Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-30 / 31. szám
VÁCI HÍRLAP 3 A váci székesegyházi Káptalan saját és az egyhtízmegyebeli papság nevében mély megilletődéssel és fájdalmas szivvel tudatja, hogy: Nagyméltóságú és Főtisztelendő Schuster Konstantin váci püspök, bölcsészettudor, ő császári és apostoli királyi felsége valóságos belső titkos tanácsosa, a jeles Lipót és Ferencz József rendek nagykeresztes vitéze, az I. oszt. Vaskoronarend tulajdonosa, Eperjes és Szolnok városok díszpolgára, élete 82-ik, áldozárságának 59-ik, püspökségének 22-ik, váci püspökségének 13-ik évében a haldoklók szentségének ismételten, a legbuzgóbb áhítattal történt felvétele és pápa Ő szentsége áldásának elnyerése után, Isten szent akaratában való nyugodt megadással, f. évi julius hó 23-án délután fél j 4 órakor végelgyengülésben az Úrban csendesen elhunyt. A megboldogult tetemei f. hó 26-án reggeli ]/29 órakor a püspöki széklakban leendő előzetes beszentelés után fognak a székesegyházba átvitetni, onnan pedig a megtartandó ünnepélyes gyászmise végeztével, a székesegyházi sírboltban örök nyugalomra tétetni. A nagy halottban szentegyházunk kiváló apostolát, a haza és a trón törhetlen hívét, a tudományos és nevelő intézetek páratlan bőkezű maecenasukat gyászolják, miért is áldott marad az ő emléke a hálás utókor nemzedékeinél, s nagy neve fényleni fog az idők végéig! Vácon 1899. julius 24-én. Nyugodjék békében. Az örök világosság fényeskedjék neki! Felhívás Vác város közönségéhez. A püspök temetésére a város a következő felszólítást ragasztatta ki az utca sarkakon és kézbesítette a lakosságnak : Dr. Schuster Konstantin, megyés püspök urunk — városunk szerető és jótevő atyja folyó hó 23-án délután ljt ^ órakor elhunyt. Elvesztettük őt, kit szivünk teljes melegével mondottunk szerető jó atyánknak, elvesztettük őt, ki atyai szivének melegével ölelt kebelére mindannyiunkat, Vác város polgárait. A kegyelet adóját rójuk le az elhunyt szent atya iránt az által, hogy szivünk igaz fájdalmával kisérjük az örökkévalóság útjára ! léniumi hódoló felvonuláson ő is ott volt, de mig a püspöki kar fénynyel, pompával vonult ki, a váci püspök egyszerű fiakkerben vett részt a menetben. Budapestre ha jött, az Angol királynő-ben szállott meg és elutazásakor egy hatost adott a főpincérnek, de hozzá tette: — Fogja fiam és ossza meg a többi pincérrel. Ebédet nem adott, csak a király nevenapján, de ilyenkor soha sem hivott meg többet huszonnégy személynél, mert háztartatásában csak huszonnégy személyre volt teríték. Mintegy öt év óta ezeket az ebédeket is beszüntette. Mindig tataroztatta a palotát, a mikor az ebédnek kellett volna lenni. Ilyenkor kimentette magát, hogy majd máskor lesz az ebéd. Az ilyen ünnepi ebéden mindig öt krajcáros szivarral traktálta vendégeit: — Tessék jó ur, tessék! Csak öt krajcáros, de ez is jó, úgy is füstbe megy! A lakása is a legegyszerűbb volt. A hálószobájában, a hol betegen feküdt és meghalt, nem volt más, csak egy egyszerű ágy, benne egyetlen egy vánkos és egy nagyon rossz, toldozott-foldozott paplan. Meg volt elégedve és hamar alkalmazkodott mindenhez. Egyszer, a mikor Budapestről Vácra utazott, Göd és Sződ között a hófúvás megakasztotta a vonatot. A püspök első osztályon utazott és húsz krajcárt adott a kalauznak — kávéra. A vonat már jó sokáig vesztegelt a szabadban, a mikor Jelenjünk meg tehát mindannyian polgártársak a gyászszertartáson s igaz és mély gyászunknak adjunk külsőleg is kifejezést, tűzzük ki a gyászlobogókat házainkra, hagyjuk azt kint folyó hó 30-ig, szüntessünk be minden zajos mulatságot, zenét, hogy külsőleg is jelezzük szivünk nagy fájdalmát, hogy egy szerető jó atyát vesziténk. És ti Vác város nemesen gondolkozó iparosai és kereskedői — szüneteljetek munkáitokkal a temetés napján — f. hó 26-án d. e. 9 órától 11-ig, úgyszintén ti gyártelep tulajdonosai adjatok alkalmat alkalmazottaitok igaz részvétének nyilvánítására s szüntessétek be gyári üzemeteket a gyászszertartás idejére. Öltsön gyászt elárvult városunk, hisz legjobb atyánkat vesziténk el, kinek halála milliók szivét boritá gyászba, pótolhatatlan a veszteség, mit érezünk, öntsük ki legalább igaz fájdalmunk őszinte könyeit! Vác, 1899. julius hó 25-én. Vác város közönsége nevében: Dr. Göndör Sándor Dr. Zádor János főjegyző. polgármester. A végrendelet. Nehány perccel négy óra után megjelentek a püspöki lakban a hivatalos személyek, hogy a végrendeletet fölolvassák és zár alá vegyék az egész vagyont. Megjelentek a káptalan részéről dr. Virter Lajos c. püspök nagyprépost, Jung János fölszentelt püspök, mint végrendeleti végrehajtó, Csávolszky József, dr. Czettler Antal és Újhelyi István kanonokok, mint egyházmegyei főesperesek, Motesiczky János mint a végrendelet őrzője, továbbá az udvari papok s végre Helcz Ferenc járásbiró, dr. Freysinger Lajos közjegyző és Nagy Sándor uradalmi számvevő. A végrendelet a káptalani kegyes alapítványoknál volt elhelyezve lepecsételt borítékban. A 7 Ívből álló végrendeletet Helcz Ferenc járásbiró olvasta föl egész terjedelmében a jelenlevők előtt a nagy fogadó teremben. A végrendelet három részből áll, a tulajdonképeni végrendeletből, egy pótvégrendeletből s egy szóbeli végrendeletből. Az első kettőt maga a megboldogult főpásztor irta saját kezével. észreveszi a huszár, hogy gazdájának a szakasza üres. A püspök keresésére indul és végül megtalálja egy harmadosztályú kocsiban, a hol a jól befütött kályha mellett ült és a váci kofáktól a piaci árakról kérdezősködött. Váci püspökségének első idejében kegyetlennek, szívtelennek mondották az emberek, pedig ő csupa taktikából mutatta magát ilyennek, hogy ne kívánjanak tőle sokat és hamarább rendezhesse az adósságot. Alapjában véve a legnemesebb ember volt, de vigyázott, hogy meg ne tudják. Az uradalom ügyésze bejelentette egyszer a püspöknek, hogy egy molnár mester nem akarja megfizetni az adósságát. — Porolni kell! Rá kell szorítani a fizetésre! Az ügyész porolt, de nem ért célt. Újra elment a püspökhöz és bejelentette, hogy másként nem megy a dolog, el kell árverezni a molnár holmiját. A püspök haragosan felelte: — Persze, hát még mit nem akar? Csak nem árverezem el a holmiját ? Hagyja futni kedves fiskálisom, én nem árverezek, csak mutatni akarom, mintha árvereznék. így kell rászorítani az embereket a fizetésre, de ha nem lehet, nem lehet. Ugyancsak az ügyészszel történt a következő eset. Referált a püspöknek, a ki észrevette, hogy valami bántja az ügyészt. Meg is kérdezte : | A tulajdonképeni végrendelet 20 pontból áll s ezen pontokhoz ragaszkodva rövid kivonatban adjuk az egész végrendeletet. A végrendelet imaszerű fohászszal kezdődik, melynek kapcsolatán a megboldogult kijelenti, hogy 1892. évi julius 22 én nyert az Apostoli királytól szabad végrendelkezési jogot. 1. A mindenható Istennek kegyelmébe ajánlja lelkét, hogy irgalmas legyen megítélésében. a) 100 frtot hagyományoz 100 szt. misére, ha netalán életében elmulasztott volna valamikor köteles szt. misét. bj Halála napján mondandó örökös szent misére hagyományoz 1000 frtot. c) A váci hittanárok által minden hónapban a hétkápolnánál lelke üdvéért elmondandó csendes szt. misére 1000 frtot. d) A székesegyház sírboltjában az udvari papok által minden heten elmondandó egy csendes szt. misére 4000 frtot. e) Vérrokonaiért ugyancsak az udvari papok által évente elmondandó 6 szt. miséért 800 frtot. f) Kegyurasága alá tartozó 15 plébániának 1500 frtot 100—100 frtjával, hogy a lelkészek minden esztendőben 2 szt. misét mondjanak lelke üdvéért. g) Jeruzsalemi papság által lelke üdvéért mondandó 2 szt. miseért 200 frtot. 1. Mária-Czelli és lourdi papságnak elmondandó 2—2 szent miséért 200—200 frtot. 2. Kunszt püspöktől kapott mellkeresztjét az egyik káptalani tagnak hagyományozza, a ki arra jogosultságot nyer; az illető azt holta napjáig használhatja. 3. Magyarországi kegyes tanitórendnek, egy növendék tanári kiképzésére 10,000 frtot. 4. Kijelenti, hogy rokonainak semmiféle követelésük nincs vele szemben, mégis egyik testvérének 1000, másiknak 500 frtnyi évi járadékot biztosit hagyatékából. 5. Udvari papjainak két egész évi fizetést biztosit örökség gyanánt. 6. Belső cselédségének évi járadékot ad különkülön meghatározott összegekben. (E pont a pótvégrendeletben meg lett változtatva). 7. Az uradalmi tisztikarnak félévi, az uradalmi cselédségnek három havi fizetést hagyományoz. — Nos, kedves fiskálisom, miért olyan haragos ? Az ügyész elmondotta, hogy a város ráirt, fizesse meg három nap alatt a háza előtt készült gyalogjárónak nyolcvan forintnyi költségét. Ez bántja, mert éppen most nincs erre való pénze. — Ejnye, ejnye, hát nincs magának püspöke? Ezzel bement a másik szobába, száz forintot hozott onnan és átadta az ügyésznek: — Lássa a maga püspöke megcsináltatta a gyalogjárót. * Legendák, mesék bőven vannak róla, a minthogy haragosa is sok volt. Az emberek nem szeretik a rikító ellentéteket és igy nem tudták megérteni azt az ellentétet, mely a váci püspöki méltóság és e méltóság viselője között volt. Csak lassan-lassan jöttek rá, hogy ennek a diszharmóniának nemes a célja és minden nagy adomány melyet a püspök szinte kirázott a reverendája ujjából, eloszlatni segített azt a nem éppen kellemes hatást, melyet kormányzásának kezdete keltett. A sok jót, a mit tett, nem tudta formába önteni. A pénz összegyűlt, bepakkolta, elküldte oda, a hová szánta. Lenézte azt a divatot, mely a legcsekélyebb jótéteményért az egész ország elismerését vágja zsebre. Sajó Aladár.
