Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-22 / 51. szám

Kilencedik évfolyam. 51. szám. Vác, 1895. évi december 22. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: E^ési, évre ...........................6 frt — kr. Félévre......................................3 frt _ kr. Negyedévre ...........................l frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Felelős szerkesztő és laptulajdonos D r. KISS JÓZSEF VÁC, Mária-Teréz ia-rqlcpart, Dr. Kiss - féle ház. I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle­mények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirde­tési pénzek. Uyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajezár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK jutányosán, eszközöltetnek. Kéziratok vissza nem adatnak. Peragit traracjuiilla potetstas, quae violenta nequit. A béke ünnepén. i Fehér háztetők, zúzmarás fák, jégvirágos ablakok járják nálunk, mikor emlékét üljük a bethlehemi kisded születésének. Szép a húsvéti feltámadás pompája, szép az Úrnap illat terhes körmenete, de sokkal szebb a hólepte karácsony, a békefejedelem piciny, izékes jászola. Nagyon elfásult ember lehet, aki, ha már felnőtt embertársai ügyes-bajos dolgaival nem törődik is, ha hidegen megy el fele­barátja szerencséje mellett : részvéttel ne viseltetnék egy gyermek öröme, egy gyer­mek bánata iránt. Ezért van, hogy bár a feltámadt, a dia­dal útján haladó Krisztus sok ellenséget lát maga körül, a jászolszalmáján pihenő kis­ded még a legindifferensebb, vallásilag legkö­zönyösebb ember lelkében is a meghatott­ság, részvét bizonyos húrját érinti. Annál is kedvesebb pedig a karácsonyi jászol, mert, aki benne feküdt, hirdette, meghozta a világnak, az egyeseknek úgy, mint az összemberiségnek a legdrágább kincset, a békét. Hogy ez a legbecsesebb valami, mutat­ják a családok, melyek nélküle szűkölköd­nek, mutatják a nemzetek, melyek talpig fegyverben állanak, csakhogy a békét meg­őrizzék. Hol béke nincs, nincs jólét, mint a régi latin közmondás is tartja: „Discordia rés maximae dilabuntur.“ (Az egyenetlenség a legnagyobb dolgoknak is sirját ássa. De az ujonan született Megváltó nem­csak a békét hozta meg az emberiségnek, hanem megadta az eszközöket is, mikkel ez a drága kincs megszerezhető. „Lélekben és igazságban“ kell élni, ak­kor azután minden ember, gazdag úgy, mint szegény részesül a Krisztus hirdette béke áldásaiban. Kettős a viszony, mely az embert köti Istenhez és embertársaihoz. Ha e kettős viszony megfelel a Krisztus szabta mérték­nek, akkor áll be ennek eredménye a béke. Isten lélek, lelki, a viszony, mely közte és az ember között fennáll s bár igaz, hogy ennek külsőleg is kifejezésre kell jutnia mégis, amely vallás csak külsőségekre rakja alapjait — az nagyon messze van attól a nivótól, melyen Krisztus vallásának állnia kell. Olyan az, mint a fehérre meszelt sir- bolt, mely kivül diszes, belül enyészet. Lélekben kell tehát imádni az Istent, belül a szivben kell a vallásosság virágjának ki­kelni s ha talán egy némelyik szemében atheista is valaki, sokkal igazibb imádója lehet az az Istennek, mint aki naphosszat a templomokat bújja, belső meggyőz-dös, lelki vallásosság nélkül. Sokkal is földibb, sokkal is reálisabb fundamentumra raktak le a későbbi kor emberei az igaz hit vilá­gát, mintsem a ma született Megváltó aka­rata volna, s ha eljönne most e percben, bi­zony nem ismerne többé arra az intéz­ményre, melyet az „ő* egyházának, az ő müvének neveznek ; ő nem igy, nem ilyen­nek akarta s nem tudom, nem ismétlőd ék-e a jeruzsalemi templombeli jelenet? Azért van, hogy csak meghasonlást idéz elő a lelkekben. Nem tudni, mit higyjünk. Azt-e, ami tanittatik, azt-e ami példában mutat- tatik. Melyik az igazi? Qaid est veritas ? A theoria-e ami isteni, lelki, vagy a praxis, mely emberi, testi, világi ? Az igazi, lélekben való, minden képmu­tatástól ment vallásosság azonban csak egyik alkatrésze a békének, amelyet az isteni Űdvözitő karácsony ünnepén magával hozott. A másik alkotó rész az „igazság.“ Nem csak Istenhez köti az embert valami, hanem embertársához is Ez a valami az igazság, jog és méltányosság. Csak az, ki embertársával szemben min­denben megtartja a suum cuique elvét, aki mindenkit felebarátjának néz s az szerint bánik vele, egyedül az érzi magában a bé­két, melynek fejedelme a bethlehemi kisded. És ha okát keressük, hogy e földön miért oly ritka a béke nem csak abban találjuk fel, hogy az emberek, vagy egészen vallás­talanok, vagy tetteikkel lábbal tiporják, a mit nyelvükkel hirdetnek, példájukkal sárba rántják, amit ajtatos szemforgatással szent és sérthetetlennek mondanak : hanem abban is, hogy embertársaikkal szemben nem a jog, hanem jogtalanság, nem az igazság, hanem a zsarnokság, nem a szeretet, ha­nem a gyűlölet szabályai szerint járnak el, Az erdő vadja nem oly ellensége egy­másnak, mint az emberek. A műveletlen négerek több méltányossággal vannak egy­más iránt, mint a kultúrában előrehaladott keresztények. Ha valakinek csak szemernyi hatalma van is, nem arra forditja, hogy embertársán segítsen, hanem hogy durva pöffeszkedé- sével, goromba fennhéjázásával mutassa ki micsoda legyen ő ? Manapság nem azt nézik, mikép segít­hessenek egymáson, hanem mikép alázhas­sák meg, nyomhassák el, foszthassák ki fe­lebarátaikat erkölcsi és anyagi értékeiből! Ebben rejlik a .munkásnép harca is a nagy töke ellen, mert ha volna méltányos­ság, igazság és jog, nem duslakodnának az iparvállalatok rosszul fizetett alkalmazottaik, munkásaik véres verejtékében, hanem nekik is kijuttatnák ami jogos és méltányos. Ha igazság uralkodnék a keresztények közt, nem volna lehetséges, hogy mig- egy és ugyanazon igének egyes pásztorai száz­ezrekkel birnak, addig azok, kik szerény munkások alamizsnára, a keserves párbérre szoritvák ! Béke nélkül kín az élet. Háborúságban élni Istennel és embertársunkkal nem lehet rendeltetésünk. Törekedjünk azért, hogy az igazi, lelki vallásosság keljen ki szivünkben, Járjunk el felebarátunkkal szemben az igazság el­vei szerint, akkor mi is részesülünk abban, amit az angyalok kara a jóakaratú embe­reknek ígért: az igazi mennyei békességben ! M. . . . y. Karácsony. Ünnep van: szent karácsony Szól az ima zeng az ének Egy lélekkel, egy ajakkal A megváltó szent nevének. Ma született az Úr Jézus Betelt az év teljessége. Dicsőség a nagy Istennek S embereknek égi béke. A szent eszme testet öltött Hogy áldását széjjelszórja Itt a földnek minden részén Szegényekre, gazdagokra. 8 a merre ment, a merre járt Boldogság volt a nyomában. . Hozzánna ! üdv ! hangzott szerte Az öröm a szent honában. De a kaján bűn s irigység Nem jó szemmel nézte végre Az igaznak gyözedelmét Bomlási vitt az Úr fejére. Elüldözték, megkinozták Láncot dobtak a kezére Megcsúfolták, arcul verték S úgy vitték vesztőhelyére. De hiába kötözték meg S fesziték fel a keresztre : Mig a Mól is feltámad S eget kér az égi eszme. J. . . S 0 i A E10 K» íKíA Lapunk mai száma 12 oldalra terjed. *1*58

Next

/
Thumbnails
Contents