Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)

1898-12-04 / 49. szám

VÁCI HI LI L A l’

Zilzer Sándorné, Freszburger Károlyné, Weiner Ignáczné, HeidenfeldÁnninné LővingerJózsefné, Polacsekné stb.

Lányok: Goldmann Róza, Schweitzer Gizella, Klein Malvin, (Budapest) Deutsch Ilona, (Budapest) Beck Berta, Reismann Elvira, Reismann Laura, Blau Aranka, Blau Róza, Klein Illona. (Budapest) Freund Rezsin, Kohlmann Irma, Schneller Rezsin, Preszburger Lina, Steiner Debóra, Lőwinger Bianka stb.

Felülfizettek: Steiner Adolf 2 frt 50 kr., Preszburger Károly 1 frt, Beck Ignác 1 frt 50 kr., Weiner Ignác 1 frt, Zilzer Adolf 50 kr., Reismann Ignác 5 frt, Rósenberg Mór 1 frt, Biel József 50 kr., Hirschfeld Izidor 1 frt, Silbermar.n 1 frt, Kohlmann Mór 50 kr., Schweitvzer Gábor 50 kr., Goldmann Izidor 50 kr, Schneller Miksa 50 kr., Boros Jakab 2 frt 50 krajcár, dr. Lengyel Soma 2 frt 50 kr., Schweitzer Dávid 1 frt, Zilzer Sándor 50 kr., Zilzer Dávid 50 kr., Lőwinger Ernő 1 frt, dr. Kohn Jakab 3 frt, Deutsch Mór 1 frt, Hoffmann Sándor 50 kr., Oberländer József 1 frt, Hirsch 50 kr., Régner Árpád 50 kr., Blau 50 kr., Háy Károly 2 frt, (Adács) mely összegekért köszönetét fejezi ki a nőegylet és Malbich Arámim jótékonysági egyletek nevében a rendezőség.

— Az Erzsébet-liget. A nagyemlékű királynénk emlékét szépen fogja megőrizni a mi városunk. Révész Béla városi képviselő ugyanis dr. Zádor polgármesterhez indítványt nyújtott be, hogy a derecskéi liget Erzsébet királyné nevét viselje ezentúl. Az indítvány a mai közgyűlésen kerül a tárgysorozatra s bizonyos, hogy a város képviselői egyhangúlag fognak hozzá járulni ahhoz, hogy Vác ily módon is megőrizze szerencsétlen királynénk emlékét.

— Uj vadászterület a királynak.

A kincstár a váci püspöktől hosszabb időre bérbe vette Szent-Jakab pusztát 75 ezer forintért. Szent Jakab földje gyenge termő, de annál nagyobb az erdőségei, melyek telve vannak nemes vaddal. Az uj vadászterületen a király fog vadászni gödöllői tartózkodása alatt.

— Gajáry Béla járásbiró. Dr. Gajáry Bélát nem régiben helyezték át a váci járásegyenesen arra felé vezet, a merre a háremet sejtettem.

Már-már ott voltunk abban a benyílóban, a mely a férfi szobáit a női lakosztálytól elválasztja, esetleg azzal összeköti. De csodálatos módon, nők vidám kacaját, szökőkutak csobogását, tulvilági zenét még most sem hallottam. Sokat jelentő arccal fordult felém a efendi és finom mosolylyal az ajkán adja tudtomra, hogy bemutatja a háremét.

— De jól megnézd ám az asszonyt, köti lelkemre az efendi. Ennyi felvilágosodottságon csodálkoztam ugyan, sőt ez a túlságos bizalom némiképp bántott is.

— Te akarád George Dandin, gondoltam magamban és úgy állottam ott a szentély ajtaja előtt, mint egy világhódító bajnok. Tehát megtudom, minek a nem tudása gyötrött és meglátom, minek a nem látása kinzott. Az ajtó, mely a bűvös szentélybe vezetett, egy kibővelt szőnyeggel volt befödve és mikor megnyílt előttem az éden, ismét a szerecsen aszszony szája tátongot előttem. Már-már kétségbe estem volna, iia meg nem vigasztal az efendi, hogy mindjárt itt lesz a háreme.

Addig letelepedtünk a hárem divánjára és ismét végig élveztünk egy fekete kávét, meg egy cigarettát. A nők termében nem szokás a csibukozás. Hiányzott ugyan a hárem helyiségéből az a meseszerő pompa, szökőkutak sokasága, fegyveres eunukhok arcvigyorgása, sőt

bíróságtól a szegedi táblához tanácsjegyzővé. Még meg sem melegedhetett Szegeden, mikor jött az újabb kinevezés: Bács-Almásra járásbirónak nevezte ki a király. A fiatal járásbirót Vácról is számosán üdvözölték.

— December másodika Vácon. A

megyés püspökünk elrendelte, hogy december első napján egy órai harangzúgás hirdesse a a magyar király ötven éves császári jubileumát és másodikén mise legyen minden templomban. Másodikén reggel sűrű köd ülte az utcákat (ama bizonyos fátyol) s a nagy templom Roskoványija hivta a hívőket, a Báthoryutcán pedig erős trombitaszóval vonult Sivó százados vezetése alatt a huszárezred a templomban, a hol nemsokára a gyengélkedő polgármester helyett Korpás Márton városi tanácsos, az állami tisztviselők, valamint Dobieczky alezredes vezetése alatt a helybeli tisztikar, valamint a tartalékos tisztek mind megjelentek. Elvitték a templomba az elemi, gimnáziumi ifjúságot csak azokat nem, a kik ezen a napon betegedtek meg. A misét dr. Virter Lajos nagy-prépost mondta fényes segédlettel, a székesegyházi kar pedig Kempter- miséjét adta elő. A mise után Dobieczky alezredes meghallgatta Sivó százados jelentését s ezután az egész ezred tisztikarával együtt levonult az alsóvárosi kaszárnyába, hol az alezredes beszéde után kiosztották az emlékérmeket. Zászló december másodikén egyetlen házat, sem az állami hivatalok épületeit nem díszítette.

— Kitüntetett főhadnagy. A király osztrák császárságának ötvenedik évfordulóján számos katonát kitüntetett. A kitüntetettek közt olvastuk Abonyi Andor a hatodik honvédhuszár ezred főhadnagyának nevét. A király meghagyta, hogy Abonyi főhadnagynak a legfelsőbb megelégedése tudtul adassék. A rokonszenves főhadnagyot a legfelsőbb helyről jött kitüntetésre számosán üdvözölték.

— Pauer Imre kitüntetése. Pauer Imre drt, egyetemi tanárt — mint a hivatalos lap szerdai számában olvassuk, a tanügy terén szerzett érdemeiért a király miniszteri tanácsossá nevezte ki.

még táncot lejtő hölgyek se jelentkeztek és érzék- meg idegzsibbasztó zene sem szólalt meg. Csak annyi vallott a női teremre, hogy tükör állott az egyik falon. Ehhez a mi aszszonyaink is értenek — gondoltam magamban. De még valami mást is vettem észre a falon, egy olyan forgó szekrényfélét. Ennek az a rendeltetése, hogy az ételeket, melyeket a hárem-részen készítenek, ráteszik erre a szekrényre, egyet fordítanak rajta és azzal ki — az előterembe kerülnek a tálak. így juttatja át a török háztartás az enni valót a férfiak részére anélkül, hogy érintkezniök kellene e miatt.

De haliga, csak hallga. Szív ne dobogj oly hevesen, lélegzett meg ne akadj, lábak ne inogjatok, kezek ne remegjetek. Édes, lehelletszerű csoszogás hangzik a szomszéd teremből, selyem függöny félre lebben és megjelenik előttem — egy vézna, tetőtől talpig bepólyázott, felkötött állu, bevattázott fülű, szárazakat köhécselő kis asszonyi teremtés.

íme a háremem — súgja a fülembe a félkegyelmi férje — vizsgáld meg egy kissé.

Nagyot nézek a jámborra, az visszanéz rám még nagyobbat nézek a feleségére, az nemcsak, hogy visszanéz, hanem ehol már nyújtja is felém a karját.

— Hekim efendi — szepegi a félbe maradt hárem-darab — beteg vagyok, gyógyíts ki a bajombó1.

— A kath. kör jelmez estélye. A

kath. kör tudvalevőleg jelmez estélyt rendez január nyolcadikán, farsang első vasárnapján. A kör már most mozgalmat indított, hogy a jelmez estély sikere biztosítva legyen. A múlt hét csütörtökjére ugyanis egybehívta a váci fiatalságot, hogy főleg a siker érdekében agitáljon. Az estély főrendezői Bercsényi János postafelügyelő és Várföldi Elek postafőtiszt. Az estélyt — mint megtudtuk — nem annyira tréfás estély lesz, mint sokan vélik. A fiatalság megígérte, hogy lehetőleg mindannyian jelmezben jelennek meg. A hölgyek már javában készülődnek is az estélyre, melynek mulattató programmja is lesz. A rendezőség, mely több összejövetelt is fog tartani a mulatságig, mindent el fog követni, hogy sokáig emlékezetes nap legyen a jelmez estély résztvevőinek az 1899. január nyolcadik napja.

— Brinzey Aurél gyásza. Brinzey Aurélt fegyintézeti t. írnokot — mint sajnálattal értesülünk, nagy csapás érte. Édes anyja hoszszas szenvedés után elhunyt. A gyászhir hétfőn éakezett s Brinzey azonnal elutazott anyja temetésére Karánsebesre.

— Halálozás. Részvéttel vettük a következő gyászjelentést: Alólirott megtört szívvel jelentik, miszerint felejthetetlen atyjuk, nagyatyjuk, illetve apósuk Shvoy Miklós volt uradalmi főtiszt és nyugalmazott kataszteri becslő-biztos életének 84-ik évében a halotti szentségek ájtatos felvétele után rövid szenvedés mellett folyó évi december hó 2-án történt gyászos elhunytét. A megboldogult hült tetemei folyó hó 4-én délután 3/4 4 órakor fognak a középvárosi sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat folyó hó 5-én reggel 8 órakor fog a felvárosi plébánia templomban a mindenhatónak bemutattatni. Vácott, 1898. december hó 2-án. Áldás és béke poraira! Shvoy Ferenc és családja. Shvoy Kálmán és családja. Shvoy Matild, Shvoy Irma férj. Krakker Kálmánná, férje és gyermekei.

— Vác város közgyűlése. A város rendes közgyűlését ma vasárnap délután tartja meg a közgyűlési teremben. A közgyűlés tárgy-Most már tudom, hogy hányadán vagyok. Az a doktor titulus ugyanis, melyet törökül orvosnak, hekimnek értenek, megtévesztette az efendimet és engem is kuruzslónak nézett. E hitét én soha se igyekeztem lerontani, mert nem egyszer vettem, főleg kisázsiai utazásaimban azoknak a piruláknak és egyéb többékevésbbé ártatlan szereknek jó hasznát, melyeket egy orvosbarátom tanácsára mindig magammal hordtam. Ezúttal is orvost fogtak bennem.

Már csak megtapogattam a vézna kis menyecske pulzusát és kérdem az efenditől, hogy hát a többi asszony nem beteg-é. Éltem a gyanúperrel, hogy az egészségesebbjeit rejtegeti előlem. — No még csak az kellene — szörnyüködött a barátom — hogy több is legyen, mikor ezzel az egygyel is annyi a bajom. Szakasztott úgy gondolkozik, mint akárhány férj a mi világrészünkből. Ezúttal megjártam a háremmel alaposan.

Hogy csalódásom mennyire elkeserített, arra már nem emlékszem eléggé, de hogy olyan dózist adtam be a betegemnek valamiféle porból, mely szegény fejének sokat alkalmatlankodott, azt abból is következtetem, hogy az én Hüsszejn barátom a legmélyebb megvevetéssel beszélt ezután az európai orvosi tudományról.