Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-13 / 41. szám

Kilencedik évfolyam. 41. s/>ám. Vác, 1895. évi október 13. VÁCI HIRLAR Előfizetési árak: Egész évre ...........................6 frt — kr Félévre......................................3 frt — kr. Negyedévre ...........................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP, Szerkesztési iroda és kiadóhivatal; ^ VÁG, Mária- Terézia-rakpart, Dr. Kiás­Felelős szerkesztő és laptulajdonos D r. KISS JÓZSEF'. féle ház, I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle­mények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirde­tési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK j-u.tá.m.yosa.n. esss^össSltetziste:. Kéziratok vissza nem adatnak. Pereigit tranquiilla. potestas, quae violenta nequit. Az uj jogrend vonalán. A történelem folyama arról szolgáltat nekünk tanúságot kétségbevonhatlan, ez­redéves hagyományok alapján, hogy, még a kultúra legkezdetlegesebb korszakaiban is, a közfelfogás a házasság intézményében mindig kettős tartalmat különböztetett meg. Egyet a valláserkölcsit, melynél fogva az ember átérezve a megkötendő házassági állapot fontosságát, arra olyan lelki hely­zetbe iparkodott hozni magát, hogy a há­zasságból kifolyó kötelességeinek teljesité- sére az ég áldására méltóvá legyen. Más oldalról a megkötött házasság jogi tartalma emelkedett ki, mely szerint ezen szerződésből úgy a szerződő felekre nézve, mint azok sarjadékaira jogok és kötelezett­ségek erednek, melyekre a társadalmi és állami rend szilárdsága, mint alapokra van fektetve. Az első szempontból kifolyólag tehát, minden erkölcsileg tartalmas ember saját vallása intézkedéseinek megfelelőleg ren­dezi be a maga dolgait. Ez a lelkiismereti szabadság kérdése, melyet illetőleg anyagi erőszakot alkalmazni nem lehet. Ami azonban a házasság jogi tartalmát illeti az legszilárdabbul az egységes jog­rend alapján épül ki. Szilárd, rázkodtatásoknak ki nem tett, a jogok és igazságok megőrzésére és kiszol­gáltatására hivatott államban olyan állapo­toknak a jogszolgáltatás szempontjából fennforogni nem lehet és nem szabad, hogy valamely házasság némelyek szerint ér­vénynyel és joghatálylyal birjon, mig má­sok felfogása azt törvénytelennek bélye­gezze. Egységes jogrendnek kell meghatároznia a házasságnak gátló és bontó akadályait más különben lehetetlen igazságot szolgál­tatni és találni azon nagy fontosságú jogi viszonyokban, melyeknek forrása a házasság. Azért tehát nagyon keservesen tévedtek azok, kik azt hitték, hogy a polgári házas­ság által valami könnyen szabadulhatnak meg a házasság rájuk nézve talán súlyossá vált terheitől és tetszésük szerint lep­hetnek uj házasságra. Ezek számára a legkeserübb kiábrándulás órája ütött. — Be­harangoztak már Magyarországon annak a szégyenletes állapotnak, midőn valaki hitesfelétől egyszerű vallás-változtatás által elválhatott és két hét alatt uj házasságra lépett a másik házastárs akarata ellenére, gyermekei erkölcsi és anyagi érdekei tönk­retételével. Az ily állapot sem az erkölcsi, sem a jogrendnek meg nem felelt. Az uj jogrend egységes, szigorú és egy­öntetű jogi alapon épiti fel a házasságot, melynek felbontása épp a szerzett jogok védelme szempontjából a legnagyobb ne­hézségekbe ütközik. Most már többet senki se ámitsa magát, hogy vallás-változtatászal házassági álla­potán könnyíthet. — Annak örökre befü- töttek. Most az állam intő szava vallás-erkölcsi- leg is belezúg a lelkiismeretbe, figyelmez­teti őket, hogy a kik a jogrendnek eleget tettek még adósai a vallás-erkölcsi rendnek és erkölcsi kötelességük annak is eleget tenni. Azok tehát, kik most házasságra lépnek legyenek tisztában vele, hogy jogi szem­pontból is szigorú rostába esnek bele. Ennek dokumentálásra jövőre mutatjuk az uj eljárásokat. Azok alól azonban kibúvó senki számára sincs ! Veres Paine 1815—1895. Olyan magyar úrnő szemei felett záró­dott be a múlt héten az enyészet koporsója, kinek áldásdús, tevékeny, élete mindenkor tündöklő példaképe lehetne minden magyar asszonynak, mert a magyarság nemzeti ne- nevelése és művelődése érdekében egymaga többet tett, mint egy egész generatio. Beniczky Hermin született Lázi-ban (Nóg- rád .vármegyének füleki járásában) 1815. évi december hó 15-én. Atyja Beniczky Pál a legrégibb felsőmagyarországi ne­mes családok egyikének: a beniczei, mi- csinyei és pribóczi Beniczky-eknek volt vérszerint leszármazó ivadéka. Lehóczky szerint még 1235. évben birák Rádó nádor után Pribóczot Turóc várme­gyében. Ugyanebben az idő tájban kapták Bene (Benicz, Benefalva) községet ugyan­abban a vármegyében. Aficsinye község Zólyom vármegyében pedig, melynek nevét szintén felverték praedicatumaik közé, va- lószinüleg még előbb képezte tulajdonukat. Századok során át számos magas állású katona és tisztviselő került ki családjukból. Az egyik Beniczky Ferenc, kinek neje Dacsó Anna volt, 1627. évben a váci vár­nak is kapitánya volt. Anyját (Sturmann Karolinát, Sturmann Mártonnak a gömöri ózdi vashámorok meg­teremtőjének leányát) az 1831. évi cholera vitte sirba, mikor a megboldogult még gyermek-korát élte, atyját (y 1816-ban Lá­ziban) pedig alig ismerte, és igy teljesen árván került Tóth-Györkre 80 éves nagy­atyjához Sturmann Mártonhoz, kinek összes gyermekeit, két leányát Beniczky Hermin édes anyját nővérével Szirmay Bolnizsárné- val és 5 éves kis fiával együtt 3 nap alatt, ra­gadott magával az országosan pusztitó nyava­lya, s aki e borzasztó csapástól bús komorrá, emberkerülővé lett, — s a gyermek-leány neveltetésével tovább senkisem törődött. Az anyai s egyáltalján a női nevelést nélkülözve telt el ifjúsága, mely a magá­val meghasonlott agg nagyatya körében különben sem lehetett valami rózsás, — mig férjhez nem ment. Jó sorsa egy kiválóan nemes gondolko­dású egyént, farádi Veres Pált. adta hozzá élettársnl, ki Nógrádvármegyének huzamosb ideig főjegyzője s utóbb 1849. évben al­ispánja volt, s kiről Mikszáth Kálmán sír­versében azt irta, hogy „Tiszta, önzetlen jellem, mint a kristály, s nemesen dobogó szív volt“. Férjhez menetele után nem sokára bekö­vetkezett s egy pár évig eltartott beteges­kedése alatt tudni vágyó lelke fekvő ágyá­ban sem engedte meg, hogy tétlenül pi­henjen. Siját sorsán okulva csakhamar be­látta azt, hogy a magyar nőnek magyarul is kell tudnia. Igazat adott Kölcseynek, ki nem sokkal korábban (1837. évben) Köl­csey Kálmánhoz intézett parainesisében azt állította, hogy : „idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig tehetségig 7nivelni köte­lesség. Magyar nyelvet kezdett tanulni, mit a nőknél az akkori nevelés teljesen fölösle­gesnek tartott; mélyen vallásos lelke pedig aként igyekezett arra, hogy Zschokke „Stunden der Andacht“-jának vaskos kö­tetéből tápot szerezzen, hogy azt lapokra választva olvasgatta áhítattal, hogy fekvő helyzetében is tarthassa kezében. Betegségéből felépülvén, legfőbb felada­tának tartotta, hogy egyetlen gyermekét Veres Szilárdát (ki utóbb a mindannyiunk előtt köztiszteletben és fokozhatatlan be­csülésben álló Rudnay József, vácz-hartyáni és kisnémedi földbirtokosnak lett a felesége) a lehető legnagyobb gonddal, önfeláldozó igazi anyai szeretettel nevelje. Órákra sem hagyta el magától, hanem a legéberebb figyelemmel vezette neveltetését; nem bíz­ván azt külföldi nevelőnökre, kiknek be­folyása a serdülő gyermekre a hazafiasság fejlesztésének kára nélkül meg nem eshetik. Azt tartotta mindig, hogy: „haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan do-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents