Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-10 / 37. szám

VÁCI HÍRLAP 3 A táncmulatság rendezésére a parancsnok urakat kérem fel. Midőn ezekben minden teendőre megadtam a kellő utasítást, elvárom minden tűzoltótól, hogy az ünnepségek megtartása körül mind­egyikük testületének régi jó hírnevéhez méltó komolysággal teljesítse kötelességét, elvárom különösen a parancsnok uraktól, hogy a leg­­példásabb rend fentartásáról a legnagyobb odaadással gondoskodjanak. És meg vagyok győződve, hogy abban az esetben, ha minden tűzoltó úgy megteszi kö­telességét, a mint azt tőle az eddig szép ered­ménynyel végrehajtott fáradságos gyakorlatok után joggal elvárhatom, akkor a jubileum megünneplésének napját nem csak a város közönsége sorolja kedves emlékei közé, de oda sorolja azt minden tűzoltó, mert a lelkiisme­retesen betöltött kötelesség elismerés hiányá­ban is teljes megnyugvást nyújt minden ön­zetlen tűzoltónak. Kelt Vácon, 1899-dik évi szeptember 4-dik napján. Dr. Csányi János s. k. főparancsnok. Adatok a Váci Önkéntes Tűzoltó Testület történetéből. Tisztelt Közgyűlés ! A parancsnokság a Váci Önkéntes Tűzoltó Testület történetének megírásával Együd Lajos szakaszparancsnokot bízta meg, ki a testü­letnek évek hosszú során át titkára és szer­tárosa volt s a ki ennélfogva a legkönnyebben dolgozhatta volna fel azt az anyagot, melyet a testület életéből hivatali elődjétől átvett és a melyet maga gyűjtött össze. Együd Lajos azonban időközben a váci siket­némák országos intézetének helyettes igazgató­jává, utóbb a budapesti siketnémák intézeté­nek igazgató-tanárává neveztetvén ki, az át­­hurcolkodás és a többszörös átvétel és átadás munkájával annyira el volt foglalva, hogy a testület történetét össze nem állitthatta. De a parancsnokságnak sem állott módjá­ban az, hogy a testület történetének összeál­lítását hirtelen másra bízza; mert Együd Lajos úr arról, hogy elfoglaltsága miatt a neki adott megbízásban el nem járhat, a parancsnokság egyik tagját csak f. hó 5-én késő este értesí­tette, úgy hogy ez a testület törzskönyvét és egyéb iratait csak f. hó 6-án reggel kaphatta kezéhez. így állván a dolog, az utolsó percekben a főparancsnok vállalta magára azt a feladatot, hogy a testület irományait nagyjából rendezi és hogy azok alapján ismertetni fogja a tes­tület történetét, de csak főbb vonalaiban a mint következik. Midőn a hetvenes évek legelején Széchenyi Ödön gróf ellentmondást nem tűrő kezdemé­nyezésére a tűzoltó-intézmény megismerése és behozatalának megkedvelése országos hullámo­kat vetett, mindenki belátni kezdette, hogy annak az axiómának, hogy: „többet észszel, mint erővel“ megvalósítása sehol sem kívána­tosabb, mint a tűzoltás munkájánál. Belátni kezdette mindenki, hogy a tűzoltásnál többet tehet egy kellően felszerelt és megfelelően be­gyakorolt kisebb csapat egybevágó tevszerű munkájával, mint egy nálánál jóval nagyobb nyers erő, még ha a legjelesebb gépek állanak is rendelkezésére, de nem szakított magának időt arra, hogy azoknak a kezelését megta­nulja. Belátni kezdette mindenki, hogy a leg­kitűnőbb tűzoltó-gépeknek is csak akkor veszi hasznát a község közállománya, ha az annak kezelésére vállalkozó csapat ezeknek szerkezetét és hatását megismeri, ha azoknak kezeléséhez | testi képességeit hozzá szoktatja és ha azokat a gépeket lelkiismeretesen és folytonosan gon­dozza, tisztán tartja, hogy azok mindenkor használatra készen álljanak. Belátni kezdette mindenki, hogy tüzeseteknél nemcsak arra kell törekedni, hogy a tomboló elem terjedését ir­­tóztató pusztítása után megakadályozza, hogy a düledező falak s üszkös gerendák közül még félig-meddig hasznavehető vágyonát kiszede­gesse, mikor már a tüzveszedelem több égő anyagot nem talál; hanem arra is, hogy min­den tüzveszedelem keletkezése pillanatában el­­fojtassék, a mi azonban csak ott érhető el, a hol a polgárok biztonsága felett rendszeres figyelő őrség virraszt akkor is. mikor a tüz­­oltócsapat a napi munka fáradalmait aluszsza. í Végre az idők tapasztalata megérlelte min­denkiben a ki az elhamvadt tűz üszkei között körültekintett, azt a meggyőződést, hogy a mit megkíméltek a lángok, azt elbontatta, szét­rombolta a rövidlátó tudatlanság és gyakran a nagy zűrzavar közepette kereket oldott vele a leglelketlenebb gazemberség.. Ezeknek az általánosan ismert bajoknak meg­szüntetésére a civilizáció a tiszta felebaráti szereteten alapuló, az igazán önzetlen és őszin­tén magát feláldozó önkéntés vállalkozást állí­totta a tűzoltás élére; mert évek hosszú sorá­nak tapasztalata meggyőzte arról, hogy több odaadó lelkiismeretességgel végzi nehéz felada­tát az az önkéntes, kiben a felebaráti szeretet szent tüze tartja ébren a kötelesség-teljesítés szükségességét, mint a legjobban űzetett zsol­dos hadsereg. Fölismerte, megértette városunk több lelkes polgára is az önkéntes tűzoltó-intézmény be­hozatalának szükségességét és számba véve a kor követelményeit, tűzoltó szereink rozzant állapotát, hasznavehetetlenségét, nemkülönben a tűzoltásnál mutatkozó közönyösséget és részvétlenséget, bízva a város tanácsának támo­gatásában, a képviselőtestület és a polgárság áldozatkészségében, a fiatalabb nemzedék lelke­sedésében, a vállalkozás nemességében és a cél szentségében, az 1871. évi augusztus 27-én megtartott alakuló közgyűlésen minden aggo­dalom és habozás nélkül megalapította a Váci Önkéntes Tűzoltó Egyletet és az alapszabályok kidolgozására bizottságot küldött ki. A bizottság befejezvén munkálatát az 1871. évi október 8-án tartott közgyűlés elé terjesz­tette, mely a bizottság munkálatát elfogadta és az egylet alapszabályait megerősítés végett felterjesztette a m. kir. belügyminiszterhez. Mielőtt azonban az alapszabályait megal­kotta volna, már 1871. évi szeptember 8-án belépett a magyar országos tűzoltó-szövetségbe és mint tagegylet hat taggal részt vett az országos tűzoltó-szövetségnek Budapesten 1871. évi szeptember 16 — 19-ik napjain tartott első közgyűlésén. Az alapszabályok jóváhagyatván az egylet az 1872-ik évi március 17-én tartott közgyű­lésén 16 tagú szervező-bizottságra bizta az úttörő munka legnehezebb részét: az alapitó, j a pártoló és a működő tagok gyűjtését. A serényen megindult munka rövid idő alatt oly fényes eredménynyel végződött, hogy a polgárság áldozatkészségének impozáns meg­nyilatkozása amaz idők mostoha anyagi viszo­nyai között bámulásba ejti s hálára kötelezi a 25 éves távolból visszatekintő utódot. Legnagyobb elismerés illeti Vác város kép­viselőtestületét, mely belátván azt, hogy a szer­tár és az őrtanya másutt célszerűen el nem helyezhető, elrendelte, hogy a városháza telkén a szertár és az őrtanya elhelyezésére a város költségén megfelelő épület állíttassák fel és hogy az kellően szereltessék fel és butoroztas­sék be. Megszavazta továbbá a nappali őrség ellátására nélkülözhetetlen két városi tűzoltó fizetését és ruházatát és a szántalpas mozdony­­kocsifecskendő (u. n. Széchenyi fecskendő) megvételének a költségeit. Azután jönnek az első alapítók, névszerint: 1. Peitlcr Antal József megyés püspök ................................... 500 írttal 2. a Váci Takarékpénztár . . . 150 » 3. a Váci káptalan.................... 100 4. a Váci Casino......................... 100 » 5. a Váci ipar és kér. hitelint. . 100 n 6. dr. Argenti Döme.................... 100 » 7. Benkár Dénes ......................... 100 V 8. Csiszár János . . . . . . 100 V 9. Ernyey János ......................... 100 V 10. Gyürky Károly .................... 100 r> 11. Hoffmann János.................... 100 V 12. Joó Sándor .............................. 100 ■» 13. Koch—Meiszner.................... 100 V 14. Payerl Károly......................... 100 V 15. Peskó Medárd .......................... 100 V 16. ifjú gróf Ráday Gedeon . . 100 » 17. Tragor Ignác ......................... 100 » 18. dr. Pauer Béla 100 frtos ala­pitványának első részlete (a másodikat utóbb fizette be) . 50 » Összesen 2200 forint alapitványnyal, majd 114 jóltevő összesen 758 frt 43 kr. adományával és 177 pártoló tag össze­sen 835 forint tagsági dijával. Mindemellett a bámulatos áldozatkészség mellett is azonban az egylet csakhamarjában pénzhiányában szenvedett úgy, hogy Walser Ferenc budapesti fecskendő gyárosnak, Intzédy Soma, Meiszner Rudolf és Tragor Ignác váci kereskedőknek az egylet részére szállított áruk áráért huzamosabban adós maradni volt kény­telen, sőt Meiszner Ede volt szivattyús-parancs­nok azon felül, hogy a sürgős számlák kifize­tésére 210 forint 55 krajcárt előlegezett a sa­játjából, Krenedits Ferenc főparancsnokkal és Imrey István mászó-parancsnokkal, majd utóbb (Imrey István eltávozta után) Velzer Lajos mászó­parancsnokkal együtt a tisztiszék jóváhagyása mellett, de a saját személyükben aláirt váltóra 1000 forint kölcsönt vettek fel a váci ipar és kereskedelmi hitelintézettől és 500 forintot a Váci Takarékpénztártól, a mi leginkább abban leli magyarázatát, hogy az egyesület gyorsabb ütemben tette meg beruházásait, mint a milyen ütemben a jövedelmei befolytak. Évek múltán azonban az egylet összes adósságát kifizette. Az általánosan felkapott áldozatkészség át­ragadt az egylet működő tagjaira is. Ők meg azon felül, hogy személyes tevékenységük le­kötésével már amúgy is eleget tettek polgári kötelességüknek, a szent ügynek azt az anyagi áldozatot hozták, hogy ruházatukat valameny­­nyien a sajat számlájukra rendelték meg. Áldozatkészségükön nem változtat az a tény sem, hogy egy részük kötelezettségét be nem váltotta, a minek következtében a ruhaszövetet szállító Tragor Ignác kereskedőnek még egy évtized múlva is 400 forinton felüli követelése maradt kiegyenlítetlenül, a mit utóbb az egylet tekintettel arra a körülményre, hogy a hitelező az egylet tagjainak felszerelése érdekében, tulaj­donképen az egylet céljaira hitelezte ki, — be­csületbeli adósságává fogadta és pénztára állá­sának javultával köszönettel kiegyenlítette. A szervező-bizottság az 1874. évi április hó 23-ik napján tartott közgyűlésen számolt be működéséről. Ezen a közgyűlésen egyelőre csak a főparancsnok, a pénztárnok és a tisztiszék tagjai lettek megválasztva. A működő tagok 1874. évi julius 22-én írták alá az első kötelező nyilatkozatot s a gyakor­latokat a budapesti fővárosi tűzoltóság egyik kirendeltjének Szeri Antal őrparancsnoknak

Next

/
Thumbnails
Contents