Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-09 / 15. szám
VÁCI HÍRLAP 3 sok szabadságharcos a hős nevet nyerte. Ezek közt volt Földváry Károly alezredes, a ki ret- • tenthetetlen bátorságát a Gombás hidján vívott j harcban mutatta meg s a kit ez időtől a leg- j bátrabb magyar harcfinak hívtak a táborban. Götz tábornok is itt esett el. Kevesen tudják, hogy a vezénylő tábornokéi, a hid alatt elrejtőzött cigány-honvéd lőtte le. Görgey fényes pompával temette el az ellensereg vezérét. Most a félszázados évforduló alkalmából, úgy hiszszük, szívesen veszik olvasóink, ha a nagy csatát a szemtanuk elbeszélése alapján előadjuk : Windischgrätz félkörben táborozott Pest körül, s április 19-ikén 34-dik hadi tudósításában azt mondá, hagy eltökélve van ezen j helyzetben várni be azon erősítéseket, melyek I e pillanatban minden oldálról közelednek Magyarország felé. Segély-sürgetéseire az udvar YVolhgemuth tábornok alatt újabb hadtestet indított segedelmére a Duna balpartján. A kormány-elnök és vezéreink azt végezvén, hogy hadaink Pestre mindaddig ne vonuljanak be, mig azt az ellenség önkényt el nem hagyja, seregünk a szorongatott Komárom fölmentésére indittalott. E szerint április 9-ikén Damjanics Veresegyházára, Klapka pedig Csornádra és Dunakeszire nyomult. Aulich és Asbólh a Czinkota és Keresztár melletti kedvező állásból tüntetéseket { intéztek az ellenségnek rákosi táborára. Görgey I hadteste Gáspár alatt Foton. Mogyoródon és j Dunakesziben maradt tartalékul. I Windischgrätz az isaszegi csata után Ram- I berg hadosztályát Balassagyarmatról Vácra ' vonta vissza, mely 7 zászlóalj gyalogság, 8 ! század lovasság és 27 ágyúból állott s vezér- ] lete, Ramberg betegsége miatt. Götz tábornok j kezében volt. Ezen erő ellen indult meg április j 10-kén Damjanics és Klapka hadteste. Vezé- ! reink terve az volt. hogy mig Damjanics hóm- j lókban. Klapka hátban támadja meg az ellen- , séget, mely igy kényszerítve lesz a fegyvert j letenni. De egybevágó működés hiánya miatt ’ a cél el nem éreted, Damjanics a hibát Klap- -kára tolta, ez pedig Damjanicsot okozta, ki a támadást- nagyon is tüzesen kezdte meg. Damjanics az ellenséget igen előnyös állásában, Vác déli oldalán fekvő Gombáspatak vonalánál és a Hétkápolna melletti dombokon délelőtt 9'/a órakor támadta meg. Legélénkebben folyt a harc a Gombáspatak hidjánál. Az igen jeles Váza, sőt a 9-ik honvéd zászlóalj is hátrálni kényszerült az ellenség kartács-tüze elől, a lengyel-legió Wysóczky alatt pedig éppen megtagadta a szolgálatot. Végre a 3-ik, 9-ik és a Wáza- egymással mindig vetekedő zászlóaljak küldettek tűzbe. A 3-ik zászlóalj parancsnoka Földváry Károly alezredes alatt két ló ellövelvén, a zászlóval kezében gyalog állott vitézei élére,\ kik a 9-ik zászlóaljtól támogatva a kartács-zápor dacára, szuronyszegezve vették be a Gombás hidját. A legerősebb pontot elvesztett elenség Klapka hadtestét is föltűnni látván, a városon át vonult vissza, hol utczai harc fejlett ki. melyben Götz is elesett s a mieink kezébe jutott. Az ellenség Vácon túl még három állásából kiveretve, éjjeli 11 óráig Szálkára hátrált. Veszteségünk 150 ember, az ellenségé 160-nál több és 300 fogoly; azonkívül 3 ágyú s teljes hadi szertár, több ezer mérő gabonával terhelt hajó stb. jutott birtokunkba. Kitűntek a váci ütközetben : Nagy Sándor, Wysóczky, Knezics, Kis Pál és Leinigen ezredesek, Czillich és Kökenyesi alezredesek és mindenek fölött Földváry Károly, kit ezentúl a tiszti kar a legvitézebb magyar harcfi-nak címezett s kit a vezénylő tábornok a másodrendű érdemjellel kívánt feldiszittetni. Görgey őt dandárparancsnokká akarta kinevezni, de a hős férfi szerény lévén, csak azon kedvezést kérte ki magának, hogy mindig a 3-ik zászlóalj hőseinek élén maradhasson. Görgey Götzöt a legnagyobb katonai ünnepélylyel (emeltette el az. alsóvárosi sirkertben, hol máig is sírjára nagy gond fordittalik. Az ütközetről szóló tudósításában azt mondta hadserege vitézeinek: Büszkén tekinthet elárult s sanyargatott édes hazánk e hű fiaira, I J kiknek hősies lelke és erős karja képes leend a valódi szabadságot kivívni és a hont nagygyá és boldoggá tehetni. Görgey e csatáról Napoleon-féle stílben beszélt, Gyönyörű szózatot intézvén április 10-ről katonáihoz, melyben a többi közt igy szól: Ölömmel, büszkeséggel nézek bátor szemeitekbe, csodálattal szemlélem türésteket a háború nehézségeiben, s ki nem mondható dicsérettel hajlom meg vitézségtek előtt, mely nagy őseitekre méltó tettekkel a magyar nevet örök időkre felmagasztalandja és titeket a világ legbátrabb seregei közt első sorban leend. Az isaszegi és váci csaták hire nagy aggodalmat okozott Becsben, hova azok hire április 13-án jutott el, úgyszintén az olmützi udvarbán is. Mivel á Vácnál megvert ellenség á Garan hídjait mindenütt elrontotta, Rétságon, Oroszin és Ipolyságon át Lévának tartottak hadaink, hogy egyesülve indulhassanak Rév- Kotnárom felmentésére. Helyi és vidéki hirek. — A vörös betűs április 11. Ez évben először jelent meg a kalendáriumban ápr. 11-ike vörös betűkkel. A Bánffy kormány hagyatéka ez, melyet nemzeti ünnepként kell megünnepelni. Ünnepi mise lesz a nagytemplomban, a hivatalokban szünetel a munka, de a vasárnapi munkaszünet erre a napra nem vonatkozik. — A városi tisztviselők tevékenysége. Ezrekre menő aktákat dolgoztak fel az elmúlt negyedévben a városháza tisztviselői. Érdemesnek tartjuk olvasóinkkal közölni, hogy ki mennyit dolgozott a városházán. E szerint a statisztika szerint 1898 évről adó, vám, mezőrendőri, ipar, kapitányi és kihágási ügy 118 maradt elintézés nélkül, mely a beérkezett 5398 drbhoz csatoltatolt. Elintézendő volt tehát 5516, melyből 5268 darabbal végeztek. Közigazgatási és adóügyi darab a múlt évről 101 maradt, 4201 beérkezett s igy elintézendő volt 4302, melyből 4082 drb. lett elintézve. Erre a csolta a másnap magát előadó legkisebb esetnél az öldöklést és ágyúzást. Bécsiekre nézve de nagy szerencse, hogy j már délután ő nem vala itt, mert ő mindjárt megérkezte után rosszalta, hogy a kormány gyöngén viselte magát azon nap és most bizonyosan egy pár száz ember feküdnék az utcákon halva. Annak ezen nyilatkozata után a polgárság és a deákság a császárhoz folyamodott, hogy fegyverkeztesse fel őket a rendnek helyreállítása végeit, miután hozzájok több bizalma van a népnek, mint a katonasághoz. És a kormány ezt megengedte, melyet én félek, hogy meg fog bánni és annak kárára lesz. Másnap már e^renkint fegyveresen, zászlókkal lehetett látni a népet a városban triumfussal fel és alá húzódni, minek utánna a katonaságnak megparancsoltatott, magát minden városi eseményektől visszavonni, a rendcsinálást azoknak átengedni és csak a megtámadtatásuk esetében fegyverhez nyúlni, mely után a külvárosokkal a közlekedést megengedték, kivéve a váron keresztülit, mely még a legnagyobb szigorral őriztetik. Másnap megengedtetett ő Felségétől a nemzeti őrség alakítása és a Sajtószabadság. Itt tehát két napi zavar kivitte azt, a mit a magyarok annyi országgyűlésen hiába követeltek. A további értesítésem folytatását, ha kedves atyámat érdekli, megirandom jövőre, maradok | szerető fia Ernő. Bécs, március 15-én 1848. \ Tekintetes és nemes Kovács Vendel úrnak j Zala-Egerszegen. * 1 Szóról-szóra tehát igy hangzott első levelem édesatyámhoz, a melyet ő a többi Bécsből irt leveleimmel együtt megőrzött az utókornak. Másnap már némileg csendesedett a Bécsiek hangulata, de Metternich lemondása csak egy kis falat, volt, hanem ezután követelték a lényegeset; az alkotmány kimondását ő Felségétől, a nemzetőrség felállítását, a sajtó szabadságot, mint az alkotmányosságnak elmaradhatlan átributumait. A nép tehát még mindig ezrenkint csoportosult a császári Burg és a város kapui előtt és követelték az alkotmányt. Metternich bukása gr. Apponyi György a magyar főkancellárt is magával vitte, kinek helyébe ideiglenesen Szőgyényi-Marich alkancellár lépett. A felbőszült nép ezen makacs támadása nagyon lehangolólag hatott az uralkodó ház tagjaira. Ennek lecsillapítására elhatározták, hogy Ferdinand császár, kit a nép nagyon szeretett, tegyen egy séta kocsizást a városban. Ferdinand nagyon félt ettől de sok reábeszélésre mégis elhatározta magát, hogy fivére Ferencz Károly és ennek fia Ferencz József kíséretében kikocsikázik; azonban ezelőtt meggyónt és áldozott. A bécsi nép azonban a császárt igen rokonszenves tüntetésekbe részesítette, mely annyira meghatotta a jószivű embert, hogy elérzékenyülve hajtogatta jobbra és balra a fejét és mondogatta: — Mindent megadok nektek, — mindent! Ezáltal vett jó fordulatot az egész ügy és megkapta Ausztria népe további vérengzés j nélkül az alkotmányt. Még a császár kocsizott az alatt Lajos fő-I hercegnél tovább folytak a tanácskozások. Az értekezleten István főherceg és magyarország nádora is részt vett, kit az éjjel még felhívtak Pozsonyból, hogy Magyarország felül kapjanak tőle biztos hirt. István főherceg nádort a bécsiek lelkes tüntetésekkel fogadták s mindenhol e szavakkal fogadták őt: Éljen Magyarország nádora, ki megváltásunkra jött ! Ezen tanácskozáson Zsófia főhercegnő is élénk részt vett. A kamarilla ekkor keletkezett, Lajos főherceggel az élén! István főherceg határozottan az alkotmány megadása mellett szólt és csodálkozott, hogy még lehetőnek tartják az abszolutizmus fenntartását és monuá, hogy a bécsi j forradalmat könnyen megelőzhette volna az udvar, ha szabad intézményeket léptetett volna kellő időben életbe. Ő a magyarországi helyzetet is nagyon komolynak jelezte, a hol a háborgó közvéleményt is csak egy felelős minisztérium kinevezésével lehet lecsillapítani, a mely csak is Batthyány és Kossuth pártiakból állhat. Kossuth nevének említésére, mindenki elszörnyűködött és Zsófia főhercegnő befogta füleit és azt mondá: — Csak ezt a nevet ne említsék itt! (Folytatása következik.)
