Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-03 / 49. szám

VÁCI HÍRLAP egy siránkozó vádiolt jajveszékelésének, vagy egy ügyes védő hatalmas beszédjének hatása alatt elragadtatnak subjectiv érzelmeik által és nem fogják látni a tárgyilagos tiszta igazságot. Számtalan példát mutat erre Franciaország, a hol a gyermekeiket, csábítóikat megölő nőket az esküdtszék igen gyakran fölmenti. Tagadhatatlan az is, hogy ha azon tizenkét egyszerű, mondjuk iparos, kereskedő esküdt között lesz egy értelmes ember, egy hires ügyvéd, az véleményét rácapacitálja a többire is és az Ítélet ezen egy ember véleménye szerint fog meghozatni. És az még nem következés, hogy ez helyes vélemény lesz. Sokan argumentálnak azzal, hogy népünk még nem elég művelt ezen intézmény behozatalara. Sokan az igazságszol­­gáhatás túlságos enyhülésétől félnek. De leg­fontosabb ellenérv talán az, hogy nemzetiségi vidékeken, például Brassóban, vagy Turóc Szt.­­Mártonban, ha idegen nemzetiségüekből alakul meg az esküdtszék, vagy a vádlott más nem­zetiségű, félő, hogy itélelükben nagyon is be­folyásolva lesznek nemzetiségi érzelmeik által. Ép ez késleltette évtizedeken keresztül az esküdt­széket, ezért ellenezte főleg Fabinyi. Majd a jövő fogja megmutatni, hogy beválik-e az esküdtszék, vagy nem. De térjünk át a további kérdésekre. A múlt­kori matinék egyikén felmerült a kérdés, hogy az uj bűnvádi eljárás kiterjed-e azon kihágá­sokra. melyek közigazgatási hatóságok elé tar­toznak. Véleményem szerint igen és hogy ez a helyes vélemény, indokolom a kövei kezőkkel: Az 1878. évi büntető törvénykönyv és az 1879. évi kihágási törvénykönyv egységes egészet ké­peznek, a magyar büntető törvény 3-as felosz­tása (bűntett, vétség, kihágás) melyet Gsemegi akar!, ezen alapszik és hogy nem egy törvény­­könyvbe került a kettő, az csak technikai akadály volt, mert a kihágási törvény nem készült el. De már az 1880 évi életheléptetési törvény összefoglalja a kettőt. Már most lehet-e azt képzelni, hogy egy egységes büntető tör­vénynek néhány §-ára a bűnvádi eljárás ne Pokoli bukfenceket hányt; a hol a törpe fe­nyőbe jutott azt gyökerestől tépte ki; a hol sziklacsúcsal találkozott, azt ezer darabra rob­bantva, magával rántotta a mélységbe. Ideg­rázó látvány volt, a midőn egy, körülbelül 20 métermázsás darab majdnem harmadfélszáz métert ugrott s egy kis patakon átrepülve, egy szilárd sziklán számtalan darabra hullott iszo­nyatos csattanással. a mit a hegyek százszoro­sán visszaadtak. Ilyen nagyon sokban gyönyörködhettünk. Közben marmotákat hajszoltunk, de lövésre egy sem került. Nagyon éber állatok. Egy róka­koma meg úgy szedett rá. hogy az egyik lyu­kon bement s mig mi puskával kezünkben, lövésre készen vártuk, addig ő egy másik, tő­lünk igen messze eső nyíláson kiosont. Csupa lyuk az egész hegy ! A csücsról vagy százméternyire egy heves szélroham elkapta a kalapomat. No csak ez kellett még! Csűrön viz voltam, az iszonyú orkán lesöpréssel fenyegetett mind­nyájunkat és János barátom egy keskeny szikla padra kapaszkodván, hamarosan hasra veté magát, hogy a szél le ne kapja. Alig kapasz­kodott mega havasi fűbe elkiáltja magát, hogy amott lent a törpe fenyőben látja a kalapomat. Hozza csúsztam s csakugyan vagy kétszáz mé­ternyire alattunk egy törpe fenyőbokorban akadt meg. Hogy fejemnek baja ne essék, hamarosan két zsebkendőt kötöttem föl úgy ahogy, ezek fölé száraz füvet s e fölé még egy zsebkendőt kö- j töttem igy védve voltam a szél fagyasztó hatá- j sával szemben. Most kalapomhoz csúsztam s terjedjen ki. Hisz az eljárási törvény 1 § ának 2-ik szakasza, mely bírói hatalommal törvénye­sen felruházott hatóságot említ, e tekintetben | minden kételyt eloszlathat. Azokban az esetek- i ben, melyeket az 1880. évi életbeléptetési tör­­j vény érintetlenül meghagyott a közigazgatási hatóságok hatáskörében, a mint azokat előbbi törvények oda utaltak, nem fog a bűnvádi el­járási törvény alkalmaztatni. De más esetekben igen és igy az 1878. évi 5. t.-c. és az 1879. évi 40. t.-c. által szabályozott minden esetben. Az illetékességet a bűncselekmény elköveté­sének helye állapítja meg és nem az eredmény | beállásának helye. Ezt a törvény 16-ik §-a | expressis verbis kimondja, a vita tehát itt ki van zárva. Fontos lehel ez. ha pl. a szerb j határon, de ung Magyarországban meglő valaki ! egy embert, a ki már Szerbiában áll, nem fogjuk kiadni mert habar az eredmény, a halál i Szerbiában állt is be, a tett Magyarországon j lett elkövetve. Fontos a 8-ik 9. is, a törvény a bűnvádi ! eljárás megindilásánál nem veszi a correctio­­nalisatiót tekintetbe, csak az ítéletben. Humánus szellem nyilatkozik a 9-ik § ban, mert meg­engedi az eljáró hatóságnak, hogy az enyhítő j körülményeket már az előzetes eljárásban figye­­| lembe vehetik. Félő az ügyésznek a 38-ik § ban foglalt azon joga, hogy ítélethozatalig a vádat teljesen el­ejtheti, mert az ügyész államhivatalnok és ez állami omnipotenciára vezethet. A védelem kérdése facultative van rendezve, de a kötelező védelmet is kimondja a törvény némely esetben. (56. §) Szabályozza a törvény az imcompatibilitás eseteit, de adminisztratio szükségességből nem állapítja meg mindazon esetekben az. imcompatibilitást, a mint az el­mélet megkívánná, mert ez sokba kerülne, csak a főbb esetekre van kimondva az összeférhe­tetlenség. A beismerés önkéntességének meg­óvását célozza valamint a beismerés kicsikará­sának lehetőségét megakadályozza a törvény eltiltja a suggestiv és captissus kérdéseket. Az ! a fenyő bokrot többször keresztül-kasul járva, : magamat össze-vissza kaparva és szaggatva, : végre ráakadtam, nagynehezen hatalmamba kerítettem s halálra fáradva iparkodtam fölfelé társaim után. Ezek ezalatt jót pihentek. Ezen esemény körülbelül két órára visszavetett. Végre felértünk a csúcsra. Dermesztő szél fogadott, a köd vasszilankok gyanánt csapkodta orcáinkat, metsző fájdal­mat okozva. Hogy kitűnő étvágyunk volt, fö­lösleges megjegyeznem. Ha már itt vagynk, várjunk újra. talán mégis enged a köd. Engedett is később s mi tisztán láttuk az alattunk elterülő vidékeket. Liptó, Árva egész lapálya terjeszkedett alat­tunk. Árván túl az Árvái Magúra, de sőt Galí­ciába is beláttunk. A Magas-Tátraból csak egyes részleteket vehettünk ki, a többit elta­karta az előttünk emelkedő Baranyecz Jaku­­bina s több más, a Szivinél mag.sabb hegy­csúcs. Királyhegy, Gyömbör, Kis-és Nagy Fátra, majd Chocs őrök gyanánt fogják körül a lát­határt s magas csúcsaik elvesznek a távol ködében. Maguk a Rohácsok teljes pompájukban mu­tatkoztak zuhogó vízesésekkel, itt ott fehérlő havas foltjaikkal s az ezek alatt elterülő feny­ves őserdőkkel Az egyik gerincen apró, mozgó alakokat vettünk észre. Csak később tudtuk meg, hogy az legelésző csorda, a moly ott a magasban egész nyáron át tanyázik. Két órát töltöttünk a csúcson, élvezve e rö­vid idő alatt azt, a miért tiz óra hosszát küz­előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság igen humánusán nyer szabályozást a törvényben, a 162-ik § pedig az ovadékadás melletti szaba­­donbocsátást is megengedi. Biztosítva van a főtárgyalások nyilvánossága, ámbár a 295-ik §. az elnöknek meglehetős diseretionárius ha­talmat biztosit ezen tekintetben. Hézaga a törvénynek, melyre dr. Fayer Lászlót kitűnő jogászunk figyelmeztetett először, a 4-37-ik §., mely határozottan nem mondja ki. hogy a kir. Curia mily hatalommal járhat el semmi­ségi esetekben, megváltoztathatja-e az esküdt­szék Ítéletének anyagi részét, vagy pedig nem. Remélhető, hogy a Curia egy döntvénynyel eloszlatja a kételyeket. Egyebekben pedig nagy hiányt fog pótolni a bűnvádi eljárás életbelépése, jótékony humá­nus hatása érezhető lesz minden téren. A kath. kör hangversenye. Vác, dec. 1. Sok fényes estéről szólt már a tudósítás, a melyet a kath. kör rendezett s most újabbat sorozhatnak az estély rendezői a sikeresek köze : a múlt vasárnapi hangversenyt. A kath. kör, nem egyszer mondottuk, megállapított jó hír­névnek örvend. Ma már azon a ponion áll, hogy bármit kezd, minden sikerrel jár. Akár háziestélyről van szó, akár nagyobb hangver­senyekről, érdeklődő szép leány, asszony van s a hol ezek vannak, ott táncos is akad, a vége pedig a — siker. Udvariasan rendezte múlt vasárnap a Kúrián hangversenyét a kath. kör. Nyolc óra felé a fényesen kivilágított terembe egymásután ve­zették fel a rendezők a boldogan mosolygó fiatal leányokat, ,i kiket a szerető mamák kö­vettek. Kilenchez járt az óra mutatója, mikor a terem majdnem teljesen megtelt s a hang­verseny kezdetét vette. Az első számot a dalárda látta el. A mi | életrevaló dalárdánk udvariasan vállalkozik mindig a hangversenyekre s mindenkor tap­döttünk. Meglehetősen magas ár, tekintetbe véve azt, hogy a nagy hidegben sokat szen­vedtünk A csúcsról a gerincre ereszkedtünk s ezen majdnem két óra hosszát gyalogoltunk Cser­­venecre, mindig 1600 méternyi magasságban. Itt a törpe fenyő is ritka volt, hanem mosza­­tok s jó havasi fű bőven terem, a melyeken az itt tartózkodó nyájak és szarvasmarha csor­dák legelésztek. Gservenecen betértünk a juhászok kalibájába, a mely meglehetős jó karban van tartva; éjjeli szállásra alkalmas. A benne talált három atyafi a megtestesült egykedvűség mintaképei. Jó zsen­­dicával és friss édes túróval fogadtak, a me­lyekhez mi olcsó szerrel jutván, nem kináltat­­tuk magunkat, hanem alaposan megizleltük mind a kettőt. Az elmaradhatatlan hatás hamar következett be s mi az őserdőn keresztü,! meredek hegyi ösvényen ereszkedve lefelé mindnyáján rosz­­szul lettünk. Nehány korty fenyőpalinka azon­ban megtette a magáét s ép bőrrel érhettünk késő este a faluba. Csak itt bántam meg igazan, hogy a hava­son mohón ittam a zsendicéből, mert végte­lenül szives háziasszonyom megtudván a/.t, hogy beteg vagyok, gyomromat valami pokoli keserű főzött folyadékkal akarvan megreperálni, ala­posan megrontott. A ig bírtam kiheverni. A jó szándékot azonban mégis köszönettel fo­gadtam. (Vége következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents