Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-04 / 23. szám

Tizenharmadik évfolyam. 23. szám. Vác, 1899. évi június i VÁCI HIRLA ;,r e ,. ^löfizetesi arflk: Társadalmi és közgazdasági hetilap. Szerkesztőség és kiadóhivlí .......................3fit_kr. Megjelenik minden vasárnapon reggel. VAG, Géza király-tér 3. szám. Negyedévre........................1 írt 50 kr. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle-EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Kapható a kiadóhivatalban. mények. előfizetésinek, hirdetések és hirde-Nyiit-tér sora 30 kr. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: hisde-íísií.»-Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. __ , _ r , jutányosán íeitrétetnek. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Kovách £l*nÖ. Dercséliyx DCZSŐ. j Kéziratok vissza nem adatnak.] Egyházmegyénk és a kongrua. Vác, május 27. Mintha az államalkolas régi mesekorába tevődnék át gondolatvilágunk, a mikoron a vallás egy vala a nemzetiség fogalmá­val, a midőn az ösztönök faji és hitelvi tekintetekben összeforrottaknak látszottak a közös kullurmisszió érdekében s a kö­zösen fenyegető veszélyek ellenében : úgy érezzük magunkat mikor nap-nap után arról értesülünk, hogy egyházmegyénk papságának egy része, nemzetiségi karak­terünk állítólagos megóvása céljából, vagy nem fogadja el az állam segítő jobbját a lelkészek kongruájának rendezésében, vagy pedig ezt a segítséget különböző, részben érthető, de az államhatalom szuve­­rénitása szempontjából megengedhetetlen feltételekhez köti. Akkoron Szent-lstván és Szent-László idejében a vallás, az egyetemes és álta­lános államfentartó mivoltában a törté­nelem tanúsága szerint egybeforrott a nemzetiséggel s az akkori barbár és po­gány erkölcsökkel szemben éppen úgy képviselte az összetartozandóság nagy erejét hilelvi, mint faji és nemzetiségi szempontokból. Azonban az idők forgandósága meg­őrölte ezt a kapcsolatot s a sok meddő, kárhozatos viszálkodás közepette, mik az uj hitelvek kijegecedése körül szertevihar­­zottak, mindjobban, hatalmasabban ki­domborult az a történelmi igazság, hogy a ki nem ismer fajt és nemzetet, — mig a nemzet — hit szerint bár széttagolva is — egy lehet, sőt kell is lennie. Történelmünknek sok fényes példája igazolja, hogy a mily mértékben simul­tak összébb a hitelvi különbségek, olyan arányban növekedett a nemzeti eszmék összetartó ereje századokra kiható küz­delmeinkben, mig a mai konszolidált ál­lapotok keretében a magyar államnak sem lehetett más karaktert kidomborítani, mint a magyar jelleget. Azzal tisztában lehetünk s csak az ellenséges rossz indulat tagadhatja, hogy a magyar állameszme liberális felfogásai­nak keretében helyet találhat minden ® ÁM Aa A bécsi forradalom. (Naplójegyzeteimböl.) — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Kovách Ernő. (14. folyt.) Ezekről az eseményekről édesatyámnak a következő levelet irtani: Kedves atyám! Örömmel vettem levelét e napokban. A mi ügyünk mindig még azon bizonytalan­ságban van, a miben volt és nem tudjuk, hogy megyünk-e a császár után Tirolba, vagy mi­­történik más velünk! Utánna előbb nem akarnak küldeni, mig bizonyosat nem hallani, hogy meddig szándé­kozik ott maradni. Vagy tán egy más rezidenciát akarna válasz­tani. Vagy tán úgy is nemsokára visszajön, a mely még igen sokáig elmaradhat, miután a király úgy nyilatkozott, hogy csak akkor jön vissza, ha a csend és rend tökéletesen helyre lesz állítva. A mi pedig egykönnyen nem tör­ténik meg, miután az itteni nép a konstitució­­nális életben még igen kiskorú, mely azon szabadságot és jogot melyet kapott, legkevésbbé sem tudja felfogni és a szabadságot hamis ábrándokban keresi, melyek csak theoretice szépek, de a közönséges életre legkevésbbé sem alkalmazhatók. (Magyarország sem puszta egé­szen ilyen hősöktől, kiket csak a szivük vezet, de nem az eszök !) Az itteni kormánynak is a | lépése megfoghatatlan. Az egyik bak után a másikat lövi. Tehát vagy gyáva és félénk és akkor kormányra nem való, vagy pedig alat­tomos, mely a forradalommal egy célra dol­gozik, mit a világnak tudni nem szabad és ezen ■ tervét a világ előtt gyávasági színnel akarja leplezni. És igy a közönséget ezen nézettel tév­útra akarja vezetni hogy a magának kitűzött célra mentői biztosabban elérhessen. Mert nem hiszem, hogy az maga-magát annyira kompro­­mitálná, a mit már egyszer-kétszer is megtett! Most a múlt pénteken is egy parancsolatot adott ki, hogy az egyetemi ifjúság, mely egy külön légiót képez, miután mint azon rendet­lenségeknek kútfeje, a melyek Pécsben történ­tek, oszoltassék fel, a fegyvert tegyék le és megszűnjön egy külön légiót képezni. És ha ellenszegülnek fegyverrel is kényszerittetni fog­nak. És erre mit tett a diákság? Ismervén a kormány gyávaságát, elhatározták, ezen rende­letnek ellenszegülnek és az utcákat eltorlászolták, a nélkül, hogy abban legkevésbbé is akadályoz­tattak volna. S a kormány mit telt? A kiadott rendeletét visszahúzta! A melynek oly hű és jó seregei vannak, a kiknek csak néző szerep olyan aspiráció, mely az eszménynek s ennek érvényesülésének nem ellensége, hanem a mely individuális sajátságait, eszményeit, előbbre törekvéseit az eszme keretében igyekszik megvalósítani, fen­­tartani. Annál megdöbbentőbb jelenség, hogy ma is még az állameszme érettségének olyatén fokán, hogy azzal sem történelmi, sem jogi, sem társadalmi alapon még vitába sem bátor bocsátkozni, ma is még hangok emelkednek testületekben az ellen, hogy a kultúra, fölvilágosodás apostolai­nak, a mindeneket álölelő hit prédiká­torainak az állam által való anyagi segé­lyezést ne fogadják el, vagy legalább is az állam hazafias kormányának ellenőr­zése alól kivonják. A törvényhozás által oly bölcsen s annyi jóindulattal megalkotott törvény csak annyit mond ki, a mennyit a hu­manizmus s a hazafiság tesz kötelessé­gévé az államnak: lehető jólétének biz­tosítását, a hazafiság feltétele alalt a bit, a kultúra apostolai számára. jutott az egészben. Kérdeni lehet, hogy mit várhatni ilyen kormánytól? Mely nem képes az egyetemi ifjúságot is féken tartani és meg­zabolázni. Bizony nem igen sokat; miután a kezei közt. van az erő és hatalom. Minálunk az uj testőrök még most sincsenek kinevezve. — Kérem édes­atyámat, hogy azon inget, melyet mintának hazaküldtem, mihelyt reá szükség nem lesz, a legelső alkalommal visszaküldeni, mivel az egy pajtásé s azért őt váratni azzal sokáig nem akarnám. Ezzel maradok szerető fia Ernő. Bécs, 1848. junius 1-én. Ezután eltelt néhány hét, hogy Bécsben nem történt semmi említésre méltó esemény. De annál hevesebben dúlt a háború Olaszország­ban és Prágában is a csehek egy speciális forradalmat csináltak, mely nagyobb vérontásba került, de a katonaság leverte, ügy történhetett volna ez Bécsben is, ha az első nap itt van Windischgrätz herceg katonai parancsnok. És akkor kitudja, hogy lett volna minden? Gon­dolom, hogy rosszabb nem lett volna, mint a hogy ezután történt! Azonban a politikai és egyéb állapotunkat jeleztem ismét édesatyámnak, egy junius 17-én irt levelemben, mely a következőkép szólott: Kedves atyám! Levelében irta, hogy régen Nemcsak Magyarországon legelterjedtebb a FERENCZ JÓZSEF KESERÖV1Z, hanem a világkereskedelemben is virágzó kiviteli cikk helyét foglalja el. Be­vásárlásánál nagyon ajánlatos csakis »Ferencz József keserüviz« elne­vezést használni, nehogy más, csekélyebb értékű vizet kapjunk.

Next

/
Thumbnails
Contents