Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-10 / 50. szám
Vegyi szerkezeténél fogva a vizlégszesznél nem rakodik le vizgőz a csővezeték^Klbe s agy télen a befagyás, vagy beftuguláií egészen ki van zárva, mind a »mellett, hogy korán sem lesznek oly -piélyre a gázcsövek lerakva, mint a kőszéngáznál, ennélfogva könyebben is kezelhető. Összehasonlítás. Légszesz fogyasztás, szénsav s hőfokra nézve ugyszinte a különbféle világítási rendszereknek éleny felhasználása. Óránkint 1000 Hefner gyertyát számítva Gáz fogyasztás Szénsav fejlesztés Hőfok fejlesztés Éleny felhasználása Pillangószerü Köbméter Köbméter Caloria Köbméter kőszén gázláng 9.1 4.82 45.500 11.1 Auerfényű kőszéngáz 2.1 1.11 10.500 2.6 Acetylengáz 0.7 2 3.400 1.8 Villamos izzófény 3.57 K. w. 2.970-.— Villamos iv- J fény 1.00 » _#--830 _,-Vizlégszesz Auer-fény „ 0.59 3.750 0.7 Az összes iégszesz világítások között higiénikus szempontból a vizlégszesznek van tehát elsőbbsége továbbá, hogy a legkisebb kiömlés azonnal észrevehető legyen a vizlégszesz gyártásánál már oly beható szerrel lesz szagositva, hogy mindennemű veszedelem ki van zárva. Robbanásra nézve sikeresebb erővel bir a kőszéngáznál, mert hogy a lég meggyűljön 14 vizgáz volumen százalékot kell tartalmaznia, holott a kőszéngáznál már 6 volumenszázaléknál a léggyuladásba jönn. a barlang bejáratával szemben egy szép tisztáson áll. Nem gondozza senki, ajtajai, ablakai elpusztítva, összetörve hevernek szanaszét. Kár, mert szükség esetén megbecsülhetetlen lenne, nagyságánál fogva bármily nagy társaság kellő oltalmat találna benne az idő viszontagságai ellen. A barlang bejárata vagy száz méternyi magasságban van ; fárasztó meredek sövény vezet hozzá. A vezető fölér s pihenést ajánl, mert ki vagyunk melegedve, igy pedig a barlangba bocsátkozni veszélyes. A barlangnak előtoruáca van, a mely egy másik magasabban fekvő nyíláson át világítva, pompás pihenő helyül szolgál. A szikla oldalában van egy kis ciszterna, benne pedig kitűnő viz. Miután megpihentünk a kalauz mindegyikünk karjára egy-egy hölgyet fűz, mert ezek is voltak társaságunkban, hogy csuszamlás esetén segítségükre legyünk. Lebocsátkoztunk nedves, nyirkos falépcsőkön jó mélyre s miután eddig világoson mentünk, a fáklyákat csak itt gyújtottuk meg. A vezető nagy szakértelemmel magyarázott, hogy itt már csepeg a viz, jele annak, hogy a barlang idővel be fog dőlni. Csak most ne, sóhajtanak hölgyeink s kénytelen-kelletlen kapaszkodnak a jégbe vágott lépcsőkön, hol fölfelé, hol meg lefelé! A barlangnak igen szép részletei vannak. Nem helyes, hogy a látogatók a sok helyen Közgyűlés a városházán. Vác, dec. 5. Egyre rövidülnek a napok, egyre unalmasabbak lesznek a korán kezdődő esték, a városnál úgy gondolkoznak, hogy szereznek egy kis szórakozást legalább egyszer a hosszú téli estére a városatyáknak. Azok a bizonyos öreg emberek, a kik semmire sem emlékeznek, nem emlékeznek arra sem, hogy ilyen hosszú tárgysorozattal közgyűlési meghívót bocsátottak volna ki. Huszonöt pont, közte egy csomó fontos tárgy: költségvetés és a közgyűlés délután három órakor kezdődik ! A kis Falbok (a városiak) jósolásba kezdtek s azt, hogy a polgármester kimondja „a közgyűlést bezárom“ legalább is a hajnali órákra jósolták. De a mint a nagy Faibnak nem válnak be a jóslásai, úgy nem vált be a kis Falboké sem. Egy rövid óra sem tellett bele s készen voltak teljesen a költségvetéssel, mintha igazolni akarták volna azt, hogy a gyorsaság nem boszorkányság még a sokat szidott közigazgatásban sem. Pedig régente nagy volt az érdeklődés minden iránt, hát még a költségvetés minden tétele iránt. Az a szerény húsz forintos tétel, a mely a nagy számsorban ama bizonyos szerény ibolyaként húzódik meg máskor sem keltett oly érdeklődést, mint ma a tisztviselőknek megszavazott lakbér. Pedig korán kezdtek gyülekezni a városatyák. Ama rejtélyes mosoly ült a legtöbbnek ajakán, a mely jellemzi őket, valahányszor szavazásra lehel kilátás. Megjött az uj tiszti ügyész, Morlin Zsiga dr. is, a ki csendesen surrant be a közgyűlési terembe és foglalta el az örökséget: a kékposztós, hivatalos asztal jobb felső szélét. A polgármester sem nyitotta meg oly pontosan a gyűlést soha: három perc hiányzott a háromból, a mikor elmondotta : — Üdvözlöm a t. képviselőtesületet, hogy ily szép, nagy számban gyűlt egybe s megnyitom a közgyűlést. Kérem a főjegyő urat, szíveskedjék a tárgysorozatot felolvasni. Göndör Sándor dicsősége részint, hogy egy igazán szép cseppkő-képződményeket nem kímélik, hanem emléknek letördelik. Igen szép a jégcsap a barlang első kamrájában. Két egymással szemben lévő, több méter hosszú jégkúp, az egyik felülről csüng, a másik vele szemben, alulról fölfelé mered. A megfagyott vízesés egy impozáns tömegű jéghalmaz egy tömegben. A jégcsarnok több jégoszloppal, melyek a barlang alapját összekötik a mennyezettel. Több jégcsap is van e jégkamarában. Az igazi jégkamra hatalmas jégtömegeivel bámulatba ejti az embert. Ebben fordul a látogató, egy falépcsőn felmászik s visszafelé halad. A kalauz büszkén mutatta a barlang koronáját, egy koronához hasonló kőképződményt egy fülkében. A főbejárattól jobbra, sokkal följebb jövünk napvilágra, mint a hogy lementünk. Utunk a barlang csak egy kis részére szorítkozott, az egészet bejárni nagyon hosszú időbe tellik, de nem is érdemes, mert sárban, vízben gázolni nem élvezet. A barlangtól jövet sokkal jobb utón vitt kocsink s éjfél tájban már puha párnákon pihentük aznapi fáradalmánkat. Föl Árvába ! Tulajdonképen ezen kellett volna kezdenem, mert túrázásom igazi célja Árvamegye megismerése vala. Odáig azonban hosszú az út, s a jó turista nem mellőzheti az útjába eső ér- j dekesebb dolgokat. János barátommal korán útra kelve, a kvaóra alatt lepörgette a programm hosszú szálait. Nem csoda, hiszen fiatal házas. Van valami más, a mi a rideg hivatalos aktánál jobban érdekli őt mostanság. A bevezető. Kezdődött, mint minden gyűlés kéz lődik, ez is a jegyzőkönyv hitelesítők megválasztásával. Intzédy Soma, dr. Freysinger Lajos, Révész Béla, Korpás Márton és dr. Morlin Zsiga lettek a jegyzőkönyv hitelesítők. Azután jött szintén a közgyűlések rendes altatója: egy csomó jelentés, hogy ezekben meg ezekben a hónapokban rendben találták a pénztárt. Még lesz ez évben egy választás, de nem a városatyák választanak, hanem a polgárság választja a városatyákat. Karácsony táján lesz ez a választás s a ki a harmincz közül újra bejut a szűk közgyűlési terembe, annak a polgárság igazán kriszkindlivel kedveskedik. Most a városatyák Gajáry Gézát és Balás Lajos beválasztották ehhez a választáshoz szükséges igazoló választmányba. 10,000 forint. Nem sok lelkesedés szorult bele a városatyákba akkor sem, midőn a főjegyző bejelentette, hogy tiz ezer forintot ad a pénzügyminiszter a városnak ez évi hatodik törvénycikk értelmében. A polgármester fűzte hozzá a mondókáját: — Nincs itt más tenni való, mint hálás köszönetéi fogadjuk és majd az 1901 -ik évi költségvetésbe az egész összeget beállítjuk. Négy árlejtés. Év vége van, az árlejtések is sorra kerültek. Legelőször is a világítás. Ez még is csak érdekli a városatyákat. Özv. Pertzian Gusztávné ezentúl fél krajcárral drágábban rendezi azt az egyiptomi sötétséget, a mi mostanság utcáinkon „világit.“ Velser Lajost ez nem hagyta i nyugodni: — Mizerábilis rossz, kérem, a világításunk. Lámpák nem égtek, az üvegek el vannak törve, kérjük a kapitány urat, hogy ügyeltessen egy kicsit a világításra. csáni gyönyörű völgyön át mentünk Árvába. Útközben tanúi voltunk a tarnóci tűzoltó testület 25 éves jubileumának, a mely a megye főispánja, képviselője és sok notabilitás jelenlétében folyt le. Kocsin való utazásról szó sem lehetvén, igazi turisták módjára gyalog indultunk. Kvacsán falutól kezdve szűk szorosban haladtunk, helyenkiut igen meredeken Hátty felé! Délután két órára beértünk. Az út ezen része igen fárasztó volt a két oldalt igen meredeken emelkedő sziklák között, a melyekről majdnem szakadatlanul hullott az apró kavics, mit a felriasztott zergék s más vadak iramodás közben lefelé indítottak. Ezen szerfölött csodálkoztam, mit e helyen járatos utitársam azzal magyarázott, hogy a vadászat itt tilos s a közlekedés igen gyér. A faluba érve éreztük, hogy jó volna valami harapnivalót szerezni, azonban a nép oly szegény, hogy nem igen reméltünk valamihez juthatni. A falu papja maga vágott fát azon egyszerű oknál fogva mert férfi munkást nem kaphat a faluban. A pap, a kántor, a biró, ezek képviselik a férfi nemet itt s azon kérdésünkre, hogy hol a többi, szinte csodálkozva, hogy mi azt nem tudjuk, azt felelték, hogy a világot járják. A tanító faházában találtunk végre könyörületes szivekre s kaptunk kenyeret és kását. Oly jól esett, hogy nem győztük eléggé meg-
