Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-02 / 14. szám
4 VÁCI HÍRLAP — A mi a vágóhíd kérdését illeti, erre nézve hiteles számadatokkal kimutattam az e tárgyban kiküldött bizottság előtt, hogy egy 50—60 ezer forintos vágóhídnak, a mely nem csak a célnak, de a mai kor igényeinek is teljesen megfelelne, felépítésére és berendezésére szükséges tőke törlesztéses kamatait és fenntartási költségeit teljesen fedezi a vágatási dijakból befolyó jövedelem. — Igaz, hogy e két műnek — a villamos világítás — és vágóhídnak — létesítéséhez és megvalósításához, ha az előbbit is saját költségen eszközölnénk, a városnak 170 — 200 ezer forintra lenne szüksége; de azt hiszem, hogy komoly törekvés és utánjárás mellett Vác város meg tudná azt kölcsön útján szerezni. — A Konstantin-kórház és szegényházra pénzünk van; ha nem elég, hát csak addig nyújtózunk, a meddig a takarónk ér. Az artézi kútról röviden annyit mondhatok, hogy kísérletezésekre pénzünk nincs. De a város közönségét megnyugtathatjuk azzal, hogy legközelebb egy szakértőt kérünk a földmivelésügyi minisztertől, a ki mondjon a felől véleményt, lehet-e artézi vizre találni nálunk. A szakértő véleményétől függ, hogy beszélhetünk-e továbbra is artézi kútról, vagy nem. — Hogy a szóban forgó sürgős munkálatok a megvalósítás stádiumától az előadottak dacára is még mindig oly távol állanak, annak az okát és főképen abban a körülményben találom, hogy a vezető egyének kellő munkát s időt nem szentelhetnek az ilyen fontos ügynek. Engem a város adminisztrálása s irodai ügyek teljesen lefoglalva tartanak; ha pedig egy ilyen ügynek teljes erőnkkel nem fekszünk ; neki, rátákban meg nem csinálhatjuk. A helyett, hogy hozzálátnánk a fontos kérdések megoldásához előszedünk sok más ügyet, lelkesedéssel fogadjuk s másnap már nem is gondolunk rá. Az álhstatlanság nagyobb bajunk, mint a pénz hiánya. A sz. Vince-egylet közgyűlése. Öröm tölti el lelkünket, valahányszor a sz. Vince-egyletről a nyilvánosság előtt jelentést tehetünk, mely egylet működésében nem az időnkint vagy helyenkint fel-felbukkanó sivár úgynevezett humanizmust, hanem az evangeli- | umi szeretettől áthatott irgalom gyakorlatát szemléljük. Azt, mely nemcsak a romlandó testé, hanem egyszersmind a halhatatlan lélekre tekint, annak üdvét is czélozza, tehát az irgalmasság magasztos erényének testi és lelki jótékonyságát együttesen gyakorolja. Immár tizennégy éve hogy ezen áldásos jótékonyságé egyesület városunkban megalakult s habár működése szerény és zajtalan, nem lehet ismeretlen városunknak közönsége előtt, i Ezen egyesület márcz. 25-én tartotta 11-ik évi rendes közgyűlését, melyen ezúttal először Újhelyi István kanonok elnökölt elh. Kanda István elnök örökében. Az uj elnök lelkes megnyitó beszédett mondott, melyben az irgalmasság jeles erényét méltatta, majd az egyesület világszerte elterjedtségét érintvén az igazi felebaráti szeretet szellemét fejtegette, fényes példákat hozván fel a szentek életéből s kegyelettel emlékezvén meg elh. Kanda István elnök érdemeiről és erényeiről. Az elnöki megnyitó után dr. Gzettler Antal kanonok meghatottan emlékezett meg az egylet elhunyt elnökének nemes lelkűidéről s ama hódolatos becsülésről, melylyel iránta városunk össes lakossága viseltetett, — majd az új elnököt üdvözölte, kinek magasztos eszmékben gazdag megnyitó beszéde biztosíték arra, hogy az egylet vezetése ezentúl is méltó kezekben leend. A szép számmal jelenvolt közönség mindkét beszédet zajos helyesléssel fogadta. Erre rövid ima következett, mely után Bucsek István titkár olvasta fel jelentését, szólván az egyletnek a szegények gyámolitásában követett gyakorlatáról, majd névszerint is felsorolván az egylet jelentékenyebb jótevőit s a különféle segélyezésekről szóló összegezett adatokat. Az egyletnek van ez idő szerin 15 működő tagja, kik az ínségeseket rendszeresen látogatják, 101 j pártoló tagja, kik rendes évi összeggel járul- , nak az egylet czéljaihoz, volt ez utóbbi évben 90 jótevője, kik részint pénzbeli, részint egyéb adományokat bocsátottak a szegények javára, az egylet rendelkezésére. Tóth Lajos pénztáros jelentése következett ezután, mely szerint az egylet múlt évi bevétele volt 1342 frt 45 kr. kiadása 1283 frt 45 kr, pénztári készlete 59 frt. továbbá 1910 frt alapítvány és 200 frt rendelkezési összeg. Kapcsolatban dr. Galcsek György és Fodor Imre szám- j vizsgálók jelentése olvastatott fel, melynek alap- ' ján a pénztárosnak a felmentvény megszavaz- j tatott. Ezután Sztrecsko János ruhatáros tett jelentést a különféle adományokról, élelmi szerek és fütő mennyiségéről. Fűtősegély volt 3032 csomó tüzelő, ebédszám 826, a kiosztott ruhadarabok, illetve párok száma 432. A hivatalos jelentések után Újhelyi Isi vári elnök mondott köszönetét átalában a közönségnek, mely a szegények ilyetén jelentékeny gyárnolitását kegyes adományaival lehetővé teszi, majd a működő tagok buzgalmát méltatta, névszerint is köszönetét mondván Nikitits S. alelnöknek, továbbá a titkár, pénztáros és ruhatárosnak önfeláldozó fáradalmaikért. S az egyletet továbbra is a közönség nagylelkű pártfogásába ajánlván a közgyűlést szétoszlatta. Jelentésünk zártával mi is a legőszintébben üdvözöljük ezt a áldásos tevékenységű egyletet s azt valósunk s vidéke közönségének nemes- I lelkű pártolásába a legjobb lélekkel ajánljuk. — e— Helyi és vidéki hírek. Gyilkos hentes. vagy A megolvasztott asszony. Motto : Gyöngébb idegzetüek ne olvassák. Az igazmondásáról ismeretes Arizona Kicker legújabb számából vesszük át az alábbi borzalmas történetet, kérve nagyrabecsült előfizetőinket, hogy a negyedévi előfizetési dijat (1 frt 50 kr) mielőbb beküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be: A hentes. Váci tudósítónk ritka rémes, kegyetlen és véres gyilkosságról értesít bennünket. A gyilkosságot egy odavaló szegény, de egyátalán nem becsületes hentes követte el olyan vérfogyasztó kegyetlenséggel, a minőre az úgynevezett legöregebb hentesek sem emlékeznek. Kiszolgáltatjuk a gyilkos nevét a közmegvetésnek. Kiszolgáltatjuk pedig azért, mert mi nem hallgatunk el semmit, még azt sem, hogy a főispán lemondott állásáról és a miniszterelnök a közügy érdekében ezt elfogadta. A gyilkos neve tehát: Hízó Röfög Szilárd. Apját szintén leütötte az a bizonyos hajókötél, az anyja még most is mosónő a zsinagógautcában. A gyilkos életrajza. Szilárd született Krisztus után 1870-ben Vácon a cigányváros egyik vályogból és lopott anyagokból készített kis házában, este 7 óra húsz perckor. Az elvetemült embert teknőben ringatták és igy nem mondhatjuk el, hogy ezt a borzalmas gyilkosságot nem dalolták bölcsője felett. Hízó Röfög Szilárd ifjúkoráról semmi bizonyosat nem tudunk, mint azt, hogy két napig járt iskolába. A többit a főkapitány a vizsgáiat. érdekében titokban tartja. Annyi azonban bizonyos, hogy vérszomjas és vad természetű volt, mert az állatokat kínozta és boldog volt, ha minél több véres hurkát, a véres hurkában legyet és egeret pusztított el. Ilyen előzmények ulán nem csoda, ha Hízó Röfög Szilárdot, vérszomjas természete ellen - állhatlan ingerrel vonzotta a hentesi pályára. Hízó Röfög Szilárd tehát hentes lett és mint ilyen vette nőül huszonnégy éves és két napos korában Bokracs Kajetán kedves és műveltlelkű, szép leányát, Ludmillát, a ki bármely müveit család asztalán helyet foglalhatott. A házasságot követő nászlakoma alatt szellemes felköszöntőkben nem volt hiány, miért is a jelenvolt díszes vendégkoszorú joggal hihette azt, hogy Fii zó Röfög Szilárd karjaiban boldog és szerencsés lesz Bokrács Ludmilla. Azonban máskép történt. Mi történt az éjjel? Egy évig éltek boldog házasságban a hentesék. Egyszer aztán föléb'rendt Flizó Röfög Szilárd lelkében a sötét gyanú, hogy neje: Ludmilla megcsalja őt egy zongora-hangolóval. Ez ugyan nem stimmel, de azért heves jelenetek játszódtak le a vérszomjas, vad hentes és a szelíd Ludmilla között. Sirás, jajgatás hallatszott ki gyakran a hentes piaci tágas üzletéből, a mely a mai kor igényeinek megfelelően van berendezve. Ludmilla védekezett, férje azonban nyakonütötte és tovább gyanakodott a hurkakészités mellett. A gyilkosság. És most fogódzanak az asztalba, vagy más szilárd tárgyba a különben nyájas olvasók. Hozzá kezdünk a rémes gyilkosság borzalmas részleteinek elmondásához. Röfög Szilárd meggyilkolta nejét. Igen. de nem úgy gyilkolta meg, mint más tisztességes gyilkos, hanem kálilúggal telt katlanba tette és tetemét föloldotta. Nem is derült volna ki talán soha a borzalmas gyilkosság ha a katlanban egy emberi ujjat nem talál a kegyetlen hentes anyósa, a ki leányát mindenütt kereste és mindenhová beütötte az orrát, még a katlanba is. A letartóztatás. A megrémült asszony sikoltozására előrohantak az önkéntes tűzoltók és lelocsolták állott kútvizzel az anyóst, panaszának meghallgatása után pedig Kalló Antal főkapitány és Jánosdedk Márton rendőrbiztos megkö özték a vérengző hentest, a ki e szavakkal adta meg magát a sorsnak és túlnyomó erőnek : — Csak az erőszaknak engedek. A vizsgálat. Firtasd Vallemár vizsgálóbíró, a jogászi kar egyik legképzettebb tagja, a nagy szakértelemmel megkötözött gyilkost nyomban kihallgatta. Hízó Röfög Szilárd gúnyos mosolylyal állott meg a szigorú vizsgálóbíró előtt: — Miért követte el a gyilkosságot? — Majd én kérdezek öntől valamit. — Kérdezzen, — felelt szigorúan a vizsgálóbíró. — Benne lesz-e az én esetem a Váci Hírlapban, melynek előfizetési ára negyedévre 1 frt í 50 krajcár ? — Azt nem tudom.
