Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-22 / 43. szám
Tizenharmadik évfolyam. 4:3. szám. Vác, 1899. évi október 22. Előfizetési árak : Egész évre...............................6 írt — kr. Félévre....................................3 írt — kr. Negyedévre...............................1 írt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik: minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: HIRDETÉSEK Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. jTitányosan felvétetnek. Kéziratok vissza nem adatnak. A szövetkezésről. Vác, okt. 20. Hagy juthatunk megbízható jó minőségű árukhoz? Háztartási cikkeinket mikép szerezhetjük be olcsóbban? A kartellekkel szemben mikép védekezzék a fogyasztó közönség ? Avagy lehetséges volna-e, hogy a szegény nép megtudja védeni érdekeit a nagyhatalom, a tőkepénzzel szemben? Csak úgy tolulnak előtérbe a kérdések. A felelet valamennyire ugyanaz csak egy módon, a szövetkezés által. A nép összerakja filléreit és igy tőkepénzes lehet. Nagy raktárakat, sőt gyárakat is tarthat fenn. Hangya név alatt a fogyasztási szövetkezeteknek központi szövetkezete működik Budapesten. 1898. január 23-án alaktíK gróf Károlyi Sándor kezdeményezésére. Elnöke lett gróf Dessewfy Aurél. Igazgatóknak megválasztották Bernáth Istvánt, Förster Aurélt, Löcherer Andort, gróf Károlyi Sándort, Ivánka Oszkárt. Felügyelőkké: Bálintfy Pált, Szcitovszky Já-Ötven év előtt és ötven év után Aradon. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Kovách Ernő. Ötven év nagy idő. A ki ötven évvel ezelőtt született is,j már idős ember, hát még az, ki ötven év előtt is meglett ember volt, vagy épenséggel az, a ki már akkor is életpályáján bukott ember volt, a mint akkor az aradi várban mi már olyanok voltunk, a mi után nekünk mint újszülötteknek újra kellett az élet ábécéjét tanulnunk a további megélhetésünkre. Most ötven év múltán közülünk, a magyar szabadság megküzdésének részvétele miatt az aradi várban letartóztatott 500 honfiúból élünk még, tudtommal, tizenketten. Ennél fogva lehet mondani, hogy most már a szabadságharcunk megküzdésében résztvevő honfiainknak, kik Arad várában bűnhődtek haza iránti kötelességük teljesítése miatl, csak a magja maradt meg. Azonban ezekből olyan mag teremjen, melyekből a jövőben is lelkes hazafiak kelljenek ki, azonban ne legyen a sorsuk, mint azoknak volt, a harcok véres mezején embereket és nemzeteket pusztító csatákat vívni; hanem csak is a nemzetünk I nőst, gróf Zselénszky Róbertét és Szilassy I Zoltánt. Azért soroltuk el ily részletesen a tiszti kart, hogy ezzel is tanúsítsuk, mennyire komoly munkát végez a Hangya. Céljául tűzte, hogy 1. központi raktárt tart fenn, melyből a vidéki szövetkezetek raktárait ellátja; 2. az alakuló félben levő szövetkezeteket a végleges megalakulásig segíti, azután pedig ellenőrzi. Két éve sincs a Hangya működésének és feladatát eddig is derekasan betöltötte. Nemcsak jó minőségű árut szállít, hanem árai is jóval olcsóbbak a mi bolti árainknál. Máig összesen hatvan fogyasztási szövetkezetét segített a megalakulásra; ugyanennyit lát el a szükséges árukkal. Ha -tehát mi fogyasztási szövetkezetei alakítunk, okvetlenül a Hangya segítségét kell igénybe vennünk. Erre a nagyobb ellenőrzés, tehát a megbizhatóság végett is szükségünk van. Szövetkezeti tag lehet minden, a szövetkezet területén lakó egyén, vagy birtokos, és emberiség szellemi és anyagi jólétének küzdterén vívják az 1848/9-ki hős apáik vitézsége és önfeláldozásuk nyomán honfiúi habáraikat. A fentebbi gondolatmenetemhez járult az ezelőtt 50 évvel elpusztított, nemzeti vértanúinknak gyászos emléke, kjk oly tényeknek lettek áldozatai, melynek cselekedete még az akkori hatalom helyes érdekében sem voltak igazolva, a mit az elmúlt félszázados idő bőven tanúsít! Mert a mit azok eletük árán a magyar nemzet részére kivivni akartak, még kevesebb volt, mint a mivel most bírunk ! És azért kellett nekik, annyi más ezer magyarral a vesztőhelyen, a csatatereken és a fellázadt nemzetiségek öldöklései nyomán elpusztulnak ? Talán a magyar nemzetnek vezekelni kellett ezzel bűneiért? Vagy a sors intézkedéséből annyi kiontott vérnek termékenyíteni kellett a magyar nemzet jövő élete fentartására éltető talajt ? Vagy csak őrjöngő bosszúvágynak a kielégítésére és az eszközök helytelenül felfogott a'kalmazása okozta mindezeket ? Ilyen hasonló gondolatok közt utaztam én október 5-én robogó vasúti vonaton nemzetünk nagy Golgothája, Arad felé. Szép őszi napunk volt, akár a nyár derekán úgy éreztük magunkat a vasúti kocsiban, külövagy jogi személy, a ki a megalakulás előtt kibocsátott aláírási ivén magát aláírta, vagy a megalakulás után belépési szándékát a szövetkezet egyik igazgatójánál bejelentette, az igazgatóság által mint tag elfogadtatott s az 5 koronában megállapitot belépési dijat lefizette. A szövetkezet alapitó tagjai tehát, a kik t. i. a megalakulás előtt Írták alá a kibocsátott aláírási ivet, nem fizetnek belépési dijat. Úgy az alapitó, mint a később belépő tagoknak legalább egy üzletrészt (pl. 50 koronát) kell jegyezniük. Ezt az 50 koronát azonban olyan kis részletekben kell befizetni, hogy arra a legszegényebb ember is képes legyen. Elegendő pl., ha havonként egy koronát fizetnek be. Ez üzletrészekből összegyűlt összeg képezi az alaptőkéi, a melyből a raktár bebútorozása, első félévi béröszszege stb. fedezendő. Ez üzletrészek után az elért haszonnak egy részét mint járulékot kapják a szövetkezők. A haszonnak másik része az alaptőke nősen midőn az alföld rónái felül nap sugarai kocsink ablakait melegítették, mint egy nyári meleg napon. A honfiúi komor gondolatok közt jótékonyan hatott kedélyemre a magyar alföld sik területén látni a fekete termő föld talajon a sok fehérlő tanyát a nap fényénél csillogni, a miket már rég nem láttam. Keblemben az az érzés villámlott, hogy ezen az áldott talajú földön csak megelégedett és boldog emberek lakhatnak. Azonban a további utunkban lelki kedélyemet kezdette beborítani Kurticsnál egy meszsze látkörben kékelő hegy láncolat, melynek felső végében van Világos. Ez szállította Aradnak a 13 vértanú hősünket! Minek is jött nemzetünk történelmében elő ezen név, hogy vészjelzője maradjon hátra örök időkre a magyar nemzetnek, melynek emléke a magyar ember kebelében sajogni fog mindörökre. Nem az fáj kebelünknek legjobban, hogy ezen névvel végződött be a magyar nemzet dicső szabadság harca ! Annak a nélkül is már vége volt akkor. De szükséges volt egy ilyen szégyenteljes aktust olyan ünnepélyesen megörökíteni történelmünk lapjain? Szükséges volt ott paktumokat kötni az ellenség fővezérével feltétlen fegyverletételre,
