Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)

1898-12-04 / 49. szám

VÁCI HI LI L A l’ Zilzer Sándorné, Freszburger Károlyné, Weiner Ignáczné, HeidenfeldÁnninné LővingerJózsefné, Polacsekné stb. Lányok: Goldmann Róza, Schweitzer Gizella, Klein Malvin, (Budapest) Deutsch Ilona, (Buda­pest) Beck Berta, Reismann Elvira, Reismann Laura, Blau Aranka, Blau Róza, Klein Illona. (Budapest) Freund Rezsin, Kohlmann Irma, Schneller Rezsin, Preszburger Lina, Steiner Debóra, Lőwinger Bianka stb. Felülfizettek: Steiner Adolf 2 frt 50 kr., Preszburger Károly 1 frt, Beck Ignác 1 frt 50 kr., Weiner Ignác 1 frt, Zilzer Adolf 50 kr., Reismann Ignác 5 frt, Rósenberg Mór 1 frt, Biel József 50 kr., Hirschfeld Izidor 1 frt, Sil­­bermar.n 1 frt, Kohlmann Mór 50 kr., Schweit­­vzer Gábor 50 kr., Goldmann Izidor 50 kr, Schneller Miksa 50 kr., Boros Jakab 2 frt 50 krajcár, dr. Lengyel Soma 2 frt 50 kr., Schweit­zer Dávid 1 frt, Zilzer Sándor 50 kr., Zilzer Dávid 50 kr., Lőwinger Ernő 1 frt, dr. Kohn Jakab 3 frt, Deutsch Mór 1 frt, Hoffmann Sándor 50 kr., Oberländer József 1 frt, Hirsch 50 kr., Régner Árpád 50 kr., Blau 50 kr., Háy Károly 2 frt, (Adács) mely összegekért köszö­netét fejezi ki a nőegylet és Malbich Arámim jótékonysági egyletek nevében a rendezőség. — Az Erzsébet-liget. A nagyemlékű királynénk emlékét szépen fogja megőrizni a mi városunk. Révész Béla városi képviselő ugyanis dr. Zádor polgármesterhez indítványt nyújtott be, hogy a derecskéi liget Erzsébet királyné nevét viselje ezentúl. Az indítvány a mai közgyűlésen kerül a tárgysorozatra s bi­zonyos, hogy a város képviselői egyhangúlag fognak hozzá járulni ahhoz, hogy Vác ily mó­don is megőrizze szerencsétlen királynénk em­lékét. — Uj vadászterület a királynak. A kincstár a váci püspöktől hosszabb időre bérbe vette Szent-Jakab pusztát 75 ezer fo­rintért. Szent Jakab földje gyenge termő, de annál nagyobb az erdőségei, melyek telve van­nak nemes vaddal. Az uj vadászterületen a király fog vadászni gödöllői tartózkodása alatt. — Gajáry Béla járásbiró. Dr. Gajáry Bélát nem régiben helyezték át a váci járás­egyenesen arra felé vezet, a merre a háremet sejtettem. Már-már ott voltunk abban a benyílóban, a mely a férfi szobáit a női lakosztálytól elvá­lasztja, esetleg azzal összeköti. De csodálatos módon, nők vidám kacaját, szökőkutak csobo­gását, tulvilági zenét még most sem hallottam. Sokat jelentő arccal fordult felém a efendi és finom mosolylyal az ajkán adja tudtomra, hogy bemutatja a háremét. — De jól megnézd ám az asszonyt, köti lelkemre az efendi. Ennyi felvilágosodottságon csodálkoztam ugyan, sőt ez a túlságos bizalom némiképp bántott is. — Te akarád George Dandin, gondoltam magamban és úgy állottam ott a szentély aj­taja előtt, mint egy világhódító bajnok. Tehát megtudom, minek a nem tudása gyötrött és meglátom, minek a nem látása kinzott. Az ajtó, mely a bűvös szentélybe vezetett, egy ki­­bővelt szőnyeggel volt befödve és mikor meg­nyílt előttem az éden, ismét a szerecsen asz­­szony szája tátongot előttem. Már-már két­ségbe estem volna, iia meg nem vigasztal az efendi, hogy mindjárt itt lesz a háreme. Addig letelepedtünk a hárem divánjára és ismét végig élveztünk egy fekete kávét, meg egy cigarettát. A nők termében nem szokás a csibukozás. Hiányzott ugyan a hárem helyisé­géből az a meseszerő pompa, szökőkutak so­kasága, fegyveres eunukhok arcvigyorgása, sőt bíróságtól a szegedi táblához tanácsjegyzővé. Még meg sem melegedhetett Szegeden, mikor jött az újabb kinevezés: Bács-Almásra járás­­birónak nevezte ki a király. A fiatal járásbirót Vácról is számosán üdvözölték. — December másodika Vácon. A megyés püspökünk elrendelte, hogy december első napján egy órai harangzúgás hirdesse a a magyar király ötven éves császári jubi­leumát és másodikén mise legyen minden tem­plomban. Másodikén reggel sűrű köd ülte az utcákat (ama bizonyos fátyol) s a nagy tem­plom Roskoványija hivta a hívőket, a Báthory­­utcán pedig erős trombitaszóval vonult Sivó százados vezetése alatt a huszárezred a tem­plomban, a hol nemsokára a gyengélkedő pol­gármester helyett Korpás Márton városi taná­csos, az állami tisztviselők, valamint Dobieczky alezredes vezetése alatt a helybeli tisztikar, valamint a tartalékos tisztek mind megjelen­tek. Elvitték a templomba az elemi, gimná­ziumi ifjúságot csak azokat nem, a kik ezen a napon betegedtek meg. A misét dr. Virter Lajos nagy-prépost mondta fényes segédlettel, a székesegyházi kar pedig Kempter- miséjét adta elő. A mise után Dobieczky alezredes meghall­gatta Sivó százados jelentését s ezután az egész ezred tisztikarával együtt levonult az alsóvárosi kaszárnyába, hol az alezredes beszéde után kiosztották az emlékérmeket. Zászló december másodikén egyetlen házat, sem az állami hiva­talok épületeit nem díszítette. — Kitüntetett főhadnagy. A király osztrák császárságának ötvenedik évfordulóján számos katonát kitüntetett. A kitüntetettek közt olvastuk Abonyi Andor a hatodik hon­védhuszár ezred főhadnagyának nevét. A ki­rály meghagyta, hogy Abonyi főhadnagynak a legfelsőbb megelégedése tudtul adassék. A rokonszenves főhadnagyot a legfelsőbb helyről jött kitüntetésre számosán üdvözölték. — Pauer Imre kitüntetése. Pauer Imre drt, egyetemi tanárt — mint a hivatalos lap szerdai számában olvassuk, a tanügy terén szerzett érdemeiért a király miniszteri tanácsossá nevezte ki. még táncot lejtő hölgyek se jelentkeztek és érzék- meg idegzsibbasztó zene sem szólalt meg. Csak annyi vallott a női teremre, hogy tükör állott az egyik falon. Ehhez a mi asz­­szonyaink is értenek — gondoltam magam­ban. De még valami mást is vettem észre a falon, egy olyan forgó szekrényfélét. Ennek az a rendeltetése, hogy az ételeket, melyeket a hárem-részen készítenek, ráteszik erre a szek­rényre, egyet fordítanak rajta és azzal ki — az előterembe kerülnek a tálak. így juttatja át a török háztartás az enni valót a férfiak részére anélkül, hogy érintkezniök kellene e miatt. De haliga, csak hallga. Szív ne dobogj oly hevesen, lélegzett meg ne akadj, lábak ne inogjatok, kezek ne remegjetek. Édes, lehellet­­szerű csoszogás hangzik a szomszéd teremből, selyem függöny félre lebben és megjelenik előttem — egy vézna, tetőtől talpig bepólyá­zott, felkötött állu, bevattázott fülű, száraza­­kat köhécselő kis asszonyi teremtés. íme a háremem — súgja a fülembe a fél­kegyelmi férje — vizsgáld meg egy kissé. Nagyot nézek a jámborra, az visszanéz rám még nagyobbat nézek a feleségére, az nem­csak, hogy visszanéz, hanem ehol már nyújtja is felém a karját. — Hekim efendi — szepegi a félbe maradt hárem-darab — beteg vagyok, gyógyíts ki a bajombó1. — A kath. kör jelmez estélye. A kath. kör tudvalevőleg jelmez estélyt rendez január nyolcadikán, farsang első vasárnapján. A kör már most mozgalmat indított, hogy a jelmez estély sikere biztosítva legyen. A múlt hét csütörtökjére ugyanis egybehívta a váci fiatalságot, hogy főleg a siker érdekében agi­táljon. Az estély főrendezői Bercsényi János postafelügyelő és Várföldi Elek postafőtiszt. Az estélyt — mint megtudtuk — nem annyira tréfás estély lesz, mint sokan vélik. A fiatalság megígérte, hogy lehetőleg mindannyian jelmez­ben jelennek meg. A hölgyek már javában ké­szülődnek is az estélyre, melynek mulattató programmja is lesz. A rendezőség, mely több összejövetelt is fog tartani a mulatságig, min­dent el fog követni, hogy sokáig emlékezetes nap legyen a jelmez estély résztvevőinek az 1899. január nyolcadik napja. — Brinzey Aurél gyásza. Brinzey Aurélt fegyintézeti t. írnokot — mint sajnálattal értesülünk, nagy csapás érte. Édes anyja hosz­­szas szenvedés után elhunyt. A gyászhir hétfőn éakezett s Brinzey azonnal elutazott anyja temetésére Karánsebesre. — Halálozás. Részvéttel vettük a kö­vetkező gyászjelentést: Alólirott megtört szív­vel jelentik, miszerint felejthetetlen atyjuk, nagyatyjuk, illetve apósuk Shvoy Miklós volt uradalmi főtiszt és nyugalmazott kataszteri becslő-biztos életének 84-ik évében a halotti szentségek ájtatos felvétele után rövid szenve­dés mellett folyó évi december hó 2-án tör­tént gyászos elhunytét. A megboldogult hült tetemei folyó hó 4-én délután 3/4 4 órakor fognak a középvárosi sirkertben örök nyuga­lomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat folyó hó 5-én reggel 8 órakor fog a felvárosi plébánia templomban a mindenhatónak be­­mutattatni. Vácott, 1898. december hó 2-án. Áldás és béke poraira! Shvoy Ferenc és csa­ládja. Shvoy Kálmán és családja. Shvoy Ma­­tild, Shvoy Irma férj. Krakker Kálmánná, férje és gyermekei. — Vác város közgyűlése. A város rendes közgyűlését ma vasárnap délután tartja meg a közgyűlési teremben. A közgyűlés tárgy-Most már tudom, hogy hányadán vagyok. Az a doktor titulus ugyanis, melyet törökül orvosnak, hekimnek értenek, megtévesztette az efendimet és engem is kuruzslónak nézett. E hitét én soha se igyekeztem lerontani, mert nem egyszer vettem, főleg kisázsiai utazásaim­ban azoknak a piruláknak és egyéb többé­­kevésbbé ártatlan szereknek jó hasznát, me­lyeket egy orvosbarátom tanácsára mindig magammal hordtam. Ezúttal is orvost fogtak bennem. Már csak megtapogattam a vézna kis me­nyecske pulzusát és kérdem az efenditől, hogy hát a többi asszony nem beteg-é. Éltem a gyanúperrel, hogy az egészségesebbjeit rejte­geti előlem. — No még csak az kellene — szörnyüködött a barátom — hogy több is le­gyen, mikor ezzel az egygyel is annyi a bajom. Szakasztott úgy gondolkozik, mint akárhány férj a mi világrészünkből. Ezúttal megjártam a háremmel alaposan. Hogy csalódásom mennyire elkeserített, arra már nem emlékszem eléggé, de hogy olyan dózist adtam be a betegemnek valamiféle por­ból, mely szegény fejének sokat alkalmatlan­kodott, azt abból is következtetem, hogy az én Hüsszejn barátom a legmélyebb megve­­vetéssel beszélt ezután az európai orvosi tudo­mányról.

Next

/
Thumbnails
Contents