VÁC. Géza király-tér 3. sf? Mesielenik minden vasárnapon reggel. *—^ Trio IriildpndiM' ü lar. uvollomi roavol illol/í Ir/i' Kapható a kiadóhivatalban. * Félévre...............................3 fi t — kr Negyedévre..........................1 frt 50 kr EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle­mények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirde­tési pénzek. Nyllt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Bérvnf illetlen leveleket nem fogadunk el. Kiadótulajdonos: Kovách Ernő. Felelős szerkesztő: Bercsényi Dezső. HIRDETÉSEK jutányosán r clvétetznelc. Kéziratok vissza nem adatnak. • | A városatyák választása. | Vác. dec. 19. Városunk választói fontos mozzanat előtt állanak. ííetóny nap múlva harminc vá­rosatya rria'nd^tuma lejár s a megürese­dett helyeket választás utján- a varos vá­lasztói töltik be'•■azok sorából, a kiket a közbizalom kitüntet. Mennyire fontos, mennyire felelősség­­teljes ez a megbízás, azt magyaráznunk felesleges. Egy város égész lakosságát kép­viselni. annak ügyei fölött dönteni úgy, hogy^sem a közérdekek, sem a magán­érdekek megsértve ne legyenek : nagy fele­lősséggel jár. Szükséges tehát, hogy oly férfiak képviseljék a varos érdekeit, a kik­ben meg lehet bízni, a kik szivükön vi­selik városuk érdekeit s a kik ezeket az -érdekeket” össze tübiaK^eg^Äilenii azok érdekeivel, a kiket képviselnek. Sok, nagyon sok olyan kérdés van, a melyek arra várnak, hogy okosan, lelki­­ismeretesen és helyesen legyenek meg­oldva. Ezeknek megoldása mar az uj kép­viselőtestületnek lesz feladata, a melyet a most megválasztandó képviselők lóg­nak kiegészíteni. A milyen nagy feladat a képviselőnek megfelelni s helyesen megfelelni a reá­­ruházptt kötelességeknek, ép olyan nagy feladattá, hogy ezek a képviselők helye­sen legy'&nek megválasztva. A városok ügyei függetlenek minden kérdéstől, függetlenek azok úgy a politi­kától, mint a felekezeti kérdésektől. Nem volna helyes tehát, ha ezeket a kérdése­ket a választók belekevernék ebbe a do­logba s egy minden tekintetben megfelelő férfiút mellőznének azért, tegyük fel, mert inasba vallása, mint a miénk, vagy más a politikai meggyőződése, mint a miénk. Nincs itt és nem is szabail itt másnak szemeink előtt lebegni, mint annak: meg­íelel-e az a megválasztandó képviselő mind­azoknak a feltételeknek.’ a mélyekből vár­ható. hogy helyesen szól majd a város ügyeihez s a mikor döntésre kerül a dolog, helyesen is tud dönteni. Nem gyönge s magánérdekek által el­tántorítható egyénekre van ott szükség, hanem erős, ejllemszilárd. gondolkozni és határozni tudó emberekre, a kik fel tudják emelni szavukat ott és akkor, a hol és a mikor kell s a kik határozott fellépésük­kel bebizonyítják azt, hogy nem a kény­szerítő erőnek engedelmeskednek akkor, a mikor valamit cselekszenek, hanem a tudással, a meggyőződéssel és az aka­rattal. Csak az olyan képviselőtestület tud he­lyesen kormányozni s vezetni, a melynek minden egyes tagja különálló egyén, aki gondolkozik, tud és e szerint cselekszik. Nem lehet okunk szemrehányást tenni „ mostani képviseiőtestütelnek. mert ha valaki a közügyekben részt nem vett is, de figyelemmel kisérte azokat az ügyeket, a mik a legutóbbi időben szőnyegre ke- ’•<** ** : a* rültek, mondjuk, például e lapok hasáb­jain nagyon nagyon ritkán talált olyan sorokat, a melyeknek éle a képviselőtes­­tület ellen irányulj * Pedig hogy mekkora figyelemmel kisé­rünk mi mindent s hogy kritikával néz­zük az ügymenetet, azt mindenki tudja. Mindamellett, hogy nagyobb kifogás alá nem eshetett a jelenlegi képviselőtestület, / fT Á, 22 o A,» K arácsony kor. Szállj le oh szivem keletre. Betlehembe, Szeresd, imádd az égi gyermeket. Mit földi lény magától gőggel elvet, Add Néki hiv. igaz szerelmedet. Hatalmas Ö. ki irt ad a sebekre, Szegény szivem, nagyon sok a sebed . . . Óh száll, repülj a messze^ Betlehembe, Magasztald Ót. a drága 'gyermeket'! Imád legyen panaszkodó: Hogy olykor Fájdalmas elviselni nem lehet; S habár szerelmedért megérdemelnéd Kriszlkindliül akár a mennyeket: Könyezve ébredsz, sírba alszol el, ha A csalfa lányra ráemlékezel. . . Szegény szívem, siess el Betlehembe S keserveidről elfeledkezel. Kicsinyke Jézus, Betlehem virága. Karácsonyfámat ékesítsd Te fel; Reményeimnek halvány, bús világát Ragyoghasd, hogy ne fájjon e kebel. Nyugalmat adj hogy elfeledve búmat, Epedve várjam a feltámadást. Karácsonyeste vedd el a pohárt és Szivem csakis szerelni, hinni lásd Nagy Pista. Karácsonyest. — A Váci Ihrlap eredeti tárcája. — Irta: Szaákne Dörffy Ilona. Sokat beszélt a világ, mikor Törtely Feri, ki összejárta a fél világot, hazajött s úgy élt, mint az olyan ember, kinek mesés gazdagsága 1 mondaszerűvé vált. Ismerősei kíváncsian tuda | kólák tőle, nem hozott magával valami külön­legességet, valami fekete, vagy rézbőrű szépséget ? | Még nagyobb lett csodálkozásuk, a hir halla­tára, hogy Bánátby Flórát eljegyezte. Volt dolga a csepűtelegráfnak, a — pletykának. Sietett is érvényre juttatni a hirt, a kávénánikék tá­bora. Suttogtak, bámultak, hogy történhetett meg ez az eset. Pedig igen egyszerű volt. Törtely, felkereste egykori jóbarátját s a véletlen úgy hozta magával, ennek egyetlen leánya Flóra, ép’ madarát etette. A szelíd kis állat először a lány ujjára szállt, szájából csipe­gette a cukorkát, azután vállára repült s ott csicsergett. Flóra félre hajtva szőke fejecskéjét, verseny dalolt kis madarával. Ez az idillykus kép annyira meghatotta a nagy világfit, hogy elhatározása pillanatnyi volt. Bement barátja szobájába s megkérte leánya kezét. Bánáthy roppant megörült az igazi szerencsének, is­merve ennek jellemét, dusgazdagságát, azt gondolá, soha jobb' kezekre nem bizhatná ' leányát. A leány, ki alig lépett még ki a baby­cipőcskékből, atyja akaratának hódolva, hozzá ment, naiv ártatlanságában a meglett férfihez. Mit tudta ő azt mi a szerelem. S hogy a házas életnek nem csak örömei, de nagy kötelmei is vannak. Ezeket híven betölteni; megfelelni a rárótt nehéz feladatnak; az adott névnek, ha nem is fényt, de annál kevésbbé homályt lehelni reá sem szabad. Minden alkalommal szem előtt tartani, hogy .a férj csak kölcsönbe adta nevéig _ ■ melyet szeplőtlenül kell megőrizni. Menyasszonysága ideje alatt megtanulta sze-í retni és Törtelyt, a kinek n m nagy fáradsá-. —' gában került, nagyvilági modorra, behízelgő csá­bos hangja, magas műveltsége mellett, a gyerek­leány szivét teljesen magáévá lenni. Az esküvő után teljes egy évig (az uniku­mok netovábbja, hogy egy világlátott férfi ki­állja egy évig), úgy éltek elvonva a világtól, mint az erdő vadgalambja. Azonban a férj megelégelte ezt a pásztor-idillt, vágyott valami pikánsabb után, mi tespedő vérét pezsgésbe hozza. Többször felkereste a fővárost s midőn zsibbadni érezte tagjait haza ment . . . pihenni. Végre megsokalta az asszony is a többször megújuló esetet s kérdőre vonta emiatt férjét. Törtely nem azért utazta be a félvilágot, hogy ne szerzett volna annyi tapasztalatot, hogy ne tudta volna megnyugtatni e bohó gyerekszivet. A véletlen cimboráit a sorssal s kezére játszá a nőnek az indokot, meg tudta férje hűtlenségét

Next

/
Thumbnails
Contents