Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-29 / 39. szám
2 VAGI HIKLAP fokozására, mig a jelen viszonyok közöli | a nyersterményt a gazda beszállítja, a szeszgyáros, mint hizlaló, olcsó takarmánynyal versenyez a gazdával és a trágyát drága pénzen vásárolja vissza a gazda a gyárostól. Ugyanez all a keményítő- és cukorgyáraknál, sőt a gőzmalmoknál is. De mindezen változtatni ma már alig lehet, mert akként oldani meg egy válságot, hogy azzal egy másik válság idéztessék elő, semmi esetre nem volna helyes, de a mezőgazdaság fellendülése érdekében mégis kívánatos lenne lehetőleg ujahb válság előidézése nélkül hosszabb átmenetben a mezőgazdasági körébe fokozatosan visszaterelni és erre komolyan törekednünk kell. Ha körültekintünk hazánkban a magyar mezőgazdák szakképzettségének fejlesztésére szolgáló tanintézeteken, úgy elszomorító tényként tűnik szemünk elé, hogy mily kevés gondot fordítottak elődeink éppen arra, melyben a nemzet ereje, léte, boldogulásnak alapja fekszik. A gazdaság csak oly foglalkozásnak tekintetett. melyet a gondviselés véghetetlen kegyelme, de nem a gazda szakképzettsége igazgatott. Hogy létezik mezőgazdasági tudomány, hogy a vegytan a mező- gazdaságban mily nagy szerepet játszik, hogy az okszerű takarmányozás az állat- tenyésztésre mily befolyást gyakorol, hogy ! a vetés forgók helyes megválasztása, az j okszerű talájművelés, a vetőmagvak megválasztása, a trágyakezelés, a műtrágyák helyes alkalmazása mily befolyást gyakorolnak a talaj erejének kímélésére vagy fokozására és a terméshozam gyarapítására ; mindezek a legtöbb gazda előtt még ma is teljesen ismeretlenek, sőt gúnyos megjegyzésekre szolgáltatnak okot, többre becsülve egy jó esőt a mezőgazdasági tudomány összes elméleténél, csak egyet felejtenek el, hogy a jó eső hatása mennyivel fokozódik az okszerű gazdálkodásnál. El kell ismernünk, hogy e téren a legújabb időkben a magasabb műveltséggel biró gazdák körében örvendetes hal. dás észlelhető, de ez még mindig oly szerény körben mozog, hogy annak a legszélesebb körökre leendő kiterjesztése mulhatlanul és mielőbb szükséges, és pedig éppen azon körben, hol a segélyre legnagyobb szükség van: a kisgazdák körében. Ha valaki figyelemmel kiséri a kisgazdák által folytatott gazdálkodást, csodálkozni kell azon, hogy a föld még egyáltalában terem. Évtizedek óta űzik a rendszertelen rabló-gazdálkodást, anélkül, hogy a talaj termőképességének oly arányú visszapótlására csak gondolnánk is, mint amily arányban annak erejét igénybe vették; a terméshozam folytonos csökkenése kényszeríti őket nemcsak a szem-, hanem még a szalma-termés eladásara is, aminek szükségképi következménye a föld termőképességének rohamos hanyatlásával a gazda rohamos elszegényedése is. Törekednünk kell tehát legelső sorban arra, hogy a földmivelési iskolák felállításával, illetve szaporításával a gazdaközönség szakképzettségét emeljük, meg kell tanítani a magyar gazdát arra, hogy a szemtermés fokozása nemcsak a nagyobb terület bevetésével, hanem a kisebb terület okszerű művelésével is elérhető s az ekként nyert terület takarmánytermesztésre fordítható és ezzel az állattenyésztés fokozása érhető el, mig végeredményében nemcsak a gazda bevételeinek fokozására, hanem a talaj termőképességének emelésére is szolgál. Van-e helve az idegen nyelvek oktatásának középiskoláinkban ? A jövő középiskolájának tantervében épp úgy nem foglalhatnak helyet rendes tárgyakként a modern nyelvek, mint a latin 1 és görög; nem különösen a német nyelv. Nem tagadjuk, minket a sovinizmus vezet, j az a nemes nemzeti önérzet, a mely nélkül j még" egyetlen nemzet sem lett nagygyá, legalább az emberinem művelődése terén nem. A legsovinistább nemzetek voltak a világtörténelemben a görögök, az angolok, németek, franciák. A kik azonban Ausztriával való kapcsolatunkra hivatkozással hangsúlyozzák a német nyelv szükségességét. gondolják meg, hogy nekünk e kapcsolatnál fogva csak uvy van szükségünk j a német nyelvre, mint az osztrákoknak a magyar nyelvre, miért nem tanitják tehát az osztrák iskolákban a magyar nyelvet? Mert nincs akkora irodalmunk ? nincs olyan műveltségünk ? Hát hiszen nekünk is voltak és vannak Íróink, mi sem voltunk és vagyunk barbárok — de ne felejtsék az I ellenvetök, hogy itt csak a kapcsolatról, a politikai viszonyról van szó s csak ebből vonják le a következtetést. S ha az általános műveltséget emlegetik, nekünk e szempontból inkább van szüksé- i günk a francia nyelvre, mint a németre; ha a hasznosságot a műveltségi szempontot hozzák fel, akkor is csak a francia nyelv nyomul előtérbe. Nem szeretnök, ha félreértenének bennünket. Mi nagyon jól tudjuk a nyelvek tanulásának sokoldalú hasznát, de épp úgy érezzük, mert tapasztalásból tudjuk, hogy idegen nyelvek tanulásának kényszeritése eredményes nem szokott lenni, mert a növendékek között több van, a kiujra le irom neked amit már szóval is hallottál. hogy az x i színház director évi 5 ezeret kínál ha szerződöm a színházához, a mellékes is rá ment vagy ennyire utóvégre se megvetendő kondíció a mai világba egy szegény leányra nézve elfogadtam. Igen de a próba éneklésen úgy találták, hogy nem elég öblös, nem elég terjedelmes a hangja, a nagy x-i színházba még üres terembe is a karzaton s a távoli páholyokba alig halszik. Hiába mondtam, hogy rósz a teremnek az akusztikája, mert signóra Mazzantinit a koloratur énekes nőt lehívták, s egy áriát elénekelteitek vele a paraszt becsületből. Kedves barátom kár, hogy te zenei tekintetekben a süket fajdok osztályához tartozói, hát ha hallotad volna se akceptálhattad voln ezt a mennyei hangokat. Meg kell hagyni Mazzantininek, hogy a karjai nem olyan gömbölyűk mint az enyémek, hanem a hangja az isteni. Megvizsgáltattam a torkomat azt mondtam, hogy nagy léghuzamba ültem úgy érzem megfájdult. Abbas profeszor, az a száraz egyetemi, csakugyan konstatálta is a hangszálak erős meglazulását, és kimerültségét, képzeld azt mondta, hogy ne merjek legalább egy esztendeig még gondolni se az éneklésre, mert egészen megnémulok. Vautre bleux egy néma primadoma. Tudod a vizbefulók szalmaszál után való kapkodása volt az, hogy én veled kezdtem koketirozni. Vettem észre kedves barátom, hogy belém bodorodtál, gondoltam még nem vagy benne a ravasz korba mikor csak kerülgetik a rókák a kelepcét de nem mennek bele, elvetettem magamat veled. Utóvégre is arra elég jó lett volna a hangom, hogy veled meg a cselédekkel aztán esetleg két három vásott porontyai naphoszat kiabáljak. Te tapasztalatlan róka bele is másztál a kelepcébe. S ha véletlonül ma Horkay Zakhi gróf erre a szóra nem vetődik, mit csinál? kérdezte tőlem, mikor a bőröndök közt ülve pakoltam a cifra rongyaimot. Készülök férjhez menni. Lázár Anti elvesz, mondom komolyan. Erre leült a földre aztán egy csomó füstöt a levegőbe fújt éppen az orrom alá, s azt mondta, tudod azzal az ö angolosan buta modorával. incorable, de ha éppen bolondot akar tenni jöjjöm hozzám a tanúm megakar házasodni, hogy a majorátust elüsse a kezemről, tudja a bravúrja miatt saves vons-gues gues cela. Ripostirozni egy vágást még mielőtt megkaptuk volna csinos kis blamaget hoznék a nyakukba ezzel a mesallianceval az öreget megütné a guta, elébb volnék a célnál, eljő — mi ? rongyos kétszáz ezer * jövedelem évenkint, de majd csak nyomor- gunk valahogy. Édes Lázár Anti megyek — repülök Bécsbe megesküszünk, tudod az a rongyos évi hatszáz ezer nem bolondság'. Áldjon meg az Isten és szeres ezután is egy cseppet. Mit tehetek én róla ha jobban fog esni a gróf pénztárcájának a megfejése, mint a te bivalyaidé. Csókol milliószor a te kis bolondos Hannád. U. i Ugyebár jól játszottam azt a bizonyos jelenetet a „fellegvárakból“ ihatnál egy kis divatos vodvillt róla, azt most igen csinosan honorálják. / — Pá. Lázár Anti oda tartotta az össze gyűrt cédulát a parázshoz aztán a lángjánál rá gyújtott egy cigarettre. Most leiszom magamat a sárga földig', igy meg föl nem ültetett senkt mint ez a flud- ribus komédianerin, össze morzsolom ha még egyszer a kezem ügyébe akad. Lement a metropol kávéházba, ivott ser- rit, bort, sört, cognacot utoljára rumot, a © i A ® 1 © HL
