Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-16 / 29. szám
Tizenharmadik évfolyam. 29. szám. Vác, 1899. évi július 16. VÁCI HIRLARP Előfizetési arak: Társadalmi és közgazdasági hetilap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre 6 írt — kr. " ® “ Félévre.......................3 frt — kr. Megjelenik; minden vasárnapon reggel. VAC> Géza kiraly-ter 3. szám. Negyedévre 1 frt 50 kr. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle" EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Kapható akiadóhivatalban. .»ényeX. emte^n^Míiaeíiahírie. Nyiit-tér sora 30 kr. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő; hirdetése Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. , _ _ , . jutányosán íel-srétetnelc. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. xVOVach Ernő. DerCSenyi ÜOZSO. Kéziratok vissza nem adatnak. A váci csata 50-ik évfordulójának megünneplése. Vác város nemesen gondolkozó képviselőtestülete még 1892-ik évi május hó 22 én tartott közgyűlésének 55. számú határozatával átvette az 1849-ik év április hó 14 én és julius hó 17-én Vácnál vívott csatákban-elesett hősök emlékére a Hétkápolnánál felállított emlékszobrot a váci honvédegylettől örökös gondozás céljából. Évről-évre kegyelettel ülte meg Vác város közönsége 1849. julius 17-ikének évfordulóját, hogy éleszsze polgáraiban azon hazafiui erényeket, melyek a dicső hősöket a harcmezőn félistenekké tevék s kik élni és dicsőén meghalni tudtak a haza üdvéért, a kiknek hallhatatlan szelleme minden igaz honfi kebelében ott él s dicső tettekre hevíteni képes minden romlatlan kebelt! Julius 17-én 50-ik évfordulóját ünnepeljük azon nagy napnak, midőn dicső honvédeink e város falai között küzdöttek a zsarnok ellennel, félszázados év-A váci csata. ötvenedik évfordulója lesz holnap, hogy a magyar hadsereg összeütközött Vácnál az oroszokkal. Amily örömet keltett az országban az első váci ütközet hire, midőn Görgey Földváryval aj túlnyomó osztrák sereget tönkretette, oly bánat és szomorúság borult az országra 1849. julius 17-én, a mikor Görgey megkezdte visszavonulását Nógrád felé s megkerülve az ellenséges hadakat már Világos felé tartva ... A váci csaták keltették az első. gyanút Görgey ellen, hogy immáron nem a magyar érdekek szolgája, hanem gondolkodik azon, hogy lelkes hőseivel leteszi a kardot az ellenség előtt. A váci csaták fordulópontot képeznek a szabadságharcban s éppen ezért érdemesnek tartjuk, hogy még élő szemtanuk s orosz források alapján megírjuk a szomorú két nap történetét. Vácnak a szabadságharc idején ugyanaz a szerep jutott, mint a török időkben. Közel az ország szivéhez, a felső vidéknek a kulcsa s ha Vác elesik, innen már csak egy lépés az ország fővárosa. Érezte is a két uraságnak a hátrányait. A szegény városi tanács azt sem tudta, kinek a parancsát hajtsa végre. Egyik fordulóját ünnepeljük azon napnak, melyen sok nemes kebel vérzett el a honért! Az évek hosszú sora nem lohaszthatja a nemes kebel még nemesebb érzelmét, sőt ellenkezőleg az idők fátyolán keresztül megtisztul az eszme s ma félszázad után, mint honszerelmünk oltárképe előtt áldozunk érte, legszentebb érzelmeket! Ünnepeljük hát meg polgártársak egy szívvel s egy lélekkel julius 17-ikét, jelenjünk meg ünnepi díszben, elesett dicső honvédeink sirdombjánál, szívjuk magunkba dicső szellemük atomjait, hogy éljen szivünkben emlékük mindaddig, mig csak egy magyar is élni fog e vérrel megszentelt haza édes anyai kebelén! A megünneplés programmja a következő: • « Folyó hó 17-én reggel 6 órakor gyülekezés a városháza előtt, a honnan a menet a 48-ik szabadságharcból fenmaradt városi zászló alatt a Hétkápolnához fog levonulni. A kápolnában reggel 7 órakor gyászistentisztelet lesz az elesett honvédek lelkiüdveért, ezután a honvédemlék szoborhoz nap Pestmegye alispánja irt reá, hogy szállítsa a haza védőit s a lakosság élelmi szereket vigyen, a másik órában ott volt az osztrák csapat, mely természetesen ismét mást parancsolt. Jól esett hát látni a város vezetőinek 1849. julius 15-én, hogy Görgey Ármin őrnagy Görgey Arthur előhadával bevonult a városba. Az orosz csapatok Bebutoff tábornok mozlim lovas ezredével ott ültek a város nyakán s néhány nap alatt — a mint a váciak mondják — felemésztették a város nyers uborka, zöldbab és — szappan — termését. Görgey minden pihenés nélkül Kisujfalura kergette az oroszokat és a Gombás patak partján foglalt állást. Kevés idő múlva megérkezett Nagy Sándor is hadtestével, később Görgey Arthur is a magyar hadsereg zömével. Az orosz hadsereg Szód és Vác-Hártyán közt a nagy síkon csoportosult Paskievics vezetése alatt. Érdekes volt ennél az első találkozásnál a két fővezér tévedése. Görgey azt hitte, hogy az orosz hadtest jóval kisebb számú, mint az tényleg volt, Paskievics pedig megvolt győződve arról, hogy a magyar sereg kétszer oly nagy, mint valójában. Egyébként Paskievics úgy vélekedett, a miről Miklós cárt is értesítette, hogy a háború sorsát nem csatározással, hanem manövrirozással lehet eldönteni. Terve különben az volt, hogy itt Vácnál elvágja vonul a menet, a hol a kath. legényegylet hazafias dalokat fog énekelni s dr. Göndör Sándor főjegyző ünnepi beszédet mond. Az egyszerű programmot tegye minél ünnepélyesebbé Vác város közönsége az által, hogy minél tömegesebben jelenjék meg, szivében az igaz kegyelet érzetével. A váci iparosok mozgalma. Régi sérelme az helybeli iparosainknak, hogy a fegyházban minden néven nevezhető ipart űznek, megrendeléseket elfogadnak mindenféle butorneműekre, ruhaneműek és lábbeliek elkészítésére, kovács, lakatos és más egyéb munkákra, mi által a kisiparosok existenciáját veszélyeztetik. Megindult a mozgalom ez ügyben már a múlt évben ; az iparosok küldöttséget is menesztettek a nagyméltóságú kereskedelemügyi miniszter úrhoz, a ki meg is Ígérte annak idején, az iparhatósági biztos által átadott memorandumban felsorolt sérelmek orvoslása ügyében a legmesszebb menő intézkedések megtételét. azonban az Ígéret ez ideig csak elhangzott puszta szó maradt, intézkedés nem történt semmi, az idő múlik, a kisiparosnak megélhetésié pedig napról-napra válságosabb. Görgeyt a déli seregtől. Bizony nem sikerült neki, mert bár Görgeyt többször nagy veszély fenyegette, csapataival éppen akkor lépte át a Tiszát, midőn az oroszok megtámadni akarták. És ha talán sikerül ez a terve, a világosi katasztrófa nem is következik be, hisz oly lelkes hősökből állt ez a magyar hadsereg, a melyben a csüggedésnek egy parányi jele sem mutatkozott. A csata tere a vác—budapesti országút mel- - ——| lett elterülő sikság volt. Az országutat, mely végig visz az egész városon, a város alatt egy —S'cl kis patak — a Gombás — szeli át, mely bár 1 i nagyon kicsi, de magas partjai vannak s a = —1 csapatok csak is egy fahidon vonulhattak át, mert az áradás a patak^vizet erősen megduzzasztotta. Délkeletre áll a hires szőlőtermőhegy, Csörög, melyet az oroszok operációk központjául választottak. Mikor Rödiger meghallotta, hogy Bebutoff tábornokot a magyar sereg előőrsei Újfalu-felé szorították, Offen berg báró vezénylete alatt felezésére küldte ki a harmadik lovas divíziót dandáréval és Sasz tábornokot is értesítette, hogy lovasságával segítse a futásban menedéket kereső orosz tábornokot. Itt mindjárt megkezdődött a félreértés a három tábornok közt. Mindegyik máskép gondolkodott és a saját szakáiéra operált, a minek az lett az eredménye, hogy a julius 17-iki ütközetben eleinte
