Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-10 / 10. szám

V AC I II I 11 L A l

o

— Váci Hirlap mellsklapja. —

Vác, 189ö.

Március 1 ió IO.

Nemesitési eljárások az amerikai szőlőknél.

Az ojtványok elvermelése az ültetésig.

A bekent ojtványok ötvenes csomagokba ■lesznek kötözve és az ültetés idejéig nedves homokba, árnyékos helyen a következőleg el vermelve : a földre teszünk 20—25 cm. vastag- homokréteget, erre sorban egymás mellé szorosan fektetjük az ojtványköte- geket, a közöket homokkal kitöltjük és annyi homokot rakunk reá, hogy legalább 5 cm. vastagon be legyenek fedve. Ekkor ismét rakhatunk egy sor ojtványköteget, melyet hasonlólag fedünk be homokkal. Ügyelni kell, hogy sem az ojtógaly felső, sem az alany alsó vége ne maradjon fedetlenül és hogy az ojtványokból legfeljebb 4 sor jöjjön egymás fölé, mert ha vastag rétegbe vermeljük el az ojtványo- kat. azok könnyen megfüllednak és akkor semmi körülmények között sem forradnak meg.

Mindezen munkákhoz pedig kell egy főfelügyelő, ki elég intellig-enciával bir a munkálatokat úgy vezetni s a munkásokat úgy beosztani, hogy azok mindegyike folyton el legyen foglalva s hogy sem az alanyfajok, sem a nemes fajok között keveredés ne jöjjön létre. Ezért az egész oj- tási munkáról előleges terv készítendő, melyhez azután a kivitelnél szorosan kell 1 ragaszkodni.

Segédszerek a ki ültetéshez.

Furkó.

Az ojtványok befurkózásához fenyőfából,

A furkó vastagsága 10 cm., négyszögben, a sarkok kissé legömbölyítve. Hoszszusága 50. cm. A nyél hosszúsága a munkás magasságának megfelelő.

Három-águ villás kapa.

Az egész kapa hosszúsága 35 cm., a fogak hosszúsága 18 cm. Szélső fogak egy- mástóli távola 14 cm. A csákány rögök szétverésére szolgál.

Az ojtványok kiültetése az iskolába.

Az ültetés segédeszközei e következük ;

1. Egyenes szélű és végű ásó Az ásólap szélessége alul 17 cm., felül 21 cm., hosszúsága -28 cm. 2. Keskeny, egyenes szélű és végű kapa 3. Földkaparó 4. Sürü fogú vasgerblye 5. Ültető deszka. Ez egy-két méter hoszu és 20 cm. széles deszka, mely akként van hátul támasztóval ellátva, hogy az ültető-árok szélén majdnem függélyesen felállítható legyen. Előrészén vonalakkal be van osztva akként, hogy ezen vonalok jelezzék az ojtványok távolságát a sorokban, a mi legcélszerűbben egymástól 5 cm. távolra vehető. 6. Az ojtványok viteléhez deszka-tálcák 7. Furkó az ültetett ojtványok befurkózásához.

Ha az ültetés ideje elérkezett, akkor az őszszel megforgatott és elegyengedett ojt- vány-iskola táblát a talaj porhanyósága szerint beosztjuk és pedig minél porhanyóbb a föld. annál sűrűbb, minél kötöt- tebb, annál ritkább sorokba ; de a sorok egy méternél sűrűbben nem lehetnek. Legcélszerűbbek a 120—140 cm. széles sorok. A sorok iránya lehetőleg kelet-nyugoti legyen.

b) Az ültetés keresztülvitele.

A kijelölt sorirányokban aztán zsinórt huzunk ki és egy ásónyom mély és ugyanily széles árkot ásunk s a kikerült földet azon irányba dobjuk, amerre az ültetést folytatjuk. Ezen árokban egy második ásónyom ásást teszünk, de a földet jól megporha- nyitva az árokba hagyjuk s azután az árok melletti területrészletből annyi jó porhanyó talajt teszünk az árokba, hogy az csak 10 cm. mély maradjon, Az árok azon szélét, honnan az ültetést kezdjük, kapával kiegyengetjük, hogy az ültető deszkák jól elhelyezhetők legyenek. Ekkor a helyszínére szállított ojtványokból 2 köteget = 100 db az ültető tálcákra teszünk, a köteléket, mtdylyel az ojtványok csomagolva voltak, felvágjuk és az ültetésre szánt árokhoz visszük. Itt az ültető-deszkát az árok azon oldalara helyezzük, hol az ültetést kezdtük s a rajta levő beosztási vonalaknak megfelelöleg az ojtványokat az árokban levő porhányó talajba dugdossuk, de csak annyira, hogy azok megálljának és az ojtógalyak felső vége lehetőleg egy színben álljon.

Hogy kell nz árkot kitölteni ?

Ekkor az árkot a mellette levő földből kitöltjök és megtapossuk, miközben a taposó ember a netalán görbén ültetett ojtványokat kiegyengeti a másik pedig meg- furkózza. Ennek megtörténtével a sorközökből földet huzunk az ojtványokhoz az alany félmagosságáig és az erre készült furkókkal újból megfurkózzuk az ojtványok tövét, de vigyázunk, hogy az ojtógalyat le ne üssük vagy az ojtás helyét meg ne sértsük. Eurkózás után ismét földet hnzunk az ojtványokhoz mindkét oldalra az ojtás he lyéig. Ha a föld nem elég porhanyó, akkor villás-kadával felvágandó mindkét oldalon és vasgereblyével megporhanyitandó.

A sorok nieg'taposásáról.

Az igy feltöltött sorokat mindkét oldalon egyszerre megtapossnk t. i. az ojtványokhoz nyomjuk a földet és jó porhanyó talajjal az ojtógaly felső részéig feltöltjük és kézzel mindén egyes ojtványnál az oj- tási helyhez hozzányomkodjuk a földet. Ekkor azután annyi földet huzunk az ojt- ványokra, hogy az ojtógaly felső vége 4—5 cm. magasan be legyen fedve és a földet kézzel széppen megporhanyitjuk és elegyengetjük. Ez által 30—50 cm. magas bakhátat kapunk, melyben az ojtványok akként vannak elhelyezve, hogy azok alsó vége dly magasan sőt magasabban van, mint a bakhátak között levő talaj felszíne.

Hogy bánjunk el a sorközökkel.

A mint az ültetést elvégeztük, a sörközöket azonnal jó mélyen felkapáljuk. Ezen munkához igen célszerűen használhatók a

mellékelt ábra szerint készült kis háromágú villás kapák, melyek fokán a véső szerű toldalék arra szolgál, hogy a talajban netalán előforduló rögöket felaprózzuk.

c) Az oltványok további ápolása évközben.

Talaj por hanyit ás.

Az igy elültetett ojtványokat azután érintetlnnül hagyjuk egészen julius közepéig, a mikor már a hajtások 15—20 cm. hosszúak, sőt ennél is magasabbak és a hajtásokon meginduló kacsképződés erőteljes növekedésre mutat.

De ha az ojtványokat nem bántjuk, annál gyakrabban munkáljuk annak talaját és pedig :

Mi a teendő esős időbe ?

Valahányszor eső esett, mielőtt a talaj felszíne kiszáradt s igy megcserepesedett volna, ujjainkkal a bakhátak felszínét meg- kapargatjuk, hogn a cserepesedés képződését megakadályozzuk s a bakhát talajának nedvességét a hajcsövesség megszakítása által visszatartsuk. Ezt annyiszor kell tenni, a hányszor csak eső után kiderül az idő, sőt ha éjjel esett, reggel a porhanyi- tást elvégeztük, s ezt egy délben esett eső ismérs leveri, délután ismételni kell azt. Itt nem szabad az idővel és munkával fukarkodni,

A sorközök kapálása.

A sorközöket lehetőleg gyakran kapáljuk és pedip mindig jó mélyeen, ezen kapálásnak nem csak a gazirtás a célja, hanem főképen a talaj lazítása s igy megóvása a kiszáradástól. Különösen minden eső után, a mint a sorközökbe be lehet menni és a föld nem áll össze kapálás közben, hanem könnyen szétesik, azonnal kapálni kell.

Bár elszedtük az alany szemeit, mégis megtörténhet, hogy egyik-másikon ott marad egy-egy rejtett mellék szem és az kihajt. Ezen hajtásokat ismételve el kell távolítani akkémt, hogy a bakhát laza talajába jó mélyen benyúlunk ujjainkkal és kitépjök a hajtásokat.

Mi a teendő száraz időjárásban ?

Ha állandó meleg és száraz időjárás van, minekelőtte ojtyányaink megöntözésére határoznánk el magunkat, huzzuk fel a talajt a bakhátak közül a bakhátakra akként, hogy a ojtáshely magasságának irányában egy 5—6 cm- széles patka képződjön. Ez által a. bakhátak talajának kiszáradását megakadályuzzuk. Ha azután eső esett, a patkák ismét eltávolíthatjuk a bakhátak mellől.

2. Gyökér elszedés.

Julius közepén, midőn az ojtványok hajtásai már elég hosszúak t. i. 15 cm. vagy ennél hoszszabbak, következik az ojtógalyak által az ojtás helyén képezett gyökerek elszedése. E célbót a bakhát két oldaláról egyenes szélű, keskeny kapákkal elhúzzuk a földet akként, hogy az ojtványok mellett csak 10—15 cm. széles föld-