Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)

1898-12-18 / 51. szám

Tizenkettedik évfolyam.

51. szám.

Vác, 1898. évi december 18.

VÁCI

Előfizetési árak :

Egész évre.............................6 írt — kr.

Félévre..................................3 írt — kr.

Negyedévre.............................1 írt 50 kr.

EGYES SZÁM ÁRA 12 KR.

Társadalmi és közgazdasági hetilap.

Megjelenik: minden vasárnapon reggel.

Kapható a kiadóhivatalban.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

VÁC, Géza király-tér 3. szám.

Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek.

Nyilt-tér sora 30 kr.

Főszerkesztő:

Felelős szerkesztő:

HIRDETÉSEK

Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

Kovach. Ernő.

Dercsényi Dezső.

j-atányosan fel-vétetnelc.

Kéziratok vissza nem adatnak.

A mi szőlőink.

Vác dec. 15.

Büszkék voltunk és vagyunk a mi szőlőinkre. Régente mikor az ország egyik leghíresebb bora termel nálunk, ma, mikor saját munkánkkal visszavarázsolni akarjuk azt a szép időket, hogy száz meg száz borvásárló járjon városunkban és vigye az ország négy tája felé a hires váci termést. A szőlőink legnagyobb része azonban még parlagon hever. Erről a szőlőkről akarunk most egy-két jó tanácscsal szolgálni.

Vác város határának egy jó része szőlőterület, hegyei pedig legnagyobb részt lehetőleg kedvező körülményekkel bírnak a szőlő számára.

Hogy mennyire alkalmasak, azt bebizonyították az elmúlt idők bő szüretei, melyek sajnos oly hirtelen letűntek akkor, a midőn a hihetetlen gyorsasággal pusztító filoxéravész romboló útjában feltartózhatatlanul rohant végig. Európán, hazánkban is tönkre tette úgy ezen, mint más kitűnő, sőt világhírű borokat termő hegyek szőlőit, csaknem lehetetik m m a* o

lenné téve ezáltal sok ezer családnak megélhetését.

Évek múltával végre, a midőn ezen kiszámithatlan veszteséget okozó pusztulás nyomasztó hatása alól felocsúdott az ország szőlőbirtokossága, tudatában annak, hogy megsemmisült vagyonát ismét visszaállítania úgy saját maga, mint családja. de hazája érdekében is kötelessége, hozzáfogott a szőlők rekonstrukciójához.

És minden nevezetesebb borvidéken voltak lelkes férfiak, kik áldozatoktól vissza nem riadva, — melylyel pedig tagadhatlanul össze voltak kötve az első s mondhatnám : inkább kísérletezés számba menő telepítések, gyakorlati tudásuk és az elméleti útmutatások egybevetésével újra ültették elpusztult szőlőiket, példát mutatva vidékük szőlőbirtokosságának.

Hogy mennyire sikerült az igy megindult rekonstf ikció, az, a mint most már megbírálható, vidékenkinl változó s pedig a szerint, hogyan az egyes telepítőknek, csak véletlen folytán, beAz én nagynéném.

— A Váci Hírlap eredeti tárcája. —

— Hozott Isten édes kedves drága öcsém, csak hogy végre valahára hajlottál meghívásomra, — igy fogadott a fővárosban lakó gazdag nagynéném, — mennyire örvendek látásodon, milyen jó színben vagy, hja, az a jó vidéki levegő! Tessél helyet foglalni nálam, — nem a székre, a divánra kedvesem ! Hogyan vannak drága rokonaim, beszélj róluk sokat, kiváncsi vagyok újságaidra, ugy-e bár sok hirt hoztál számomra? — Jó, nagyon szeretem s különösen ha tőled hallom édesem ... De nézz csak körül, hogyan tetszik új berendezésű lakásom, a faragott bútorok, a sok csecse-becse, mintha leány-szobában volnál, ugy-e? És a Thék-féle aluminium zongorám, drága volt, de kitűnő, majd játszhatol rajta, megengedem ... ez a fővárosi élet nagyon költséges, de elegáns, nagyon elegáns, nem lehet elvitatni; ti vidékiek el sem hiszitek, hogyan repül itt a pénz, minden lépésért fizetni kell, — nektek könnyű, mindenetek van bőven, megterem a búzátok, borotok, olcsó pecsenyét szolgáltat a baromfi udvar s mázsásodik az ólban a hizó, míg mi mindent készpénzen veszünk ... S képzeld .csak, ezek a fővárosi cselédek, na! nyelvesek,

tudnak, kénytelen ak bejáró asszonyt zavarban vagyok >d, vend'« "sói d bizoi

sz J.

drágák és még ( vagyok vendéglőből tartok, te a un.* pedig franci meghivjalak-e, ha rosszul ebét IJ, .

Pipába, — ozson.. azon*,. -1 \ elvárlak. el léssz ragadtatva a kávémtól? rnägam főzöm, aztán Pistát, tudod a Margitom fiacskáját, nálam kosztol, most éppen iskolában van, már a második reálba jár, tehát Pistát, mert színházba viszlek, elküldöm jegyekért . . . ne is szabadkozzál, vendégem vagy, rajta vagyok, j hogy jól érezd magadat körömben, igen kellemesen fogjuk az estét eltölteni. Hád bízom, hogy melyik színházba menjünk . . . azonban meg kell jegyeznem, hogy az Opera nagyon drága; a Magyar színházban Miss Haltont ajánlanám, de sajnos, ő most Bécsben mimózázik; a Bibliás asszony nem őszülő fejemnek való, neked is megárthatna ; a Tekenős békát pedig, tudd meg (s ezt súgva mondom) még a férfiak is álarcban nézik . . . hová jutottunk! Nincs más választás, a Nemzetibe megyünk.

— Jó kedves nagynéném, a mint parancsolja . . .

— Színház után együtt vacsorázhatunk a Szikszaiban vagy a Hungáriában ... óh. jaj, most jut eszembe, nem szabad vacsoráznom,

vált-e az ajánlott felújítási mód, avagy sem?

Csakis véletlennek nevezhetem ugyanis azt, hogy az annak idejében országszerte ajánlott s mint hazai szőlészetünk egyedüli megmentőjének nevezett amerikai fajták egyes vidékek talajában sikeresen beváltak.

Azon kényes és sok igényű amerikai fajták ilyen szerencsés körülmények közé jutottak pld. az Arad-Hegyalján, a hol ismét boldoggá tették annak népét, újra visszavarázsolhatták az elmúlt vig szüreteket, újólag virulóvá változtatva a kitűnő fekvésű, már-már elkopárodolt hegyoldalakat.

Sajnos, hogy ugyanazon fajták Vác város hegyeiben nekik csak nagyon kevéssé megfelelő viszonyok közé kerülve, pusztulásnak indultak, miáltal hosszú időre el vették kedvét a birlokosságnak a hegyek betelepítésétől.

Ennek oka pedig, a mint azt az elitjei: hasonló eredmények tanulmányozása Jéj tál azóta szerzett tapasztalatok imi

orvosom eltiltott tőle . . . milyen kár, igazán sajnálom . . . node sebaj, nálam fogsz vacsorázni Pistával; majd finom felvágottat rendelek számodra, felnyitunk egy üveg Toriéit, theát főzök, Cabos-süteményt adok hozzá és aztán csevegünk soká, soká . ... az öreg Borbála ezalatt felágyaz neked a rózsaszín szobában s álmodni fogsz szépeket, kedveseket a téged oly nagyon szerető nagynénédről.

— Nagyon helyes, csókolom kezét drága nagynéném, hogyan viszonozzam jószívűségét, tehát engedelmével megyek a Kis Pipába.

— Isten veled, elvárlak ozsonnára pont négy órakor.

Ozsonnázás közben megérkezik Pista.

— Nagymama, nagymama, gondolja csak .. .

— Szervusz Pista !

— Isten hozta bácsi, csókolom a kezét.

— Hozod a jegyeket kedves Pistikém ? — Kérdé nagylelkű nyugalommal nagynéném.

— Nagymama, minden jegy elfogyott! Itt az öt forint. Tessék.

— Elfogyott?. — kiáltá nagynéném meglepetéssel, — be kár, ki hitte volna, ezt már igazán sajnálom. így vagyunk a színházakkal a téli évadban, egy héttel előbb kell jegyről gondoskodnunk ! Soha ilyen bosszúságot, ilyen mérget! Jaj fejem, jaj fejem ! Régi bajom, a migrén, már érzem, már kínoz . . . Borbála ! Borbála ! készítsen meleg borogatásokat a fehÚzluM