Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-27 / 35. szám
Tizenharmadik évfolyam. 35. szám. Vác, 1899. évi augusztus 27 VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Egész évre...............................6 írt — kr. Félévre....................................3 frt — kr. Negyedévre...............................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részót illető közle menyek, előfizetési pénzek, hirdetések és hirde tési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: HIRDETÉSEK Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Bérmenletlen leveleket nem fogadunk el. Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. j-a.tá.na.37-osan íel-vétetzielc. Kéziratok vissza nem adatnak. Termés, aratás, gabonakivitel. | Vác, augusztus 25. A mezőgazdaság legfőbb munkaideje befejeződött: az aratás elkészült és az egész országban folyik a garmadában álló termés cséplése. A mit a természet adott, most már megváltozhatatlan; épp ezért elérkezett az ideje annak, hogy immár nem látszólagos körülmények nyomán, hanem a valóságos állapot alapján lehet megítélni az idei év eredményét a magyar mezőgazdaság egész területére nézve. A földmivelésügyi minisztérium a gazdasági tudósilói intézmény kipróbált szervezetének segítségével már is megállapította, hogy mit hozott az országnak az aratás. Az egész eredmény átlagosan közepesnek mondható: a mennyiség felülmúlja a tavalyi termést, a minőség pedig általában határozottan- jobb. Az egyes gabonafajokból nevezetesen a legtöbb termény sikerült: búzából 376 miiiió métermázsánk van, azaz közel bárom millió métermázsával több a tavalyinál. Az egyéb termények mennyiségbeli eredménye körülbelül a tavalyi színvonalon I áll. Igaz ugyan, hogy a rozs, zab és árpa I talán kevéssel gyengébben sikerült, ámde viszont a későbbi termények sokkal kedvezőbben állanak, nevezetesen a kukorica, a vetemény, a cukorrépa határozottan jó aratást igér s ugyancsak kedvezően áll a dohány s a szőlő is. Ez a foglalatja a termés eredményről szóló hivatalos jelentésnek, a mely, hogy megbizható, sőt talán túlságosan szigorú az adatok megítélésében, az tudvalevő. A mit a termés hozott: a magyar mezőgazdaság meg van vele elégedve. Oly régóta nem volt amolyan igazan jó termésünk, amilyent a régebbi esztendők sűrűbben hoztak, sőt a legutóbbi időben oly végtelenül sok csapás és egyéb baj sújtotta mezőgazdaságunkat, hogy bizony alaposan lejjebb szállottak igényeink s igen-igen kevés javulással is elégedettek vagyunk. így aztán az idei közepes eredményt is készséggel fogadtuk s annak a mindenüvé szétterjedő összeköttetésnek révén, a mely a termés-eredményt az ország gazdasági viszonyainak valamennyi ágazatával egybeíűzi, — már a közepes terméstől is bizonyos nagyobb hálást várunk közgazdasági életünkben. Amiként az előző évek kedvezőtlen termés eredménye részben feltartóztatta a gazdasági haladást, részben pedig lehetetlenné a prosperáló működést ott, a hol az egyébként nem maradhatott volna el, épp úgy kell a kedvezőbb termés eredménynek a maga hatását a gazdasági élet egyes ágazataiban érvényesítenie. Ez a természet törvénye, melyetelmaradhatatlannak mond a logika és a melynek megvalósulására épp ezért méltán számit az ország. A mi a kedvező termés-eredmény érvényesülést illeti, ebben a tekintetben alig van ok az aggodalomra, avagy behatóbb vizsgálódásra. A külföldi államok termésviszonyai olyanok s nevezetesen a rendszerint velünk versenyező országokban olyan abszolút rossz az aratás, hogy gabonánk értékesítésének útját úgyszólván előre lehet látni. Semmi kétség: a külföld szívesen fogja megvásárolni a magyar gabonát s meg fogja fizetni az illő árát: igy tehát gabona exportunk sikere ebben Egy napihir. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Két vagy három hó előtt valamelyik kőnyomatos révén az összes fővárosi lapok hoztak egy rövid napihirt, mely abból a szürke tömegből, hol az élet változatosságában és egyhangú folyásáról a rablások, gyilkosságok, vonatösszeütközések, hófúvások, sikasztások, csalásokról esik szó, szokatlanságánál vagy ethikai alapjainál fogva erősen kirítt és véleménynyilvánításra keszté az érzelmekkel külömben nem igen foglalkozó rovatvezetőket. A történet ez volt: Egy meglehetősen középszerű viszonyok közt levő lányos polgári házhoz járatos egy fiatal ember A. közte és a kisasszony között szerelmi viszony fejlődik, melynek vége az, hogy A. megkéri a leányt megkapja az eljegyzés is megtörténik. A fiatal ember közli elhatározását az édesanyával, valami ódivatú asszonysággal, ki beleegyezik fia házasságába előbb azonban próbára akarja tenni a leány érzelmeit. Beleszőnek tervükbe egy harmadik személyt C. fiatalembert, hogy ez magát tehetős embernek adva ki, hogy A színlelt elutazása alatt udvaroljon a leánynak. Úgy történik, hogy mialatt A. távol van, a leány érzelmei megváltoznak ; elfogadja C. udvarlását, sőt vissza küldi A.-nak a jegygyűrűt. Következik a szövevény kibontása: C. értesíti a kisasszonyt a tény állásáról s szépen elbúcsúzik A. pedig felbontódván az eljegyzés, feléje se néz többé volt jegyesének. Itt azonban nincs vége a történetnek : a kisasszony becsületsértés vagy erkölcsi károsodás cimén A-tól egy bizonyos összeg lefizetését kéri, több Ízben választ nem kapván fenyegetőleg lép fel, mig nem a fiatal ember zsarolásért fenyitő eljárást nem indít. Ennek révén azután meghozták a lapok e kis eseményt, különféle kommentárokkal kisérve, hol a lánynak, hol a fiatal embernek fogva pártját, egyik, másik újság Lengyel Laurától és Feszt Gézá-tól rövid tárcát is hozott a dologról. Olvasva az eredeti napihirt és cikkeket véleményt alkottam az esetről s a mennyiben ez nem egyezik a fent mondott forrásokban kifejtettekkel és külöm >en is igen aktuális sokat vitatott kérdést: az érzelmi alapot a házasságban érinti, nem tartom feleslegesnek és túlságosan szerénytelenségnek e véleményt itt hozni. Az elmondott esetben a legszomorúbb sorsra jutott szereplő a leány, ő a drámai hős, ő bukik és bukása megérdemlett. Még ha nem is az igazságot szolgáltatni rég elfeledett élet, hanem költői fantázia bogozta volna ki itt a csomót, nem tudott volna jogosabb, igazabb befejezést produkálni. Annak a leánynak, ki keble egyetlen kincsét: a szűzi szerelmet először színlelte, azután ezt a féltett érzést csere értékűvé tette: kicsi büntetés a pellengére állítás. Ott a hol az évtizedekre terjedő megélhetésnek semmi más alapja, forrása nincs, mint a szerelem; ennek az érzésnek feneketlenül mélynek kimerithetlennek kell lennie. Házasságnak a férfi és nő között életközSs^^ \ ségnek csak egy létalapja a megengedett, mely-^^ tői tágítani nem lehet: az érzelem és pedig nem az, a melynek háttere a vágy, vagy az - anyag, hanem az egyén egész lényét eltöltő fenséges ideális, mit a költők szerelemnek mondanak. Csak ezen az alapon épülve állhat szilárdan a családi élet, ebből mint ős forrásból kell táplálkoznia évtizedeken keresztül az együttlét egész tartamán át. Meg kell lenni az érzelemnek férfiben, nőben egyaránt, de ha mégis arról van szó, hogy mely részre nézzünk el egy kicsiny inkorrektséget, egy kis hiányt feltétlenül egyenes a válasz: a férfi részén. Nem csak fizikai okok szólanak e nézet mellett, indokolja azt maga az anyatermészet is, mely úgy alkotta a férfit, szellemileg és testileg erősebbé téve, hogy mindig hatalomra tör, akaratának mindig érvényt akar szerezni, szenvedélyét mindig kielégíteni és pedig erősebb voltának tudatában vakon, analyzis nélkül. Ez az egyik ok, a másik az, hogy a férfi állan-
