Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-03 / 49. szám
Tizenharmadik évfolyam. 49. szám. Vác, 1899. évi december 3 Előfizetési árak : Egész évre..............................6 írt — kr. Félévre....................................3 frt — kr. Negyedévre...............................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik; minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Hérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Kiadótulajdonos: Kovách Ernő. Felelős szerkesztő: Dercsényi Dezső. HIRDETÉSEK j-atányosan íei-vótetraelz. Kéziratok vissza nem adatnak. Az adóreform. Vác, nov. 28. Végre annyi áldozat és keserves panasz ulán Magyarország gazdasági élete elérkezett a forduló ponthoz; adóinkat reformálni fogják. Egy, lalári másfél év kérdése, hogy a gyökeres adóreform a progresszív adókulcs égise alatt diadalmas bevonulását tartsa a nemzet gazdaságába és az államháztartásba. Évek óla az intéző körök is elismerik mar és hangsúlyozzák a mai adózás helytelen és igazságtalan voltát. De az állam léle az adózáson alapszik és ezt a fundamentumot megbolygatni, reformálni kényes és felelősségteljes feladat. Évek hosszú sorának kellett elmúlnia, inig ez a feladat a kivitel stádiumába volt hozható. A tervezett reforo; .ajjóreudsi$_erünket nem változtatja meg alapjában. Az egyenes adók kivetési alapjai ugyanazok maradnak. De — osztrák mintára — megszűnnek egyes pótlékok, különösen az általános jövedelmi pótadó, mely rendkívül súlyosan nehezedik a polgárságra I és a mellett minden tekintetben arány- I tálán és igazságtalan. A reform hat millió forinttal kisebbíti meg a föld adóját. Nem a 25%-os kulj csőt szállítják alább, mert hisz a földadó kulcsa csak elméletben 25 °/0. Tényleg 10°/o — 12°/o között ingadozik a kulcs, melylyel a magyar kisbirtokos földjét megadóztatják. De eltörlik az általános jövedelmi pótadót és a magyar föld ezáltal hat milliónyi évi tehertől szabadul meg. Ki fogja mondani az uj adótörvény, hogy 300 forintnál kisebb, kimutatott jövedelemmel biró polgárok meg nem adóztathatók, éppen úgy, mint a napszámosok, j Ez az egyedüli pontja a tervezett reformnak, mely sem a humanizmus, sem a J nemgelg^zdaság szempontjából^ ki nem elégít bennünket. 3Ö0 frtnyi minimum igen kevés. Ki tud megélni manapság 300 írtból? S ki tud még adót fizetni utána? Ausztriában 500 frt a minimum; | mi nem vagyunk olyan gazdagok, mint j Ausztria, de a méltányosság követelménye az, hogy a minimumot nálunk legalább 400 forintban állapítsák meg. Az általános jövedelmi pótadó és egyéb pótlékok helyett az úgynevezett jövedelmi adó a keresetnek minden ágát érinteni fogja és minden egyenes adótól lesz függővé téve. Arányosan a megadóztatott adófizető vagyoni viszonyaihoz mérten 1 és 5 százalék között ingadozik a jövedelmi adó. Öt százaléknál magasabb nem lehet. Fontos, hogy jövedelmi adót csak 500 forint kimulatotl jövedelemmel bírók fizetnek s ezek is 1 százalékot, a 800 forintosok már 2 százalékot s igy tovább öt százalékig. Ez a jövedelmi adó nemcsak az aránytalanul sújtott polgárság terhein könnyít, de az adókezeiést is óriási mérvben megkönnyíti. Az adóhivatalok jdkalmazoltai a reform ezen ágának örvendhetnek legjobban, de örvendhet a közönség is, mely sok zaklatástól lesz megkímélve. A reform összes részletei a progreszsziv adókulcs körül tömörülnek. A III. osztályú kereseti adót ar uj törvény sze-JL m. © 4« Fohászkodás. Jóságos Isten ! Esdve kérlek. Ne verj, ne büntess enge met! Hiszen tudom, bűnös a lelkem: Kimondhatatlanul szeret . . . ! És fog szeretni mindörökre. Habár az üdre nincs remény . . . Kegyelmek atyja! Óvj meg engem, Kétségbe hogy ne essem én ! Ne ne verj, ne büntess! Óh, hisz’ úgyis Fájdalmas, átkos életem! A szívet, mely szeretni tudna, Sehol-sehol se lelhetem. És jaj. sokan gyűlölnek engem Igaz, örök szerelmemért. Az én szivem szeretni tud csak, A gyűlölethez mit sem ért. Ne verj, ne büntess! Óvj, segíts meg! Add, hogy szerelmem végtelen És mint a harmat, tiszta, edes, Vagy mint a nap. forró legyen. Add óh atyám, hogy Öt imádva Hasadjon meg szegény szívem És elfeledten sírba sztihva Szeressen akkor is híven! Nagy Pista. Barangolások hazánk északi i részén. — A Váci Hírlap eredeti tálcája. — Irta : Nécsey János. Elmúlt a nyár, vége szakadt az aranyszabadságnak, fogjunk komolyan a munkához. Értem ez alatt a turista azoiy<munkáját melylyel a nyáron szerzetteket papírra vesse. Nos, teljesítem ebbeli kötelességedet s beszámolok arról, hogy hol s mit láttam s tapasztaltam. A vasparipának búcsút .kény telenittet vén mondani, befogattam az apo.stolok lovait és Nógrádot végig szelve, Zólyomban találtam magamat. Zólyom nem lévén uj előttem, csak futólag tekintettem meg, hanem annál behatóbban tanulmányoztam az Union gyár telepét a vaslemezgyárat. Ez a nagyszabású telep a Budapest-ruttkai vonal egy szűk völgyében, Zólyomtól egy negyedórányira fekszik. Már messziről sejteti az idegennel hogy a tömérdek füstöt hányó kéményerdő alatt sok kéznek kell foglalatoskodnia. Az igazgatóság legnagyobb készséggel adta meg az engedélyt arra, hogy a telepet megtekinthessem. Két hatalmas turbina által hajtott, több mint egy méter átmérőjű hengerparok lapítják a közéjük juttatott három méícntázsn .súlyú, ; izzó vasdarabokat t^Sbb méter-tíaisszú leme! zekké. Ezeket aztán kis vastalyigákon olló alá vonják, ott feldarabolják, újra hevítik, újra hengerek közé bocsátják s különféle «hosszú• ságu vasszallagokat vágnak belőle. Az egész | telep sistereg, ropog, sípol, kalapul, mindez együttvéve pokoli zajt hoz létre, a melyben a munkások serege csak jelekkel érintkezik, mert a szó elvész a zajban. A munkások száma körülbelül ezer, fele nappali fele, éjjeli. Zólyomból Szilácson és Besztercebányán keresztül Szt-Jakabra vitt utam, a hol. az apró ! pénznek való rezet gyártották ezelőtt, sőt volt : itt pénzverő is. A suszter-tallér ilt készült. 1 Vasolvaszlója most is működik. Egy gyönyörű sétahelyen keresztül 'jut ide az utas, a besztercebányaiak a sóhajok sétahelyének nevezik. Valamikor én is sóhajtottam ! itt a Bisztra túlsó oldalán lévő som után, a melyet a sz.-jakabi csősz keményen őrzött, persze hiába! A hermaneczi papírgyárba nem kapván engedélyt bemenni azon oknál fogva, hogy azt B-Bányán nem kértem az igazgatóságtól, vissza mentem Zólyomba, onnan pedig Körmöc , Túrócz-Szt.-Mártonon keresztül Ruttkára. A vasúti vonalat ismervén, gyalogoltam. Turisták, ehhez hasonló vonal Magyarorszá- I gon alig, a külföldön pedig nem sok van! Ha
