Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-03 / 36. szám

VAGI HÍRLAP

3

eső is érte. Mind a mellett még legtöbb felé tűrhető termést igér, kivált ott, a hol szakszerűen és szorgalmasan permetezik. De a bogyók fejlődésére az eső már általában kívánatos volna.

A Duna-Tisza közén a hónap első tiz napján tulnyomólag száraz és forró volt az időjárás, 8—9-én azonban már volt kisebb-nagyobb mérvű csapadék, a mi azonban Pest-Pilis-Solt- Kis-Kun varmegye kivételével mindenütt csak szórványosan fordult elő, mig itt a megyének csaknem minden járását érintette. Az abonyi és gödöllői járás egy részében, valamint Gsongrád megye Dorozsma község határában még a jég okozott több-kevesebb kárt a szőlő, dohány és egyéb kerti növényekben.

Helyi és vidéki hírek.

Lapunk legközelebbi száma, — tekintettel a váci tűzoltó- egyletnegyedszázados évfordulójára -- kivételesen e hó 8-án, pénteken, fog megjelenni. A Váci Hírlap eme számára, mely e jubiláló egylettel foglalkozik, előre is felhívjuk olvasóink figyelmét.

— Az uj igazgató a siketnémáknál. Az országos siketnéma-intézetben tudvalevőleg az igazgatóválságot mindenki örömére a kultuszminiszter úgy oldotta meg, hogy Borbély Sándort, a budapesti intézet köztiszteletben álló igazgatóját nevezte ki Vácra. Borbély a nyár alatt még a a budapesti intézetét vezette, uj állását e hó 30-án foglalta el. A tanártestület ezen a napon összejött, hogy búcsút mondjon a Budapestre kinevezett helyettes igazgatójának Együd Lajosnak és üdvözölje egykori kartársát, most igazgatóját Borbély Sándort; Együd igazgató szólt először s átadta az intézet vezetését Borbélynak, a kit a tanári kar nevében meleg szavakban Nécsey János üdvözölt. Az uj igazgató válaszában kijelentette, hogy ő nem igazgatónak, hanem a munkások közé első munkásnak jött. Arra kérte kollégáit, hogy fogadják őt szeretettel, a mily őszinte érzéssel közeledik ő mindegyik felé. Az uj igazgató szavait megéljenezték. Borbély Sándor — bármily szerény ember is — nem kerülheti ki, hogy a tantestület ragaszkodását, ismerősei, jó barátai szeretetüket nyilvános utón ne manifesztálják. Mint halljuk, tiszteletére a jövő hét folyamán bankettet rendeznek.

— Szabadságon. Krenedits Ferenc a városi adóhivatal ellenőrje három heti szabadságot kapott. Krenedits a' jól megérdemlett szünidőt Váctól távol tölti el.

— Együd Eajos búcsaja. A váci siketnéma-intézet helyettes igazgatóját a miniszter tudvalevőleg a budapesti élére állította. Együd Lajos abban az órában vett búcsút kollégáitól, mikor Borbély Sándor átvette tőle az intézet vezetését. A tantestület nevében Mlinkó István tanár búcsúzott el tőle. Együd igazgató meghatotta!! köszönte meg kollégái ragaszkodását és biztosította őket, hogy soha sem fogja őket s barátságukat elfelejteni. Ezzel a hivatalos bucsuzás véget ért s tegnap este folytatták Budapesten az uj igazgató részére rendezett banketten, melyen a budapesti és a váci intézet tanári kara teljes számban megjelent.

— Itthon. Váró Károly az iparbank főkönyvelője hosszabb erdélyi útjáról hazaérkezett. — Dr. Oberländer József tart. hadnagy Bécsből a hadgyakorlatokról hazaérkezett, mig ellenben Bencze György tart. tiszthelyettest, városi gyakornokot 28 napra hívták be Kassára.

— 125 éves a nagytemplom. Vác ! legmumentálisabb építményét 125 éve szentelték

fel. Az évforduló a múlt vasárnap volt s ezt meg is tartották a nagytemplomban. A nagymisét Miltényi Gyula prépost-kanonok mondotta a kar pedig Seyler második miséjét énekelte. Betétül Zofáhl Juliska kisasszony és Ulrich Károly énekelte Weisznek Domine Dominus noster duettjét. A templomban — mint mindig — bár a jubileumról nagyon kevesen tudtak, nagyszámú ájtatos közönség volt jelen.

— A gyógyszertárak vizsgálata. ; Dr. Iiirkó László megyei főorvos a múlt ked; den Vácon járt és megvizsgálta a gyógyszer! tárakat, a melyeket természetesen rendben talált. Délben Ursziny Arnold látta szívesen a megyei főorvost, a kinek tiszteletére ebédet adott s ezen részt vettek a váci orvosok s a város tisztviselői kara dr. Zádor János polgármesterrel. Az ebéd legjobb hangulatban a vonat indulásáig tartott.

szavakat, csókokat; mindent tartalmaztak, a mikről csak álmaiban mert gondolkozni. Minden levélben volt valami uj, mert eksztázisban irta azokat s tele szőtte szűzi szivének zavaros szerelmi képeivel.

Különösebb még sem történt. Géza eljárt az ablak alatt és Irma az ablaknál ült. Géza gondot viselt a kabátjaira s Irma mind letépte volna az intézet kertjében a virágokat, csakhogy ledobálhassa az ablakon.

De egy hónap múlva vége volt a tanévnek és Irmáért bejött az apja magas födelü kocsival és a hajdúval, a ki sohasem maradt el a szolgabiró mellől.

Irma, mintha mély álomból ráznák föl, kábultan tekintett körül. Igen az apja van itt, a ki haza fogja vinni a csöndes faluba, minden különösebb készülődés nélkül.

A mikor leszállott a kocsiból, megölelte gyöngéden és megcsókolta. Aztán megfogta az egyik kezét és végig nézett a leányon szeretettel :

— Ejnye Irma — mondta — de megszépültél !!

Bementek aztán az igazgatónőhöz. Az apja válogatatlan udvariassággal köszönte, hogy olyan jól gondot viseltek a leányára.

— Kellett neki — szólt — hogy egy kis városiasságban nevelődjék. Unalmas fészek otthon a mi falunk. Most aztán gazdasszonyoskodhatik az édesanyja mellett, a mig elröpitik.

Az igazgatónő is csodálatosan közönyös volt e jelenetben. Mind csak azt mondta: Kérem szépen, a mi kötelességünk . . .

De Irma, a hogy lassankint felocsúdott a kábulatból, érezte, hogy a válást nem bírja el.

Megválni ez ablaktól, honnan őt látta, e levegőtől, melyben fenséges csillogással éltek álmai, ah! ez borzasztóbb mint a halál.

Kiszaladt a szobából, leborult az ablakpárkányára és reszketve, keservesen, hangosan zokogott. Leánytársai körülfogták:

— Irma, édes . . .

— Nem . . . nem ... — zokogott tovább — meghalok, nem megyek.

Kábító, meleg napsugár illatokat hozott az ablakon át, virágos kertekből, tarka mezőkről. Fönnt a ragyogó levegőben szerelmes madarak kergetőztek vidám dallal, fáradhatatlanul és csókolódzott két galamb a ház ereszén; az utcán fiatal párok karöltve haladtak. Senki sem volt egyedül, mindenki másodmagával volt, még a virág is, még a madár is.

Csak Irma sirt, sirt . . .

Az apja gyöngéden szólt hozzá:

— Ugyan Irma ne tégy gyermek. A kisasszonykákat láthatod még, hisz bejövünk néha, vagy ők kilátogathatnak. Ugy-e kisasszonykák ? Most várj itt egy fél óráig. Egy fiatal embert

— Felhívás. A Váci Dalegyesület választmánya felhívja mindazokat, kik a testület kebelébe óhajtanak lépni, most tegyék annyival is inkább, mert az egyesület próbáit már megkezdi s a később belépők a mulasztást alig pótolhatják.

— A színházi vonatunk. A Váci Hírlap, midőn ismeretes lett a nyári menetrend, rögtön szóvá tette, hogy nyáron ismét nem lesz színházi vonatunk, reggel pedig korán Budapestre nem lehet bemenni. A máv. igazgatósága belátta ezt és elrendelte, hogy nem julius, hanem már május első napjától közlekedjék az éjjel 11 óra 45 perei vonat. Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy a kis zseb-menetrendben helytelenül van közölve ennek a vonatnak a beszüntetési határideje. Az éjjeli vonat, úgyszintén ellenvonatja: az első reggeli vonat közlekedik nem csak augusztus 31-ig, hanem továbbra is egész az uj, téli menetrend életbeléptetéseig.

— A törvényhatósági utakon. A

törvényhatósági utak térképe elkészült és ennek hitelesítése végett való bejárása e héten történt meg Egy bizottság, melynek elnöke dr. Freys inger Lajos megyebizottsági tag, tagjai dr. Zádor János polgármester és Cseresnyés István mérnök voltak, a vác-aszódi és a váerádi törvényhatósági utakat a határig bekocsizták. A bejárásnál észrevétel nem történt s igy a hitelesítés legközelebb megtörténhetik.-- A pályaudvaron. Az iskolai év régén és kezdetén remek képet nyújt a vasúti pályaudvar. A boldog szülők, a kik majd egy évig nem látták gyermeküket, boldogan ölelik azt magukhoz, a sok boldog gyermek, a ki még jobban örül, hogy elhagyhatja az iskola küszöbét. Ezekből áll nagyobbára a pályaudvar türelmetlen népe, az iskolaév kezdetén azonban még megszaporodnak. Minden vonatot nagy néptömeg várja: a kosztosfogdosók. Uj szó — ne tessék érte haragudni, — de bizony jobb, találóbb nincs rájuk. Várják a kis diákokat, a szülőket s mint egy árlejtésen licitálnak — lefelé. Még a portásnak át sem adhatták a jegyet, már is megszólal az egyik:

— Húsz forintért adok kosztot!

— Én tizenötért is eltartom !

helyeztek ki hozzám joggyakornoknak, egyúttal őt is elviszem.

Irma semmi jelentőséget nem érzett az apja beszédében. Ezután is kétségbeesetten ült egy helyen. Rettenetes tervekkel vívódott smindenen, a mit látott, nagy fekete fátyol volt; olyan volt az egész világ, mint egy végtelen temetés.

így ült az ablak mellett s várta, hogy az apja visszatérjen. Addig ő mindenesetre meghal. Egy halottat fog itt találni. Bizony egy halottat . . .

III.

Egyszer aztán belépett az apja, nagyon korán. S mellette ki állott? Mellette Géza állott.

— No, ne sírj Irma; neked már nem illik a sirás; nagy leány vagy — szólt az apja —• menjünk. Itt látod, a ki velünk jön; az uj joggyakornok.

De Irma csak sirt. Ráborult az apja vállára s elképzelhetetlen boldogságában úgy zokogott, hogy majd megszakadt a szive.

Az apja aggódva csóválgatta a fejét:

— Milyen nehezen jön haza ez a gyermek !

A leányok azonban pajkosan nevetgélve s

jókedvvel, boldogan nézték az ablakon át, a hogy a köpcös szolgábiró fölszáll a kocsira s utána Irmát gyöngéd udvariassággal a kezénél fogva Géza segíti föl.

Oh, Irma már nem hal meg!