Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-01 / 1. szám
3 VÁCI HÍRLAP képezné, nemcsak a Bombay-bői érkezett j pestis fertőzésre gyanús bőrök által származható fertőzés megakadályozása (ha az egyáltalában lehetséges volna az adott körülmények közöli) de kötelessége megállapilarii azt is, hogy kik bántak Trieszttől— Pozsonyig a bőrökkel, illetve a bő- i Vrökkel egy kocsiban volt szállítmányokkal, mely állomásokon adattak le abból a kocsikból szállítmányok? Ennek megállapítása után kötelessége az összes illetékes hátóságokat értesíteni a tényállásról, hogy azok is megtehessenek minden szükséges óvintézkedést a járvány elterjedésének megakadályozása iránt. Ma közigazgatási telefon-hálózat hianyában ily intézkedés lehetősége lehetetlenség, mert mig a vasúti igazgatóság megállapítja azt. hogy a déli vasút vonalán Kelenföldig és a magyar államvasút vonalán Pozsonyig, kik bánlak a gyanús szállítmányokkal és hol lettek azok leadva ; (feltéve, hogy a Bombay-ból érkezett bőrök csakugyan fertőzöttek) a pestis bacillus már az Adriától a Kárpátokig ugv széthurcoltatott, hogy azt többé lokalizálni nem lehetett. Ha a közigazgatási telefon-hálózat volna az egész országban és az illetékes közigazgatási hatóság kellő időben kapna értesülést arról, hogy Bombay-ból marhabőrök érkeztek területére, úgy az egész vonalon módjában volna az összes közigazgatási hatóságokat még az nap értesíteni és intézkedni, hogy az összes vasúti alkalmazottak, a ki a gyanús szállítmányokat kezelték, felügyelet alá helyeztessenek és a gyanús tárgyak megsemmisitlessenek. Igaz, hogy a föltett esetben mindezen messzemenő es kétes értékű intézkedések helyett egyszerűbb volna oly intézkedéseket létesíteni, hogy ily eset elő ne fordulhasson, akként, hogy a halébe különösen a magyar nemzet iránti szeretetet is beolthassa. Erről igen sokat és szakadatlanul beszélt nekem s mindig nagy örömmel említette előttem, hogy mennyire sikerült neki a magyarok iránti szeretetet Ferencz József kebelében felébreszteni. Örök emlékezetemben maradt azon mondása -- mely igen sokszor jutott eszembe életem megpróbáltatásainak idejében — hogy: milyen boldog leend a magyar nemzet akkor amidőn Ferencz József a fiatal főherceg lesz majd Magyarország felkent királya és uralkodója ! Egész áhítattal hallgattam ezt és ábrándjaimban mennyi jót hittem én magamban részemre és a jövőben! A zordonabb téli estéken midőn többször nála voltam gyakran beszélgetett nekem Kiss kanonok ezen értelemben az ő kedves tanítványáról. A többek között azt is felemlité, hogy midőn a királynál közös ebéden voltak, a fiatal főherceg gyakran megtréfálta nagybátyját Ferdinand királyt a magyar nyelvvel akként, hogy a beszéd fonalát arra terelte és midőn a magyar szót Ferdinand király — szokása szerint — rosszul ejtette ki, Ferencz József főherceg nagybátyja táron az ellenőrzés szigoritassék. De tudjuk, hogy nincs oly jó rendszer és szigorú ellenőrzés, a mi tökéletes lenne és kizárna minden tévedést és ne ámítsuk magunkat, hogy ily fellett esetek elő nem fordulhatnak és még a jövőben is elő nem fognak fordulni, hogy ha nem is tud róla a nagy közönség. De ez csak egy feltett eset a sok közül, a mi fényesen bizonyítja, mennyire nélkülözhetetlen ma a telelőn a közigazgatás céljaira; ezen kívül a gyakorlati életből még sok számtalan esetet lehetne felhozni, de minthogy a pestis a legveszedelmesebb betegség, mely ellen megvédeni az emberiséget a közigazgatás egy kiváló feladatát képezi. — tekintve, hogy Magyarország azon ázsiai tartományokkal, a hol jelenleg a pestis járvánvszerűen uralkodik, oly élénk kereskedelmi összeköttetésben áll, miszerint nap, mint nap jönnek onnét nagyobb mennyiségű gyarmatárúk — állati és növényi termények az országba, ill volna az ideje a közigazgatási telefon-hálózat behozatalát a törvényhatóságoknak országszerte tanácskozás tárgyává tenni és gyorsan követni azt az egynéhány vármegyét, mely területén a telefon-hálózat már létesítette á közigazgatás használatára. A püspök üdvözlése. Vác, dec. 28. Mikor dr. Schuster Konstantin Vácnak azokat a nagyszerű adományokat tette, a város elhatározta, hogy megyés püspökünket minden újévkor testületileg üdvözli. Az agg főpásztort azonban ezek az újévi fogadások mindig kifárasztották : ezért úgy változtatott a közgyűlés a határozaran, hogy feliratban üdvözli a püspököt minden újévkor s a feliratot a képviselőtestületi tagok aláírják. A felirat, melyet dr. Göndör Sándor főjegyző készített s a melyet a városatyák nagyobbrészt már aláírtak, igy szól: hibás magyar kiejtését mindig tréfásan utánozta, mire Ferdinand kedélyesen nem egyszer mondta : meglássátok, hogy a kis Franczliból még nagy magyar lesz! Ha tehát királyunk jó indulattal és szeretettel viseltetik a magyar nemzet iránt, azt a nemzet legnagyobb részben a derék és áldott lelkű Kiss Pál kanonoknak tulajdoníthatja. Még magam is, noha az udvarnál szolgáltam és ott alkalmam volt sokat tapasztalni úgy a saját szemlélődéseim valamint az udvari emberek előadásai után, még is azt mondhatom Kis Pál az ő elbeszéléseivel avatott be legjobban az uralkodó család belső életének mozzanataiba, a melyekben az ő utján olyan ismerős lettem, mintha azokat saját magam is láttam volna. Azonban sajnos, Kiss Pál kanonok, úgy az egész magyar nemzet, mint a magam kárára az 1846-ik év késő őszén rövid rosszullét után (gondolom úgy 50 életév körül) elhalálozott. Hirtelen halála akkor Bécsben sok mendemondát idézett elő. Temetésén én is ott voltam mély gyászba borulva, hogy megadjam ezen jeles és derék magyar hazafiúnak a végNagyméltóságú megyés püspök Úr! Kegyes főpásztorunk és jó szivü Atyánk! A letűnt év után fel virradt uj év reggelén elmélkedve állunk meg az idők mérhetetlenségét múlt és jövőre osztó jelen perceiben ; viszszatekintünk a múltba, a mi ott bensőnknek az éltető meleget adá: az a jövőre édes reménynyel tölti el mindannyiunk szivét! Hálás szivünk parancs szavát követve gondolatink szálai a múltba vezetnek vissza édesen elmerengve azon, nem maradhatnak ajakink zárva ama dicső emlékek felemlitése nélkül, melyek mindegyike egy-egy nemes jótéteményhez fűződik, melyekkel szeretett kegyes Főpásztorunk, a mi jóttevő atyánk mindanynyiunk szivét őszinte hálára gerjesztő s nincsen szeretett városunkban emberi lény, ki a. jó atya jóságára visszagondolva, ne a legőszintébb lélekkel kívánná a nemes szeretetre ez uj év alkalmából is a jóságos Mindenható bőséges áldását! Hiszen ha már a szoros családi kötelék szülte atyai szeretetnek saját vérei iránti megnyilatkozása erkölcsi tanúságot állít szavaink elé nem meghatóbb-e a szeretetnek azon nyilvánulása, melynek erkölcsi rugója a lelkiatyának lelki gyermekei iránti szeretete? Nem meghatóbb-e különösen akkor, midőn korunk határtalan mérvben nyilvánuló malerialismusa elül futva, lelki szemeink a végtelen pusztaságban egy-egy éltet adó oázisra — egy-egy megnyilatkozó határtalan szeretetre — találnak átszellemülve a túlvilági lét boldog hitében, egv nemesebb világnak nemes tettekben nyilvánuló létezése iránt erős hitet érzünk ; mert a gondolkodó elme az érdek parányi atomját sem képes felfedezni a meg-megnyilatkozó nemes szeretetben csak egy irányitó eszmét, mely a lelki világba vonz, egy vágyat a földöntúli boldogság felé, melynek megvalósítása nyomán ezrek és ezrek szeméről törli le a kétségbeesés keserű könnyét egy nemes kéz, mindezért földi jutalmat nem kíván ? Valóban a határtalan szeretet legnemesebb meg nyilatkozása ez! Te vagy e nemes lény kegyes Főpásztorunk, Te, kinek boldogságáért a múlt, jelen s jövő százezrei könyörögnek a Mindenek Alkotójához ! Atyai jóságodat mivel hálálhatnék meg inkább ez uj év dicső reggelén, mint őszinte tiszteletet és egy utolsó utolsó Isten hozzádot mondjak neki. Az ötvenes évek elején mialatt a lezajlott szabadságharcunkban részvételem folytán hét éven felül fogságot ültem Arad várában, de sokszor és számtalanszor volt az eszemben ezen derék hazafi emléke és mondása s nem egyszer gondolám, ugyan mit mondana most hogyha élne? . . . Jövendölése akkor keserű érzéseket gerjesztett keblemben ! . . . Sokszor tanakodtam ha vájjon nem csalódott-e ? . . , Azonban évek múltával az események — hála a Magyarok Istenének — mégis csak azt tanúsították, hogy a 7 és J/ä évig Aradon fogságban tépelődő inegérzé azt, hogy Kiss kanonoknak volt igazsága !!! Legyen tehát áldás emlékezetén, mert neki köszönhetjük, hogy legalább ma nemcsak a legelső, de valóban a legnagyobb magyar ember a király! Galsai Kovách Ernő 1848/49-es honvédőrnagy.
