Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)
1898-10-30 / 44. szám
2 VÁCI HÍRLAP a melynek van szép számmal tagja is. Vájjon ennek az egyletnek csak az a kötelessége, hogy a régi cserép darabokat gyűjtse össze, vagy vegye meg és tegye közszemlére, vájjon nem az lenne-e az első kötelessége, hogy jövedelméből ásatásokat rendezzen s arra törekedjék, hogy nem csak speciálisan Vácnak, hanem Magyarországnak visszaadja Géza király holttetemét. Mikor a muzeum egyesület megalakult, örömmel fogadtam ezt a hirt, mert azt hittem, hogy miként az ország sok száz régészeti egylete, ez az egyesület is tenni, munkálni fog valamit. Az ország sok régészeti egyesülete mindent megtett, a váci, bár mint emlitém, egy vidéknek sincs annyi történeti eseménye, mint éppen a mi városunknak, csak választmányi ülésezik s határozatokat hoz az iránt, hogy új lámpát vegyenek-e az egylet helyiségébe, vagy a régi még megfelel a követelményeknek . . . Nem, uraim, nem a csendes elmélkedés a kötelessége az ilyen egyesületeknek s főleg nem a vácinak, melynek vannak egyéb kötelezettségei is ha már megalakult, ha már létezni akar. Első kötelessége, hogy felkutassa Vác alapitójának sirhelyét s ha ezt megtette nyugodtan elmélkedhetik tovább is. Pihenhet, mert oly nemes és nagy tervet oldott meg, a mivel nevét örökre beírta a történelem könyvébe s örök hálára kötelezte a magyar nemzetet fáradságos munkájával. így lesz-e, erre szeretnék választ kapni annak a sok ezer ember nevében is, a kik nem csak a jelennek élnek, hanem lelkesülnek a nemes, a szép múlt iránt is. Iskolaszéki gyűlés. Iskolaszéki gyűlés tartatott a múlt vasárnapon, a mikor ő nagyméltóságának a 80 forintos tanítói lakbéreket helybenhagyó leirata ha ágyunk lábánál állsz, ha számadásra hívsz. Mért jöttünk hát, kérded. Óh nagyon egyszerű okból, azért, mert az ilyenkor szokás, hogy megkoszorúzzuk elhunyt hozzánk tartozóink sírhalmait és mert félünk, ha nem teszszük, megszólnak érte. Az élet és az élők hatalma uralkodik itt is, nem a te szellemed, sem az elhunytak emléke. Az az özvegy ott derékhez álló legutolsó divat szerinti gyászruhában, ki most teszi drága koszorúját férje sírjára, talán rád gondol; oh nem, annál a háttérben álló férfinél járnak gondolatai, kit új férjéül szemelt ki; odább egy szerelmes pár sétál, ezek sem miattad jöttek ki, inkább egymás ragyogó szemeibe néznek, mint a te üres szemgödreidbe; másutt vételről tárgyal egy alkusz és botrányt lézenget nehány anyóka. Azok a bizonyos árva gyermekek, kiknek szeméből patakként hull a könny a drága édesanya sirhalmára a temető legelrejtettebb zugában, vagy csak nehány fanyar költeményben húzzák meg magukat. Nincs itt emlékezés, kegyelet, poézis, az élet van itt változatlan alakjában, a maga keserves küzdésével. Az Entreprise emberei jó pénzért feldíszítik a sirhalmat, te kijösz este, megnézed, helybenhagy ólag bólintasz fejeddel s másnap méltatankodol a borsos számla kifizetésénél. olvastatott fel, a melyben értesittetik az iskolaszék, hogy az érdekelt tanítók javára a temetők pénztárából 350 forintot fizethet. Jelentés tétetett a havi értesítő könyvecskékről, melyek előnyössége már eddig is nyilvánult, mert felkeltették a szülők érdeklődését és a gyermekekkel szemben pedig fegyelmi eszközül is szolgálnak. Egyházi elnök jelentette, hogy az alsóvárosi óvoda növendékségének száma rohamosan emelkedett, mi ott egy dajka alkalmazását állandóvá tette, mi által csak a személyi kiadás 400 frtra rúgott. Tekintve azt, hogy a városi képviselőtestület az óvodát eddig évenkint csak 150 forinttal segélyezte, a mely összegből egy óvodát fentartani lehetetlen; elhatározta tehát az iskolaszék, miszerint arra kéri a képviselőtestületet, hogy ha az alvárosi óvodát — melyre népességénél fogva nagy szükség van — továbbra is fentartani kivánja, úgy az eddig élvezett 150 frtos segélyt 400 frtra emelje fel. Az iskolaszék ezek után tudomásul vette a királyi tanfelügyelő leiratát, mely a rendes iskoláztatásra és az évi záró-vizsgákra vonatkozott, valamint a jegyzőnek azon jelentését, mely ez év végén megejtendő iskolaszéki tagok választására vonatkozott. Végül, többen folyamodtak a polgári iskolai tandíjnak az elengedéséért, kiknek, miután kérelmüket kellően indokolták, ügyében az iskolaszék lehetőleg kedvezően intézkedett. A színházi hét. Jutalomjátékok folynak, jele annak, hogy a társulat néhány este után új állomás helyére vonul. Az esztergomi lapokból nem jelenhetik meg egy szám sem, hogy ne hirdessék Havy társulatának érkezését: ez mutatja, hogy egy kis szórakozás után a primási város vágyvavágyik. A színtársulat csakugyan kedden távozik Vácról s bemutatja Esztergomban is azokat a darabokat, a melyekkel itt Vácon általános tetszést aratott, elismerve az igazgatónak azt a buzgalmát, hogy a közönséget a legújabb művekkel akarja szórakoztatni. A múlt szombaton a Madarász került színre. Annyiszor játszották már Zellernek ezt a kiválóan szép operettét Vácon, hogy bátorság kellett hozzá, hogy Püspöki Rózsika Postás Milkát válaszsza jutalomjátékának. Azt ő jól tudja, hogy mennyire benne van a közönség szere-Látod fagyos halál, minden hatalmad dacára sem tudsz megreszkettetni senkit. A kinek félni kellene tőled, a dús, a gazdag, az élet örömei közt nem törődik veled, a szegény pedig rólad ábrándozik. Miért is félne tőled, mit veszthet általad, nyomorúságát, azt nem sajnálja, rongyait nem félti, Ínségétől szívesen megválik. A nyomorult megváltónak hisz téged s rémtetteid jóra igyekszik magyarázni. Ha az anya kebléről elragadod csecsemőjét, azt mondja jól tetted, meg mentéd a szenvedéstől; ha a menyasszony fejéről letéped a mirtusz koszorút, vőlegénye megnyugszik benne, hátha a bűntől mentetted meg, véli s viszi tovább terhét zúgolódás nélkül ; ha az agg szülő élte fonalát metszed el, igy sóhajt gyermeke: sokat szenvedett szegény, megérdemli a nyugalmat. Nem félnek tőled zsarnok, ki ott jelensz meg, hol nem várnak s késlekedel ha hivnak, hiába nyújtod csontkezed, hiába állítod meg a pezsgő vért, nem tudsz uralomra vergődni. Kacagsz ugyan a hiú törekvésen, lázas sietségen, a mammon gyűjtésben verejtékező emberen, de ő nem hallja rekedt kacagásodat, az élet zaja elnyomja azt. Mi vagy mégis te, végcél, hatalmas rém, sápadt halál, miért keres a nyomorult s miért I tétében s most sem csalódott. Nem csak az anyagiakból, hanem a tapsból is jó részt vett ki. Vandége is volt az estének: Csörsz bárót játszotta Ágotay Ferenc a vidék egyik legkedveltebb komikusa. A hozzá fűzött reményeket a remek alakításával teljesen beváltotta. Vasárnap az Árendás zsidót adták. Ez a darab meglehetősen naiv meséjével csak úgy tartotta fenn magát, hogy egy kitűnő szerep van benne: az árendásé, a melyet minden komikus szívesen játszik el. Agotay mutatta be nekünk ezt a jóízű alakot és általános tetszést aratott. Hétfőn Mongodin úrnak (Heltay) kacagott a közönség a Kés történetében. Kedden Echegaray, ennek a kiváló spanyol Írónak Úrült-e vagy szentje került színre. Alig egy hete mutatták be ezt a darabot a vigszinházban s Havy Lajos nemes törekvésére vall, hogy kedden már Vácon is élvezhette a közönség igen jó előadásban. A dráma Echegaray egyik leggyengébb, legkegyetlenebb műve. Egy becsületes, ideális ember tragédiája az egész, Don Lorenzóé, a kiről kiderül, hogy milliói, neve nem az övé, mert becsempészett gyermek. S mert Lorenzó becsületes, Echegaray felvonásrói-felvonásra több terhet, gondot rak vállaira, hogy elbukjon a nélkül, hogy megmagyarázná őrült volt-e ez az ember, vagy szent. Don Lorenzót, az egyedüli hálás szerepet Balogh adta és helyel-közzel ki is használta a szerep előnyeit. A dajkájával váló jelenetekben teljesen eltalálta azt a hangot és érzést, a melylyel a közönséget könnyekre fakasztotta. Igen jó volt, Becskey Hermin a haldokló dajka szerepében, Szűcs Margit, mint mindig, most is inas szerepében. Csütörtökön ismét uj darabot mutatott be a társulat: a Két tacskót. Rémdráma, gyilkosságokkal, rablókkal, de mert Küry Klárának tetszett egyszer drámát is játszani, a darab a vidéken is tért hódit. Első sorban Baloghné Szűcs Margitot kell említenünk az előadók közűi. A harmadik kép drámai befejezését színésznő aligha játszhatja meg jobban mint ő. Püspöki Rózsi, Heltayné adta a két tacskót. A bolondos kis Fanfan, a beteg Claudinet. éppen nekik való szerep s egy nehány jelenetben igazi drámai hatást értek el. Ismételten feltűnt ezen az estén Daczó Vilma egy apáca kis szerepében: Az ő szerepköre úgy látszik, még sem a dráma lesz, hanem a vígjáték, erre predeszinálja őt a hangja, szép kinem mer mégis megtalálni. Alvás vagy álom nélkül, csendes, örök nyugalom? Milyen gyönyör volna akkor veled szembe nézni „s por lenni érzés nélkül.“ „Mily vígan feküdnék le miként anyám ölére s pihennék és aludnák nyugton ott.“ (Milton) Az ilyen végtelen érzéketlenség mi jó, mi kivánatos. De hátha álom képei vannak a halálnak, „s mi álmok jőnek é halálban,“ ez a kétség ezt a feltevés megriaszt. „Ki tudja a sírban,’vagy más gyászhelyen élő halált nem kell-e halnom, óh rettenetes gondolat, ha igaz,“ vagy az, hogy az ember isten fuvalta lelke nem pusztulhat el együtt a testi sárral, olyan gondolatok, hogy kiesik a kezéből a fegyver s a szegény nyomorult megáll s nem meri keresni tovább a halált. Talán a halál nem egy csapás, mely megszünteti az érzést, hátha egy új lét kezdete ? Nem tudsz, kevély ember, ki tudásoddal az eget ostromlód, erre a kérdésre feleletet adni! Kicsinyes dolgokat hajszálnyi pontossággal ismersz s a fő kérdést a lét és nem lét problémáját még csak nem is sejted. Kicsinyes a te tudásod, évezredes küzdelmed, kurta léted egy pillanattal sem tudod megnyujtani, annyit, mint te, tudott minden ősöd, hogy a halál bizton eljő, hogy „por vagy és a porba visszatérsz. “ Knoblauch. Géza.
