Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-19 / 47. szám
Tizenharmadik évfolyam. 47. szám. Vác, 1899. évi november 19. Előfizetési árak : Egész évre..........................6 frt — kr. Félévre................................3 írt — kr. Negyedévre..........................1 írt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik: minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőséé és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyílt-tér sora 30 kr. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. __ _ __ . Bérmentellen leveleket nem fogadunk el. Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. HIRDETÉSEK j-vitáiiyosaii i -3C-srétet:n.elc. Kéziratok vissza nem adatnak. A költségvetés. Vác, nov. 18. Most küldik szét sajtó alól a jövő évi költségvetést, a mely érdekesen csoportosítja a számokat, kis látványosság azoknak, a kik a városi ügyek s háztartás dolgai iránt érdeklődnek. Koronákban számítják már minden tételt s így elmondhatjuk, hogy egy negyed millió koronánál több a bevétele a városnak, egy negyed millió koronánál több a kiadása is. A városi pótadó ismét 40 százalék lesz. Az adófizető polgárokat bizonyára ez érdekli legjobban s bálával gondolnak a város vezetőire, hogy fölös kiadásokkal nem terhelik meg a várost s igy a pótadó úgy alakul, mint az elmúlt években. Valóban nagy művészet kell ahhoz, j hogy oly vagyoni viszonyok közt levő j város, mint Vác, a modern városi élet követelményeit kielégítse, hogy zavarba nem jut. Elismerés érdemli ezért a pénzügyi bizottságot elnökével együtt, a kik sokszor a legnagyobb önmegtartózkodás-Virrasztás. Éjfél elmúlt, magam vagyok csak, Gyertyám homályosan lobog Lapozgatok leveleid közt S szomorúan rád gondolok. Lapozgatok, sok édes emlék Vonul el a szívem előtt. . . Ah, mért nem térnek újra vissza A régi, édes, szép idők! Szerettelek, te is szerettél, Szerelmes gerle-pár valánk, Kaczagtunk léhák dóré gúnyján, Nem sebzett meg darázs- fulánk. Büszkén hirdettem: En szeretem ! Irigyen súgták: ö is öt! Ah, mért nem térnek újra vissza A régi, édes, szép idők! Nem f árasztott a munka éried, Nem csüggesztett a küzdelem : Lalizmánként szivembe vésve A képed volt mindig velem. A csókjaidra homlokomról El elsimultak a re dók . . . Ah, mért nem térnek újra vissza A régi, édes, szép idők ! I sál gondolnak arra, hogy a polgárságot I ne terheljék újabb kiadásokkal. De viszont nem tartjuk elegendőnek, j hogy a rendes szükséglete kielégítése mel- I lett nem gondolnak arra, hogy a modern városoknak lassú lépésben, vagy gyorsan — kinek kinek tehetsége szerint — haladniok kell. Nem elég a fásítás, nem elég a csatornázás, vannak szükségletek, a melyeknek a kielégítését várva-várja a város polgársága. Nem látjuk nyomait ma sem a költségvetésben a világítás, a vizkérdés, a városi kórház ügyének. A világításunk marad a sötét, piszkos világítás, vizünk a régi rossz, a városi kórház a szűk, modern városhoz nem illő, nem iss zólva az uj városházról, melynek felépítése igazán sürgős. Űj források keresése, a melyekkel az igényeket kielégítsék, szintén kötelessége volna a város pénzügyi bizottságának s akkor az érem másik oldalát is fényesnek tartanók. Sokkal kevesebb időnk volt áttanul- I mányozni a költségvetést, mintsem hogy Sosem gyötörtek jöldi gondok, Bánatra nem volt soha ok. Szegények voltunk földi jókban. De ábrándokban gazdagok. A lét kopott bakacsinába Virágot két egylelkü szőtt: Ah, mért nem térnek újra vissza A régi, édes, szép idők ! Négy óra . . . Gyertyám már elalszik . . . Szegényes ágyam hívogat. Panaszosan sóhajtok egyet S megcsókolom a sorokat. Lepihenek — álmodni szépet, Boldog múlthoz boldog jövőt . . . Ah mert álomban visszatérnek A régi, édes, szép idők! Palotai Hágó. Vak a kiállításon. (Milléniomi emlék.) — A Váci Hírlap eredeti tárcája. —Irta: Zempléni Árpád. Debreczeni Kis András bácsi húsz esztendeje vak már mind a két szemére. Mióta a szemevilágát elveszítette, kétszer se mozdult ki Nagypéterfia-utcai portájáról. Vau egy diákiskolákat járt fia, Mihály, az viszi a gazdálkodást, az jár ki a tanyára ; felesége meg Juli a szolgáló vezetik otthon a háztartást. egyenkint hozzászólhatnák apró lételeihez. Az általános képe a költségvetésnek igy kielégít s azt hiszszük, hegy a városatyák a közgyűlésen hozzászólnak majd a költségvetés tételeihez. Szóvá teszik majd az égető szükségleteket s akkor az intéző körök látni fogják, hogy a helyi sajtó viszhangja azoknak a kivánalmaknak, a melyeket folyton hangoztatnak városunkban s a melyeknek kielégítése nagyon is szükséges. A város háztartása 1900-ban. Az a jövő század első költségvetése fekszik előttünk. Hatalmas munka, több ivre terjed. Fóti Gyula nagy gonddal, tőle megszokott szorgalommal áll 'tóttá össze s ha a városatyák kezeik közé kapják, világosan láthatnak a város jövő évi háztartásába. A költségvetés méltatását vezércikkünk végzi itt abból az érdekesebb tételekkel ismertetjük meg olvasóinkat: Ezen költségvetésielőirányzat a folyó 1899. évi előirányzattól alaki szempontból nagy mértékben eltér, de ezen eltéréseket szükségessé tették a modern számtartás igényei melyek a költségvetés világosságát, tagozottságát és a rovatok bizonyos rendszerét feltételezik. András bácsinak nincs egyéb dolga, mint hogy kerekes székében kiül a tornácra s pipázik. Nem látja ugyan a füstjét, de érzi a szagát, megcsípi a lé nyelvét. Mikor déltájban hallja, hogy jönnek a gyerekek az iskolából, bekurjantja valamelyiket s elolvastatja vele magának az újságot. Mikor az újságot is tudja már, a pipa se esik jól, az ebéd sincs még készen, sétákat rendez a tornácon. Eltolja magát a kerekes székben a kis kaputól a kamáráig, a mi húsz lépésnyi ut: akkor kikéi a székből, megfordítja, tapogatózva visszaül belé s megint visszaguritja a kiskapuig. Ez nagyon testedző mulatság. Kár, hogy anyjok haragszik érte, mert a két kerék mind felvágja a tornác szépen kitapasztott, sárga agyaggal beeresztett földjét, sőt néha még a meszet is lesurolja a falról. — Eredj ki sétálni a Nagy-Erdőre — zörög ilyenkor anyjok. — Megyek én, csak gyere, vezess! — Érek is én rá arra. — Hát akkor érj rá a tornáctapasztásra. András bácsi idylli csendes vidámságát nagyon felzavarta legutóbb a milléniom. Alig várta naponként az újságot s uram bocsá', kenyérdagasztás mellől is előkiabáljaazanyjukot, olvassa el neki, mi történt Budapesten ? Királyi beszédek, hercegek, nagy urak, idegen nációk járása-kelése a kiállításon. Hunyadi
