Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-20 / 34. szám
VÁCI HÍRLAP 3 Maróth kisközség is egyazon osztályban áll velünk. Ugyan ne restelje megkérdezni a kormány valamennyi itteni állami tisztviselőtől, hogy hányán fizetnek tényleg magasabb lakbért az államtól lakbér cimén nyert összegnél ? Talán egypár gargonembert kivéve valamennyien. S talán kényelem szeretetből, vagy fényűzésből teszik ezt? Már ilyet feltenni is a váci viszonyok között túlságos naivság. A legnagyobb kényszerűség ez, melyet a viszonyok szültek, mely a város forgalmából s növekedéséből származik. Újból felhívjuk erre az illetékes körök figyelmét. Emlékeztessék a kormányt drága megélhetési viszonyainkra, a midőn oly városokat léptet elő előttünk, melyek még sok ideig panasz nélkül maradhattak volna in statusquo... a midőn Vác városának tényleges viszonyai, nagyszámú intelligenciája már régen meg teremtették — sajnos, hogy ép a tisztviselők terhére — azt a fokozatot, a melyet nekünk megadni mindeddig vonakodnak. A kérdés megoldását erősen várja a járásbíróság, fegyház, siketnéma-intézet, a postahivatal, az adóhivatal, a pénzügyőri biztos, vasúti osztálymérnökség. Ne mondják tehát, hogy kevesen az érdekeltek. d. hérpor-alaku baj. A bogyók felrepednek és száraz időjárásnál elszáradnak, nedves időjárásnál elrothadnak, egyszóval tönkre megy a termés. Sok ezer hold szőlőn pusztul el igy az idén Magyarország szőlőtermése, mert a termelők nem védekeznek az előttük ismeretlen veszedelem ellen. Pedig a betegség ellen biztosan lehet védekezni, sőt már a fellépett betegség tovaterjedését is meg lehet akadályozni. Az erre a célra készült fujtatókkal és porozógépekkel, a melyek a kereskedésekben ma már mindenütt kaphatók, tiszta kénport, vagy a mi még jobb, egy uj kén-preparatumot, a dr. Aschenbrand-féle rézkénport fujtatjuk a szőlő fürtjeire. Még pedig nemcsak a beteg fürtöket porozzuk igy be, hanem az egész termést. Ezen eljárással biztosan megakadályozzuk a betegség tovább terjedését a már megtámadott fürtökön, az egészséges fürtöket pedig óvjuk a megbetegedéstől. A védekezés munkája igen egyszerű, közönséges munkások könnyen végezik. A dr. Aschenbrandt-féle rézkénpor egy német találmány, s ma már Budapesten is gyártanak. Kén. rézgálic és mészhydrát keveréke az uj szer, mely igen finomra őrölve kerül forgalomba. A használatban levő fújtatok lés porozok bármelyikével dolgozva a rézkénpor porfelhőbe burkolja a szőlőtőkét és behatol a növény minden részecskéjében. A rézkénpor ezen tulajdonsága folytán 7,-részszel kevesebb is kell belőle, mint a tiszta kénporból, mig a benne foglalt réztartalom folytán védszer a szőlő egyéb betegsége, mint az antracnosis, a peronospora stb. ellen is. A nagy kereslet folytán elfogyott a kén Budapesten, ezért megakadt a rézkénpor gyártása is, de már útban van egy nagy szállítmány kén Szicíliából, mely 3—4 nap múlva érkezik meg, ezzel ki lesz elégítve a termelők szükséglete. a tisztnek, mire Rizardini főhadnagy álmélkodva kiáltott föl: Hiszen ez Mihalsics! hogy a manóba változott igy el! Az általános bámulás azonban csakhamar őszinte sajnálkozássá változott, mert a tisztek azt hitték, hogy átszöktem az inzurgensekhez s most kifogtak a mieink. Csak midőn a parancsnok előtt meglettem a szabályszerű jelentésemet, derültek ki újra az arcok és örömét kifejezve sietett velem kezet szorítani mindenki. Innen az ezred- majd a dandár-parancsnoksághoz vezettek s én mindenütt megtettem jelentésemet a stoláci veszedelemről. * * * Augusztus 21-én délután négy órakor megjelentek a 3 -ik hegyi dandár előcsapatai a stoláci fennsíkon. A citadella fel volt mentve a fölkelők ostromzása alól, kiket két napi csatározás után előnyomuló dandár pelyvaként szétszórt. A citadellába zárt I. zászlóalj öt napig szenvedte a legnagyobb nélkülözéseket, éhséget és szomjúságot s ez alatt éjjel-nappal vitézül küzdött a túlnyomó számú ellenség ádáz ostromai ellen. A zászlóaljból ezen idő alatt 11 ember elesett és 21 megsebesült. Mihalsics tiszthelyettes, kinek hősies önfeláldozó tette soha ki nem törülhető betűkkel van följegyezve hadseregünk történetében, — még ott a harctéren megkapta a hadnagyi rangot s a legszebb kitüntetést, a vitézségi nagy aranyérmet, az egész ezred pedig diszmenetben léptetett el előtte harsogó zeneszó mellett. Mihalsics ma őrnagy a m. kir. honvédségnél. A szőlők lisztharmatbetegsége. Vác, aug. 19. Az egész ország szőlőit ellepte egy eddig nálunk kevésbbé észlelt betegség a lisztharmat (oidium Tuckeri), A liszthatmat, úgy mint a peronospora a szőlő összes zöld részeit megtámadja. Felismerhető arról, hogy a szőlő leveleinek felső lapján fehér úti porhoz hasonló kiverődés keletkezik, a melynek nyomában a zsenge levél egészen elszárad, a kifejlett erős levélen pedig elszáradt foltok keletkeznek. Legnagyobb károkat teszi a lisztharmat a j szőlőfürtökön, melyeknek bogyóit lepi el a feség észrevéve, könnyen semmivé tehetne. így tehát egyedül mentem tovább. Alig távoztam ezer lépésnyire Domanoviétól, már is találkoztam egy ellenséges járőrséggel és később az ut mellett a sziklák mögül több felkelő is bukkant elém. Beszélgetésbe bocsátkoztam velők s rossz viccekkel traktáltam őket, melyek fölött nagyokat röhögtek. Az egyik még jóakaratulag figyelmeztetett is, hogy ne igen járjak közel a császár katonáihoz, mert azok minden felszólítás nélkül rám lőnek — és aztán jól szoktak célozni. Nemsokára ezután feltűnt szemem előtt a mi dandárunk előőrsi vonala. Az első őrszem, melyre bukkantam, rám kiáltott s ugyanazon percben puskáját lövésre emelte. A veszélyt látva, fegyveremet villámgyorsan eldobtam és levágtam magamat a mellettem levő árokba. Ideje volt, mert abban a pillanatban már elfütyült fejem fölött az őrszem golyója. A katonát megismertem, ezredem 12-ik századából való volt, rákiáltottam, hogy ne lőjjön, mert én vagyok Mihalsics tiszthelyettes, a kit ő jól ismer. Hangomról a táborőrségben többen ráismertek s hozzám siettek, válságos helyzetemből tehát megmenekültem. A táborőrök puskámat vállamon hagyva, egy emberrel bekisértettek ezután a főőrségre, hol a tisztek éppen a parancsnok köré csoportosulva állottak s már messziről szemügyre vettek bennünket. Midőn közel értünk a csoporthoz, a tisztek egyike rákiáltott az engem kisérő bakára, hogy miért nem veszi el a puskámat, miféle elővigyázatlanság egy fölkelőt fölfegyverezve kisérni! Erre a nevetést vissza nem tarthatva tekintettem szeme közé A szőlőtermelő közönségre életkérdés, hogy védekezzen a lisztharmat ellen és a hol a baj jelentkezett, egyszer legalább, még ha szeptember hóban is, porozza be szoléit. Jövő tavaszra, a mint a szőlő hajtása 8 — 10 cm. hosszúra nő, ismét kell a szőlőt porozni és ezzel elejét veszszük a további veszedelemek. Helyi és vidéki hírek. Rókus nap a Lőházban. Vác, aug. 17. Valamikor még az volt szokásban, hogy a Mária névnap mulatság’nélkül el ne múljék. Falb Rudolf hívei nem bíztak úgy a mester jövendöléseiben, mint a fiatal leányok abban a hirben, hogy szeptember nyolcadikán jót mulatnak. Egy-két éve azonban elmaradtak a szeptemberi mulatságok s az idén általános meglepetésre Rókus napján táncoltak a Lőházban. Senki sem tudja, ki rendezte és mégis nagy közönség volt együtt. Igazi, fesztelen, jó este volt a Rókus napja a Lőházban s a névtelen rendezőség őszinte elismerést érdemel. Igaz, hogy egy két táncossal több is lehetett volna, (a váci fiatalság már egyszer elröstelhetné magát, hogy mulatságain kevesebb a táncos, mint a táncosnő) de azért mégis olyan sikerült kis mulatság volt az, hogy reggelig kitartott a táncospárok legtöbbje. A mulatságon résztvett hölgyek névsorát itt adjuk: Leányok: Bercsényi Emmike, Bezdek Irénke és Tériké, Dercsényi Aranka, Frágner Ilonka és Mariska (Bpest), Fleischmann Matildka, Hornyánszky Ilonka (Rád), Hufnägel Irénke és Pistike, Intzédy Ilonka és Emmike, Krakker Gsörke, Kacskovics Esztike és Ilonka, Kiss Irmuska, Máté Annuska és Ilonka, Meiszner Irmuska, Nagy Paula és Bertike, Prohászka Valika, Roller Tériké, Rostetter Reguska, Schvoy Böske (Bpest), Suhaj Degmárka, Szungyi Irénke, Tóth Ilonka, Zsarnóczay Ilonka stb Asszonyok: Bercsényi Jánosné, Bezdek Jánosné, Dercsényi Imréné, Frágner Antalné (Bpest), Fleischmann Edéné, Hencsey Józsefné, Hufnägel Imréné, Krakker Kálmánná, Kacskovits Jenőné, dr. Kiss Józsefné, dr. Lencsó Ferencné Máté Józsefné, Meiszner Jánosné, Nagy Józsefné, Prohászka Jánosné, Roller Árminné, Rostetter Keresztélyné, Rudnyánszky Lászlóné, Szungyi Gáborné, Tarcsay Jánosné, Tóth Lajosné, Zsarnóczay Lászlóné. — A király születésnapja. Jó öreg királyunk születése napját a szokásos ünnepségekkel ülték meg ez idén is városunkban. A hivatalok épületeit fellobogózták, sőt igen számosán a magánházakra is kitűztek zászlót. Nyolc óra tájon a huszárság hangos trombitaszóval vonult fel a nagytemplom térre, melyet a papnövelde sarkától egész az alsóvárosi plébánia lakig lefoglalt. 365 huszár, köztük a tartalékosok is, Suhaj őrnagy vezetése alatt vonultak ki, a kik fölött br. Marchall alezredes szemlét tartott. Kilenc órakor a székesegyházban hálaadó-istentisztelet volt, melyet dr. Virter Lajos nagyprépost mondott. A misén az összes állami és városi hivatalok, valamint nagy közönség részt vett. A kar Kempter misét adta elő. Betétül Schiedermayer Dominus noster salvum fac müvét énekelte Zofáhl kisasszony. — A polgármester itthon. Dr. Zádor János polgármester Gleichenbergből hazaérkezett s átvette a városházán az ügyek vezetését Korpás Márton h. polgármestertől. A polgármester az utóbbi napokban Ratkersburgban és Pettauban járt, a hol tanulmányozta a vizgázvilágitást, a melyet esetleg Vácra is be fognak vezetni.
