Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-02 / 27. szám

2

VÁCI HÍRLAP

jól összekeverjük és felszaporitjuk 100 liternyi mennyiségre. Az igy elkészített permetező anyag nagyon célszerűen permetezhető a szőlőfürtökre, a Kostiál-féle kézi szőlőmoly permetezővel. Ez a gép könnyen kezelhető, szapora munkát szolgáltat és nem pazarolja az anyagot.

Megemlítem és ez igen fontos, hogy a szőlőink elleni védekezés csak akkor fog sikerre vezetni, ha az összes szőlőbirtokosok és szőlősgazdák karöltve járnak el, mert ha csak egyszer védekeznek, ez nem gátolhatja meg, hogy a szőlőmoly továbbra is vígan ne szaporodjék, hogy azután a jövő évben még nagyobb mértékben áraszsza el telepitvényeinket és tegye tönkre termésünket.

Julius hó első felében megjelenik azután a szőlőhernyó — molypille alakjában — melyet sikeresen lámpákkal lehet fogni. Eme lámpák áttetsző ragadós anyagokkal bevonvák és arra szolgálnak, hogy a fény által a pillét magukhoz csalják, azok a lámpákra verődjenek és oda tapadjanak.

A védekezést nem tudom elég melegen szőlőbirtokosainak figyelmébe ajánlani. Egy szőlőbirtokos.

A zene-vizsga.

Vác, jun. 30.

Mindig örömmel ragadom meg az alkalmat, valahányszor zenei életünk egy-egy újabb mozzanata gyűjti össze a társaságot, mert hisz a zene, ének, már magában véve is költészete életünknek, e mellett a szép társaság, a szinte bizonyosra vett igen jól sikerülő táncmulatság, mind oly mágnesek, melyeknek ellenállni nekem legalább eddig nem igen sikerült. Megvallom azonban, hogy múlt csütörtökön a Vác

miután a szép szó nem sokat használt, a nemzetőrség reájok lőtt és a vasas németek attakirozták és csak igy voltak képesek őket szétverni. Elestek közülök mintegy 58-an és megsebesítettek többet 200-nál.

Ma reggel 4 órakor megint allármot vert a nemzetőrség és a Práterbe húzódott, a honnét ma megint uj támadást várnak, de még eddig nem adta magát semmi elő.

Elhiheti, kedves atyám, hogy Bécs még rossz epochának fog elébe nézni és sok vérnek kell itt még folyni, még rend és csendesség fog helyreállni, mert itt, hol eddig a szabadság oly vas korlátok közé volt szorítva, most azok lehűlvén, olyan fájdalmas helyeket hagytak magok után, a melyeket egyhamarjában begyógyítani nem lehet.

Az országgyűlésük is már rég együtt van, de ez olyan jelentéktelen, hogy annak semmi hatása nincsen. Köztük semmi valami kitűnő ész nincsen, az egyetemi Aulának nagyobb a hatalma, mint annak és úgyszólván az egész intelligencia csak az egyetemnél van, a mit a reakció minden módon igyekszik népszerűtlenné tenni és azért minden módon igyekeznek is a deákságot lefegyverezni, mint a reakciónak legnagyobb ellenét és igy a népet elámitani, hogy a tervét annál jobban kivihesse.

Májusban azt már a reakció megkisérlette, de felsült és a deákság — kik alatt a filozófusok, technikusok, theologusok és a medicinusok értetnek — buktatta meg a minisztériumot.

városi zeneiskola vizsgálatára nem annyira a szórakozás vágya, mint inkább a zeneiskola iránt való érdeklődésem vitt a Lövőházba.

Régi ismerője vagyok a váci zenei állapotoknak. Láttam a régi zene-klubb és dalos-kör virág korát, — sajnos — pusztulását is; ismerem Tariczky és mások kárbaveszett kezdeményezéseit; tudom, látjuk mindnyájan, hogy mennyire nem tudta megváltoztatni zenei életünk szürke színét a házi zenetanitás; de látom a mostani dalárda és zene-klubb küzdelmes életét is. Ugyan mi az oka ezeknek az örömtelen állapotoknak? Bizonyára szalmatűzszerű lelkesedésünk, sokszor közönyünk, főkép pedig — valljuk meg — fogyatékos zenei műveltségünk. ■ Az az oka, hogy még nem tanultuk eléggé megszeretni a zenét, nem mívelődtünk még bele kellőleg, nem vált még eléggé lelki szükségletünkké.

De hát hol is tanultuk volna, hiszen eddig még iskolája sem volt városunkban a zenének ; pedig a zenei tudás ma már a társadalmi műveltség fontos kiegészítő része, mely ; a férfi értékét növeli, a nőnél pedig éppen- J séggel sajnálattal nélkülözzük. Érezzük, tudjuk ezt mindnyájan, de az is bizonyos, hogy a zene, az ének házi tanulása költséges dolog s e mellett elszigetelt természete s egyéb jól ismert családi, vagy tanitás-módszeri okai miatt nem is igen eredményes. A tanítvány nem lát versenytársat; nincs a mi fokozza ambícióját. Sokat emlegetik ugyan a magántanulás áldásait, de nekem csak az a meggyőződésem, hogy valamint más tanulmányban, úgy a zenében is a jól vezetett nyilvános oktatás az igazi célra vezető. S épp ebből a szempontbői üdvözlöm Ulrich Károly sikerült kezdeményezését!

Igaz, hogy a zeneiskola költséges felállítása merész gondolat volt, de úgy hiszem s a kö! rülmények is azt mutatják, hogy ez a merész gondolat szerencsés csillagzat alatt született.

! Az alig egy-két év óta fennálló intézet folyton | izmosodik, a tanulók száma évről-évre növekj szik, a mi világosan azt mutatja, hogy Ulrich ! Károly meg tudta érteni az idők szavát s hogy

Ma hallottuk Magyarországból a miniszteriumtói azon hiteles tudósítást, hogy 19-én a magyarok a római sáncokat bevették.

Ezzel maradok kedves atyámnak szerető fia

Bécs, 1848. augusztus 24-én Ernő.

Ezen levelem a bécsi állapotokat híven ecsetelte és előre megjósolta, hogy ott még sok vér fog folyni, a mi be is következett, de sajnos hogy Magyarországban is úgy történt, a hol pedig még több vér folyt a reakció által felbujtogatott oláhok által Erdélyben és a rácok által Bács Bánságban.

Egyszóval csúnya egy időszak volt, a melytől mentse meg az Isten jövőre a nemzetünket!

Miután az ügyek Magyarországban mindjobban zavarodtak, a magyar kormány felküldte Bécsbe Batthyány és Deák Ferencet az itteni kormánynyal és az udvarral értekezni, hogy lehessen a békét fentartani és a diferenciákat kiegyenlíteni. Persze, hogy itt üres szalmát csépeltek, mert a kamarilla nem békét akart, hanem háborút a magyarokkal azon reményben, hogy az általa fellázított Jellacsics szerbek és oláhokkal sikerülni fog neki a magyarokat leverni és Magyarországot beolvasztani az osztrák birodalomba, hogy azután még kevesebbje legyen Magyarországnak, mint sem valaha volt a Habsburg dinasztia alatt.

És most már nem elégedtek meg Jellacsics a szerbek és az oláhok fellázitásával, hanem a kamarilla a felső magyarországi tótokra is a szemeit vetette és megbízta Hurbán, Stúr és

nem csak fel tudta kelteni az érdeklődést iskolája iránt, hanem ezt az érdeklődést kitartó munkájával, helyes vezetésével s kartársainak lelkes közreműködésével fenn is tudja tartani. S ezt mindenki természetesnek fogja találni, a ki zeneiskoláját ismeri.

A zene-elmélet és a zongora-tanszak felsőbb oktatását maga Ulrich Károly, az iskola igazgatója vezeti fáradhatatlan buzgalommal és ambícióval; mellette a zongora s kiválóan a hegedű-tanszak szakavatott jeles vezetője Kretschmayer Józspf s végre, a kiről először kellett volna megemlékeznem, a zongora tanítás alapvető nehéz munkája s a műének tanítás szerencsés tapintattal Zofáhl Juliska kisasszony kezeibe van letéve, a kinek erélye, helyes módszere, vonzó bánásmódja és példás kitartása biztos tényezői a sikernek.

Egyszóval a zeneiskola kitűnő, tandija mérsékelt, s igy a szülők nyugodtan bizhatják gyermekeik zenei oktatását erre az intézetre; s ha a vezetés buzgalma nem csökken, ha a szülők igénye idő előtt nem ölt szertelen mérveket, ha betudják várni a zenei oktatás lassabb, de biztosabb menetét, akkor zenei állapotaink egy szebb jövőnek néznek elébe, melynek első hajnalhasadását az idei zenei vizsgálat is igazolta.

Ez a vizsgálat két részből állt.

Az első hétfőn 10 órakor folyt le a leányiskola nagy termében, nagy számú, díszes közönség előtt. Igen tapintatos intézkedés, hogy az iskolás leánykák zenei vizsgálatát is az iskolában, iskolafársaik és szüleik előtt tartották meg. Ez az ő igazi szereplési terük. A hosszú, kedves szavalatokkal tarkázott műsor gyors egymásutánban pörgött le. A szolók, duók, tercettek, valamint a két szólainú énekek pompásan sikerültek. Kedves dolog volt látni, hogy ezek a kis babák, a kiknek némelyikét jóformán úgy kellett a zongora mellé a székre félteni, mily bátran, szabatosan, helyes test és kéztartással játszottak: hogy olvasta pici szájuk önfeledten az ei-ne, zwei-é-t. Nagyon helyes ! Nem ütközött meg rajta senki, sőt ez

Hodzsa tót lutheránus papokat, hogy a tótok közt a magyarok ellen szinte lázadást csináljanak.

Azért is augusztus vége felé és szeptember hó elején nekem is feltűntek Bécsben, minden nép söpredékből összegyülekezett fiatal suhancok, kiknek a magaviselkedésekből kitűnt, hogy ezek valami titkos célra gyülekeznek, de nem voltunk tisztában, hogy kik ezek és mit akarnak, még a bécsi népség sem tudta. Láttunk náluk egynémelyiknél vörös, fehér és világos kék szallagból készült csokrokat is, de még ezekből sem ismertük meg őket és ők magok pedig nem szóltak volna magokról semmit.

Ezek a suhancok pedig a mint csak később tudtam meg, a kamarilla által titokban Bécsben összetoborzott cseh diákok, cseh és tót napszámosokból állottak, kik fegyvereket és felszereléseket egyenesen a császári hadiszertárból kaptak és mintegy 500-an készen állottak, hogy titokban Magyarországba menjenek Hurbán, Stur és Hodzsa lutheránus papok és lázadók vezénylete alá, hogy a felső magyarországi tótokat is fellázítsák a magyar nemzet és kormány ellen. És erről sem a magyarok itt, sem a szabadelvű bécsi polgárság és az aula nem tudott, olyan titokban űzte itt a kamarilla ezen cselekményét!

Bekövetkezett szeptember hónapja is és a politikai ügyek mindjobban zavarodtak ,és a bácsbánsági harctéren a csaták egymásután ismétlődtek.

Akárhányszor a rác lázadók és a szerbek a