Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-22 / 51. szám
Kilencedik évfolyam. 51. szám. Vác, 1895. évi december 22. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: E^ési, évre ...........................6 frt — kr. Félévre......................................3 frt _ kr. Negyedévre ...........................l frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Felelős szerkesztő és laptulajdonos D r. KISS JÓZSEF VÁC, Mária-Teréz ia-rqlcpart, Dr. Kiss - féle ház. I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Uyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajezár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK jutányosán, eszközöltetnek. Kéziratok vissza nem adatnak. Peragit traracjuiilla potetstas, quae violenta nequit. A béke ünnepén. i Fehér háztetők, zúzmarás fák, jégvirágos ablakok járják nálunk, mikor emlékét üljük a bethlehemi kisded születésének. Szép a húsvéti feltámadás pompája, szép az Úrnap illat terhes körmenete, de sokkal szebb a hólepte karácsony, a békefejedelem piciny, izékes jászola. Nagyon elfásult ember lehet, aki, ha már felnőtt embertársai ügyes-bajos dolgaival nem törődik is, ha hidegen megy el felebarátja szerencséje mellett : részvéttel ne viseltetnék egy gyermek öröme, egy gyermek bánata iránt. Ezért van, hogy bár a feltámadt, a diadal útján haladó Krisztus sok ellenséget lát maga körül, a jászolszalmáján pihenő kisded még a legindifferensebb, vallásilag legközönyösebb ember lelkében is a meghatottság, részvét bizonyos húrját érinti. Annál is kedvesebb pedig a karácsonyi jászol, mert, aki benne feküdt, hirdette, meghozta a világnak, az egyeseknek úgy, mint az összemberiségnek a legdrágább kincset, a békét. Hogy ez a legbecsesebb valami, mutatják a családok, melyek nélküle szűkölködnek, mutatják a nemzetek, melyek talpig fegyverben állanak, csakhogy a békét megőrizzék. Hol béke nincs, nincs jólét, mint a régi latin közmondás is tartja: „Discordia rés maximae dilabuntur.“ (Az egyenetlenség a legnagyobb dolgoknak is sirját ássa. De az ujonan született Megváltó nemcsak a békét hozta meg az emberiségnek, hanem megadta az eszközöket is, mikkel ez a drága kincs megszerezhető. „Lélekben és igazságban“ kell élni, akkor azután minden ember, gazdag úgy, mint szegény részesül a Krisztus hirdette béke áldásaiban. Kettős a viszony, mely az embert köti Istenhez és embertársaihoz. Ha e kettős viszony megfelel a Krisztus szabta mértéknek, akkor áll be ennek eredménye a béke. Isten lélek, lelki, a viszony, mely közte és az ember között fennáll s bár igaz, hogy ennek külsőleg is kifejezésre kell jutnia mégis, amely vallás csak külsőségekre rakja alapjait — az nagyon messze van attól a nivótól, melyen Krisztus vallásának állnia kell. Olyan az, mint a fehérre meszelt sir- bolt, mely kivül diszes, belül enyészet. Lélekben kell tehát imádni az Istent, belül a szivben kell a vallásosság virágjának kikelni s ha talán egy némelyik szemében atheista is valaki, sokkal igazibb imádója lehet az az Istennek, mint aki naphosszat a templomokat bújja, belső meggyőz-dös, lelki vallásosság nélkül. Sokkal is földibb, sokkal is reálisabb fundamentumra raktak le a későbbi kor emberei az igaz hit világát, mintsem a ma született Megváltó akarata volna, s ha eljönne most e percben, bizony nem ismerne többé arra az intézményre, melyet az „ő* egyházának, az ő müvének neveznek ; ő nem igy, nem ilyennek akarta s nem tudom, nem ismétlőd ék-e a jeruzsalemi templombeli jelenet? Azért van, hogy csak meghasonlást idéz elő a lelkekben. Nem tudni, mit higyjünk. Azt-e, ami tanittatik, azt-e ami példában mutat- tatik. Melyik az igazi? Qaid est veritas ? A theoria-e ami isteni, lelki, vagy a praxis, mely emberi, testi, világi ? Az igazi, lélekben való, minden képmutatástól ment vallásosság azonban csak egyik alkatrésze a békének, amelyet az isteni Űdvözitő karácsony ünnepén magával hozott. A másik alkotó rész az „igazság.“ Nem csak Istenhez köti az embert valami, hanem embertársához is Ez a valami az igazság, jog és méltányosság. Csak az, ki embertársával szemben mindenben megtartja a suum cuique elvét, aki mindenkit felebarátjának néz s az szerint bánik vele, egyedül az érzi magában a békét, melynek fejedelme a bethlehemi kisded. És ha okát keressük, hogy e földön miért oly ritka a béke nem csak abban találjuk fel, hogy az emberek, vagy egészen vallástalanok, vagy tetteikkel lábbal tiporják, a mit nyelvükkel hirdetnek, példájukkal sárba rántják, amit ajtatos szemforgatással szent és sérthetetlennek mondanak : hanem abban is, hogy embertársaikkal szemben nem a jog, hanem jogtalanság, nem az igazság, hanem a zsarnokság, nem a szeretet, hanem a gyűlölet szabályai szerint járnak el, Az erdő vadja nem oly ellensége egymásnak, mint az emberek. A műveletlen négerek több méltányossággal vannak egymás iránt, mint a kultúrában előrehaladott keresztények. Ha valakinek csak szemernyi hatalma van is, nem arra forditja, hogy embertársán segítsen, hanem hogy durva pöffeszkedé- sével, goromba fennhéjázásával mutassa ki micsoda legyen ő ? Manapság nem azt nézik, mikép segíthessenek egymáson, hanem mikép alázhassák meg, nyomhassák el, foszthassák ki felebarátaikat erkölcsi és anyagi értékeiből! Ebben rejlik a .munkásnép harca is a nagy töke ellen, mert ha volna méltányosság, igazság és jog, nem duslakodnának az iparvállalatok rosszul fizetett alkalmazottaik, munkásaik véres verejtékében, hanem nekik is kijuttatnák ami jogos és méltányos. Ha igazság uralkodnék a keresztények közt, nem volna lehetséges, hogy mig- egy és ugyanazon igének egyes pásztorai százezrekkel birnak, addig azok, kik szerény munkások alamizsnára, a keserves párbérre szoritvák ! Béke nélkül kín az élet. Háborúságban élni Istennel és embertársunkkal nem lehet rendeltetésünk. Törekedjünk azért, hogy az igazi, lelki vallásosság keljen ki szivünkben, Járjunk el felebarátunkkal szemben az igazság elvei szerint, akkor mi is részesülünk abban, amit az angyalok kara a jóakaratú embereknek ígért: az igazi mennyei békességben ! M. . . . y. Karácsony. Ünnep van: szent karácsony Szól az ima zeng az ének Egy lélekkel, egy ajakkal A megváltó szent nevének. Ma született az Úr Jézus Betelt az év teljessége. Dicsőség a nagy Istennek S embereknek égi béke. A szent eszme testet öltött Hogy áldását széjjelszórja Itt a földnek minden részén Szegényekre, gazdagokra. 8 a merre ment, a merre járt Boldogság volt a nyomában. . Hozzánna ! üdv ! hangzott szerte Az öröm a szent honában. De a kaján bűn s irigység Nem jó szemmel nézte végre Az igaznak gyözedelmét Bomlási vitt az Úr fejére. Elüldözték, megkinozták Láncot dobtak a kezére Megcsúfolták, arcul verték S úgy vitték vesztőhelyére. De hiába kötözték meg S fesziték fel a keresztre : Mig a Mól is feltámad S eget kér az égi eszme. J. . . S 0 i A E10 K» íKíA Lapunk mai száma 12 oldalra terjed. *1*58