Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-10 / 50. szám
(— Te kujon, szólt Velzer szomszédja lassan, hát te olyankor jársz haza tisztes családapa létedre, mikor már nem világítanak a lámpák.) Kalló rendőrkapitány megígérte, hogy nem csak rendőreivel ellenőrizteti a lámpásokat, hanem maga is utána néz, a mi általános megelégedést keltett. Sőt a polgármester kijelentése még lelkesedést is keltett: —- Azt hiszem t. képviselőtestület, hogy még ebben az évben abban a helyzetben, lehetek, hogy az uj világításra való áttérésről előterjesztés tehetek önöknek. — Amen! szólt halkan hátul egy hitetlen, a ki különbán református s azt kellett volna neki mondania hangosan, hogy: — Úgy legyen! A városház és a kórház tűzifa szállítását ismét Ernyey János kapta. Három forint harminc krajcárjával szállítja köbméterét. Nem drága, gondolták a városatyák és szó nélkül vették tudomásul. A mértékhitelesítő hivatalt Bezdek János vállalta magára évente 305 forintért három évre. A hordók ügye jó kezekben lesz, gondolták a városatyák, hiszen a mai hordók nagyszüleit a boldog termő jó időkben is ő hitelesítette. A zálogtárgyak! Erről lett szó. Mert nem kedves téma, gyorsan átestek rajta. Az adók és egyéb kincstári kövelések fejében lefoglalt zálogtárgyak összehordására id. Pajor János vállalkozott az eddigi 2 frt 50 kr. helyett 1 forint 90 krért. Csendben. Szó nélkül fogadták el a tanács, a pénzügyi bizottság előterjesztéseit. A Ferencrendieknek készséggel szavazták meg a segélyt: a húsz forintot, tudomásul vették és az átruházási jogot megadták a költségvetés egyes tételeinek kimerüléséről, az azok terhére már eddig is történt kiadásról. Nem volt szavuk a pénzügyi bizottság jelentéseihez, hogy a különféle múlt évi számadások teljesen rendben vannak és a felmentvényt is megadták. Lak bél* helyett pótlék. Nem volt érdektelen téma, főleg a tisztviselőknek. az a kérvény, a melyet a tisztviselő, hálálni. A kollega megmutatta kertjét is s nekem nagy kedvem lett volna bemutatni abbeli képességemet, hogy az ott termesztett kalerábit bébi rom kebelezni, oly terjedelmes volt a kert s annyi benne a jó. Jövedelme nagyságát nem tudta megmondani, mert csak kicsiségről lehetett volna szó. Egy igazi szegény kollega volt ez. Itt láttam templomot fából, düledező, rozoga állapotban. A postahivatal egy kalitkában van elhelyezve. Télen, nagy havazások idején hetekre vannak elzárva a világtól, sőt az egymássali érintkezés is fölötte nehéz. Ilyenkor örülnek még, mert mint mondták, a végrehajtótól békében alhatnak. Hutyról Zuberecre gyalogoltunk. E kettő között van Liptó és Árva határa. Kopár dombott kellett megmásznunk, melyről a leereszkedés igen bajos volt, lévén talpunk nagyon sima s a lejtő fölötte meredek. Zuberec egy tisztán faházakból álló község a Sztudena patak völgyében. A földeken káposzta és sok burgonya volt, a vetés még egészen zöld színben pompázott, pedig julius végét jártuk már. E vidéken az őszi vetést nem ismerik, mert mire a gabonát learatják, beköszönt a hideg. Aznapi célpontunk Turdossin, még jó távol volt; igy nem sokat pihentünk, mert a nap már leáldozó félben volt, előttünk pedig még egy 900. m. magas, erdővel borított hegy emelkedett. Folytattuk tehát a gyalogolást, a meny-V Á G I Hl R I, A P segéd és kezelő-személyzet benyújtott lakbér utalványozása iránt. A pénzügyi bizottsághoz éppen akkor, midőn ezt a kérvényt tárgyalta, érkezett a pénzügyminisztérium tízezer forintos utalványa, hát örömében szívesen megszavazott 20°/0-ot. De nem lakbér, hanem pótlék címén, de nem örökre, hanem évről évre, de nem egész biztosan mindenkinek, hanem esetleg a közgyűlés által elvonhatólag. Ennyi de után nem lehetett a városatyáknak sem kifogásuk, pláne, hogy a polgármester szelíd, kérő hangon argumentált: — Kérem a drágaság a városban ! És megadták a pótlékot szónélkül. A kit meg érdekel, hogy mennyibe kerül a tisztviselőknek ez a pótléka, megírhatjuk: 3200 frtba. Di*. Csányi és Bárdos. Csányi János özvegye kegydij és nevelési járulékért folyamodott a városhoz. Az elhunyt emléke iránt az apa nélkül maradt fiuknak 75—75 frt évi nevelési pótlékot indítványozott a közgyűlés. Sóti Kurdi még ezt is sokalta, ellenben Nikitits Sándor az igazi jóbaráthoz illően felemelte szavát és 250 frt kegydijat is kért az özvegynek. Hiába, a közgyűlés a pénzügyi bizottság indítványát fogadta el. Megnyilatkozott a bizottság dicsérete, a melyben mindig oly fukar, Bárdos Ernő kérvénye tárgyalásánál. Bárdos önkénteskedik a katonáéknál. Állását kéri fenntartani és a fizetésének részben való kiadását. A bizottság a legszebb dicsérettel emlékezett meg jelentésében a fiatal, munkás tisztviselőről és készséggel egyezett bele kérelme teljesítésébe. így vélekedett humánusan szólván Donovitz Vilmos is és megszavaztak még Spányik Bélának, Bárdos helyettesének a 140 frt évi pótlékot is. A közmunkák és a költségvetés. A közmunkák jövő évi sorozata keltett érdeklődést most. Löwinger a vasúti ut kikövezését kéri. Gsávolszky József pedig arra kéri a várost, hogy nézze meg már a Burgundia hepe-hupás utcáját. Megnyugtatta őket a polnyire fáradt lábaink engedték, siettünk. Szürkületkor fölértünk a magaslatra, s gyönyörködtünk az erdőből épp akkor kibukkant őzecskék szökdécselkedéseiben. A leereszkedés könnyebben ment s végre előttünk feküdt Turdossin természetadta szép keretben. Beértünk s háztűznézni jővén, a városka igen nyájas kántortanitójában szives házigazdára s a házban sürgölődő csinos gerlicére találtunk. Tudták, hogy jövünk s mi bizony nem nagyon kináltattuk magunkat az előre elkészített vacsorával. Jól esett. Éjfélkor lepihentünk. Másnap az Árva völgyében, Turdossintól nem messze fekvő Trsztenára rándultunk, a mely kis városkában van Árva megye egyetlen algimnáziuma. Éppen akkor készült az árvamenti vasút s mi igen érdekes sziklarepesztetéseket, nagyon magas gát- és töltéshányásokat látthattunk. A munkás mind olasz volt s a vállalkozó azon kérdésünkre, miért nem alkalmaz helybelieket, azzal felelt, hogy nincs erejük e nehéz munkához, hamar kidőlnek s keveset végeznek. Nem csodálkoztunk, hiszen a nép igen szegény, tápláléka sovány, erőt nem adó. Turrdossin alatt folyik össze az Árva a Sztudenával, az előbbi itt már tekintélyes folyó irányát követi, kacskaringós egyik is, másik is. A tájék elragadó s hiszem, hogy ha vasútja kiépül, a turisták hamar megkedvelik. Feltűnt nekem, hogy a majdnem kivétel nél- ' 3 gármester és a költségvetés tárgyalásába kezdtek. Kezdtek volna, ha ugyan kiváncsiak a városatyák. — Egészben elfogadjuk ! kiáltanak közbe és az órára néztek : négyre járt a mutató. Gajáry Géza mondott elismerő szavakat Fóti Gyulának és a polgármesternek a szépen, világosan beosztott költségvetéstervezet összeállításáért, Fóti egy - két felvilágosítást adott s ezzel a 36 oldalas költségvetésen is túl estek. A befejezés. Két tárgy volt még hátra: a városi díjnokok a szokásos karácsonyi ajándékot kérték, a kolozsvári muzeum száz forintot alapítványul. A karácsonyi ajándékot megszavazták, de hogy mit végeztek a muzeum kérvényével az általános figyelmetlenség közt, azt dr. Franyo sem tudja talán. Pedig ő tiz forintot indítványozott. A városatyák be sem várták a polgármester szokásos bezáró szavait, szétszéledtek. Csak Gajáry Géza szólt végül mosolyogva: — Ekkora mameluksereg, mindent megszavaz szó nélkül! Hol van az a boldog idő, mikor a közgyűlési teremben még ellenzék is volt! A ki akarta, bóknak is vehette ezt a kijelentést a volt polgármestertől — a jelenlegi polgármesternek. Drágább lesz a posta. Vác. dec. 8. Azzal az ürügygyei, hogy a nemzetközi postaszerződésekben elvállalt kötelezettségeket teljesíteni kell s hogy a tarifatételeket a koronaérték kisebb egységeivel kell megállapítani: a kereskedelmi miniszter a jövő évtől kezdve jórészben fölemelte a posta-szállitási dijakat. A posta-dijak fölemelését az osztrákoknak köszönhetjük. Még a kiegyezési tárgyalások elején történt, hogy egy miniszteri tanácskozáson a korona értékben való számítás ügye szóba kerülvén, Bilinszki osztrák pénzügyminiszter azzal a tervvel állott elő, hogy az uj értjükül faházakból álló községeken átmenve, mindegyikben van fogyasztási egyesület. (Consum.) Az élelmi szerek csak kis mennyiségben teremvén meg itt, azok szállítását maguk eszközük s s igy beszerzési áron kapják az egyesülettől, így védekeznek a drágaság ellen. Azt hiszem nekünk sem ártana! Árvaváralja fekvése igazán szép. A vár égy ferdének látszó sziklán épült, magassága 103 méter. Bejöttemkor a vezető legelőbb a lakható részt mutatta meg. Több szobában vannak itt régi fegyverek, ruhák, harci szerek stb. elrendezve, majd az árvái uradalom erdeinek kezelése, azok termékei vannak bemutatva. Egyik szobában valóban szép és művészi kivitelű faragványok láthatók, a melyek, azt lehet mondani, csekély áron arusittatnak; egy naturalista készíti ezeket. Fölötte érdekes Thurzó György halotti ruhája. Ö 49 éves korában 1610-ben halt meg s a vár kriptájában tétetett örök nyugalomra. A múlt évben lett ezen sírbolt renoválva s ekkor találták meg a fönt említett ruhát Thurzó földi maradványaival együtt. Hogy ily hosszú idő alatt szét nem mállótt a ruhája, valóban bámulatos. Nehéz vörös selyemből készült, a halott benne porladt el s még ma is meglehetős állapotban van. Egy üvegszekiényben van elzárva, ugyanott egy láda is van, a melyben Thurzó csontjai is őriztetnek. A vár másik része lakatlan, tető alatt van
