Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-03 / 44. szám

Kilencedik évfolyam.

44. sxáui.

Vác, 1895. évi november 3.

VÁCI HÍRLAP

Előfizetési árak :

TÁRSADALMI ES KOZGAZDASAGI HETILAP. Szerkesztési iroda éskiadóliivatal

Egész évre ^ frt kr.

Félévre

..............................3 frt — kr.

Negyedévre

....................1 frt 50 kr.

EGYES SZÁM ÁRA 12 KR.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos

1 ) r. KISS J Ó Z S K K.

VÁC, Mária- Terézia-) alcpart. Dr. Kis-- féle ház. 1. emelet.

Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, elölizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek.

Nyilt-tér sora 30 kr.

Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajezár. Hév in enteilen levetek nem fogadtatnak el. j

Megjelenik minden vasárnapon reggel.

Kapható a kiadóhivatalban.

HIRDETÉSEK

j-^tsun-yosan. eszközöltetnek.

Kéziratok vissza nem adatnak.

Peragi t

tr£in<quii 11a potestas, (juae violenta

i íet i t.

Vita az ujrend miatt.

Csendesebb, nyugodlahb mérsékletű testületet nem egy könnyen lehet a hazában találni, mint a mi városunk képviselőtestülete. Háborgás csak is azon egy esetben vonul rajta keresztül, ha valaki a vámosok eljárásait szellőzteti.

Egyebekben ellenmondás nélkül tárgyal le és fogad el 25 — 50 számból álló tárgysorozatot.

Az már teljesen ritkaság számban megy, ha valamelyik közgyűlés egy óra lefolyásán túl húzódik.

E rendes vonásoktól némileg eltért a legutóbbi közgyűlés. Amennyiben a városi polgármesíer előterjesztése a váci kerületi kir. anvakönyvvézetőnek és helyettesének kinevezéséről is az anyakönyvvezetési hivatal berendezésére szükséges költségek megszavazása iránt.

Ezen előterjesztés felolvasása után Madár János városi képviselő emelkedett fel az utolsó padokból s a mi mindenkit egyaránt meglepett a törvényre

Szerelmes koldus.

Az áporgó, nyikos őszi éjszakában a pályaudvar váróházát végigmosta az eső. Leverte a viz a már elsárgult, kiaszott és itt- ott szétomló szölőleveleket a ház eresze alól, valamint összerongálta a fakeritéses kertben feledett virágcserepeket, melyek felborultak és a sárba süppedtek. Az ember azt gondolhatná, hogy itt mind pusztíthat és rombolhat és feltétlenül dühönghet az istenverés, hogy senki se ügyel rá s az állomás éppen magára van hagyatva, kis lakóházának behúzott tábláju ablakaival együtt. Azonban egy lámpa pislog a tornác alatt s félig-meddig megvilágítja az állomás nevét ernyővel védett tábián, melyre ez van Írva :

Kenes.

És megszólal a kilencet mutató óra alatt a távjelző-csöngettyü s egyszerre világosság csillan elő az ablakból. Egy kipirosodott szemű, sovány, aszott arcú hivatalnok a táviró gép mellé ül és kopogni kezd, aztán csöndesen nézegeti a gépből visszakötjyvvcl kezében tiltakozó állást foglalt el a polgármesteri javaslat ellen.

Gondolatainak fűzésével azt iparkodott bevilágítani, hogy miután a községi törvény nyílt rendelkezései egyátalán meg nem engedik, hogy a községi hivatalnokok, állami hivatalt is elvállalhassanak ennélfogva semmiképp bele nem nyugszik abba, hogy a városi bivatatnokok m. kir. államhivatalnokokká neveztessenek ki és ezen hivatalokat elvállalják, mert ez által a város ügyei szenvednek, de még az anyakönyvi hivatalt igénybe vevő feleknek is az a panaszuk, hogy halálozásos alkalmával napokat vesztenek még falainak valakit, ki bejelentéseiket felvegye. Az ellen pedig, mint városi képviselő határozottan tiltakozik, hogy az anyakönyvvezetési hivatal berendezésének költségei a városra háro- moljanak, mivel álláspontja szerént ezen hivatalra a városnak szüksége nincs.

Madár János képviselő ezen felszólalása helyesléssel egy oldalról sem találkozott.

telelő fehér szalagokat, melyvk sorról-sorra mondják a betűket, rendeleteket, értesítéseket, itt egy magántávirat, pályaudvar restante: „A következő vonattal utánad megyek. Béla.“ aztán egy átmenő távirat: „Búzát vásároljon, a mennyit csak lehet. Szállítsa azonnal. Schwarc.“ A pályavigyázó szobából a gépészek igyekeznek előre, magákra húzván kenő esős, kormos, kék blou- ! seukat, a szolgák petroleum lámpásaikat hozzák, a portás az újságokat szedi elő, vén asszonyok és a férjhez menésben szerencsétlen öreg leányok vizet, poharakat, és pogácsákat rakosgatnak. — Budapestről jön a 908. személyvonat! — szólanak.

így mondják ogymásnak, holott mindenik tudja pontosan, hogy ez a vonat érkezik éppen úgy, mint tegnap, tegnapelőtt és mindig minden este kilenc óra tiz perckor.

Az állomásház emeletén az ablakbao meg- lebben a zöld redőny és a főnök szobájában egy lámpa tde-odajáéó fénye látszik, amely halavány szalagjával végig nyúlik itt a perronon, hol a vizet áruló leányokra és asszonyokra vetődik, hol tovább suhanva megérinti fényével a gépészeknek, konduktoroknak és a szolgáknak halovány, kimerült arcát, de visszatér a levelüket hullató szőlőindákra és vissza mindjárt az ablakra,

Bitesek. István városi képviselő pedig nem helyezkedve Madár János álláspontjára csak azt indítványozza, hogy sajnálatának adjon a képviselő-testület kifejezést amiatt, hogy a polgármester anyakönyvvezetőnek lett kinevezve, mert igy a város felvirágoztatásán teljes erővel nem buzgólkodhatik. valamint, azért is hogy a főjegyző anyakönyvvezető helyettessé lett kinevezve, mert ez által munkálkodásával a közigazgatás teréről lett elvonva.

Ezután a tiszti ügyész dr. Csátiyi János kért szót: mindenekelőtljMadár Jánossal vette fel a vitát azon felfogásának adva kifejezést, hogy a m. kir. anyakönyvvezető a jelen esetben nem állami hivatalnok, hanem csak állami funktiók teljesítésével megbízott, ugyan ez áll az anyakönyvvezető helyetteséről is. Ezen szempontból ítélve el a dolgot Madár János által felhozott aggályok elenyésznek, mivel már az anyakönyvvezetés berendezése előtt, temérdek más állami funktiók merültek lel, melyeknek fogamely mögött egy nagy árnyék gyors moz- galódása látszik.

— Úgy van — szól egy öreg targonca

I — pogy a főnök urnák a felesége ma meg- | érkezik.

— Hát nem volt itthon ? kérdezt a másik.

— Nem volt itthon ismét.

— Sokat jár; miért jár annyit?

A kérdező fiatalabb volt. Fgy targonca mellett állott és fényes szemeit felvetette a kivilágított ablakra.

A pályaügyelő bozontos ősz szakálái tépdeste a kezével, mig mérgesen felelt:

— Hordja el magát kend, lásson a dolga után, egy kettő! Urak dolgába ne avatkozzék.

Az el is ment sietve. Útjában egy másik, ki a gyorsárukat rakosgatta a sinek mellé, kacagva szólitotta meg :

— Látszik, hogy új ember kelmed. A főnök felesége a léánya ennek az öregnek sok rosszat beszélnek az asszonyról, azonban a főnök sohase hall semmit. Máskor ügyeljen, érti?

A váróterembon világosságot gyújtottak. A pénztárnál a keskeny kis üvegablakot félrehúzták és egy sárgazsinóros sapkát lehetett látni a nyíláson át. A falu felni