Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-03 / 5. szám
Kilencedik évfolyam. 5. s/ám. Vác, 1895 évi február 3. Előfizetési árak : TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Egész évre ti írt — kr. Félévre..................................3 frt .— kr. Negyedévre.......................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Felelős szerkesztő és laptulajdonos D r. KISS J Ö Z S K K. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: VÁ(\ Mária- Terézia-) ulcpart. Dr.Kiss- félc ház. I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét iiletö közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Jíyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. | Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Megj elenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSÜK jtn.tá.ia^osa.n. eszlsiözöltetxxsds;. Kéziratok vissza nem adatnak. Peragit tranquilla potetstas, quae violenta neq_u.it. Ezen' műzet is oly természetű, hogy az előirányzott 46 ezer és néhány száz forinttal, ha az a városi képviselő testület rendelkezése alá szereztetnék meg, majd az egész parthosszat hatalmas, az idők rombolásaival dacoló kőrakparttal lehetne kiépíteni. Ebből az építkezésből két első rendű haszna kerekednék ki a városnak. Először is az alsó Dunapart nemcsak a város alatt, ha nem le a füzes alsó széléig a mostani kezdetleges állapotából a város jövő fejlődéséhez méltó állapotba jutna. Ezen a vonalon egy szép rendes rakpartra tennénk szeri, mely okvetlenül maga után vonná a Burgundia telkeinek értékemelkedését és ezen rész rohamos és ízléses kiépülését. A második nagy haszon pedig abból állana elő, hogy ezen vonal rész szilárd kiépítése folytán a nagy és kis Derecskék meglennének óva azon gyakori kiöntésektől, melyek felszámithatlan károsodást okoznak a város alsórészi lakosságának. mely ezen területnek legjobb bérlőit szolgáltatja. Ezen esetben a bérletek legmagasabb emelkedésére is minden joggal lehetne számolni. De ezen mű létesítése ezen, két első rendű fontosságú nagy előnynyel, még korántsem záródnék be városunkra nézve. Mivel az egész mű kiépítése olyaten megoldást is nyerhetne, hogy felemeltetése következtében a városliget a Duna- vonalon egy hatalmas partvédet nyerne és igy egyszer mindenkorra megszaba- na a Duna elöntésétől. Ez pedig egy magában oly körülmény, hogy méltó reá, miszerint a város hatósága és képviselete minden buzgalmat kifejtsen annak kieszközöltetése végett. Mivel ennek következtében azon kiáll- hatatlan, egészségtelen, miazmatikus bűz is, mely a városliget egész területe felett nyaranta szétterjed nagy egészében meg- semmisittetnék. Innen lefelé menve az úgy nevezett Hatászközzel szemben aDuna jobb partján, azokon a pontokon, hol a szentendrei Állami közmunkák Váctól lefelé. A Váctól lefelé számítandó állami duna- szabályozási közmunkák sorában elsőnek mutatkozik azon nagymérvű csekélyese- dés és zálonyulás eltüntetése, melyek a dunagőzhajózási állomás kikötő hiújánál kezdődnek és csekély megszakítással egész a Rákos patak betorkolásáig tartanak. A Dunának ezen most jelzett állapota első rendű hajózási akadályt gördít elé. Ezen sekélyesedés, illetve kitágulás eltüntetésére az országos vizépitészeti és talajjavitási intézet a váci gőzhajóállomástól kiindulólag a Dunabalöartján egy 'párhuzamos mű tervezetét készítette el. Ezen hetediknek nevezett párhuzamos mű kiépítéséhez melynek hossza 3491 méter. Lélesitéséhez kell 22,940 Q kőmennyiség. Kőkirakat és burkolatban 312 □, kisebb földmunkákban 830 Q. Anyag és munkaérték költségvetése 76,202 frt. A mű középső részen kőkimélés szempontjából nagyobb nyílást fognak hagyni a feliszapodás gyorsítása végett. Uj magyar virtus. — Tárca Szegedről Mi haszna tagadjuk, hiszen mihelyest megvakarnak, az előkelőén közömbös kozmopolita bőre alól nyomban előbuvik a vérmes sovinista. Egy kicsit szerelmesek vagyunk a fajtánkba s ünnep az nekünk, ha okkal-raóddal valamely uj ismérvét fedezzük föl a magyar géniusznak, vagy egy, eddigelé ismeretlen virtus ékszerét aggathatjuk reá. Fogyatkozásainkkal, megrögzöttt gyengéinkkel szemben csupa merő negélyezés ez a látszatos föl sem vevés. Bezzeg ha más talál, akár akarva, akár véletlenül rátaposni nemzeti tyúkszemeink bármelyikére úgy felorditunk, mint ama gyors lábú hérosz, kinek csiklandós sarka a legutóbbi öt ezer év folyamán bizonyos történeti nevezetességre tett szert. Hát igen, sovinisták vagyunk a maguk fajának dédelgető szeretetében, a mi azonban nem jelenti a más iránt való türelmetlenséget. Tetszik nekünk az, hogy az ezeréves históriánk tanúbizonysága szerint született államférfiak és hadverő daliák vagyunk; ellenben nem egyszer nyugtalanít annak felismerése, hogy hiányozik faji virtusaink közül a civilizatórius fejlődésnek egyik leglényegesebb előfeltétele: a városalkotási képesség készség. Hiába az Ázsiából magunkkal hozott ösztön átpolgárositása még mindig a kezdet nehézségeivel küzködik. Urnák nagyun is beváltunk s bajos át- vedlenünk a kor igényeihez mérten polgárrá. Mindekkoráig jóformán pusztai „köitői ábránd“ vala „magyar polgárságról“ beszélni. Városaink, a melyek régi keletűek, merő idegen telepitmények. A magyar polgárság névre, nyelvre csaknem kizárólag német. Alig négy-öt évtizedre nyúlik vissza a megmagyarosodásnak még mindig befejezetlen processzusa. Paradoxonnak tetszik, de legtöbbet produkált ebben az irányban a szabadságharcot követett osztrák elnyomás gyászos korszaka. Az a becsületes, derék „magyar polgárság“ a mely bár egy szót sem tudott magyarul, mindenha magyarnak érezte, vallotta magát, ép a német abszolutizmus nyomásából kapta a leghatalmasabb impulszust, hogy külsőleg is magára öltse a magyarság összes nemzeti, faji ismérvét. A korlátlan uralom germanizáló törekvésének ezer meg ezer németet sikerült rövid idő alatt elmagyarositania. És most, újjá éledt alkotmányos önállásunk hatodik lusztrumának derekán, a többi, bámulatos haladásunk mellett számot kell vetnünk egy, előbb ismeretlen, uj magyar virtussal, melynek diadalmas, életerős föl- sarjadása eleven bizonysága polgárisodási képességüknek. Az a majd százezer tősgyökeres magyar, a ki a Tisza-Maros szögén erős vára a magyar nemzeti szellemnek, szintén ab űrbe condita Írja a maga fiatal annaleseit. Ama bizonyos, többé nem egészen ismeretlen hangzású „hullámsirból“ való kiemelkedése Szegednek, természetesen nem szorítkozott a lokális jelentőség sorompói közé. Az a nemzeti akarat, melynek a koronás király plasztikus, egyszerű formában szót adott, hogy az egész müveit világ rokonszenves tapsai, nagylelkű részvéte mellett a magyar állam nagyot tegyen a magyarságért : ezt a tényt magasan fölibe emelte a közönséges jótékonysági tablóknak. És a nemzeti akarat megtalálta a maga
