Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-17 / 46. szám
4 VÁCI HÍRLAP kezik a nagy kibékülés a király és a nemzet között: az 1867 - i lei kiegyezés! . . . Ezer esztendőt nem támasztottak még igy fel sehol a világon ! S ehhez a nagyszabású történelmi színjátékhoz az egész Magyarország minden megyéje be állítja fiai közül a résztvevőket, a szereplőket ; ott lesz a menetben ur és paraszt; ott lesz az egész ország. A gazdag úr maga állítja ki pompás költséges ruháját; az egyszerű nép fiairól a megyék gondoskodnak. Minden lovas aki ott szerepel, becsületére fog válni annak a közmondásnak, hogy lóra termett nemzet a magyar. Az urak mind hires lovasok ; a többiek mind kiszolgált huszárok, vagy hamisítatlan magyar csikósok, akik úgy jönnek majd ide a pusztákról a maguk sárkányvérü lovaival. Ezért a látványért csak érdemes lesz a kölföldnek elfáradni hozzánk ! A pestmegyei gazdasági egyesület álláspontja a kiegyezésben. Budapest, nov. 11. A pestmegyei gazdasági egyesület köz- gazdasági szakosztálya foglalkozott nov. 11. a gazdasági kiegyezés kérdésével György Endre előadói javaslata alapján. A szakosztály jelentésében mezőgazdasági érdekeink érvényére emelését követeli, de a mellett kimondja, hogy ha ez lehetetlen volna Ausztria akadékoskodása folytán, akkor a szabadkereskedelmi irány emelendő érvényére. Egyebekben ez a kijelentés tisztán elvi, mert a szabadkereskedelmi irány Ausztria ipari védvámjainak teljes mellőzését kívánná és ez Ausztriában még sokkal kevésbbé vihető keresztül, mint a mezőgazdasági érdekek istápolása, mert ezt az Ansztriában kifejlődött testes agrárpárt szintén forszi- rozni fogja. A határozat a szövetséget csak öt évre akarja meghosszabbittatni, a mi annyival is helyesebb volna, mert ez idő alatt nemcsak a gazdasági fejlődés sokkal előrehaladottabb álláspontján leszünk mint ma. Még néhány másodperc, miközben minden szem a nyíláson függőt — és a parancsnok egy intésére elengedték a kötél egyik végét . . . Tompa locscsanás törte meg a félős csendet, mely viszhangozni fog mindegyik jelenlevő fülében örökre . . . nehány vizsu- gár magasan felszökik a fedélzetre, mintha végsóhaja lett volna a boldogultnak, hogy őt itt hagyjuk a mélységben magányosan, — egyedül , . . Hajónk tovább haladt lassan és az uj hullámsirnak nyoma veszet örökre! — a vitorlák újra kifeszültek, a szél benne tá- mot kapott és tolta előre a végtelenek látszó űrbe. Hány baráti szem nézett vissza még napok múlva is könyesen ! . . . Hagyatéké,t — mi az utón vásárolt holmi apróság és nehány ruha darab volt — parancsnokunk később elküldte hozzátartozóinak. Mit érezhetett az a szegény anya, mikor várva-várt fia helyett osak ócska holmit kap 1 és mily fájósán, — mennyi könyek közt csókolhatta az a kis bekezdett levelet, melyre a boldogult utolsó órájában irta: — „Édes jó anyám ! . . . Egyéb határozataiban az egyesülés a közös jegybankot kívánja önállósított főintézetekkel s a tarifapolitikában egyezményes eljárást. A gyűlés lefolyása a következő volt : A gyűlésen gróf Károlyi Sándor elnökölt. Jelen voltak : Gróf Károlyi Sándor, gr. Szapáry István, Hajós József. Benicky Lajos, Karsay Albert, Baross Pál, Tavaszi Antal, ifj. Bene- dickty Lajos, Löwy Mór, Karsay Vilmos, Gólgócy Károly, Zlinszky János, Baross Károly, Rubinek Gyula, Gyömrőy Aurél, Bálint Imre, Nyáay József, Benedikty Gyula, Serfőző Gyula. György Endre előadó kifejti, hogy az Ausztriával való gazdasági kiegyezést a 67-iki törvényhozás bülcsessége alkotta meg, úgy hogy azon a fejlődő gazdasági élet követelményének megfelelően változtatni lehet a nélkül, hogy politikai viszonyunk Ausztriával megváltoznék. Ö nem a közös vámterület hive, de sok dolgot jelöl meg mint olyat, a mely javításra, változásra szorul a mai állapotokhoz képest. Szerinte a mezőgazdasági védvámpolitika be nem vált. térjünk át a szabad kereskedelmi irányra. A védvámos politikának nem hive, a kartelek megszünétét is a szabad kereskedelmi irány megerősödésétől teszi függővé. Az ipari védvámokból van haszna Ausztriának, a magyar mezőgazdaságnak nincs az agrár vámokból. El kell mind törölni. Az őrlési engedélylyel űzött visszaélések megszűnését követeli. Hajós József és Szapáry István sok tekintetben egyetértenek az előadóval, de a szabad kereskedelemre vonatkozó állításaival nem. Ha más nem szólana is mellettük, szól országunk egyedül állása az európai védvámos koncertben, a mibe nekünk is csak a miaknái erősebb védvámos iránynyal lehet megállanunk. — A mi védvámos politikánk eredményéről különbeu nem is lehet szó, mert nekünk védvámaink még nem is voltak, létező alacsony gabonvám- jaink is kijátszatnak. Nyáry József szintén elleno szól a szabad kereskedelmi irány hangoztatásának, az egész világ védvámos, nekünk is azoknak kell lenni. Beszélünk iparfejlesztésről, — annak is védvám kell. A védvám teremthet iparosságot, meg kell adóztatni a vámokban a külföldi iparost is a kinek a cikkét fogyasztjuk, éyp úgy, mint idehaza a mi iparosunk is fi/.et adót. Baross Károly ellene van a szabad kereskedelemnek, ez volt eddig is megölöje a magyar mezőgazdaságnak. A szakoszsály figyelmét fölhívja a III. országos gazdakongresszus határozataira, a melyek e kérdésben állást foglalnak. Hasonló értelemben szólalt föl Zlinszky, Tarnócy. Benedikty hangsúlyozva a gazdakongresszus álláspontját, Baross Pál, Löwy Mór hozzászólása után gr. Károlyi Sándor elemezve a György Endre-féle javaslatot, kiemelve a gazdaközönség helyzetét, a mely már rosszabb nem lehet, mint az utolsó menedéket talán megjelölhetné a szabad kereskedelmi politikát, a melynek révén talán a fogyasztó nyerne valamit abból, a mit a gazda vészit. A gyűlés a hövetkező határozati javaslatot fogedta el : 1. Arra való tekintettel, hogy a Németországgal, Olaszországgal, Belgium- mol, Svájccal, Oroszországgal kötött szerződéseink 1903-ban járnak le, a többi szerződés pedig akkorra fölmondható: a vám- és kereskedelmi szövetség Ausztriával 5 évre köttessék meg s 1902. végén járjon le. 2. Az angol pótkonvenció fölmondása óta követett vámpolitikánk tűrhetetlenné tette — első sorban a magyar gazdaközönségre nézve — a helyzetet. Iparos nyugoti szomszédaink a mi ipari véd- vámunk miatt elzárták a nyersterményeink természetes piacát, mig keletfelől piacot keresvén iparunknak, megnyitottuk a nyerstermények útját. így az iparcikket fogyasztó magyar nyerstermelő kettős mértékben szenved. A mezőgazdasági termények deprimált árához jő az ipari cikkek mesterséges áremelése s minthogy a jelenlegi vámpolitikánk hatálytalannak bizonyult be, a vámszüvetség folytatása ezen az alapon lehetetlenné válik. Gyökeres orvoslást csak abban találunk, ha nyersterményeink Kelet felől oly védvámban részesülnek, mint a minő védelmet iparunk részére kivánunk ; ellenkező esetben a szabad kereskedelmet pártoljuk, a mely természetes árképzést teremt ugyan, de minden irányban. 3. A mezőgazdaságra éz kisiparra káros kartellek ellen törvényhozási és tarifális intézkedést kérünk, még pedig a vámterület mindkét államán ; határozottan kijelentjük azonban, hogy állami támogatást vagy állami részvételt ily kartellek- ben erkölcsileg lehetetlennek tartunk. 4. Fogyasztási adóinkat teljes egészükben visszaköveteljük a közös területtől, a belfogyasztásnál valamint a kiviteli prémimumoknál. A magyar kincstárnak e címen való károsodása és közgazdzsági érdekeinek veszélyeztetése nélkül a fogyasztási vámvonalról nem mondhatunk le, közös vámterület mellett sem. 5. A vámszerződés alkalmával még ez öt évre is az 1882- : XVI. t.-c. megfelelő végrehajtásával a kikészitési eljárás címén folytatott visszaélések lehetetlenné tétele biztosittassék. A Voralbergnek adott vámkedvezmény megszüntetendő. 6. A kvóta semmi körülmények között sem emelhető föl, a szomorú gazdasági állapotokra való tekintettel, sőt inkább az adóképesség megállapítására szolgáló egyenes adók reformja, különösen a földbirtokot terhelő, óriásilag alánytalan terhieknek és a III. oszt. kereseti adónak tarthatatlan százeléka leszállítása céljából — teljes erővel szorgalmazandó. 7. A nemzeti bank közös voltának fön- tartásához hozzájárulunk, oly föltétellel azonban, hogy a paritás ne csak az igazgatók honosságára, de a hudapesti intézetek teljes önállósítására nézve is biztosittassék; óhajtjuk továbbá, hogy a gazda hitele direkt kielégítést nyerjen a banknál s végül, hogy a községi szövetkezetek részére náluk a hitelforrás biztosittassék. 8. A konzulátuti ügy gyökeresen rendezendő ; meg'kivánjuk a teljes paritás alapján azt, hogy a közös közszolgálatba senki se alkalmaztassák, a ki magyarul nem tud s a ki hazánk közgazdasági viszonyait nem ismeri. 9. A kiegyezéssel egyidejűleg Ausztriában a vetőmagvak, takarmányok, műtrágyák és különösen élelmicikkek hamisítása s a műbőr gyártása ellen törvények hozassanak; ellen esetben oly intézkedések legyenek részünkről életbelép-
