Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-06 / 1. szám
VÁCI HÍRLAP kit eg'yharnar Önök nem felejtenek el, a kinek sikere minálunk majd nem felért a Duseével, ah! már megesett. Belőle egy értékes ereklye, vagy ha úgy tetszik egy tehetséges váza lett. A petit cochon megnőtt, hazulról megszökött s mialatt utána szaladt Yvette, a publikuma hálátlan lett. Nem felejtette el ugyan még teljesen, de lehetetlen, hogy a kisasszony, a ki. mint tudni méltóztatnak, a vár Sarcey prote- gáltja, az uj csillagokkal kiállja a heves konkurenciát. S ha ki is állja: a vesztes ő leszen. A harc már meg is indult, a melynek folyamán, higyjék meg, nagy kár igazán, a csatarend nagyban megváltozott, Yvette Guilbert a küzdelem közepeit . . . hogy is mondják a politikusok ? ah ! meg van : fron - tot, vagyis: elvet változtatott. Fehér ruháját sárgával cserélte fel, derekát sárga öv helyett, most fehér disziti. — S a feketekeztyü ? — kérdik Önök. No az megmaradt. De mostanság már kopott kissé és piszkosnál is piszkosabb. S a petit cochon ? A szép Menilmon- tant ? A chanson des quatres etudiants ? A közönség soká dúdolta, de végre is megunta. YVette most egész más genret énekel. Szomorú a szive, szomorú ő maga is, a dala is, a publikuma is. A sok szomorúságban csak a Scala direktora vidám, mert közönsége Yvettenek nagyon sok maradt ám. És ezek még nagyon szivesen veszik a Magasin du Printemps egykori elárusi- tónöjének dalát. Pedig nagynn, nagyon szomorúak ezek, bár érdekeseknek elég érdekesek. Yvette mint nagymama énekel, vörös hajára olyan fodrot tesz fel, a milyent a nagymamák viselnek, kevés kivétellel. Az illúzió teljes. Ha nem a Scala "színpadán, de de az életén látnák igy Yvettet, egy ellen tartok tizenegyet, hogy igazi nagymamának mondanák. A^agy tán az is? Meg lehet, én nem állítom, de az bizonyos, hogy Yvette nagymamának is csodálatos, aranyos. S mily szépen énekel ! Szinte olyan impressziót tesz, hogy a saison babéra ismét ay övé lesz. Mint nagymama Beranger régi hires dalait éneki, illetőleg a zene ütemeit kiséri mély meglepő hangjával. S a hogy dalát bevégzi, a közönség tapsol, tombol elragadtatással és ezt mindaddig cselekszi, mig Yvette, a ki rendkívül jó leány, a hires Beranger dalt meg nem ismétli. A hatás, most még nagyobb. Úgy tetszik, hogy a Scala közönsége agyonlelkesedi magát és mivel a közönség mindegyik tagja telivér párisi, tapsol neki, mindaddig mig nem hallja ismét az Yvette szép szerelmetes szavát. Bzek szerint a cochon hősnője nem járta le magát ? — szeretnék kérdeni Önök. Én válaszolok. Mélyen megtört szívvel jelenítem hogy e pillanatban a lelkesedők- kel én is együtt lelkesültem s Önöknek rossz Cicerójuk valék. Félmult időben mondom ezt, mert Yvette még ott áll a színpadon, jelenése még nem ért véget, csak a Beranger nóta az, a melyet mára befe- befejezett. Most más chansonba kezd a nagy művésznő, nem tudom hallották-e már, a címe: „Les vieux messieurs.“ Az öreg urakat gunyolla benne sok ambícióval, de kis sikerrel. A téma nem Yvett- nek való a refrénje: „les vieux messieurs“ napon jó, de maga a dal tárgya téves és nehézkes. Es Yvette Guilberfa kV dig az élet igaz oldalát ] használta fel dalaiban, most nem rettenik a hazugságtól visz- sza és el nem akarja velünk hitetni, hogy az“J öreg urak nem tudnak, az öreg uraknak nem szabad szeretni . . . Olvasóim között nem tudom vannak-e öreg urak, de ha vannak, kérem tiltakozzanak. A magam részéről tiltakoztam az Önök nevében és mikor Yvettel beszéltem, meg is mondtam neki, hogy ő alaposan téved. — Megengedem, hogy Párisban ez igy legyen, de minálunk Pesten, az öreg urak igenis szeretnek, sőt talán . . . A boldogság sugárzott viasza Yvette arcán ! Aztán ő folytatta : — Tudom magam is, hogy az említett dallal hibázom, de látja édes jó barátom, nekem, a ki túl vagyok minden nagy sikeremen, ilyen expedienshez kell fordulnom, ha újabb sikerem óhajtom. Szemesnek áll a világ, fület fülért ... de hiszen ön megért. Fület vágok én is, levágott fülemért, én is folytatom a küzdelmet a létért. Fiatal csodálóim elcsábiták mások : ez az én fülem, én másoktól öreg csodálókat csábitok; ez az Aimeék füle. No mondja igazam van-e ? Félni csak az fél tőlünk, a kit szidunk s csak az óhajt kegyünkbe jutni, a kit rágalmazunk. Ekként töltik meg a Scalát esténként az öreg urak, mialatt a „cochon“ csodálói, például az Olympiában mulatnak. Mindehhez csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy Yvette Guilbert, a hires énekesnő, a kinek oly sok elismeréssel adóztak Budapesten, most az Avenue des Villiersen lakik. Ott bérelt magának szép palotát és albérletbe adta ki azt a három szobát, a mely rue Portalis-i akását képezte. íme egy újabb külömbség Francia- ország miniszterelnökei és a mulató Páris hősei között. Ezek miniszterségük idején, amazok szereplésük legvégén bírnak bérbe palotát . . . Ez azonban mesém két hősnőjén mit sem változtat. Itt Párisban előbb-utóbb mindent megunnak. Yvettet még ma, a kis Aiméet : holnap. Mert valamint a csók sem ér semmit ha tiltva nincs, azonképen a Paris qui ! samuse-nek sem ér semmit az olyan csillag, a mely nem közkincs. A legnagyobb fenomennél elég itt egy kis oppozició és beáll a reakció, amely viszi azt messze, messze, oda, a honnan előbukkan, a Bon Marciié, Magasin du Printemps s a Lo- uvreba. De van kivétel s Yvette szerencsére az. Őt nem érheti már veszedelem, kis hajója révbe ért. Miért ? Azért, mert vagyona kamatain, akár lovakat futtathat a St.-Oueni akadályversenyeken s egyik lovával Derbyt is nyerhet az Auteuili gyepen. És nincs kizárva, ha lova megnyeri az utóbbi nagy futást, Yvette Párisban elérheti a másodvirágzást. De meg kell élni! Én kívánom neki, sőt azt is, hogy tartsa meg hangját, ha teheti. De egy feltétel alatt: ha elárulja, hogy a Derbyben melyik lovának lesz a légtöbb chanceja. És ezt megfogadjuk. Vagy nem, mégsem. Én a magam részéről nem kockáztatok nagy nyeremény fejében bizonytalanért. Végre is ha Yvette küzd, küzdhetek én is a létért . . . És úgy sejtem az Aimée tipjét fogadni okosabb, mert hát a szép kisasszony Yvet- ténél sokkal divatosabb. Itt Párisban pedig semmi sem lehetetlen. És ha ő egy omnibusz lovat logad az nyerheti meg a sok frankos dija Et puis . , .? Semmi. Zola Vandeuvres grófjai nagy szánban vannak itt és vígan élnek . . . De ifivel Önök most fáradtak, ezekről, szives esgedelmökkel, közelébb mesélek. Helyi ís vidéki hírek. — Megyés püspökünk jótékony« síiga az újév dkalmából ötven forint adománynyal örvendeztette meg nőegyletünket, Az egylet újév napján küldöttségileg köszönte meg a püspök úr nemes adományát ekkor ő azzal viszonozta az egylet köszönetét hogy a felsővárosi gyermek menhelye szűknek bizonyult épületének a saját költségén való kibővítését köszsé- gesen felajánlotta s az egylet titkárát a szükséges épükezések megtételével azonnal meg is bízta. Egyben kijelentette a püspök úr az: is, hogy bármikor forduljanak is hozzá az egylet érdekében ő mindég készségtel fogja támogatni nemes céljait, mert naga iránt szók azért olyan takarékos, hegy minél bővebb kézzel áldozhasson a jótékonyság oltárán. Isten áldozása kisér e nemes elhatnrozását és ujabbalkotásál! A felvárosi menhely szegény árvái és óvódás gyermekek érdekében elrennelt építkezése és egyik dicső emléke lesz n-mes szivének s áldásos működésének, íJtly túl fogja élni az ot fél- reismerők Plfsgyes önzők ezélzatos rágalmait. |L — UjévhMíisztelgés. A város képviselőtestülete® jév napján, délelőtt 11 órakor szálta meg testületileg a püspöki székház fogadó temjét, hol a polgármaster üdvözölte a város nevében az agg püspököt ki meghatva, melegen köszönte meg az üdvözletét. — A képviselők közül mintegy 30 an voltak jelen. — üSőegylet a püspöknél. A váci nőegylet e nöksége a nőegylet igazgatósága és titkárja kíséretében, szintén sietett üdvözletének kifejezést adni. — Clasziiió-estélyek. Az első Casinó- estély f. hó 9-én, Szerdán lesz megtartva, Figyelmeztetjük a Caszinó barátait és a tánc fiatal hívéit e sikerüknek bizonyult mulatságod a, mely váci társaságunknak két év óta rendes heti ta.álkozója a téli évad alatt A Caszinó nem aocsát ki meghívókat e/ estélyekre, hanem felkéri min' den tagjá:, hogy minél több látogatóról gondoskoejék, a tagok verdégei szivesen látja. — Utolsó intés. Azor korcsolyázók, kik tagsáyi dijaikat f. hó 8-áig ki nem váltják azon kellemetlenségnek lesznek kitéve, hogy jégpályát igénybe nem vehetik, mert jegy nélkül többé send a jégpályára be nem mehet. — Az ipar és kereskülelmi hitel- intézet űzető képessége. Az ipar és kereskedelmi banknak egyszerre több, mint 80 ezer forintot mondottam fel, melyet a nevezett pénzintézet halaöákot nem kérve kifizetett, anélkül hogy pmztári készleteiben fogyaték állott volna elő. Sőt az évi zárlat all almával betétei latározottan gyarapodási irányzatot tüntetők fel. — Az ipartíírsnlati hál iránt mely mint jelelve volt, február 9-én lesz, nagy az érdek ödés. A napokb.n alakul meg e rendező bizottság melyme; minden törekvése oda fog irányulni, h<gy a résztvevők minden tekintetben jól érezzék magukat.
