Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-23 / 17. szám

vac,I hírlap 5 Özv. Vitner Józsefné, Weixlipán János, Tóth Márton, Czemli József. Pásztor András, Mo­­haupt Ferenc, Majer Ferenc, Básti István, Galba Mihály. Véman Márton, Kacsloczki János, Fe­kete István, Lenhart Alajos, Szoldán Mihály, Farkas István, Tűri János, Pitz András, Ácsai Ferenc, Galantai József, Csepregi József, Fejes János, Sönberger János, Molnár László, Bo­­csányi Lajos, Gsányi József, Medve István, Gu­lyás Mihály, Czéber Ferenc, özv. Cseko Ist­vánná, Bódi Pál, Kecskés József Mogyorósi János, özv. Szobolya Jánosné, Sári Mátyás, özv. Bonifert Antalné, Spolvint József, F'ekete János, Galátitai István. — Megjutalmazott cselédek és munkások. Darányi miniszter a váci felső­járásban lakó cselédek és munkások megjutal­­mazására kétszáz forintot utalványozott. Ivánka pál főszolgabíró előterjesztésére a következők részesültek 25—25 forint jutalomban: Benkó András vác-harlyáni, Halász János szilágyi cselédek, Tedás János tótgyörki és Csermák Sándor kisnémedi munkások. A megjutalma­­zottak az összegen kívül még díszoklevelet is kaptak. A megjutalmazás múlt szombaton ment végbe a városházán a megyei jegyzők jelen­létében. — A vácvidéki népbank baja. Rossz világ jár a vidéki pénzintézetekre. Egyik bukás a másik ulan, az országnak majd eme, majd ama részében. Legelszomoritóbb a dologban az, hogy mindenütt éppen a legszegényebb nép keservesen megkuporgatott pénzecskéje vész el. Legtöbbször egy-egy pénzintézet bukásában hosszú évek verejtékes munkájának eredménye semmisül meg. Legutóbb a vácvidéki népbankra került a^sor. Hosszú haldoklás után rémesen közeleg a vége. Az igazgatóság minap tartott értekezletén, a melyre összes hitelezőit meg­hívta, 75 %-os kiegyezést ajánlott fel a bete­vőknek. Ezek azonban az ajánlatot nem fogad­ták el, hanem közülök Uhl Jakab megbízta Büchler Simon fővárosi ügyvédet, hogy csődöt kérjen az intézet ellen. A kereset 41.637—99. szám alatt már be is ment a budapesti keres­kedelmi és váltó-törvényszékhez s Tóth Aurél biró e hó 24-ére, holnapra tűzte ki a csőd­tárgyalást. Ezelőtt háromnegyed évvel a váci takarékpénztár vállalkozott arra, hogy a nép­bank ügyeit rendbe hozza és a-váci pénzpiac repu­tációját fenntartja. Tudtunkkal a takarékpénz­tár kiküldöttei az intézetben hosszú időn át fungáltak is. A vége pedig még is csak a csőd lelt, mert mintegy 26 ezer forintról van szó, a melyet a betevők még mai napig sem kaptak meg. A takarékpénztárnak ma — úgy hiszszük — kettős kötelessége, hogy mindent elkövessen nemcsak, hogy a betevők megkapják az ő biztatására bennhagyott tőkéjüket, hanem hogy sok ártatlan és tisztességes embert, a kik igazán önhibájuk nélkül jutottak ide, a fenyegető bajtól megmentse s ezzel a takarékpénztár a tekintélyén egy makulányi folt se essék. — Fotográfus az iskolások közt. Agócs János kanonok-plébános, uj tanfelügyelő nem régiben lépett mindkét uj hivatalába. Mint uj tanfelügyelőnek egyik első ténykedése volt, hogy egy kedves emlékkel lepte meg a tanítói kart és az iskolás gyermekeket. Fényképészt hozatott a fővárosból és iefotografáltatta magát a tanítói karral és az iskolásokkal együtt az iskola udvarán. — Fiveszett óra. Miklósovich Sándorné, a vámfelügyelő neje, a napokban elvesztette arany óráját az utcán. Kéri a becsületes meg­találót, hogy az órát a rendőrkapitányságnak szolgáltassa be. — Megszűnnek a füzetjegyek! Mi­kor a zónadijszabást behozták a mávon, nem sokára még a zónánál is olcsóbb füzetjegyeket adtak ki a főváros környékén lakó utasoknak. Évek múltak azóta s most rájöttek, hogy bi­zony nem helyes ezeknek a füzetjegyeknek al­kalmazása. Visszaéltek vele s nagy a magyar államvasut kára e miatt. Most úgy határozták el a központban, hogy a füzetjegyeket teljesen kivonják a forgalomból s helyette menettérti jegyeket kapunk. A kik pedig elég gyakran utaznak a fővárosba és vissza, ezek erre az útvonalra bérletjegyet válthatnak, melyek még olcsóbbak lesznek mint a most forgalomban levő füzetjegyek. A bérletjegyek arcképpel lesz­nek ellátva s évente kétszer kell megváltani. Hogy mikor lépnek életbe a menettérti jegyek s mikor a bérletjegyek, annak ideje még nincs elhatározva. — Hullák a Dunában. A múlt kedden a Dunából egy 50 évesnek látszó ember holt­testét fogták ki Vácon a Dunából. A hulla körülbelül két hétig volt a vízben s teljes fel­oszlásnak indult, úgy hogy az arc teljesen el­változott. Az orvosi boncolás a külerőszak semmi nyomát nem fedezte fel rajta s igy el lehetett temetni. A rendőrkapitányság különben tudatta már a Rendőri Közlönyben a hatósá­gokkal az ismeretlen hulla kifogását. — Duna­­keszen is kifogtak egy hullát a Dunából e hó 16-án. Ez egy nő hullája volt. 20—25 év kö­rüli, jól táplált nő. Zsebében két krajcárt, egy gyűrűt és két függőt találtak. Orvosi vélemény szerint valószín üteg öngyilkossági szándékból ugrott az illető a Dunába. Dunakeszen temet­ték el. — Névmagyarosítás. Rosenberg Mór hitközségi elnök Erzsi és Gyula kiskorú gyer­mekeinek nevét Róná ra magyarosította meg belügyminiszteri engedélylyel. ■— Kik váltak be katonának ? Múlt számunkban megírtuk a váci sorozás eredményét. Most itt közöljük korosztályonkint azokat, a kikre a tauglichot kimondották a katonai orvosok s a kik ez év októberében a keserves esztendők leszolgálását megkezdik: Az első korosztályból beváltak 48-an : Torday Sándor, Barazutti Ferdinand, György István, Haas Izrael, Bállá József, Pokorny Ödön, Füstös István, Kuren István, Orszáczky Mátyás, Müller Bertalan, Pazurik Béla, Csereklye Lajos, Heller Vilmos, Ludányi István, Wilheim Móricz, Reiser Lajos, Pajor Sándor, Mátay István, La­­manda János, Kapriva Ferenc. Rosenfeld Már­kus, Kókai Ferenc, Szatmáry Mihály, Hon Márton, Blauner Fülöp, Dánai János, Ádám Mihály, Aczél János, Sikorlai János, Konyha­­mester Pál, Terényi Gyula, Malik János, Koós István, Fürst Jenő, Trompf Károly, Gsernák Lajos, Pézli Gyula, Bánfy György, Weisz Aladár, Való István Pataki János, Grünwald Jenő, Mátyásfi Ferenc, Ivánovics Márton, Preisz Já­nos, Doknalik János, Szinai László, Havlicsek Béla. Már szolgálatban vannak: Boriszek István, Dobó Aladár. Holczer István, Otta Nándor, Pertik Károly, Reiser Jenő, Serédy Géza, Szá­déi- József, Udvardy Mihály. Az első korosztályból Neszveda Béla, Lem­­perger János, Havas Károly és Torna József kispap póttartalékba soroztattak be. A második korosztályból 55 állitáskötelezett közül 11 vált be, egyet póttartalékba soroztak : Mórái János, Bisztricsán István, Kővesdi István, Danzer Lipót, Szandánvi János. Ru­­zsinszki Pál, Kecskés Gáspár, Koncz István, Kurdi Sándor, Gsereklye János, Gsáki Sándor. Póttartalékba jutott Kiss Mihály. A harmadik korosztályból 33 köteles közül 5 rendes, 8 póttartalékba soroztatott : Wittner Ferenc, Práger József, Minich János, Borovi István, Mészáros József. Ebből a korosztályból póttartalékba jutottak: Grünwald Bernát, Aczél F’erenc, Rosenfeld Jakab, Alt János, Beck Elemér, Ludányi István, Füleki József. Az idegen illetőségűek közül besoroztattak : Genzor Márton III. korosztályból, Práger Ferenc I. korosztályból, Reidi Ferenc I. kor­osztályból, Záhora János I. korosztályból, Jung Sebestyén I. korosztályból, Kocsis Gyula I. korosztályból, Singer Simon II. korosztályból, Kulich János I. korosztályból és Gyenes Antal. Kosa József, Striss Nándor növendék papok. Önkéntesek lettek: Neu Nándor, Schmidl Sándor, Soós Károly, Máté István, F’ürst Sándor, Branda Béla, Bach Béla, Klein Béla, Schmidl Ernő. Összesen volt sorozandó 225 állitaskőleles ezek közül 97 bevált, a mi bizony a mai viszo­nyok közt szép arány. — Lopás. Pénteken reggel jelentették a rendőrségen, hogy özv. Nagy Jánosné lakásá­ból egy párnát ismeretlen tettes ellopott csütör­tökön éjszaka. A tolvajt még nem kerítették meg. — Scheffer András jó nevű épület- és bútor asztalos és temetkezézi vállalkozó ajánlja csakis a Szent Háromság-tér 6. szám alatt lé­tező (a régi üzleti helyiségében levő uj válla lattal semmiféle összeköttetésben nincs) és a mai kor igényeinek mindenben megfelelő, bú­torokban es temetkezési cikkekben dúsan fel­szerelt uj üzletét a hol a legjutányosabb árak mellett a legszolidabb bútor- és temetkezési cikkek vásárolhatók. Elvállal a legpontosabb kivitel mellett mindennemű épület és bolt be­rendezést, a legpontosabban eszközöl szükség, esetében temetés rendezéseket, hullaszállitáso­­kat és nunderi szakmájába vágó megbízást. — A váci hengermalom részvény­­társaság lisztárai. Asztali dara, durva I A B sz 16 frt 20 kr., asztali dara, finom G i sz. 15 frt 50 kr. Királyliszt 0 sz. 15 frt 70 kr. Lángliszt 1. sz. 15 frt 20 kr. Elsőrendű zsemlye­liszt 2. sz. 14 frt 60 kr. Zsemlyeliszt 3. sz. 14 frt — kr. Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 13 frt 40 kr. Közép kenyérliszt 5. sz. 12 frt 70 kr Kenyérliszt 6. sz. 11 frt 90 kr. Barna kenyér­liszt 7. sz. 10 frt 50 ki-., 7'/2 8 frt 30 kr. Takarmányliszt 8. sz. 5 frt 60 kr. Korpa, finom F. sz. 4 frt 70 kr. Korpa goromba G. sz. 4 frt 60 kr. Ocsu 4 frt 10 kr. Fővárosi divatlevél. — A Divat Újság ból. — A divat. Hogy soha sem lehet szép valami, mihelyt túlzásba megyen, azt legjobban bizonyítja a divatos szoknyának sokféle látható túlzott for­mája. Nagyon helyes és szép, kivált kifogás­talanul formás és gömbölyű termeten (persze a mig a gömbölyüség bizonyos arányokat meg nem halad) a csípőt feszesen körülfogó hátul kapcsolt, vagy gombolt szoknya. De ahhoz, hogy mindig szép legyen, csak addig szabad feszesen testre simulni, a hol a csípő kontúrja van, ezen alul rögtön ki kell hogy táguljon és szélesedjék. Mert ha még lejebb is szűkén van tartva, akkor, ha addig, a mig valaki nyu­godtan áll, formásnak látszik is, mihelyt jár vagy hajlik, vagy pláne leülni próbál, rögtön valósággal nevetségesen groteszk az egész figu­rája. Jó ruhán, kivált franc, nem is eshetik meg a szép fogalma ellen ilyen durva vétség, ez csak a nyomorult lélek és szellemtelen után­zók hibája, a kik a dolgokat csak szó szerint értik és soha semminek a törvényébe be nem bírnak hatolni. Az ilyenektől őrizkedjék minden asszony. Elképzelhető, hogy az ilyen csípőre simuló szoknya alatt milyen simának és kor­rektnek kell minden alsó ruhának lenni. Az öltözködés, már mint a helyes öltözködés, sok­kal több gonddal jár, mint eddig. Kivált ha a derék nem frakkforma és lebbenyével semmit sem födi hátul a szoknyát. A lénző nem lehet sem szűk, sem bő. Mert vagy nem jól csukó­dik, vagy kicsúszik. Ha övvel szorítjuk a de­rekat, akkor ezt okvetlen egy divatos dupla­övvel s a szoknyát egymáshoz szorító kapcsos

Next

/
Thumbnails
Contents