Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-20 / 42. szám
Kilencedik évfolyam. 42. §/;ám. Vác. 1895. évi október 20. Előfizetési árak: Egész évre ; .... 6 fit Félévre ................................3 frl — Negyedévre......................1 frt 50 EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI krkr. Felelős szerkesztő és laptulajdonos D r. KISS JÓZSE K. HETILAP. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: VÁC, Mária-Térézia-ralcpart, Dr. Kiss- féle ház, I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Béiyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel, j Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK íutányosan eszslcözöltetr-iiBlc. Kéziratok vissza nem adatnak. Peragit tranquilla potestas, quae violenta rieqmit. A magyar tudomány az ezredéves évfordulón. Budapest, 1895. okt. 6. A míg anyagi haladásunk nagy vívmányairól az ezredéves ünnep alkalmából ország-világ elölt tannskodni készülünk: a magyar tudományosságnak éppen nem dicsőségére — Semsey-palyázat toljesen csődöt mondott. Semsey Andor ugyanis százezer forintot adoti át az Akadémiának ezelőtt négy esztendővel, hogy az tiz alapvető, önálló becsű tudományos munka pálya- dijául szolgáljon. Szeptember 30-án járt le a pályázat, s a tízezer forintos dijakra tiz pályázati tétel közül caak négyre érkezeit versenymű és arra is csak egy-egy Írótól. A milléniumi versenyen tehát nagy pompával bemutathatjuk építészetük' fejlődő gyáriparunk, meggyökaresedett hirü mezőgazdaságunk, állattenyésztésünk rohamos arányban nőtt vasutügyünk stb. nagy eredményeit, sőt meg fog jelenni a világversenyben helyt követelő művészetünk is: de hiányozni fog a tudományos irodalom koronája, minthogy álta„Egyedül téged.“ — Rajz. — Irta: Gróf Vay Sándor. A fiatal férj a nő ágya mellé lépett. Az asszony felé fordította gyöngéd vonásit, halvány arcát és sötét szemeiből egy valódi asszonysziv forró szerelme sugárzott ki. — Jobban vagy, Lilli? — kérdé gyöngéden a férj. — Sokkal, sokkal jobban — viszonzá a nő. — Maradj mellettem édes Oszkár, nem tudod milyen kimondhatatlan édes az nekem ha mellettem vagy. Lilli keskeny, fehér kezeit a férfi kezeibe tette, aki leült az ágy szélére. Egy darab ideig mind a ketten hallgattak. — Oszkár! Törte meg a nő végre a csöndet. — Mit parancsolsz, Lillim ? — Oszkár, mondd csak, szeretsz még . . . Jánosán azt remélték, hogy a Semsey- , pályázat nyertes művei lesznek tudományos irodalmunk korszakzáró monumentumai. A nagy épület helyett találni fog a külföld egy hatalmas épületkövet, találni log tetőszerkezeteket a megkezdett alapfalak szomszédságában, de teljességet nem. Ez bizonyára elszomorító dolog. A nagynevű (alapító célja, hogy eredeti, befejezett, tudományos egyéniség által kitűnő egyöntetű müvekben mutathassák be Magyarország földrajzát, geológiáját, természetrajzát, néprajzát, történetét, irodalomtörténetét, a magyar nyelv tudnmányat, kudarcot vallatt. Ez a tény. Minden egyéb más csak mentség. , Mert az nagyon egyoldalú és tájékozatlanságra, tálán rosszhiszeműségre valló Ítélet lenne, ha ennek a pályázatnak meghiúsultából a magyar tudományos élet aekélyességére akarnánk következ- I telni. Maga a tudományos élet éppen nem meddő. S mert nem az, tartjuk nagy kárnak, hogy a nemzet nagy ünnepén csak egyes darabjait fogjuk láthatni, teljes egészében nem. Magyar tudományos életünk és irodalmunk alig félszázados. Nálunk csak mondd, nincs meg terhedre a te beteg kis feleséged . . . mondd, oh mondd, hogy szeretsz. nagyon szeretsz. — Édes kis angyalom ! — hogy is kérdezhetsz ilytt. Szeretlek, nagyon szeretlek, Aztán föléje hajolt és megcsókolta ajkait. — Oh! Oszkár — sóhajtá a szegény aszszony — te ezt nem mondod többé úgy mint egykor . . . úgy mint régen, ott Velencében. Emlékezel még arra az időre . . . Gyönyörű holdas éjszaka volt, ott ültünk együtt egy kis gondolában és az a csinos sötétfürtü kis olasz fiú olyan édes dalt dalolt, olyan édeset------— Ne beszélj annyit, édesem, tudod az orvos azt mondta, hogy csündesen kell lenned, csak nyugalom, nyugalom . . . — Oh, hiszen már már nem beszélek, — sóhajtá a szegény asszony, — de olyan szép. olyan bűbájos volt ott — akkor Velencében. — Oszkár! — Igen édesem. — Emlékezel még arra. mikor ott vacso- ráltunk abban a fényes, nagy étteremben. Muscat Lunelt rendeltél, mert tudtad, hogy akkor fognak hozzá az alapozáshoz, a mikor egyebütt már készen állott az. Nálunk csak akkor csírázott, mikor a Nyugaton már bőven gyümölcsözött. Ott már javában fejlődött és fejlődik magától, nálunk még ma is vékony csemete, mely hivatalos és mecénási ápolásra szorul. Természetes, hogy ilyen fiatal tudományos működés még nem bontakozhatott ki a részletmunkákból. Egyetemes történetet például írtak már nagy tehetségű irók, de a történet forrásai nem voltak kikutatva. Ezek fürkészése és földerítése még folyton foly. Pedig a történelem terén állunk, mondhatjuk, a legkedvezőbben. A természetrajzi kutatások sokkalta nagyobb részletes előmunkálatokat követsinek. Való igaz, amit nemrég egy neves tudósunk mondott, hogy jó lélekkel ma egyáltalában lehetetlen Magyarországról teljes képet adni, mert a tudomány szigorú kritikája szerint egyetlen egy téren sincsenek befejezve a részletes munkálatok. Lehet adni elnagyolt, általános képet, de nem alapvető, minden részletében megbízható, hiteles munkát. Légióén azt úgy szeretem. Veled szemben az a szép szőke asszony ült, akivel aztán Vér- tessyéknél is taltlkoztunk. — Lilli, ne beszélj olyan sokat, mert akkor elmegyek és büntetésből magadra hagylak. — Nem, nem. Csak hagyjál beszélni, nem árt ez nekem és olyan édes veled csevegni, ki tudja ngyis, leszek-e még erre képes. — Lilli, ne beszélj ilyeneket. Azt mondod, hogy szeretsz és mégis busitasz. — Nem, nem, Oszkár, de az a szép szőke asszony annál a vacsoránál olyan sajátságosán nézett rád, olyan forrón, olyan lázasan, és aztán úgy nézett rád Vértessyék- nél is és te azóta úgy megváltoztál. — De édesem, hogy beszélsz ilyeneket, — I^en, igen te egészen más vagy azóta, nem a régi, édes, rád sem ösmerek, pedig én úgy szeretlek, ah, úgy imádlak. A szép, sugár asszonyka kinyújtotta karjait, átölelte férjét és aztán sokáig, hevesen zokogott. A férfi lelke mélyéig összérázkodott. Hit- szegése sohasem tűnt föl neki borzasztóbb 'tt' J&, IB CP sík©
