Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)

1898-10-02 / 40. szám

4 kosok, továbbá a dukai gazdaság egész tiszt­viselőkara és személyzete. Három órakor Balás Lajos váci kanonok megjelent kíséretével és beszentelte a halottat. Azután a halott tetemeit beszállították Buda­pestre. A kerepesi temető halottas házából tegnap délután három órakor temették s a te­metésen ott volt a fővárosnak számos előkelő tagja, a kik a kitűnő ügyvédet utolsó útjára elkísérték. Dr. Robitsek József haláláról a család kö­vetkező gyászjelentést adta ki: Özvegy dr. Robitsek Józsefné mint hitves­társ. özv. dr. Robitsek Mórné mint édesanya, özv. Sári Robitsek Vilma, dr. Robitsek Ágost, Robitsek Henrik Ferenc mint testvérei, dr. Robitsek Ágostné, Robitsek Henrik Ferencné, Frank Ludolf és neje és Schlesinger Samu nejével mint sógorai illetve sógornői, úgy a maguk, valamint a nagyszámú rokonság ne­vében is mély bánattól megtört szívvel jelen­tik, hogy* a forrón szeretett, felejthetetlen férj, a legjobb fiú, szerető testvér, sógor és rokon dr. Robitsek József budapesti ügyvéd, a buda­pesti ügyvédi kamara volt h. elnöke, Pest-Pi­­lis-Solt-Kis-Kun-vármegye törvényhatósági biz. tagja stb. stb. f. évi szeptember hó 29-én, reg­geli 6'/4 órakor, 46 éves korában Dukán jobb­létre szenderült. A drága halott földi marad­ványai f. é. szeptember hó 30-án délután 3 órakor fognak Dukán a római kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és f. é. októ­ber hó 1-én délután 3 órakor Budapesten a kerepesi temető halottas házából, ujjólagos beszentelés után, az ugyanezen temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat f. é. október hó 3-án reggeli 9 órakor lesz Budapesten a lipótvárosi Bazilika-templomban, f. év október hó 4-én délelőtt 11 órakor pedig Dukán a kegyúri templomban az egek Urának bemu­tatva. Duka, 1898. szeptember hó 29-én. Áldott legyen emléke ! Helyi és vidéki hírek. Az utcáról. Szól az egyik: — Szegény királyasszony! Hogy igy kellett meghalnia! És szól a másik : — Megölni egy királynét! A mi jó király­nénkat ! És nagyot sóhajt egyik is másik is. Aztán elhallgatnak. Az egyik valami igazítani valót talált a ba­rackon. Fölire tett néhány pirosló szép barac­kot, a rothadtat meg a zöldet pedig a szőllő alá temette. A másik lekuporodott a kandeláber mellé és nézte, hogyan foglalatoskodik a társa. Egyszer csak megszóllal: — Tudja mi jutott eszembe ? A másik odafordult a kérdező felé. — Hogy milyen jó volna ... De már úgyis késő! — Mi volna jó, Králikné? — kérdezi a másik. Kráükné mereven bámult maga elé. Csak nagysokára szólalt meg : — Milyen jó volna ha meglehetne tenni a numerusait. A 61 biztos. — Hat meg egy az hét. Ez biztosan kijönne. — És a 37 még biztosabb. — Igaz. A három is jó szám, meg a hét is. Azután elhallgattak. Mindegyik elmerült a maga gondolataiba. Egyszerre megint csak nagyot sóhajtott az egyik: — Szegény jó királyasszony ! . . . f VÁCI HÍRLAP — Az ambó egészen biztos volna! — mor­­tyogott a másik és még nagyobbat sóhajtott. — Vác város részvéte. Szomorúan emlékezünk vissza arra az időre, mikor Magyar­­ország elvesztette a trón örökösét: Rudolfot. Akkor gyászbaborult az egész nemzet ép úgy, mint most a királyné halálakor s őszhte szív­vel gyászolta a magyar királyfit. A nagv gyász­ban akkor a vidéki városok közt Vác városa fejezte ki legméltóbban gyászát. Mikor i teme­tés után a király először jött magyar 'óváro­sába, Vác város apraja-nagyja zászlókkalvonult ki a pályaaudvarra s az ősz királyt megháottan üdvözölte. Most mikor újabb veszteség írté a nemzetet, felmerült az az eszme, hogy hsonló módon kifejezze részvétét a király előtt Vác város polgársága. A király ma Walseebenvan Mária Valeria főhercegnő s unokái társasgá­­ban és itt hosszabb időt is szándékozik tölfeni. Októberben azonban Budapestre, illetve lö­­döllőre fog jönni s néhány napig csendes elo­­nultságban él azon a helyen, a hol a királyié egykor, nem is oly rég, oly szívesen tartózk­­dott. A király Gödöllőre utaztában szokái szerint Vácon fog áthaladni. A város intéz köreinek terve szerint, ha a király napps utazik át Vácon a polgárság ki fog vonulni í pályaudvarra az iskolás gyermekekkel együtt, hogy lássa a király szemtől-szembe a magyar földön, hogy a magyar ember részvéte s bánata nagy, de nagyobb az ő szeretetteljes hűsége is az ő királyához. / — Október 6. Vác függetlenségi polgárai mint minden évben, úgy ez idén is megülik az aradi tizenhárom kivégzésének évfordulóját. Október hatodikán a fehérek templomában gyászistentisztelet lesz a szabadsághősök lelki­­üdveért. — A királyné arcképe. A város tud­valevőleg elhatározta, hogy a királyné arcké­pét megfesteti. Dr. Zádor polgármester már érintkezésbe is lépett Ábrányi Lajos festőmű­vészszel, a ki többi a közgyűlési teremben elhe­lyezett képet is festette s Ábrányi örömmel vállalkozott az életnagyságú arckép lefestésére. — A király szava. Schönbrunnba el­vonulva dolgozta ki a király azt a kiáltványt, melyet népeihez, mely a gyász napjaiban vele érzett és gyászolt, intézett s megköszönni az újra tapasztalt ragaszkodást. Az újságok már közölték a király köszönetét s a király elren­delte, hogy a magyar miniszterelnök ezt a kiáltványt minden községben falragaszok útján is hozza nyilvánosságra, hogy a legegyszerűbb nép is tudomást szerezzen róla. Mi hozzánk is megérkezett a kiáltvány és a hatóságunk szerdán ragasztatta ki a nagy gyászkeretes szöveget. — A királyné emléke. A váci izr. statusz-kvó hitközség szerdán tartotta meg gyász­istentiszteletét, melyről a város polgárságát külön gyászkeretes meghívókon értesítették. Az imaházban ott volt a város képviseletében dr. Zádor János polgármester, dr. Göndör Sándor í főjegyző és a tanácsosok, Bercsényi János posta és táviró felügyelő, az izr. nőegylet élén Schneller Miksáné elnöknővel, a hitközség elöljáróságával dr. Vadas József vezetése alatt, az iskolaszék dr. Lengyel Somával az élén stb. A tiz órakor kezdődött gyászistentiszteleten először Abraliá­­movits Lázár kántor énekkarával énekelt gyász­dalokat, majd pedig Bender Jakab mondott magyar gyászbeszédet. Az istentiszteletet ismét az énekkar fejezte be megható gyászénekekkel. Ezután az egész közönség átvonult az iskolaszék helyiségébe, a hol a gyermekek szavaltak, Kramer Miksa tanító pedig szép beszédben mél­tatta a magyar nemzetet ért nap veszteséget. — Hegyi Antal megtérése. Még né­hány nap előtt hasábos cikkeket közöltek a j fővárosi lapok a csongrádi plébános viselt dol­gairól. Szenzáció számba ment ez és szenzá­ciószámba megy a hir, hogy Hegyi Antal — megtért. Püspökünk körleveléből győződtünk meg, melyben közzé van téve az az alázatos hangú levél, melyet Hegyi Antal intézett a püspökhöz. A levél Írója minden bűnét beis­meri és töredelmesen kér bocsánatot a megyés püspöktől. A jólelkű főpásztor megbocsátott megtévedt papjának s elrendeli, hogy vasár­nap e hó 2-án csongrádi hivatalába Hegyit visszahelyezzék. Remélhetőleg ezzel véget ér az ügy s többé Hegyi Antal nem fogja többé meg­bántani azt a jószivű agg püspököt, a kit nem csak a katholikusok, hanem más vallásfeleke­zetek, őszintén tisztelnek, szeretnek és becsülnek. — Balkay István miniszteri biztos. Bálkay Istvánt a váci kir. országos fegyintézet igazgatóját, a mint értesülünk, ismét nagy kitün­tetés érte. Még a múlt évben az igazságügy­miniszter megbízásából mint teljhatalmú minisz­teri biztos megrendszabályozta a lázongó lipót­­vári fegyenceket bámulatos gyorsasággal és kitűnő tudással, a múlt héten pedig ugyancsak a miniszter megbízásából Szamosujvártt járt, hogy meggyőződést szerezzen az ottani fegy­intézet állapotáról. Bizton hiszszük, hogy Balkay magas kiküldetésének ezúttal is fényesen meg­felelt s hogy ritka szakértelme őt mielőbb a börtönügy élére fogja állítani. — Halálozás. Gonda Mihály telekkönyv­­rezetőt és családját nagy csapás érte. E héten esztette el nejét, a ki hosszas szenvedés után I éves korában húnyt el. Temetése tegnap í'lután ment végbe nagy részvét mellett. — Kiss Józsefné kegydija. Dr. Kiss J'.sef városi közgyám özvegye kérvényt nyújtott b a városhoz, hogy számára kegydijat szavaz­­zc meg. A pénzügyi bizottság tegnap foglal­­kcjtt ezzel a kérvénynyel s hosszas tárgyalás úti elhatározta, hogy nem terjeszti pártolólag a Izgyülés elé. Ennek oka az, mint értesülünk — ezzel okolják meg a közgyűlésen is hatá­rozókat, hogy Kiss Józsefnek nem volt fő­­kerettorrása a városnál elfoglalt hivatala, csakiehány évig állott a város szolgálatában s küsiben is jó módban hagyta hátra csalad­ját. /város azonban mégis gondol a gyerme­kekre nevelési pótlék címén 50—50 frtot fog adni alig, mig 18 éves életkorukat el nem érik. — irák szabadságon. A járásbíróság­tól e Hapban két biró megy szabadságra : dr. Bőd és Éder dr. bírák. Mindketten kül­földön ltik szabadságidejüket. — -Akath. kör felolvasó estélyei. A váci tolikus kör minden esztendőben ren­dez egy-;t felolvasó estélyt. Eleinte kis idegen­kedéssel jgadta a közönség a Vácon új eszmét, később snban már a családok kedves talál­kozó he! lett minden ilyen estély. A kör most — nt értesülünk. — legutóbbi választ­mányi ülín elhatározta, hogy tekintettel a múlt évi :eres estélyekre, ez idén is rendez felolvasó <élyt. Az első estély október 16-án, a másodikovember 26-án lesz. A szereplőkről még mit s> tudunk s a rendező-bizottság is csak most zdett bele munkájába. — Új taír a főgimnáziumban. Meg­írtuk múlt munkban, hogy a kegyesrendiek főnöke -FricJános tanárt hirtelen elhelyezte Vácról Temetrra. Frick az I. b) osztály főnöke volt. Helyete Agárdi Sándor tanár Buda­pestről máriegérkezett s átvette az I. b) osztály vezett. — Szintsulat Vácon. Havy Lajos jónevű szinijgató ismét ellátogat Vácra s egyelőre tizenelőadást akar tartani jó erőkkel

Next

/
Thumbnails
Contents